Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-23 / 121. szám

r ENCSI ^ KALENDÁRIUM Válogatás György Lajos: Világjáró Anekdoták (Bp., 1941. 2. kiadás) c. könyvéből A király pohara Mályás király egyszer ebéd után még egy üveg tokaji bort hozatott, s a bolondjához így szólt: Rajta, bolond, légy most po­hárnokunk! Az udvari bolond azzal az asz­tal közepére tette a király serle­gét. köréje pedig az udvari em­berek poharait helyezte el. Az utóbbiakét egymás után mind színültig töltötte, emiatt a király serlegébe már csak néhány csepp jutott.- Mit jelent ez? - kérdezte csodálkozva a király.- Azt, — felelte nevetve a bo­lond - hogy tekints bele az or­szág jövedelmeinek kezelésébe: mi jut az uraknak, mi jut neked, és mi a népnek. Neked valamics­ke még csak csurran, de a nép­nek ugye. hogy semmi sem csep­pen. Nagyobb ökör is... Egy nagyon elhízott, dölyfös uraság be akart menni egy ház­hoz este és már messziről kiáltott a kapu előtt álló szolgának:- Hej, te kamasz! Be lehet-e menni? - értvén ezen. hogy nincs-e még bezárva a kapu. Mire a szolga, részben kövér­ségére célozva így felelt:- Hogyne mehetne be az űr! Hiszen már nagyobb ökör is ment be azon tíz ajtón. Mire jó? Parasztszekér döcög az or­szágúton, magyarok ülnek rajta. Egyszer csak szembe jön velük egy automobil és szélvészként száguld tova a porfergetegben.- Látta-e koma - mondja a szekéren az egyik magyar a má­siknak - mekkora ménkű nagy pápaszem volt rajtuk?- Nem pápaszem az, - feleli a másik magyar csak úgy, a pipa mellől - mert hogy nem látni azon egy kukkot se!- Nem-e? - csodálkozik a má­sik - hát akkor mifenének horda­nák a szemükön? Ezt mondja meg kend. ha tudja!- Mán hogy ne tudnám. - hangzik a diadalmas válasz — azért hordják, hogy ne lássák azokat, akiket elgázoltak! Exegesis (Szövegmagyarázat)- Keresztény atyámfiai! - szólt híveihez a falusi pap - Krisztus olyan csodát tett többek közt. hogy egyszer ötszáz em­bert tartott jól öt kenyérrel. Az egyházfi a prédikáció után figyelmeztette a lelkészt, hogy erősen eltúlzott a nyelve, mert ötezer ember helyett estik ötszá­zat mondott.- Nem tesz semmit - szól egy­kedvűen a pap - hiszen ezek az atyafiak az ötszázat sem hitték el. A gimnázium szellemi központ legyen! "FÉLJÉTEK A7. ISTENT ÉS NEKI ADJATOK DICSŐSÉGET!" UH-' 10.1 "HOZD VISSZA URAM A MI FOGLYAINKAT!" SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK ATSZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ÉS A SÁROSPATAKI KOLIÉGIUM LAPJA j~ ÁRA. 25 forint FŐSZERKESZTŐ SZERKESZTŐ DR. MÉSZÁROS ISTVÁN SZABÓ SÁNDOR XLVf.VT. 1. SZÁM ÚJ FOLYAM FH2. MÁRCIUSI A TARTALOMBÓL CSERKÉSZET * ; MÁRCIUS 15 * IGESZOLGÁLAT * SZABADSÁGHARC. ISKOLAÜGY * SZOLASTÉR * SZEMLE * HÍREK Templom épül Encsen Hosszú megszakítás után újra él Encsen a református gyüleke­zet. Már a reformáció korában virágzott itt a protestantizmus. Volt a falunak református temp­loma. parókiája. Az ellenrefor­máció idején ezeket elvették, a lelkipásztort elűzték. A hívek egy része elmenekült, mások ka- tolizáltak. csak néhány reformá­tus család maradt... Az utóbbi évtizedekben a tele­pülés... volt járási székhely, s öt éve már város. Igen sokan tele­pültek és települnek be a kör­nyékbeli és távolabbi falvakból. Közöttük sok református család is. Felmerült az igény, hogy helyben is tarthassanak istentisz­teletet. Eleinte házaknál gyűltek össze, majd 1985-ben egy kis parasztházat vásárollak a hí­vek... 1988-ban új templom épí­tését határozták el... erre acélra a helyi termelőszövetkezettől tel­ket vásároltak az új általános is­kola szomszédságában. A temp­lom és parókia építéséhez a ter­veket elkészítették, 1990 őszén közmunkával letették az alapo­kat. A gyülekezet tagjainak adako­zása folyamatos, de tudjuk, hogy saját erőnk kevés az Istentől ka­pott és vállalt feladat elvégzésé­re. Mai számításaink szerint csak a templom - mert első ütemben ezt kívánjuk felépíteni - hét­nyolc millió forintba fog kerülni. Ehhez kérjük nemcsak az egy­házkerület vezetőségének anya­gi és erkölcsi támogatását, de kérjük a kerület gyülekezeteinek adományait és testvéregyházak segítségét is. A város polgármestere és kép- viselő-testülete az encsi refor­mátus templom építését közér­deknek nyilvánította. Az adako­zók szempontjából ennek az a gyakorlati jelentősége, hogy az e célra történő adomány összege levonható a személyi jövede­lemadó-alapból... Amint a pén­zünk engedi, szeretnénk a temp­lom lábazatát elkészíteni. Ha ez meg lesz. ünnepélyes „alapkőle­tétel következik", amelyre már most meghívjuk kedves testvé­reinket. Baksy Mária református lelkész „Rajzolj nekem egy bá­rányt! - Nem tudok." Ki ne is­merné ezt a párbeszédet? A Kishercegben mégis megszü­letik a megoldás, a doboz, amibe mindannyian belekép­zelhetjük a magunk bárányát. Megoldás nélkül maradnak viszont azok a kérések, ami­ket nekünk tesznek fel gyere­kek. Mikor születik meg ben­nünk ez a „nagyon felnőtt" tagadó válasz, hogy „nem tu­dok"? Mikortól felejtünk el rajzolni? Vagy nem is felej­tünk el, csak már szégyel­lünk? A baj akkor kezdődik, mikor a gyereknek fokozot­tabban kezd fejlődni a megis­merőképessége, amikor már a valósághoz kezdi mérni műveit, és rádöbben, nem ha­sonlít. Ekkor kell igazán, hogy szakavatott kezek fog­lalkozzanak vele. Meg kell ta­nítaniuk a fortélyokra, de nem feledkezhetnek meg ar­ról sem, hogy a gyermeket biztosítani kell, mert külön­ben nem meri már önmagát megmutatni. Mindehhez per­sze sok idő szükségeltetik, nem heti egy rajzóra. Ezzel a kevés idővel talán még ki is békülnének a Szik­szó környéki települések is­kolái. Náluk még nagyobb a gond: több iskolában hosszú évek óta nincs rajzszakos ta­nár. Alsóvadászon például lassan tíz éve. Nem az iskola hibája. Más tárgyból is hiány­zik pedagógus, de nekik jó szakpárosítást nem képeznek még magyar főiskolákon. Két tanárt pedig nem vehetnek fel. Ráadásul sok helyen - ez nem (csak) az abaúji vidékre vonatkozik - mellékes tárgy­ként kezelik a rajzot. Sokszor bizonygatni kell: talán nincs is olyan pálya, ahol ne lenne szükség a térlátásra. Azt már alig merjük megjegyezni: egy kis ízlést sem árt plántálni az emberbe még a gyermekkor­ban. És ez csak a praktikus ol­dala a kérdésnek. A szikszói és az encsi gim­názium megelégelte ezt a helyzetet. Úgy gondolták, ideje végre feléleszteni azt a nemes hagyományt, hogy a középiskola nemcsak oktatá­si intézmény, de szellemi köz­pont is. Saját berkeiken belül eddig is kimagasló képzőmű­vészeti tevékenységet végez­tek - és végeztettek diákjaik­kal. Encsen - a szob­rászművész igazgató -, Bor­sos István jóvoltából - az agyagozás került előtérbe a hagyományos technikák mel­lett, míg Szikszón a festőmű­vész Ka vecsánszki Gyula épí­tész múltjára építve remek maketteket, Gávayné Lénárt Andrea vezetésével pedig tűzzománcokat készítenek a gyerekek. Nem is akármilyen színvonalon. A kész művek egyrésze megjárta Németor­szágot, többek között ezzel mutatkozott be Szikszó test­vérvárosának, Waldemsnek. És ezzel a „vándorkiállítás­sá" vált anyaggal bizonyítják Alsóvadászon az általános is­kolában, a szikszói Kisgaléri- ában, majd az év folyamán még Encsen a Kazinczy, Mis­kolcon pedig a Szabó Lőrinc általános iskolában, hogy igenis, a gyerekek tehetsége­sek! Nem tagozatosak, általá­nos tantervű osztályba jár­nak, de értik, érzik és hasz­nálni tudják a színek, a for­mák - a tér törvényeit. Sok ér­dekes agyagfigura a tanuló első próbálkozása. Néhány színkompozíció megállásra kényszerít és nemcsak a szí­nek, de a szabálytalan formák dinamikája miatt is. És ott a tűzzománc. Egyszerű „ fes­tékfolyatástól" a bonyolult rekeszzománcos képekig ter­jed a skála. E lehetőségeket nem sajá­títják ki maguknak a gimnázi­umok. Ezért is hordozzák körbe az anyagot. Hozzájuk elmehet a kisgyerek is dél­után, és tanulhat. Megtanul­hatja használni alkotó módon az eszét, a kezét. Közelebb ke­rülhetnek a célhoz: művelje a művészetet egy bizonyos szinten mindenki, a tehetség pedig emelkedjék ki! Összeállította: Csörnök Mariann, Faragó Lajos, Farkas Maya, Fojtán László, Laczó József, Nagy József ■■■ Ahogyan sehol sem, „kolbászból fonják a kerítést”, a „szántói híres ut­ca” sem „cimbalommal van kirakva”. Ám, hogy Abaújszántó lakossága a mostanitól jobb napokat is látott, arról Kiss Tibor alpolgármester beszélt:- Az. 1905-ös lexikonban ezt írták településünkről: „Abaúj-Szántó me­zőváros az eperjes tokaji hegyláncz­nak Hegyalja nevezetű, bortermelésé­ről híres részének nyugati végpont­ján... a szántói Sátorhegy alatt, Sze- rencs-patak mellett fekszik. Nagyköz­ség. Házainak száma 614. Van 4456 lakosa, kik csekély töredék kivételé­vel mind magyarok. Székhelye a gönczi járásnak.” Az 1960-ban kiadott lexikon sze­rint a település: „Az abaújszántói já­rás székhelye. L.: 4570. Minőségi, bor- és gyümölcstermelés. Malom. Erdőgazdaság. Középiskolák.” E le­xikon kiegészítő kötetében, amit 1980-ban adtak ki ez áll: „Nagyköz­ség, B.-A.-Z. m„ szerencsi járás. Ki­emelt alsófokú központ. L.: 3788.” Ha képzeletben belelapozok egy 1992-es lexikonba, abban valószínű, így jellemeznék Abaújszántót: (Nagy) község Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyeelmaradott térségében. Mezőgaz­dasági Szakközépiskola és Szakmun­kásképző. Nagy munkanélküliség, rossz infrastruktúra. Jelentős önálló vállalat, vállalkozás nincs. 3532 lako­sa van.- Konkrétabban mit jelent ez a „képzeletbeli” lexikonból „kiolva­sott” szöveg? Abaújszántón a Helytörténeti Múz^Hújításra vár- A rendszerváltozás utáni elsój péseket súlyos gazdasági gondok ' zepette kellett megtennünk. Sőt, c? máig sem nagyon enyhültek. GaÁ sági szótárunk legfájdalmasabb szj a munkanélküliség, hiszen kÖö günkben a munkaképes lakosság •‘’I mint 20 százaléka munkanélküli ) munkanélküliségi ráta országosát ban 9,3 százalék április végi ada1 szerint. Borsod-Abaúj-Zemplén 1,1 gyében 15,6 százalékra emelkede1] nyilvántartott munkanélküliek szíf - a szerk.) Súlyosbítja helyzetül helyzetünket, hogy többségük^ szinte semmilyen esélye sincs az eÉ lyezkedésre. Sok család megélhet alapja falunkban a segély. Önk1 mányzatunk költségvetésének 6 s| zalékát fordítja támogatásukra, de is csak csepp a tengerben. AbatíjsÁ 'ón is vannak éhező emberek, alultáp­lált gyerekek.- A nagyközség infrastruktúrája Megfelelő-e a továbblépéshez?- Úthálózatunk jelenlegi állapota 'Ligyon rossz. Önkormányzatunk pá­lyázatot adott be az Állami Fejlesztési Intézetbe. Az. útkorszerűsítési munká­itokat az állami támogatás birtoká­én 1992-93-ban szeretnénk elvégez­ni. Meg kell oldanunk a csapadékvíz elvezetését. A nagy esőzések után a hegyről lezúduló csapadékvíz miatt efre sürgősen szükségünk van. Telefonhálózatunk korszerűtlensé- 8e a vállalkozások elterjedésének egyik legjelentősebb fékje. Emiatt a külföldi tőke úgymond messze elke- rüIte Abaújszántót. Sajnos, megoldás á közeljövőben nem várható. Telefon­társulás létrehozását tervezzük. A szennyvízhálózat kiépítése hosszabb távú elképzelésünk, a szennyvízkeze­lést viszont mielőbb meg akarjuk ol­dani.- Vannak-e vállalkozások, vállal­kozók Abaújszántón?- Jól szervezett ipartestületünk mintegy száz helyi vállalkozónak ad segítséget. A vállalkozások a terme­lés, a kereskedelem, és a szolgáltatás területén egyaránt megtalálhatók. „Fehér folt” a nagyobb tőkeigényű vállalkozások terén mutatkozik. A mezőgazdasági vállalkozások elterje­dését a kárpótlás gyakorlati végrehaj­tásának elhúzódása nehezíti. Tervünk egy önálló, helyi Pinceszövetkezet megalakítása is. Az idegenforgalom, a faluturizmus területén csak lehetőségekről, tervek­ről beszélhetünk. A lepusztult cekchá- zi kastély is hasznosításra, felújításra vár. Felüdülésként hadd mondjak sike­reinkről is valamit: Nagy esélyünk van arra, hogy labdarúgócsapatunk •feljut az NB 111-ba. Külön öröm ez számunkra, hiszen legalább ebben nem illik ránk az elmaradottság jelző­je.- Reményei szerint mit írnak 2000- ben Abaújszántóról a lexikonba?- Város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Körzetközpont. Mezőgaz­dasági technikum és gimnázium. Pin­ceszövetkezet. Jelentős mezőgazda- sági, ipari és kereskedelmi vállalkozá­sok. Acekeházi kastély idegenforgal­mi centrum. Lakossága 4500 fő. Abaúj csodálatosan szép vidék. Kedvesen fogadja, gyön^teti, csodálatra készteti a látogatót, de soha nem ígért könnyű ál­mot az itt élőknek. Legújabb kori történelmünk során három kegyetlen csapatta az abaújiakat. Az első, a trianoni döntés volt, amely elszakítot­ta természetes központját, Kassát (is), és az új határ miatt so^Pülés elzárttá, zsákutcává vált. Mindezt - másodikként - csak te­tézte a megyék 1950-ben bekövetkezett egyesítése. A harmftSapást az erőltetett koncentráció jelentette: a termelőszövetkeze­tek megszervezése ott is, ahol ez indokolatlan volt, majd a körítés. Mindezek óriási mértékű elvándorlást indítottak el. A két világháború között azért nem fejlesztették Abaújt, minták az elszakított területek visszacsatolásában. A második világ­háború után az ország vezetése, a „szocialista városok”, a n|par fejlesztésére koncentrált. Abaúj ekkor is, azóta is kimaradt a központi fejlesztési elképzelésekből. Megmaradt többszörösen hátrányos helyzetű térségnek, Maradt az itt ragadt, az Abaújhoz leginkább ragaszkodó emberek beszűkült életterének. Azoknak, akiknek megkérgesedett tenfa bizonyság: a mindennapi kenyérért, az életért embertelenül ke­mény munkával, sok verejtékkel kell fizetni Abaújban.

Next

/
Thumbnails
Contents