Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-30 / 127. szám
1992. május 30., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Közgazdaság — a részletekből kiindulva A szakmenedzserek világa következik! Alkar tudományos slágerként is jellemezhetnénk azt a tanú tmány csokrai, amely „Az egységes európai piachoz való csatlakozás milkro- szintű pesrpóktívái a miagyar iparban” címet Viseli. Hiszen a vállalatokon belüli külgazdasági, pénzügyi összefüggéseket, folyamatokat élemzi, mégpedig olyan — újszerű — megközelítési móddal, amely nemcsak idehaza volt jóformán ismeretlen eddig, hanem Nyugaton is most válllik modem kutatási módszerré. Nem véletlen, hogy a magyar vállalati köriben folyó kutatómunkába — amelyre a Magyar Tudományos Akadémia Ipar- és Vállalatgaizdia- ság-lkutató Intézete (IVKI) kapott megbízatást, három nyugat-európai társintézet is bekapcsolódott legjobb szakembereivel. Magát a kutatási programot pedig az Európai Közösségek ACE-programjé- naik sikerült elvégezni. (Az ACE egy közös piaci támogatásrendszer, a kelet- és közép-európai országok kutatóinak címezve, azzal a céllal, hogy nyugati tudósokat, kutatóikat is bevonva elsősorban a közgazdaságtudományok terén végezzenek közös munkát.) — Önök már többször is sikerrel pályáztak e támogatásra. Mi a receptjük? — kérdeztük dr. Török Ádám- töl, az MTA IVKI igazgatójától. — Elsősorban az, hogy számukra érdekes, vonzó a téma, aminék a vizsgálatát tervezzük. Am csupán eny- nyi nem lenne elég, szükséges aiz is, hogy kutatási eredményeinket a támogatók is hasznosíthassák saját környezetükben. Így természetes, hogy a nálunk folyó kutatómunkába is csak olyan partnerek bevonásával számolhatunk, akiknél ez az érdekeltség nyilvánvaló. Például amikor a borsodi kohászat válságával összefüggő közgazdasági következtetéseket akartuk levonni, akikor a hasonló cipőben járó németekkel, belgáikkal és franciákkal működtünk együtt. Amikor az ipar- és keres- kedelempotitilka volt a téma. akkor pedig a portugál és a spanyol kutatók ajánlották fel készséggel a közös munkát — magyarázza dr. Török Ádám. hathatósabb segítséget a piackutatásban és a nemzetközi kapcsolatok kiépítésében. A textiliparban a termelés és értékesítés nagyfokú visszaesése 1991-re már válsághelyzetet okozott, részben a KGST-piacak összeomlása, részben pedig a hazai importliberalizáció következményeként. A krízishelyzetből a nagyvállalatok a kisebb egységekre bomlás útját választják. Ám az önállósult közép- és kisvállalatok a szétforgácsolt forgótőikének csak oly csekély hányadához juthatnak hozzá, hogy a pénzügyi helyzetüket csak tovább súlyosbítja. Ilyen vállalatok viszont a külföldi befektetőik részére sem elég csábosak, így a tőkehiánynak a privatizáció csak kismértékben, lehet az orvosa. A súlyos eladósodás a magyar gépipart is sújtja. A járműipar értékesítési gondjai miatt — amelyeket szintén a KGST-piacak és a korábbi támogatások elvesztése erősített fel — szinte reménytelen helyzetbe került. Hasonlóan, csaknem teljes bizonyossággal kizárt, hogy a híradástechnikai nagyvállalatok túlélik mai formájukban a piacgazdasággá alakulás korszakát. Ugyanakkor más gépipari ágazatok — például a világítástechnikai, vagy a háztartási elektromos készülékeket gyártó — szakágazat perspektívái biztatóak. Mire költ a szenátor? Egy perc ünnep- Legyen a klub nyitott, hozzák el a barátaikat is - mondja a képviselő. Hűlnek a benyílóban a hidegtálak, a krémek, a gyümölcslevek, odabenn jólölitö- zöbt baráti társaság beszélget. Hétköznapi délután van, ■de perceken belül mégiscsak ünnep lesz itt. — Képviselő úr, ön szerint ünnep ez a mai? — Ünnep, mert melegszik az ember szíve. Az örömszerzésnek sók formája van, én akkor örülök igazán, ha mások arcán fényt látok, mosolyt. Amúgy pedig egészen hétköznapi kellene, hogy legyen ez a délután. Mert ml történik most itt? Néhány perc múlva bemegyek a terembe és elmondom a kedves választóimnak, ihogy használják egészséggel hosszú-hosszú ideig azokat az eszközöket, amelyeket Miskolc önkormányzata, egészen pontosan a város adófizető polgárai ajándékoznak a Fazola Henrik utcai Idősek Klubjának. — Mit kapnak a klubtagok? — Videolejátszót, fényképezőgépet, sportszereket, társasjátélkökat... És még marad 110 ezer forintunk kirándulásra, szórakozásra, fürdőzésre, bográcsolósra, amihez kedvünk lesz. — Ön úgy beszól, mint alki idetartozik. — Remélem, hogy az időskorú választópolgáraim is úgy gondolják, idetartozom — mondja Horváth Sándor. — Honnan teremtette élő ezt a sok pénzt? — A város évente 30 millió forintot ad az egyénileg megválasztott, tehát nem „listás” kép visel óknak. — A felhasználás tetszőleges ? — Választói gyűlésen döntöttünk az én rendelkezésemre álló másfél millliió forintról. Mi, szalbaddemdkra- táik azt javasoljuk ilyenkor a választóinknak, hogy a leginkább rászorulók támogatására szavazzák meg ezt az összegét. Eddig még mindig egye tértet tök ezzel. Képviselői ars poétikámat Göncz Árpádtól kölcsönöztem, tőle tanultam. „Azokat szólgálom, akiknek szolgái nincsenek, akik a vensenytársadalom versenylképtelenjed.” Ezzel a gondolattal itt a Bulgárföl- dön hasonulni tudnak az emberék. Az ünnepség kezdete élőtt valaki megjegyezte, hogy bár eddig is kellemes hely volt ez a klub, de ilyen luxuscikkekre azért nem tellett volna a szociális pénzekből. Fekete Gáify József doktor úr — két éve gondoskodik az itteni idős emberekről — azonnal tiltakozott: — Ugyan miért volna luxuscikk a video, a nyugágy, a sakk és a többi tárgy ? És miért tekintenénk luxusnak a barlangfürdőzést, a kirándulást, a főzőcskét? Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberék hosz- szabb ideig maradjanak aktívak, egészségesebbek. Aztán megkezdődött az ünnepség. Horváth Sándor szenátor úr az előbb említett gondolatait szépen megfogalmazva mondta el. A klubtagok nevében egy hölgy köszönte meg az ajándékokat. Röpnyi kis beszédében azt mondta, jól esik az ő korosztály árnak, ha a fiatalabb generáció tagjai látják, tudják, milyen nehéz sors jutott az előttük járóknak. Megköszönte a város Területi Szociális Gondozószolgálatának, hogy ápolja a maigatehetetlenéket, meleg ételt ad és lám, még a szórakozásukról, a kellemes időtöltésükről is gondoskodik. „Igyekszünk minderre érdemesek lenni” — mondta az ősz hajú asszony. Ez volt ennek a percnyi ünnepnek az egyetlen tragikus mondata. Miért gondolják anyáink és nagyanyáink, hogy valamiért is ..érdemesnék” kell lenniük? Hisz amit adunk, az mind kevés. Többen érdemelnék miindahányan. L. Gy. Pontosan, gyorsan A sajóbábonyi Poron Kft. folyamatosan szállítja lágy habszivacsait vevőinek. Az osztrák társtulajdonos Greinertől kapott speciális jármüvek pontosan és időben érkeznek az ország legtávolabbi pontjaira a könnyű, de nagy térfogatú szállítmányaikkal. Kép: Fojtán László Pályázati felhívás A B.-A.-Z. Megyei Munkaügyi Tanács pályázatot hirdet az 1992. évi decentralizált szakképzési alapból elnyerhető támogatásra. PÁLYÁZHATNÁK: az 1988. évi XXIII. törvény (valamint módosításai) hatálya alá tartozó szakmunkásképzők, szak- középiskolák, szakiskolák, valamint az iskolarendszerű szakképzéshez gyakorlati feltételeket biztosító, szakképzési hozzájárulás fizetésére kötelezett vállalatok, vállalkozók, gazdálkodó szervezetek. PÁLYÁZAT CÉLJA: figyelembe véve a szociális piacgazdaság igényeit az iskolarendszerű képzésnek széles alapú szakmacsoportos képzést kell nyújtania. Ehhez biztosítani kell azoknak a vállalkozó típusú rugalmas képzési formáknak tárgyi feltételeit, amelyek lehetővé teszik az egyén képességeinek megfelelő szakképzettség megszerzését és esélyt nyújtanak a munkába álláshoz. A pályázat elbírálásánál előnyben részesülnek azok a pályázók, akik figyelembe veszik a megye sajátságos munkaerőhelyzetét is, és egyéb pénzügyi forrással is rendelkeznek. PALYAZAT KELLÉKEI: (4 példányban) Adatlap, csatolandó mellékletek: ♦ szöveges indoklás, ♦ önkormányzati nyilatkozat, ♦ géplista (műszer, gép, vagy egyéb eszköz beszerzése esetén), ♦ tanulmányterv és költségvetés (építkezés, átalakítás, felújítás esetén), ♦ pénzügyi források igazolása/i. A PALYAZAT BENYÚJTÁSÁNAK HATÁRIDEJE ÉS HELYE: 1992. június 30., B.-A.-Z. Megyei Munkaügyi Központ Miskolc, Városház tér 1. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítás, valamint adatlap a B.-A.-Z. Megyei Munkaügyi Központban (Miskolc, Városház tér 1., B. épület, IV. emelet 404. szoba) igényelhető és átvehető. Felvilágositást nyújt a B.-A.-Z. Megyei Munkaügyi Központ képzési és pályaválasztási osztályán Erdődyné Di Giovanni Magdolna. Telefon: 322-011/274-es mellék. MIT TAPASZTALTAK HÁROM IPARÁGBAN? — Önök tanulmányaikban meg is hirdettél?;: szakítani akarnak a hazai közgazdaságtanban mindmáig uralkodó, makroökonórniai szemlélettel, a nagy egységek föl- tétlen tiszteletével. Helyébe a kor jelenségeinek megértéséhez közelebb vivő mikro- ökonómia szemléletet ajánlják, amelyben az apróbb részletek megfigyelése és értékelése is fontos szerephez jut. Így vizsgáltai?; három iparágat e legutóbbi programjukban: az élelmiszer-, a textil- és a gépipart. Miért éppen ezt a hármat? — A sok szempont közül csak a legfőbbeket említem. Elsősorban azért, mert ezt a három iparágat érinti leginkább a magyar gazdaság piacgazdasággá válásának folyamata. Sorsukból tehát más iparágak jövőjére vonatkozó következtetések is levonhatók. Ám azért is ez a megfelelő választás, mert így egy főként kisvállalatokkal működő, egy elsősorban középvállalatokra épült és egy nagyvállalatok sorát magába foglaló iparággal foglalkozva a vállalati szektorok fő típusai is bekerültek a kutatásiba. Lássuk, mire jutottak a tanulmányok szerzői. Az élelmiszeriparról kitűnt, hogy a vállalatok legnagyobb gondja a tőkehiány, ami a támogatások leépülésének, a piac szűkülésének, az alap- anyagárak növekedésének, a készletfelhalmozódásőknak és a kapacitások kihasználatlanságának egyenes következménye. A tulajdonviszonyok jogi keretei csak lassan alakulnak ki, a tulajon- váltás így elhúzódik. A privatizációra és a külföldi tőke bevonására sem lehet a kellő mértékben építeni mindaddig, amíg az élelmiszeripari szervezetek a jelenleginél nem kapnak jóval AKAR EGY IPARI KÉM? — Egy kritikus gondolat végighúzódik a tanulmány szinte valamennyi fejezetén: a külgazdasági kapcsolatok kiépítésére a vállalatok döntő többségénél nincsen ele meg a megfelelő szakemberek, s a külföldről elnyerhető támogatásokról sem informálódnak kellőképpen az idehaza szóbajöhiető jelöltek ... — Valóban, az államigazgatás és a vállalati szféra közötti együttműködés e téren még nagyon messze van az ideálistól. De nem is kellene mindent „felülről” várni, hanem minden külkereskedelmet folytató régnek foglalkoztatnia kellene legalább egy olyan munkatársat, akinek „csak” az a dolga, hogy nemzetközi finanszírozási lehetőségek, megpályázható fejlesztési pro- jectek után kutasson. Egy nyugati vállalatnál természetesen van ilyen munkatárs, akinek nálun/k talán a .nemzetközi műszáki kapcsolatok menedzsere” titulust adhatnánk. Gyakorlatilag azon lenne a szemé, hogy mi történik vállalata szakterületén, lehetséges kapcsolatrendszerén belül világszerte, s ha nem is ipari kémként, de azért ahhoz hasonlóan, csak persze legálisan ellesne mindent, ami hasznot Ígérhet cége számára. Hiszen a vállalatok gyors fejlődésének nemcsak a tőkehiány emel gátat, hanem az információk szegényessége is. Beszerzésükhöz azonban jól felkészült, nyelveket is beszélő szakemberek kellenének. Ma még csak kevesen vannak ilyenek, s az imént vázolt munkakör sem alakult ki. Pedig meggyőződéssel vallom — szögezi le az igazgató —, hogy a mérnökök, külkereskedők, jogászok után most a nemzetközi szinten is tárgyaló- képes szakmenedzserek világa jött el. — E rövid beszélgetésben természetesen csak néhány gondolatról válthattunk szót a tanulmányok kapcsán. Aki többet szeretne kutatásaikról tudni, megkeresheti önöket? — Nemcsak megteheti, de kérjük is, hogy jelentkezzen minden olyan iparvállalat, amelynek nemzetközi információkra van szüksége. Cserébe csupán azt kérjük, hogy tegye lehetővé kutatóinknak hasonló tudományos munkákhoz náluk a tájékozódást. Amely természetesen nem az APEH-nek készül, csupán az adott vállalatkutatási projeethez fogjuk felhasználni. Így akár attól is eltekinthetünk, hogy a vizsgált vállalatot név szerint szerepeltessük a tanulmányban. (MTI-Press) S. J.
