Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-02 / 103. szám
1992. május 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 tek meg a közéleti, politikai rendezvények: a városi közéleti fórum, a munkavállalói érdekképviseleti fórum, a médiák fóruma. És záporoztak a meglehetősen indulatos kérdések, amelyekre a fórumon megjelent politikusok, közéleti emberek becsülettel igyekeztek válaszolni. Mert számos politikus, mint Szüli Sándor budapesti országgyűlési képviselő (MSZP) és Tóth István. Kazincbarcika országgyűlési képviselője (MDF), Őri Csaba, a Liga szakszervezet alelnöke, Raub János, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége képviselője fogadta el a szervezők meghívását és vett részt a fórumon. A kérdések pedig, amelyekre válaszolniuk kellett, mintegy keresztmetszetét adták mindama feszítő gondoknak, amelyek foglalkoztatják azokat, akik bérből, fizetésből élnek: a munkanélküliség réme, a mind súlyosbodó szociális gondok, az elszegényedés, a kilátástalanság ..., s persze a kormányzat, a politika magatartása, ahogyan figyel, vagy nem figyel azokra, akik ezeket a gondokat megélik, megszenvedik. És számosán megfogalmazták kérdezők és válaszadók: nagyobb figyelem, kellő szociális érzékenység szükségeltetne, nem pedig kormányzati, hatalmi gőg, s esetenként arrogancia. Nincsenek ugyanis „boldog munkanélküliek”, amint azt nemrégiben egy kormánypárti honatya állította az országnak házában — mondotta a fórum egyik előadója, aki a hatékony érdekvédelem fontosságát hangsúlyozta. Mint mondotta: a politika hatalmi harca ellentéteket szított ugyan a szakszervezetek között, de a szakszervezetéket nem sikerült padlóra küldeni. Ám a hatalom „oszd meg és uralkodj” politikája még korántsem ért véget. Az izgalmas politikai vitafórumot színes sport- és kulturális program, hangulatos majális követte á csónakázótavat övező szép parkban, illetve a városi stadionban, majd este hat órakor megkezdődött, és éjfélig tartott a szabadtéri bál Kazincbarcikán. Tudósítottak: Laczó József, Szarvas Dezső, Udvardy József (Folytatás az 1. oldalról) A majálist a Magyar Szak- szervezetek Országos Szövetsége Borsod Megyei Szervezete, a munkahelyek védelme és az élszegényedés elleni küzdelem jegyében szervezte meg, A Ősanyáikban otlt voltak a Diigép, a Dimaig Rt., a D4D munkásai, az építők, a távközlés, a kereskedelem, az élelmiszeripar, az egészségügy dolgozói, és ott voltak a postások, a mezőgazda- sági üzemeik képviselői is. Sátrat állított az MSZP, az MDF, az MSZMP és a Munkástanács. Mérteik üdítőit és sört, szalonnát sütöttek, gulyást; főztek, de leginkább politizáltak. Mert másként nem, csakis politikai állásfoglalásként értékelhető, hogy az MSZMP a munkásmozgalmi emlékműnél koszorúzást ünnepséget tartott, amelyen dr. Emő- di Gyula kijelentette: most sajátos körülményeik között ünnepeljük május elsejét. A munkásság mosit alapvető vívmányait védelmezi, amelyet már ugyancsak kikezdett a rekapitalizálódás folyamata. A koszorúzással azonos időbein hallhattuk Paszternák László, a vasasszövetség elnöke, MSZP-párti ország- gyűlési képviselő köszöntőjét. Ö többek között kijelentette, a szakszervezetek álláspontja szerint nem törvényszerű, hogy a munkanélküliség ilyen magas értékű legyen. — Állítjuk — mondotta — hogy a gazdaság és kormánypolitika minden területét alá kell vetni a foglalkoztatási szempontoknak. Az MSZOSZ minden fórumon elmondta javaslatait, kezdeményezéseit de hiába. Felmerül a kérdés, meddig és milyen szándékkal akarják próbára tenni a munkavállalók tűrőképességét? Vajon kinek az érdeke és felelőssége, hogy a válság immár a gazdaság valamennyi szektorát áthatja. Lehet-c még és meddig csupán az elmúlt évtized'ek gazdaságpolitikáját okolni a bajokért? Ki Ikell mondunk végre, sokan vagyunk, akik nem csupán rendszerváltás akartunk, hanem egy jobb rendszer létrejöttében bíztunk. Nem azt akartuk, hogy a korábbi helyett most más párttagmenlevelet és ajánlást a te- hetségtelenségnek, mint korábban. Paszternák László később hangsúlyozta: ahhoz, hogy a piacgazdaság és a töke kihívására ,a szervezett munkások megfeleljenek, a munka- harc módszereit, az összefogást újra meg kell szervezni. Itt az ideje, hogy kijelentsük: nincs helye tétováA tegnapi majálison jó- néhánvan felírták gondolataikat az ifjú szocialisták táblájára, amelyen felül a következő kérdést olvashattuk: mit üzenne a kormánynak ? A válaszok közül csak egy: „Antall Józseftől vonják vissza a jogosítványt, mert totálkárossá tette az országot!” zásnak, tovább már nincs hova hátrálnunk. Közel van az a pillanat, amikor a ránkzúduló nyomással, az ellenünk irányuló erőkkel szemben az erőt kell szembehelyeznünk. Délben az Émász pihenő- házában rendezték meg a szakszervezeti politikai fórumot, amelyen Paszternák László és Tompa Sándor miskolci országgyűlési képviselő, az MSZP-frakció tagja válaszolt a kérdésekre. Többek között kifejtették, hogy véleményük szerint a parlamenti képviselők nem érzik, nem fogják fel, hogy egyes törvényeikkel milyen terheket zúdítanak a munkavállalókra, Gátak, védővámok nélkül áramlik az idegen áru az országba, a magyar ipar egyre jobban a háttérbe szorul. — Mi minden olyan szervezettel készek vagyunk az együttműködésre — hallottuk Tompa Sándortól —, amely munkájában a valós érdekeket jeleníti meg. A szocialista párt sürgeti, hogy a kormány találjon megoldást a munkanélküliség növekedésének megakadályozására, fellépünk az elszegényedés folyamatának megakadályozása érdekéMi a véleménye erről a kormányzó párt egyik tagjának? — Ez nem más, mint demagógia — állítja Papp Miklós, az MDF Miskolci Városi Szervezetének egyik vezetője. — A demokrata fórum a kommunizmus romjain egy új ország felépítésére tett ígéretet. Nem állítottuk, hogy ez áldozat nélkül lehetséges. Május elsején már elmondhatjuk, hogy az eddigi gazdasági politikánk, a Kupa-program első eredményei már megmutatkoztak, s az év második felében és jövőre további javulást ígérhetünk. * Haragos zivatar söpört végig május 1-re virradó éjszaka Kazincbarcikán. Bőséges eső áztatta a földet, s a kora reggeli órákban igencsak aggódva figyelték az égboltot a május elsejei program szervezői, a Magyar Szocialista Párt városi elnöksége. Mert a program, amelyre a város lakóit várták, igencsak izgalmasnak, aktuálisnak ígérkezett, kár lett volna, ha elmossa az eső. Aztán, mint mondani szokás, csak összejött szépen minden. Igazi tavaszi napsütésben, szép számú érdeklődő részvételével kezdőöhetJátszva nyerhet! I. Korea A Koreai-félsziget a <S> kiterjedt ázsiai kontinens északkeleti részétől déli irányban helyezkedik el. Észak—déli irányban a félsziget ezer kilométer hosszú. Északon főként Kínával határos, de 'érinti a FÁK-ot is. 1948 óta két részre tagolódik: a déli Koreai Köztársaságra és Észak-Ko- reára. Korea felszíne igen változatos. körülbelül 70 százaléka hegyvidék. A szabálytalan partvonal mentén több mint háromezer sziget található. A koreaiak egy nyelvet beszélő etnikai családhoz tartoznak. Fizikai jellemzőik alapján feltételezhető, hogy azon mongol törzsek leszármazottai, amelyek az ősidőkben Közép-Ázsiából vándoroltak a Koreai-félszigetre. A keresztény kor kezdetére a koreai nép már egységes volt. Az i. sz. 7. században Szilla királysága (i. e. 57— i. sz. 935) egyesítette először politikailag a koreaiakat, akik jelentős kulturális felvirágzást értek el. A Koreai Köztársaságnak 1989-ben 42 millió lakosa volt, ugyanekkor 22 millióan éltek Észak-Korea ban. A gyors .népességnövekedés ugyanolyan komoly társadalmi problémát jelent Korea számára, mint a legtöbb fejlődő országban, bár a sikeres családtervezési kampányoknak és a megváltozott hozzáállásnak köszönhetően a népességnövekedés az elmúlt években észrevehetően csökkent. Nyelvi és etnológiai tanulmányok szerint a koreai nyelv a közép-ázsiai urálaltáji .nyelvcsaládihoz tartozik. amely magába foglalja a török, magyar, finn, mongol, tibeti és japán nyelveket is. A koreai és a japán nyelv szerkezete meglehetősen hasonló, és mindkettőben sok kínai eredetű szó és kifejezés található. A világ egyik legtudományosabb írásrendszerének tartott koreai ábécé 10 magánhangzójából és 14 mássalhangzójából számos szótagcsoportot lehet alkotni. A koreai ábécé egyszerű és ugyanakkor könnyen érthető. (A cikkre vonatkozó kérdéseinket a május 4-én megjelenő lapszámunkban találhatják meg.) Laczó József képriportja Csanyiki majális
