Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-18 / 116. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 5 1992. május 18., hétfő Mire jó az amnesztia? Egy döntés vegyes fogadtatása Miskolc város közgyűlése ez év áprilisában döntött arról, hogy úgymond „amnesztiát” hirdet: 174, eddig rosszhiszemű, jogcím nélkül lakó család korábbi lakásfoglalását törvé­nyesíti. Mégpedig azokét, akik 1990 december 31-ig foglalták el lakásukat, s vállalják, hogy megfizetik a használatba vételi díjat. A Szegényeket Támogató Alap országos központjának aktivistái és miskolci társaik úgy határoztak, ebben is pártfogoltjaik segítségére sietnek, illetve, összehangolják a segíteni akarókat. Miskolc több pontján - a SZETA Tanácsház téri irodájában, a Családsegítői Köz­pontban, a Szondi-telepen, a Békeszállón és a perecesi iskolában ügyeletet tartottak a hét három napján. Ezentúl is minden kedden várják a SZETA-irodában a tanácsra szorulókat - egészen május végéig, hiszen addig kell beadni a polgármesteri hivatalba a kérvényeket. ja. Morvái Bea egyre a telepeket Minőségi fejlesztés, növelni a hallgatók létszámát, előtérben a tudományos munka A kormány előtt a felsőoktatási törvény Burai Aladár, a városi önkor­mányzat kisebbségi szóvivője keddi tapasztalatait foglal ja össze:- A Repülőtér 17. szám alatt jártunk, sok szomorú dolgot lát­tunk. Húsz család lakik olt. közü­lük 16 cigány. A vízvezetékekből sárga víz folyik, a pincében állati dögök csontjait égetik, fantaszti­kus a bűz. Kész gettó az egész. Minősítésével teljesen egyet­ért Morvái Bea szociológus, a SZETA országos vezetője, aki hozzáteszi: a közelben estik egy kis bolt van, a buszmegálló leg­alább két kilométernyire, a gyere­keknek át kell szállniuk, ha isko­lába igyekeznek. Burai tisztiorvo­si vizsgálatot sürget. Sok a kötőhártya-gyulladásos beteg, a bőrfertőzött, a gyerekek arcát csó­tány csípi, terjed a tüdőbaj... A miskolci „szetások” vezetője. Jeney Edit előtt nyomtatványok, füzetek.- A felmérések szerint I74 csa­lád lakik hasonló körülmények között, rosszhiszemű lakóként. Formanyomtatványt készítettünk, hogy ne kelljen kérvényt írniuk külön. Ezt elég csak kitölteni, csa­tolni hozzá az igazolást, hogy mi­kor történt a lakásfoglalás. Kere­sik a listáról lemaradtakat is, ne­hogy elessenek a lehetőségtől. Azzal folytatja, hogy szerda reggel már voltak egy kilakoltatá­son, az minden különösebb gond nélkül lezajlott. A család nem ma­radt tető nélkül, talán még jobb is az új ház, ráadásul egy rosszhisze­mű lakóval kevesebb. Mert Mis­kolcon 33 családra vár hasonló sors - a „szetások” és társaik sze­retnék megfigyelni az akciókat, hogy törvényesek-e? Morvái Bea nagyon nem szereti a hatóságot, ez hamar kiderül sza­vaiból:- A végrehajtó azt mondta, ő olyan hangnemet használ mint a végrehajtást elszenvedő. Ami azt illeti, erre a reggeli perecesi eset­nél is lehetett panasz; sajátos lelki alkatot igényel, hogy valaki ilyen foglalkozást válasszon - állapítja meg. * A szintén Budapestről jött Szombat Tibor hangosan töpreng:- Országosan is egyedülálló a miskolci önkormányzat döntése. Kérdés azonban: megoldódik-e a nyomortelepek helyzete; hiszen ugyanazt a lakást kapják meg, csak most már jogosan laknak benne? Morvái Bea a szegénység szo­ciológiájáról beszél:- Sajátos világ valamennyi sze­génytelep. Öntörvényű, az ott la­kók jórészt munkanélküliek, ter­jed körükben a tüdőbaj, az ivás és az öngyilkosság. Tovább méltatlankodva hozzá­teszi, hogy egy-egy kilakoltatás' költsége 70 ezer és 120 ezer (!) forint között van. Fizetni kell a ki- lakohatottnak is, de erre többsé­gük nem képes. Korinthus Katalin, az MSZP miskolci ügyvezetője arról beszél, nem biztos, hogy valaki önhibá­ból lesz rosszhiszemű, jogcím nélküli lakó. Elcserél egy lakást és nem tudja róla, hová kerül. Horváth Sándor önkormányzati képviselő személyes ismeretségét említi: egy fiatalember 14 éves korától a kohászatban dolgozott, húsz év alatt odalett a fél tüdeje. Felesége tüdőbeteg, 14-cn élnek egy szűk, békeszállói nyomorta­nyán, képtelenek feljebb jutni. Többen megerősítik, hogy a sze­génység már nem a cigányság sa­játja, jönnek a rossz lakásokat kérvényezni nem cigány, de nehéz sorsú emberek is. Két fekete ruhás fiatal nő érke­zik a SZETA-irodába, eleganciá­juk nem sejteti, hogy egy Szondi- lelepi lakásra áhítoznak. Megkap­ják Jeney Edittől a kért nyomtat­ványt, a jő tanácsokat - mehetnek a hivatal hatósági osztályára. * Amíg az ügyfeleket várjuk, újra és újra előjön a szegénység témá­bírálja, amelyek szerinte rosszab­bak mint a börtön.- így igaz - erősíti meg Szom­bat Tibor mert a börtönbe más­ként jut az ember és ott mégis rend, tisztaság van. A telepen élők között találtunk több olyan em­bert, aki 5-7 éves lakásigénylés után került oda. Azt mondta a ha­tóság, ez van, ezt kell szeretni! Holott több lakást is fel kellene ajánlani az igénylőnek, de ezt nem tudják. Morvái Bea szerint akkor lehet jogtalanul elfoglalni egy lakást, ha az üresen áll. Az üres lakás is romlik, így ami nem számít vész- tartaléknak, azt ki kellene osztani, hátha sokan jobb körülmények közé kerülnének. Idős hölgy érkezik. Mutatja a papírjait, az orvosi leletek tanúsít­ják: több, súlyos betegsége is van. A lánya Sajószentpéteren él egy 4X4 méteres szobában harmad­magával; fiatalon megrokkant, nem bírnak onnan kivergődni - a szegénység öröklődik. A néni neki szeretne segíteni, de becsapta a volt férje, most kéri a Repülőtér 17. alatti „lakást”, hogy mint jo­gos lakó legalább cserével elke­rüljön onnan. Bár - teszi hozzá - legjobb lenne már neki a föld alatt . . . * Lehet, hogy ennek az írásnak nem fog örülni a miskolci önkor­mányzat. Mert hiszen jót akartak, az országban egyedülálló döntést hoztak. S lám, lám, azt kapják: törvényesítik csupán a nyomorú­ságos körülményeket. Beszélgetésünknek természete­sen tárgya volt a megoldás, ho­gyan lehetne végre megszüntetni a szegény telepeket? Bontással - fogalmazták meg többen is. Majd építkezéssel, állami, szociális la­kások kialakításával. De a legna­gyobb kérdés a levegőben maradt: honnan erre pénz? Budapest (ISB) Várhatóan még májusban a kormány elé kerül a fel­sőoktatási törvény tervezete. Ennek legfontosabb elemeiről kérdeztük Hári Miklóst, a törvényélőkészítési bizottság titkárát.- 1985-ből való az az oktatási tör­vény, amely ma meghatározza a fel­sőoktatási intézmények működését. Hangsúlyozni szeretném, hogy az akkori kor szelleméhez viszonyítva e törvény meglehetősen liberális volt. Persze, egy olyan monolit fel­sőoktatást írt le, amely nem számolt az állami túlsúly felborulásával. Ép­pen ezért egyértelmű, hogy a régi törvény módosítgatásaival nem ér­hettünk el célt, hanem egy önálló, új felsőoktatási törvényt kell alkotni.- Melyek voltak az első lépések?- A minisztérium létrehozott egy törvényelőkészítő bizottságot, mely­nek tagjai döntő többségében egye­temi-főiskolai szakemberek. E bi­zottságnak lettem én a titkára. A bi­zottság egy koncepciót dolgozott ki a felsőoktatás törvényi szabályozá­sához. Ebben megfogalmaztuk a fej­lesztési lehetőségeket, illetve a jogi szabályozás koncepcióját. 1991 áp­rilisára lettünk kész. s ezután a kon­cepciót szeptemberig a felsőoktatási intézmények, a különféle szakmai cs érdekvédelmi szervek igen széles körben véleményezték. A vita jelen­tős állomása volt a Gödöllőn meg­tartott felsőoktatási fórum, ami egy sereg kérdésben ajánlásokat dolgo­zott ki. A törvény kodifikálása 1992 februárjára készült el.- Mik az alapvető különbözősé­gek a: 1985-ös törvényhez képest?- Az ország átállóban van egy pi­aci működésen alapuló gazdaságra. Ennek nyilván van hatása a felsőok­tatásra. Kérdés, hogy milyen módon lehet verseny ebben szférában, új helyzetet jelent az is, hogy korábban egyetlen törvény igyekezett szabá­lyozni az egész oktatást az óvodától az egyetemig, most pedig önálló törvény születik majd a közoktatás­ra, illetve a felsőoktatásra is.- Nyilván kapcsolódik ezekhez az akadémiai törvény is.- Azt szeretnénk, ha az akadémiai és a felsőoktatási törvények között meglenne a szerves egység. Ezért nem tartottuk volna szerencsésnek, ha a parlament külön tárgyalta volna azt a blokkot, ami a kutatással, tu­dományműveléssel. az innovációval kapcsolatos. Végleges információim nincsenek, de reálisnak tartom, hogy a képviselők majd egyben fog­ják látni a közoktátási, a felsőokta­tási és az akadémiai törvény - adóit esetben átfedéseket is tartalmazó - tervezetét.- A felsőoktatási törvény tartal­máról szólva: annak középpontjában az intézményi autonómia áll. Mit je­lent ez a kulcsszó?- Az önállóság nem lehet partta­lan. Már említettem: az államnak - mint minden szférából - a felsőok­tatásból is vissza kell vonulnia. Ez persze nem teljes kivonulást jelent. Hiszen például a finanszírozás, a diplomák állami elismerése tovább­ra is állami kötelezettségeket jelent. Az intézmény azonban nem marad­hat légüres térben. A mi szándékunk szerint az állam által elhagyott terü­letekre - egyfajta egészséges társa­dalmi működést feltételezve - a tár­sadalom különböző „intézményfe- sültségei”, az egyes képviseletek vonulnának be. így a felsőfokú ok­tatási intézmények és a felhasználó szféra közvetlen kapcsolatba kerül­het. Azaz a felsőoktatás „első kéz­ből" értesülne arról, hogy milyen számban, milyen típusú szakem­berekre van szükség. Az intézmé­nyek persze formailag megtehetik, de nem lehet érdekük, hogy min­dentől függetlenül maguk határoz­zák meg: mit és hogyan oktatnak.- Milyen nyoma van a szándék­nak a törvénytervezetben?- A törvény két testületet kíván létrehozni. A Felsőoktatási Tudo­mányos Kutatási Tanács a felsőok­tatási stratégia kérdésében döntést előkészítő és javaslattcrvező tagjai­nak egyharmada a kormányzatot, egyharmada a felsőoktatási intézmé­nyeket, egyharmada pedig a szak­mai érdekképviseleti szerveket kép­viseli. A másik, az akkreditációs bi­zottság, amely az intézmények egyetemi, illetve főiskolai jellegét hivatott őrizni - kifejezetten minő­ségi szempontok alapján.- Mely alapvető célok érdekében születik a törvény?- A korábbi célok alapvetően nem változtak. Azaz a magyar felsőokta­tás minőségi fejlesztésére szükség van. Másrészt a hallgatói létszámot jelentősen emelni kell. s a hallgatók fogadására alkalmassá kell tenni az intézményeket. Lényegesen na­gyobb súllyal kell fejleszteni a tudo­mányos munkát.- Van-e pénz ezen szándékok megvalósítására? Garantálja-e a törvény a finanszírozás feltételeit?- Azt szeretnénk kimondani eb­ben a törvényben, hogy a felsőokta­tás működéséhez szükséges költsé­geket (az eddigi gyakorlattól eltérő­en) az Országgyűlés egy összegben határozza meg a költségvetési tör­vény tárgyalása során. Csak ez biz­tosítaná azt, hogy a sokat hangozta­tott normatív finanszírozás bevezet­hető legyen. A végső költségvetési összegben nyilván a fejkvóta lenne a döntő, de az intézmények lehető­sége lenne saját tevékenységgel is pénzt szerezni, sőt bizonyos határok között a tandíjjal is operálhatnak.- A tandíj nagyságát illetően mond-e valamit a törvénytervezet?- Eddig gyakorlatilag nagyon mi­nimális volt az egyetemek és főis­kolák tandíja. A törvény a tandíjsze- dés lehetőségét kimondja. Két rész­letet pontosan szabályozni szeret­nénk. Egyrészt, hogy a tandíjnak le­gyen felső határa. Itt az európai nor­mákhoz alkalmazkodva a képzés költségeinek 8-10 százalékát szokás „beszedni”. Ugyanakkor kimonda­nánk, hogy egy szemeszter tandíja nem haladhatja meg a tudományos továbbképzésben résztvevő hallgató három havi ösztöndíját. Másrészt fontos elv az is, hogy az első évben megállapított tandíjösszeg az évek során milyen mértékben emelked­het.- Nem tartanak attól, hogy a va­gyon lesz a szelektáló tényező, és tehetséges, de kispénzű diákok nem kerülhetnek be a felsőoktatási intéz­ménybe?- Mindenképpen megkeressük azokat a formákat, amelyek révén a tehetséges, de kevésbé tehetős diá­kok is bekerülhetnek az egyetemek­re, főiskolákra. Ehhez - a nyugat­európai példákat követve - alapítvá­nyok, támogatások kellenek, egy egészen más szociális rendszer ki­építése szükséges. Szélsőségesen fogalmazva: a felsőoktatás jövőjét nem pusztán a felsőoktatási törvény határozza meg.- Várhatók-e még nagy viták? Mikor lesz a mostani tervezetből törvény?- Februárban véleményezte a ter­vezetet a Felsőoktatási és Tudo­mányos Tanács. Nagyon szoros volt az együttműködésünk a rektori kon­ferenciával és a főiskolai főigazga­tói konferenciával is. Szinte napi kapcsolatban álltunk az Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szö­vetséggel. Nagyon sok javaslat, ész­revétel érkezett, s ezek jelentős ré­szét beépítettük a törvénytervezetbe. Most a kormányon belüli kemény viták következnek. Elképzelhető, hogy az állami irányítás visszafej­lesztése sérteni fog bizonyos tárca­érdekeket. A művelődési minisztéri­um már elfogadta, hogy egyeteme­ket, főiskolákat nem lehet felülről irányítani. A felsőoktatás kérdése azonban további öt tárcát is érint... Arra azonban bizonyára figyelem­mel lesznek az egyes minisztériu­mok, hogy a szakma körében már kialakult egy bizonyos konszenzus. Dombrovszky Adám M. Szabó Zsuzsa Májustól havilap Az Otthonban olvastuk Májustól havilapjuk van az otthonteremtők­nek. A népszerű Az Otthon - amint azt legfris­sebb számában ígérik a szerkesztők - ezentúl minden hónapban társa mindazoknak, akik la­kásuk berendezéséhez, kertjük kialakításához, a háztartás apró-cseprő dolgaihoz, valamint a szabadidejük hasznos eltöltéséhez várnak ötle­teket, ügyesen megvalósítható javaslatokat. Új rovatokkal is bővült ily módon a magazin. Van már lehetőség arra, hogy az újdonságokról, az otthonteremtéssel kapcsolatos hírekről, infor­mációkról is rendszeresen beszámoljon a lap. A májusi számban - többek között - bemutat­ják az év lakóházát, s tovább folytatódik az 500 ezer forintos pályázat. A lakásművészet rovat­ban a XVI. Lajosról elnevezett stílussal ismer­kedhet meg az olvasó, s megtudhatja erről a restaurátor véleményét. Tényeket és tapasz­talatokat találnak a lapban az építkezők, s a kedvtelésből kertészkedőknek szól a Kezdő kertészkedők ABC-je című írás. A Házon kívül rovatban a frankfurti Ambiente-ről szól a Vásár­fia című összeállítás, s érdeklődésre tarthat számot a „Bécsi bolondságok”-at bemutató ké­pes riport is. Figyelmébe ajánljuk még a kedves olvasónak a Vendégségben rovat írását. A ké­pes riport szerzői ez alkalommal Kovács Jó­zsef operaénekesnél jártak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents