Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-09 / 109. szám
1992. május 9., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Újabb Sooter’s fotóüzletek Borsodban ve, az országban már mintegy száz (!) Sooter’s üzlet és fotólabor működik. De már a megyében is ott van a cég Szerencsen, Sátoraljaújhelyen és Ti- szaújvárosban, s hamarosan ennél is több helyen nyílik üzletünk.- Szuper ár, szuper minőség - olvasom szlogenjüket. - Reális az ilyen nagyarányú fejlődés ilyen inflációs időszakban? Van pénz fotózásra az embereknél? A Sooter’s miskolci, Zsolcai kapui üzletében (Fojtán László felvétele) Harminc év alatt Kanada legnagyobb fotószalon-, filmelőhívó vállalata lett a Sooter’s. Az 1956-ban Magyarországról elment Jolin Kresz, azaz Krész János 1960-ban nyitotta meg első fotószalonját. Ma már 346 üzlettel, 4 nagy laboratóriummal elégíti ki a kanadai vásárlók igényeit. Miskolcon a Zsolcai kapuban nyitotta első üzletét, alig két éve. Azóta a megyeszékhelyen a Széchenyi utcán újabb üzletük nyílt, s megvetették lábukat a megye más városaiban is.- Mi az üzleti sikerük titka, s hogyhogy Önt találjuk itt? — kérdeztük Epres Lászlót, a Zsolcai kapui üzlet vezetőjét.- Kezdjük talán az utóbbival. Az üzletet köztudottan Horváth János úr nyitotta meg, s ugyancsak ő fejlesztette a megyei üzlethálózatot, sőt a szomszédos megyékben is nyitott üzleteket. Krész úr azonban kinevezte országos elnök- helyettesnek, így rövid időre fia, Horváth Zoltán úr került a helyére. Belőle területi igazgató lett, s tőle én vettem át az üzlet irányítását. Krész úr a Sooter’s működése kapcsán három szót tudatosított Kanadában és itthon, Magyarországon is: kiszolgálás, minőség, ár. Ebben jóformán minden benne van.- Holt tart a magyarországi üzletlánc kiépítése, de úgy is kérdezhetnénk: mit irányít a fővárosból Horváth János úr?- Bármily hihetetlennek tűnik a kétéves működést tekint- Tény, hogy az infláció bennünket is igen keményen érintett. Mégsem emeltük árainkat, mondván, a kis haszon is jó haszon, s ebből lesz a nagy haszon később, lehet hogy már nem is olyan sokára. Fontosnak tartom, hogy a Sooter’s igen tőkeerős cég, s megengedhet magának olyan alacsony árakat, mint amelyekkel dolgozunk, olyan akciókat, hogy minden film kidolgozásakor egy tekercs ajándékfilmet kap az ügyfél.- Ón is bizonyára ismeri Krész úr elképzeléseit. Milyen „hatalomra” tör ő Magyarországon?- Nem titok, még az idén szeretné a magyar piac 50 százalékát magáénak tudni. Ez nagy kihívás számára és számunkra is, s csak igen gondosan kimunkált üzletpolitikával, jó üzleti érzékkel érhető el. Ny. I. A Dragon bemutatóterme Dragon a Tízes honvéd közben Kuriózumok a házmester szobájában • Amikor megnéztem ezt a miskolci boltot, vagy kiállítószobát (ez is, meg az is), végképp eldöntöttem, ha egyszer külföldre utazom, csakis annyi pénzt viszek magammal, amennyi a múzeumi belépőkre, egy pohár borra, egykét fagylaltra elég. Nem hozok szuvenírt senkinek. Minek cipe- kedjek, minek költsem a gyér valutámat? Hazajövök, aztán titokban elmegyek Dragonhoz a Tizes- honvéd közbe - és forintért bevásárolok. Olyan sokat takarítottam meg odakint, hogy a családomnak egészen nagy meglepetést szerezhetek. Vehetnék, mondjuk Kis szerkezet, nagy hanggal. A tüzriasztó egy tűzriasztó-készüléket 2250 forintért, olyat, amely hőre és füstre reagálva fülsiketítő lármába kezd. Csak van egy jó szomszéd, aki felfigyel iá. Ha Jobb pénzem marad, vehetek egy Passport potty márkanevű, hordozható szoba-wc-t. Hogy hülyeség, mert otthon, ugye angol a toalett? Hát nem hülyeség! Milyen jól jött volna az nekem a múlt nyáron, amikor fekvőgipszes lábbal egy óra hosszáig tartott az út az ágytól - odáig. Meg, ha elmegyünk egyszer sátorozni, vagy elmegy valaki lakókocsizni egy jobb helyre, rohangálhat - odáig. Mert ne ágytálra tessenek ám gondolni, amelynek a használata kínos a betegnek, kínos az ápolónak. Ennek a Passport pottynak a végeredménye ugyanis egy szép kék színű és igen kellemes illatú folyadék. A kanadai tennékhez ugyanis speciális toalettpapír és oly furcsa és hatékony adalékanyag jár, amely a WC tartalmát az említett színűre és állagúra alakítja át. És. ha már a témánál vagyunk, szintén kanadai származású a Sep- tifos nevű anyag, amely a fekáliá- ban minden ártalmas anyagot lebont, az emésztőgödör tartalmát a kertre locsolhatják, emellett mindenfajta dugulást megakadályoz. A leendő háziorvosok közül páran már felfedezték a lézertollat, amely viszont magyar találmány és gyártmány. Segítségével gyorsan gyógyíthatók a fekélyek, fistu- lák, pattanások, de alkalmas izomlazításra és ínygyulladás kezelésére is. Ezt a kis gyógyszerkezetet és a látványos lézerhologramokat egy fiatal budapesti férfi gyártja. A Dragon Személyi és Gazdasági Szolgáltató Bt. cégvezetője Sárkány Ferenc. Ő maga nyugdíjas, felesége és két fia pedig munkaviszony mellett, kiegészítő tevékenységként dolgozik szeptember 1-jétől a betéti társaságban. Egy romos házmesteri lakásból alakították ki a cég központját.- Egészen különleges áruválasztékot kínál. Az infraérzékelő vagyonőrző lámpától kezdve a fogínysorvadást gyógyító fogorvosi műszerig. Aztán: olasz és spanyol fürdőszobacsempéket olcsón, 300 ezer forintos, vízmozgatós fürdőkádat. Szervez továbbá tanfolyamokat és betegőrző-szolgálatot. Miként jött össze ez a választék, mi az ön üzleti filozófiája?- A betegségem miatt kényszerültem idő előtt nyugdíjba, tehát tudom mi az, betegnek lenni. Amikor elhatároztam, hogy üzleü vállalkozásba fogok, nyilvánvaló volt, hogy csakis olyan dolgokkal kereskedek, olyan tevékenységet űzök, amely az ember életét megkönnyíti, jobbá, szebbé teszi.- Hogyan mert nyugdíjasként vállalkozni?- Csakis a család erkölcsi és anyagi támogatásával. Másrészt, úgy gondoltam, most pedig már tapasztalom, hogy az aktívabb élet még a rakoncátlankodó szívre is jó hatással van.- Hogyan tudott ennyi különlegességhez hozzájutni?- Jártamban-keltemben fedeztem fel a beszerzési forrásokat. És segítettek a barátok, jó ismerősök is. Általuk több külföldi, főként tengerentúli feltalálóval, kereskedővel kerültem kapcsolatba. Sokat segítenek a nemzetközi kiállítások is.- A cégbírósági bejegyzésében a már említettek mellett több más tevékenység is szerepel.- Igen, mert úgy látszik, valóban csak több lábon lehet megélni. Persze csak olyanra vállalkozom, amely nem tér el az alapeszmémtől. tehát a humanitás körétől, így például munkanélkülieknek szervezek ipaijogvédelnti tanfolyamot, kozmetikusoknak olyan felkészítő képzést, amely jogosítványt ad a lézertoll használatára. Vagy: összehozok egy egészségügyi képesítéssel rendelkező kis csapatot, amely alkalmi betegőrzésre vállalkozik.- Hogyan startol az üzlet?- Még kevesen ismernek bennünket, de ez nem szegi a kedvünket. Biztos, hogy jövője van az efféle szolgáltatásnak.- lévay - Fotó:-laczóBizalmatlanul nézegetjük egymást a spániellel. Legalábbis annak vélem. Amúgy igen szép kutya, hosszú, lef- fedt fülével, zömök, erős testalkatával, nem is nagy, nem is kicsi formájával, vörösesarany szőrével, értelmes, okos szemével. Abizalmatlan- ság viszont nagyon is itt van köztünk. Lehetséges, hogy ő - amilyen okos - érzi a belőlem áradó ellenségeskedést. Elutasítást. Félelmet. Dühöt. Leginkább mindennek a keverékét. Talán emiatt néz rám úgy, ahogyan éppen néz. Ebből a nézésből pedig nem tudom kiokoskodni, hogy vajon mit határoz: visszavonul-e vagy inkább támad. Hallottam már róla, hogy okos, barátságos eb, az idegenekkel is megvan... de hát... ha éppen most mást gondol? Az ellenséges hullámok tü- remlését pedig azért érhezheti belőlem, mert itt ülök a Tapolcára haladó buszon, ő pedig a rövid farmernadrágos leányzó gazdival, meg egy fiatalemberrel éppen most szállt fel, éppen ide mellém, húszharminc centire a lábamtól. Ami még nem is lenne baj, de az már igen, hogv a gazdilány a felszállás után rögtön levette róla a szájkosarat. Amikor felszálltak. Akkor vette le. Pedig talán éppen ilyenkor kellene föltenni. Vagy nem? Itt vagyunk elég zsúfoltan a buszon. A spániel pár centiről figyel engem - talán azt nézi, nem akarok-e neki valami rosszat, én meg azt, hogy az ölemben ülő ovista kislány lába mily közeire himbálódzik az egyébként barátságosnak tartott kutya orrától... Az embernek ilyenkor az is eszébe jut, hogy minden nap hallja a rádióban, a tévében a kutyaharapást, kérik az ilyen-olyan eb gazdáját, jelentkezzen az oltási bizonyítvánnyal, mert az a bizonyos eb megharapott egy kislányt. Az is eszembe jut, hogy nemrég jómagam is láttam, a diósgyőri kórházban késő délután egy aprócska fiúgyermeket - az édesanyja hozta be - akit egy kutya csúnyán össze- harapdált. Hát, nézzük egymást ezzel a vöröses kutyával. A lábamat nem merem mozdítani, a kislányra is - halkan - rászólok, ne dudorásszon, ne himbálja a lábát, játszásdiból most inkább aludjon. Megállóhoz érünk. A kutya hirtelen elindul, azt hiszi, a célhoz érkezett. Elszámította magát, nyilván a sok bambulás- ba, nézelődésbe. A gazdilány visszarántja és, és... lekever neki egy nagy pofont... Hát! A pofon jókorát csattan a kutya fején, az ebből sejti, hogy nem itt kell leszállni, de amúgy a lány, meg a fiú csak-csak folytatja a beszédet. Összenézünk a kutyával. Akármi legyek, hogy most másképpen! Nem úgy, mint az előbb. Mintha megrándítaná a vállát. Hát ez van pajtikám. No, mit szólsz hozzá? Jó, jó pajtikám, de azért jobb szeretném, ha arrébb lennél a lábamtól, azt meg főként szeretném, ha rajtad lenne a szájkosár. Legalább addig, amíg itt vagy a buszon. Remélem, azt tudod, hogy nem éntőlem kaptad a pofont... Tapolca. Játszótér. Három kutya jön, se póráz, se szájkosár, egyáltalán semmi. Két fiatal gyerek van velük. A három kutya közül kettő akármi, az egyik viszont bokszer. Szóval az a kemény fajta, amitől az ember szívbajt kap, ha támadni látja. Ez meg fiatal is, állandóan és megállás nélkül ugat. Szaladgál ide-oda, csorog a nyála, és nincs aki rászólna. Igyekszünk hát elfele, lehetőleg nem arra, amerre a kutyák is tartanak... Nem a kicsinyességért, de nem kéne itt is valamiféle póráz, vagy szájkosár, vagy ilyesmi. Különösen így a játszótéren... Az ugatás elhalkul, megnézzük hát a vadkacsákat. Itt kell lenniük a tavon, egy anyakacsa úszkál erre vagy tizenkét csöpp kacsával. Menjünk! Most csak egy úszkál, de az sem kacsa. Kutya. Igen szép magyar vizsla. Behajítják neki a fadarabot, ő bátran beugrik a tóba, kihozza a botot, a gazdi elé teszi. Egy másik kutya is ott ólálkodik, farkas. Semmiért sem akar a vízbe menni. Belökik. Vonyítva, nyüszítve kapaszkodik a partra. De: látja, hogy a botot kihozó vizsla simogatást kap. És íme: amikor az újabb produkció után a vizsla eléri a partot, a farkaskutya beléből a vízbe, hogy a messziről kihozott botot megszerezze! De: a vizsla sem most jött le a falvédőről, olyan grimaszt vág, mint Plútó szokott a filmen, ha feldühítik. Csak azért is ő hozza ki a botot! Ami nagyon derék. A kacsáknak viszont nyomuk se. Ezt a délutánt mégis meg- úsztuk, akár a vizsla a vizet. Mármint úgy úsztuk meg, hogy a kutyák nem kaptak el, nem haraptak a lábunkba, pedig jártak ott elegen. De vajon hogyan ússzék meg a - nem itt lévő - kutyák az oltást? Az oltásért most már, miként az újságok többször is hírül adták, fizetni kell. Tessenek mondani: a telepeken élők fizetnek majd a kutyák oltásáért? Nem? Hát akkor mi lesz ezekkel a kutyákkal? Nem oltják be? Valószínű. Nem oltják be... Vagy... agyonütik ezeket a kutyákat? Várható bizony, hogy megszaporodnak a be nem oltott ebek. A rádió, a tévé gyakorlatilag ma is mindennap bemondhatná: itt és itt egy kisgyereket megharapott egy ilyen, vagy egy olyan kutya. Kérik a gazdáját, jelentkezzen az oltási lappal... Most majd jelentkezik? Föl kellene készülnünk erre is... Hogy egy csomó be nem oltott kutya fog kuncsorogni mindenütt... Te, vöröses kutya! Nem szeretnélek a jövőben olyan közel látni a buszon a lábamhoz! Priska Tibor Tanuljuk a kutyát
