Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-07 / 107. szám
1992. május 7., csütörtök ÉSZAK-MAG YARORSZÁG 9 Május elsején Miskolcon a Vadasparkba díjtalanul mehettek be a gyerekek. Ez a kedvezmény más napokon ugyan nem érvényes, de itt az élmények mindig kínálják magukat. A Majálisparki autóbusz-végállomástól érdemes felsétálni a Vadasparkhoz. Az enyhén emelkedő, kanyargós úton kellemes árnyat nyújtanak már a szépen zöldellő fák. A Vadasparkban pedig várják a látogatókat a „csodák”. A kerítésen belül a szelíd őzikék újra meg újra rácsodálkoznak minden látogatóra, a páva mindenki előtt pávás- kodik. A hegyi kecske szelíden fogadja a kedves cirógatást. A gólya rá sem hederít a látogatókra. Éppen mindennapi betevő békáját keresi a kicsike tóban. A medve barátságosan nézeget ki rácsa mögül. A vitrinekből is sok mindent megtudhatnak a látogatók az állatvilágról. Többek között láthatjuk Napóleont, a csimpánzt is, aki 30 éves korában halt meg gyomorfekély és epekő következtében. Aztán ott vannak a baglyok, a mókusok... Szóval érdemes ellátogatni a Vadasparkba. Már reggel, mert a gyerekek nehezen mozdulnak egyik állattól a másikig. A Vadaspark megér egy napot! Fotó: Laczó József Egy szép tavaszi napon mentünk el Kisgyőrbe, éppen péntek volt, mindenki a hétvégére készült. Özvegy Kovács Gyuláné kis szatyorkájával indult a Peterke ABC-be.- Nem sikerült a zöldségem, aztán kellene a húslevesbe. Meg veszek egy kis narancsszörpöt is, mert jönnek a fia- mék. Mert ugye, a fiamtól jönnek? Na, akkor tudják, kiről van szó. Jön az unokám, meg a menyem is. Jolán néni nagyon rosszul hall, nemigen tudtuk megértetni vele, miért is jöttünk.- Jaj, a diófák? Leszedik a termést, ha érik. A cserép? Eltört az is. Lakodalom? Szokott lenni. A ház, a porta mesebeli. Tiszta, rendezett. Száz szál tulipán is nyílik, pompázik a gyöngyvirág, a barackfa, az udvar gyepe tele sárga gyermekláncfűvel.- Tetszik? - kérdi. - Mégsem költöznek haza a fiamék. Inkább laknak abban a csúnya betonban. Meglennének itt jól, én összehúznám magam. Már én csak félek, húsvétkor is elestem, azóta injekcióznak. Mi lesz velem, ha végképp összeesek? Csak akkor vagyok boldog, ha itt vannak a fiamék. Hiszen eladhatnák azt a miskolci lakást! Itt jobb, nem? Mondják meg neki, hogy jöjjenek holnap a fél kilencessel, várom őket. Kapunk még Jolán nénitől pár szép gyönyörű tulipánt és egy puszit, merthogy a Sanyi fiától jöttünk. Hosszan integet utánunk a Peterkébe menet. Puskás Zoltánná jegyző nagyon is emlékszik arra a napra, amikor Jolán néni fiával csakugyan nem értek rá foglalkozni.- Előző éjszaka betörtek a hivatalba, kint volt a rendőrség, izgatottak voltunk. Ncrn küldtük mi el Kovács urat, igaz, nem is hallgattuk végig, de másnap már feltettük Jolán néni háza tetejére az új cserepet. Senki sem vitatja, hogy a legcsöndesebb környék, ahol a néni lakik, vannak ott bálok, lakodalmak. De mit tegyünk? Ha a néni családja eladná a portát, megvásárolná a község, mert kellene a hely a művelődési ház mellé. Nagyon sajnálom. hogy panaszkodtak ránk, különösen, hogy idős emberről van szó. Mert mi figyelemmel vagyunk az öregjeinkre, megbecsüljük és szeretjük őket. Kisgyőrben minden negyedik ember időskorú. Többen vannak, akik túlhaladták már a Kisgyőri öregek (Olvasónk, Kovács Sándor panaszolta, hogy Kisgyőrben élő, 85 éves édesanyjának nincs nyugalma öreg napjaiban. Háza a kultúrház tőszomszédságában van, az odajáró gyerekek megrongálják a kerítést, összetörik a tetőcserepeket... És különben is, a kultúrházban rendszeresen ülnek lakodalmakat, sok a bál, olyankor a nagy zajtól még aludni sem lehet. Legutóbb, amikor a polgármesteri hivatalban idős anyja érdekében panaszt tett, szóba sem álltak vele.) 80., sőt a 90. évüket is. Itt is úgy van, mint másutt. Sok 40- 50 éves hal meg, aki pedig ezt a kort túléli, nagy az esélye a hosszú életre.- Éles Pista bácsi már közelebb a 90-hez, mint a 80-hoz, de nyaranta rendszeresen szőlőt kapál. Még napszámba is eljár! Mondják is nekünk az öregjeink: ti is soká élnétek, ha dolgoznátok. A szőlőben! Mert a tornateremmel nem sokra mentek! - meséli Kovács Károly polgármester.- Öt éve felépítettük az öregek klubját. Vagy harmincán rendszeresen látogatják. Ott próbál a dalárda, de más programra is szívesen összejönnek. Gondozóközpontunk házi betegápolást vállal, aki kér. ebédet kap, tejutalványt is osztunk. Ez a legkevesebb, amit tennünk kell. A polgármester úr bekapcsolja a magnetofont. Felvétel március 15-ről. Öreg emberek verset mondanak. „Áldd meg, áldd meg, de áldd meg jó Istenünk Magyarország népét, összes nemzetségét.”- Tavaly még csak egy idős ember vállalkozott a közszereplésre, az idén már kettő. Illetve három. Csenge Lajos bácsi és Kun Sándor bácsi szavalata benne volt a programban. Ám, amikor már széledt szét az ünneplő közönség, Éles István bácsi odalépett a tiszteletes asszonyhoz, hogy ő is elmondana még egy verset. Az emberek visszaszállingóztak és Pista bácsi versétől bizony könny gyűlt a szemekbe. Hány évtizedig őrizgette magában ezt az eddig el nem mondhatott verset! Az ünnepség után a polgár- mester meghívta a községházára az idős kisgyőri férfiakat és, hogy tiszta legyen a felvétel, mindenki elismételte a régi-régi verseket.- Este tízig elverselgettünk, eldanolgattunk itt az öregekkel. Ezeket a szalagokat már örökre megőrizzük - mondja Kovács Károly.- A tanárok, tanítók az öregek szeretetére nevelik a gyerekeket. Juhász Barnáné, Juliska tanár néni például meghívja a történelemórára a háborút viselt embereket, hogy meséljenek a gyerekeknek. Tanulhatunk tőlük mi, fiatalabb felnőtJolán néni a boltba Indul tek is: összetartást, a kortársak közti szeretetet - halljuk a jegyzőnőtől.- És munkaszeretetét. Egészen öreg mamák foglalkoznak krizantémmal. Mindenszentekkor innen viszik a legtöbb blancsot a miskolci piacokra. Blancsnak nevezzük azt a szép, dús, tömött, hófehér fajtát. Ez a virág nagyon szereti az itteni klímát, az asszonyok pedig jól értenek hozzá, náddal takargatják, hajön a fagy. A jegyzőasszony, a polgár- mester ismét Jolán nénire terelgeti a szót. - Hogyan bizonyíthatnánk be, hogy mi az ő panaszával is ugyanúgy foglalkozunk, hogy becsüljük? Nem kell bizonyíték senkinek. Jolán nénit kevéssé zavarja a lakodalmi lárma, az az egy-két tetőcserép. Őt a magány nyomasztja: „Mondják meg a fiamnak, hogy várom őket holnap a fél kilencessel”. Lévay Györgyi Fotó: Farkas Maya.
