Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-04 / 104. szám

1992. május 4., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Néhány szó a Waldorf-oktatáshoz Sokféle óvodatípusról hallunk mostanában, közöttük a Waldorf- óvodát is ajánlják. Az önállóságra nevelés, óvodai csoportok együt­tes foglalkozása, a mozgás jelen­tőségének hangsúlyozása és szá­mos más vonása közismert, mégis felmerült egy sereg kérdés velük és a Waldorf-iskolákkal kapcso­latban a Német Szövetségi Köz­társaságban. A magániskolákat - ott már mintegy száz ilyen iskola működik - sikeresnek találják a mezőnyben. A szülők, amikor gyermekeiket ebbe az óvodába, iskolába küldik, arra számítanak, hogy felkészült nevelők foglal­koznak velük és a túlterhelés és a teljesítményprés nem nehezedik rájuk időnap előtt. Emellett a talá­lékonyság, a leleményesség, a kreativitás elősegítése és a keresz­tyén lelkiség felé való nyitottság fejlesztése ugyancsak ott van a szülők elvárásában. Az első Waldorf-iskolát I9I9- ben Stuttgartban Waldorf, egy ci­garettagyár tulajdonosa állította fel. Az iskolaalapító igen komoly kapcsolatban állott Steiner Ru­dolffal. Steiner az antropozófia meghatározó személyisége volt. akinek elmélete lett a Waldorf-pe- dagógia alapja. Steiner Rudolfnak (1861- 1925) jelentős szerepre volt a Né­met Theozófus Társaság megala­kításában. A Niers-lexikon szerint a Theozófus Társaság titkos kö­zösség, amely ezoterikus és ok­kult társaságokat egyesít a spiri- tizmus, a szellemidézés jelenségei­nek magyarázására... Steiner volt a társaság első főtitkára Németor­szágban, és a társaság titkos isko­lájának vezetője is. Steiner ezen­kívül tagja volt egy rózsakeresz­tes társaságnak, és nagymestere az Ordo Templi Orientalis, azaz keleti templomi rendnek. Ebben haláláig intenzív tanítói és elő­adói munkásságot folytatott. Steiner munkái az 1930-as évek végétől már Magyarorszá­gon is fellelhetők voltak, és ben­nük a szellemi világgal való ok­kult kapcsolatait széles körben közölte és terjesztette. Az antro­pozófia számára a szellemi a tu­lajdonképpeni létező, a valósá­gos, és minden arra irányul, hogy ezt a szellemi valóságot megis­merjék és a mindennapi élet szá­mára hasznossá tegyék. Ehhez nyújtanak segítséget az úgyneve­zett „szellemtudományok", azaz Steiner iratai. Meditációk és más lelki gyakorlatok által az ember­ben lévő szellemi kapcsolatba jut a világmindenség szellemével. A Biblia Istenének az antropozófiá- ban tehát semmilyen helye nincs. A kozmosz, a világmindenség Is­teni, mert a kezdetben a szelle­miség fokozatosan anyagivá lett, materializálódott. Ha azonban az egész mindenség Isteni, akkor el­mosódik a jó és a gonosz közötti különbség is. A gonosz tulajdon­képpen jó, csak nem a helyén. Így az antropozófiában ismeretlen a Biblia tanítása szerinti bűn, ame­lyet egyedül Krisztus áldozata tö­rölhet el.- Steiner tanításai Istenről és Krisztusról így teljesen elutasítan- dóak a keresztyének részéről, mi­vel az embernek nem személyte­len és könyörtelen sors felé fut az élete, hanem felelős érte a kegyel­mes, de igazságos Istennek. Min­den ember, aki megtér Istenhez, Jézus Krisztus keresztáldozatát hittel fogadja, elnyeri bűneinek bocsánatát.- Az antropozófia mint isme­retelmélet út és vallásos világné­zet, magán hordozza a távol-kele­ti mitikus világ vonásait. Steiner azonban ezeket egy nyugati ke­resztyén köntös jelmezébe öltöz­tette, hogy a nyugati világ embe­reit így jobban meg tudja szólíta­ni, és jobban meg tudja nyerni. A Waldorf-pedagógia az antro- pozófiából nőtt ki. Nézeteiből - amint azok az ember előtt ismere­tesek lesznek sohasem lesz pe­dagógia, vagy nevelői művészet, mert az antropozófia emberképe és a Waldorf-pedagógia emberről szóló tanítása ellenkezik a Bibliá­nak az emberről szóló kijelentései­vel. Ezért bibliaellenes és vesze­delmes következtetésekhez vezet­het. ha a metodikában és az okta­tásban az antropozófus nézetek lábra kapnak. A Waldörf-tanítók különben képzelt pedagógusok, akik az ant­ropozófia talaján állnak. Fontos szerintük, hogy a tanító a „szel­lemtudományok" széles köréből merítsen, és hogy szavai és csele­kedetei érzékenységet, melegsé­get és érzelmi színességet árasz- szanak. Ezen az úton elárasztják az antropozófia nézetei a tanítási tevékenységet, óvodában és isko­lában. Ha ezeket a folyamatokat, amelyeket az antropozófia megje­löl. magunkban végigkövetjük, akkor közvetlen kapcsolatba ju­tunk, mint nevelők a szellemi erők révén a gyermekekkel, lélektől-lé- lekig. A Waldorf-iskolában az egész tevékenység az antropozófiából indul ki. Minden metodika meg­fontolás, minden didaktikai el­gondolás a tanítás minden anyag, sőt a szobák, temiek kialakítása és berendezése, az egész épület tervezése, az érzék feletti kutatási eredmények emberre szóló isme­retei alapján kerülnek megvalósí­tásra. A tanítás először könyvek mellőzésével történik. így a tanu­lónak nincs is alkalma arra, hogy ellenőrizze azt. amit óvónője, ta­nítója, tanára előad. így az önálló ismeretszerzés területén vissza­marad a tanuló. A Waldorf-iskola egyik, ugyan­csak bibliaellenes vonásának te­kintik a pedagógiában járatos kri­tikusok az euritmust. Az euritmus minden évfolya­mon. osztályban kötelező tan­tárgy. Az euritmus egyfajta tánc, amely dal, zene és mozgás révén a gyakorlónak a kozmosszal való összhangját van hivatva kifejlesz­teni. Az euritmikának valójában mély vallásos gyökérzete van. A keresztyénség előtti misztérium­táncok újrafelelevenítése és to­vábbfejlesztése jelenik meg ben­ne. így a modem ember, mint egykor az ókori ember kapcsola­tot teremt, kontaktusba jut föl­döntúli valóságokkal. így Steiner Rudolf antropozófiája talaján ki­fejlesztett Waldorf-iskolája kérdé­sében a mérlegelés, a kritika ered­ménye egyházi szempontból nemleges, mert a modernnek tűnő Waldorf-iskola valójában vissza­vonul a kereszténység előtti kor világába és a tájékozatlan szülő előtt kecsegtető külsőségeket vo­nultat fel. A kereszténység érté­kei, a bibliai emberkép, a gyer­meknevelés eddig érvényesülő gazdagsága visszafejlődnek. * Újabb közlés szerint a Baden- Württembergi Egyházkerület köz­gyűlése a keresztyén szülőket és nevelőket felhívta, hogy fontolják meg gyermekeik nevelését és ke­rüljenek minden divatosnak tűnő iskolatípust. Spektrumul - idea - (Wezlar) c. folyóirat cikke alapján.- dr. Szórn i György ­Vox humana Most, hogy kinyílt bicskaként meredeznek előttünk felkiáltójelek és akasztásra szolgáló, arra is használható vaskampóként görbédnek szörnyűséges kérdőjelek - szinte már kérdőre- vonó-jelek! - bizony nehéz, igen nehéz meg­szólalni ebben a bődületes, mindent elnyelő és elsodró hangzavarban. Csaknem lehetetlen, legalábbis kudarcra ítélt vállalkozás halkan, em­beri hangon, emberi módon artikulálva mondani bármit is. Állítani vagy kérdezni akár. Ilyen ri­csajban még a világmegváltó szó - ha volna ilyen - sem hallatik meg! Szavaink sajnos, előbb porladnak szét ebben a szörnyűséges hangzavarban, mintsem fel­épülhetne belőlük akármilyen szerény hajléka is a léleknek. E vélhetően, e szándék szerint jó­indulatú szavak előbb enyésznek el, mintsem azok fülébe jutnának, akiknek szánva voltak. Akikhez küldted volna lelkedből leiedzett gyer­mekeidet, az emberség megértő és elbűvölő nagyköveteit. Mert azok, akikhez szólnának, a saját lihegé- süktől nem hallják meg: dühödten acsarkodnak, csaholnak valakire, haragosukra, mert a harag­hoz, gyűlölethez mindig adatik, mindenkoron kerül valaki, akire haragudni lehet, akit gyűlölni lehet, így soha szemernyi harag, szemernyi gyűlölet se megy veszendőbe sajnos, ezen a világon. Vagy éppen valamiféle eufórikus öröm lett úrrá rajta, káröröm kerítette hatalmába, mint terroristák mondjuk a repülőgépet, káröröm jár­ja át lelke gyökeréig és teszi süketté a szavak iránt. Igazi öröme csakis, kizárólag a káröröm lehet, csak az vethet ekkora hullámokat benne, iszappal borítva lelkét, mint háborgó tenger a fövenyt. Szólni, beszélni viszont - ha föltételezzük, hogy meghallgatásra érdemes az, amit monda­ni akarunk és csakis olyat szabad közölnünk másokkal, ha jó szándék diktálja, ha tapasz­talat, ha fölfedezés, bárha kicsinyke, hétközna­pi fölfedezés is az - csak csöndesen, megfon­toltan szabad. Bármiféle indulat mocskától megtisztított szót bocsáthatunk csak mások ele. Az értelem küldötte legyen a szó. Hírvivő, hír­nök. Akinek útja van két ember között, az em­berek között, mint kengyelfutóknak birodalmak között. Innen a téboly senkiföldjén. Ha túlságosan nagy a zaj, ha égig csap a zsi­vaj, ha agyszaggató a ricsaj, akkor várjunk in­kább a megszólalással addig, amíg el nem csi­tulnak körülöttünk az indulatok, a szennyaradat, az egymásnak horgadó vadállati hangok, mert a lárma úgyis elnyelné szavainkat. Ha pedig megemelnénk a hangunkat mi is, az üvöltők kórusa is beleerősítene. Nem érde­mes fölvenni a kesztyűt, nem szabad üvülte- nünk, mert az értetlenség feneketlen kútjába hullnának szavaink úgyis. És aligha ezt akar­nánk! Meg kell várnunk a zaj. elcsitultát, ki kell várnunk a megszólalás pillanatát, a szólni lehet csöndjét. A béke tisztására kell eljutnunk szava­inkkal. Ne legyünk türelmetlenek. Mert a han­gosabb szó hangzavart idéz elő, a türelmetlen­ség türelmetlenséget szít, bántás hántást szül, fájdalom fájdalmat és így tovább, a jóvátehetet­lenig. Ebben a bábeli hangzavarban csak megfon­tolt, higgadt, okos szó juthat el a fülekbe. Csak a jó szándék találhat utat másokhoz. Csak ilyen szavakból épülhet bármilyen szerény hajléka is a léleknek. A békének, mely méhében hordja jövőnket. Bízzunk benne, mert lehetséges, hogy eljön az. idő, amikor a már mennydörgést sem halló ember egyszercsak fölkapja fejét az embertársa melléből fölszakadt sóhaj hallatán. Amikor egyszercsak érthetővé válik az érthető. Az üzenet. Fecske Csaba Az idén harmadik alkalommal hirdette meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet az Ámatőr gála cí­mű megyei kulturális rendezvénysorozatot. A nagyszabású seregszemlére öntevékeny mű­vészeti csoportok, alkotó közösségek, éneke­sek, táncosok, zenészek, vers- és prózamon­dók, színjátszó- és bábcsoportok, képzőmű­vészek, népi díszítőművészek jelentkezhet­tek. A körzeti bemutatók, a megyei szakági versenyek után várhatóan az év végén a Miskolci Nemzeti Színházban lesznek. A me­gye legjobb amatőr művészei ugyanekkor nyitják meg a Miskolci Egyetem aulájában az amatőr alkotók kiállítását. Felvételünkön a csernelyi népdalkor tagjait láthatjuk, akik az április 25-én Ózdon meg­rendezett területi bemutató után már a me­gyei megmérettetésre készülnek. Fotó: Fojtán László A magyar Athén és a kis Róma Az ember mindig szeretettel gondol egész életében arra a városra, ahol középiskolás éve­it töltötte. Például Sárospatak­ra. a magyar Athénra, a kollé­giumra. ahol Kossuth Lajos diákoskodott. Ősi patinája vi­lágra szóló hírnevet kölcsönöz a városnak, ahol nem olyan ré­gen rendezték meg a volt pata­ki diákok találkozóját. Az újabb időszak nagy értéke a hí­res H. Bathó János zenetanár által alkotott és meghonosított érzelemre ható diákbúcsúda- lok: „Bodrog partján van egy város’, „Válásra int immár az óra”. A pataki diákdalok életben tartására bőséges alkalom kí­nálkozik. hiszen évek óta ben­ne élek egy Szerencs környéki baráti társaságban, melynek tagjai a volt szerencsi járásban dolgozott és ma is tevékenyke­dő igazgatók. E baráti társaság elődje a volt Szerencsi Járási Igazgatói Munkaközösség, me­lyet nemcsak a hivatali munka, de az igaz barátság tartott ösz- sze. Vezetőjük Lengyel István ny. abaújszántói igazgató, aki­nek sikerült összetartani a szer­vezetből megmaradt igazgató­kat, kedves barátokat. " Kik ezek? Goda József ntegyaszói, Gintner József tokaji, Horváth József legyesbényei. Kiss Imre tállyai, Kiss György mádi. Sári László szerencsi nyugalmazott, vagy ma is működő igazgatók. De mi is e baráti társaság célja? Csupán csak a barátság ápolása, egymás segítése, ám ,ia jól meggondoljuk, ebben a ridegségre, önzésre hajlamos világunkban ez nem is kevés. Sokszor persze vita alakul ki a nyugdíjas és ma is működő igazgatók között. Terítékre kerül a mai pedagógia, az iskolaveze­tés összes erényeivel és hibáival együtt, az önkormányzatokkal való együttműködés stb. Hangulatos egy-egy névnapi találkozó az ünnepelt otthoná­ban. A találkozás örömét fo­kozza a szívélyes vendéglátás, a tízórai, az ünnepi ebéd, majd következik a beszélgetés, sze­rény kártyajáték, s közbe-köz- be dalolás a vonat indulásáig, a késő délutáni órákig. Az élet kedves eseményei ezek a talál­kozások. a kedves barátokkal. Megtiszteltetés, hogy meghí­vást kaptam e társaságba, s há­lából a zenét, a dalt szolgálta­tom. például pataki diákdalo- kat. Bár jómagam egri diák voltam, éltük diákéveinket a kedves, hangulatos kisváros­ban. Katolikus diákok voltunk, Egerben végeztük a tanítókép­zőt. E szép városkát bízvást nevezhetjük „kis Rómának”. Volt ott jogakadémia, tanító­képző, kereskedelmi iskola, angol kisasszonyok zárdája: le­ánygimnázium és tanítóképző. Bencés fiúgimnázium. A szívemhez nőtt ez a város, a vár, a líceum. A népi zene­karban való szereplésem, volt a képzőnek ilyen együttese is a nagyzenekar mellett. Kiváló vezetőnk nagy szakértelemmel irányította a kis együttest. Szé­pen szóltak a kuruc és székely dalok, pattogott a verbunkos muzsika. Sokat muzsikáltunk az egri hóstyákon (külterülete­ken) működő elemi iskolák­ban. Szívből muzsikáltunk, énekeltünk. Sikerünket az is bizonyította, hogy előadás után mindig meghívást kap­tunk egy szőlősgazdához, ahol a vendéglátást pincelátogatás követte, s kóstolgathattuk a hí­res egri bikavéreket. A pincés- gazda kitárta előttünk szívét- lelkét kifejezésre juttatva, mennyire szereti a diákokat. Mai napig élénken bennem él egy kép: a pince mélyén a diá­kokkal együtt dalolt az „egri cikra”, fekete mellényén a gyertyák fényében csillogó, súlyos aranylánc - mint stá­tuszszimbólum -, mely egyik mellényzsebből átkanyarodott a másikba. Szép volt az egri diákélet, akárcsak a pataki. Úgy gondolom, igazgató bará­taim közösségében ezt megál­lapíthatjuk ebben a szépen ér­lelődő „ökumenikus társadalo mban”. Be szívszorítóan szép is év­tizedek elmúltával felidézni ré­gi képeket, történéseket, példá­ul azokat a napokat, amikor ötödévesen katonás rendben vonultunk a líceum aulájából az érsekkerti sportpályára a ta­vaszi virágzó fák alatt. Válo­gatott, ötven kántortorokkal megáldott deli legény. Én vol­tam a nótakezdő, s a zárda le­ánygimnáziuma mellett halad­va gondolatban a falakon túlra szállt, szólt a dal, mely talán egy kicsit megzavarta az órá­kat, de üzenetként hatott: „Az egri ménes mind sárga, Az egri kislány mind árva. Ha árva, árva, leszek a párja. Az egri ménes mind sárga.” Bakonyi Béla

Next

/
Thumbnails
Contents