Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-18 / 116. szám

1992. május 18., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A vísszaköszinésekröl Nincs áldás bizony azon a munkán, mely elkészültét kedv tenniakarás nem se­gíti! Nem lesz hát áldás ezen a levélkén sem, mely sehogyan sem akaródzik megszületni. Mert minek szülessen meg? Legföljebb csupán azért, mert a visszaköszönésre, köszönésekre mégis illő va­lami mód' válaszolni. Ezek­ből a visszaköszönésekből pedig — nyilván véletlen folytán — mostanság több is elhangzott. Mondja a fiatalember, hogy ezt az újságot nem ér­demes megvásárolni, hiszen ugyanazt irja, mint a . . . és mondja, hogy melyik, Pes­ten megjelenő lap. Leg­alábbis a rokona szerint. Rég hallott szólam, az embernek még jól is esik egy kis nosztalgia. Tehát la­punk ugyanazt írja, mint ama bizonyos pesti lap. Ezek szerint a kedves rokon igen sokra tart bennünket! Ugyanis: ehhez szükséges, hogy az említett székesfő­városi lap legalább kétszáz belső és ki tudja hány kül­ső munkatársával megálla­podást kössünk, mely sze­rint minden egyes cikküket két példányban írják meg, egyiket — természetesen jó pénzért — elküldik nekünk, a szerkesztők pedig listát küldenek el a másnapi, a következő napi megjelenés­ről. Hogy tudjuk mi is pont akkorra időzíteni. Nem erről van szó. Mond­ja a fiatalember. Hanem miről? A parlament, a pár­tok gyűlései . . . miegymás. Ez is érdekes. Mert való igaz, hogy ha például a parlamentben valaki valami­ről azt mondja, hogy feke­te, hát akkor a mi - saját! — tudósítóink is ezt közlik, nem azt, hogy fehéret mon­dott. Ugyancsak — kényte­len - leírni minden pesti lap is, hogy déli határaink­nál háború dúl. Mi, csak­hogy ne utánozzuk őket, ír­juk azt: béke és nyugalom honol? Visszaköszön bizony ez az „ugyanazt írják. .." De még mennyire visszaköszön! A fi­atalember is tudja, hogy honnan. Akárcsak az idősebb em­ber is. Aki elsorolja kíván­ságait. Hogy az ide érke­ző pártember először is tart egy sajtótájékoztatót, erről is, ide érkezéséről is Írjunk, utána pedig interjút készít­sünk vele. Mondja azt is, hogy a lap mely oldalára tegyük, azt is körülírja, hogy milyen betűkkel. Csend van. Majd egy halk megjegyzés a lap részéről: „Valamit ki­felejtett.” „Mit?” „Azt, hogy ki menjen el az illetőhöz. Ez is divat volt valahol. Mert akárkit nem fogadtak.” A idősebb ember már so­kat tapasztalt, gyorsabban kapcsol, mint az előbbi fi­atal. „Csak nem bántó, amit kértem?" Nem. Dehogyis az. A nosz­talgiához tartozik ez is. A visszaköszönéshez. A nem is oly messzi évek gyakorlatá­hoz. □ zenetek is érkeznek egy­kori kollégáktól. Akiknek ki nem maradt volna egyetlen cikkükből sem a klisé: „. . . és, mint minden munkában, ebben is a kommunisták járnak az élen.” Ma már kikoptak ... a klisék is. De azért az üzeneteiket még küldözgetik. Hogy nem ez­zel kell foglalkozni, hanem amazzal. Egy-egy fröccs mellől összetöppedt lélekkel, de még bele akarnak be­szélni. Csak amikor itt volt az idejük, a lehetőségük, akkor nem beszéltek bele. Akkor nem mutatták a ku­rázsit. Mert . . . hát hol is (volt) az a kurázsi? Másvalakinek pedig se­hogyan sem tetszett a meg­rendelésre elkészített, ám­bár be nem mutatott, nem ellenőriztetett cikk. Meg is üzente rosszallását, helytele­nítését. A fiatal kolléga is üzent neki. Nagyon röviden. Illetlenség lenne most itt le­írni. Megy ugye a csihi-pu- hi, ahogyan lehetséges. Viszont: már a cikk ele­jén ott van, hogy nincs ál­dás az olyan munkán, me­lyet kedv nem segít. Dehát az ember úgy érzi: mégis­csak feladata neki is fogad­ni valamiképpen a vissza- köszönéseket. És amilyen az adj' Isten . . . Priska Tibor A volt hadifoglyokról Beszélgetés Tárcái Bélával, a VHBSZ megyei titkárával Tárcái Bélát eddig fo­tóművészként ismerte a közvélemény, akinek szá­mos kiállításában gyö­nyörködhettünk. A kul­turális közéletben is gyakran hallatta szavát, természetesen leginkább □ vizuális kultúra kérdés­köreiben. Az utóbbi két- három évben, most már nyugdíjasként, egy új közéleti munkát vállalt, behatóan foglalkozik a volt hadifoglyok ügyei­vel. Kezdődött azzal, hogy 1990-ben történelmi tanulmányt írt a nyugati hadifogolytáborokról. (Megjelent a Herman Ottó Múzeum 1991-es év­könyvében.) Most pedig a könyvnapra várhatjuk kötetét, amely ötéves ku­tatása eredményeként az egész nyugati hadifog­ság történetét foglalja össze. A Holnap Kiadó­val pedig megállapodtak saját hadifogoly-naplójá­nak kiadásáról. — Túl a tanulmányok és a napló megírásán, Tárcái Béla a gyakorlatban is igyekszik ösz- szefogni, tanácsokkal ellátni a volt hadifoglyokat, valamint hozzátartozóikat. Megalakult a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szö­vetségének Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei területi szervezete, melynek vállalta vezetését. Mi­lyen célok vezérlik a szervezet tevékenységét? —- E szövetség nem most kezdte tevékenységét, 1948- ban alakult: meg, de annak idején a többi egyesülettel együtt megszűnt létezni. 1989-ben hallatott aztán új­ra magáról. Az országos szövetség ellátja a volt ha­difoglyok érdekvédelmét, és eleget tesz erkölcsi kötele­zettségeinek, a kegyeleti fel­adatoknak, igyekszik segíte­ni az elhunytak családtagja­iknak és vállalja a háború­ellenes propagandát. Abban az értelemben is, hogy mit jelentett a második világ­háború a magyarságnak, és az egész világnak. Én a ma­gam részéről inkább az er- ikölcsi kötelezettségek telje­sítését tartom fontosabbnak, mert ez az egész társadal­mat érinti. Ami az úgyneve­zett kárpótlást illeti — az lényegében folyamatban van. A közvélemény előtt is­mert, hogy 1945 óta egy sa­ját megkülönböztetés nyil­vánult meg a nyugati és a keleti hadifoglyok tekinteté­ben. A keletiekről még csak- csak lehetett beszélni, de a nyugatiakról valahogy nem illett. Még a rendszerváltás után is csak lassan tudato­sult a tény: a nyugati tá­borokba is mintegy 340 ezer magyar hadifogoly ikerült. (A Szovjetunióban fogvatar- tott magyarok száma körül­belül 700 ezerre tehető.) Ér­dekes módon Miskolcról in­dult a kezdeményezés, mi már 1988-ban elkezdtük az akciót, hogy megfelelő fi­gyelmet kapjanak a nyugat­ra került foglyok is. Meg­alakítottuk tehát a volt nyu­gati hadifoglyok egyesületét, mert a múlt örökségeként semelyik szervezet sem fo­gadott be bennünket. Bíz­tunk abban, hogy ez az el­különültség nem lesz tartós, és valóban ez év márciusá­ban megszüntettük önálló létünket és csatlakoztunk a Volt Hadifoglyok Bajtási Szövetségéhez. A miskolci önálló egyesü­let egyik legfontosabb ered­ményének tartom a nemzet­közi kapcsolatrendszer ki­alakulását. A volt hadifog­lyoknak van egy párizsi köz­pontú nemzetközi szövetsé­ge, amely 1989-ben tartotta IX. kongresszusát. Ezen a volt szocialista országokból egyedül vettem részt. Rend­kívül hasznog és élménydús esemény volt számomra. Óriási érdeklődést tapasz­taltam Magyarország iránt. Nagy élményt jelentett az is, hogy a volt ellenségek: németek, franciák, belgák, olaszok csodálatos barátság­ban ültek együtt az assztal- nál. Ott én is megkaptam a szövetség emlékérmét, amely­nek a felirata: „A volt har­cosok (ellenségek) a béké­ért, a biztonságért és a ba­rátságért.” Szóba került, hogy például Németország­ban hibásan tanították a második világháború törté­netét. Ugyanezt mondták el a franciák és belgák. A szö­vetség állandó feladatának tekinti a torzítások kiigazí­tását. Főként a fiatalság he­lyes tájékoztatását tartja fontosnak. Nálunk is nagy a tájékozatlanság, sokan azt sem tudják, hogy nyugatom is voltak magyar hadifog­lyok. Ennek ellensúlyozásá­ra vállaltuk, hogy a Társa­dalmi Egyesületek Szövet­ségének megyei rendezvény- sorozata keretében elme­gyünk középiskoláikba és történelemórákon beszámo­lunk a nyugati hadifogoly­életről. A kapcsolatokra visszatér­ve ez azért fontos számom­ra, mert kutatásaim során sok személyes és intézmé­nyes segítséget kaptam az olaszoktól, a németéktől, a franciáktól. Ezt beépítet­tem a könyvembe. És foly­tatom e munkát, mert még több szűz terület van. Is­mereteim szerint kevesen tudják például, hogy mint­egy húszezer magyar került ki Indokínába az idegenlé­gióba. Az sem Ismert, hogy magyar katonák részt vet­tek az olasz ellenállási moz­galomban. Möst ezeket aka­rom tovább kutatni. — Említette a szövetség ke­gyeleti tennivalóit... — Körülbelül negyven­ezer áldozat maradt kint, akik vagy a visszavonulás során, vagy a hadifogság­ban vesztették életüket. Na­gyobb részük német katonai temetőkben nyugszik, de más nyugati országokban is talál­hatók a második világhábo­rúban elhunyt magyarok sír­jai. Mi feladatunknak tekint­jük ezeknek a síroknak a fel­derítését. Ebben elsősorban a németek voltak nagyon se­gítőkészek és figyelmesek. Nemrég kaptam meg a né­met hadisírgondozó szövet­ség kiadványát, az első és második világháborús ka­tonai temetőkről, s ebben utalnak a magyar elesettek sírjaira is. Ezek között van a pockingi magyar katona­temető, amely a lenagyobb Németországban. Itt 680 ma­gyar háborús áldozatot he­lyeztek örök nyugalomra, (Erről az Észak-Magyaror- szág 1992. május 12-i szá­mában jelent meg egy fo­tó.) Számunkra felemelő, hogy ezeket a sírokat példá­san rendben tartják, nem úgy, mint — sajnos — ná­lunk. (Lásd Miskolcon a Hősöík temetőjét, a vasgyá­ri sírokat, avagy az úgyne­vezett koleratemetőt.) Ók nem tesznek különbséget német, vagy nem német kö­zött, egyformán gondozzák minden háborús áldozat sír­ját. A kapcsolatok révén rendelkezésemre áll egy névsor, a német földben el­temetett volt baj társakról. Bár ez még hézagos, már több családnak segíthettem hozzátartozójuk sírjának megtalálásában. Még az önálló miskolci egyesületben elhatároztuk, hogy hivatalosan megkoszo­rúzunk egy kinti katonai te­metőt. Azért :is gondoltunk erre, mert német barátaink szóvá tették, miért nem tart­ja számon a hivatalos Ma­gyarország a német honban nyugvó magyar katonákat. A koszorúzásra most ikerül sor. A pockingi temető mel­lett döntöttünk, egyrészt, mert nagyon közel van, másrészt, a legnagyobb ma­gyar katonai temető nyuga­ton és jelképezheti a máso­dik világháborúban nyuga­ton elhunyt 40 ezer magyar sírját. A németek díszszá­zadot vezényelnek ki a ko­szorúzása ünnepségre. (En-. nek a feltételeit szervezzük jelenleg, mert a szövetség nem rendelkezik megfelelő anyagiakkal.) Most, amikor már az egy­séges nemzeti szövetség ré­szeként működik megyei szervezetünk, minden volt bajtársat — keletit és nyu­gatit egyaránt —, valamint hozzátartozóikat szeretettel várunk, hiszen az ő segíté­sük, érdekeik képviselete a legfontosabb feladatunk ... — Napjainkban pro és kontra a kárpótlás foglalkoztatja az embereket, köztük a hadifog­lyoké is. A törvény előkészü­letei során az illetékes szervek kikérték Tárcái Béla vélemé­nyét is. — A Kárpótlási Hivatal kérte a véleményemet. Ez többrendbeli személyes be­szélgetés keretében történt, és még kéziratban elkérték a könyvemet az alaposabb tájékozódás érdekében. A ikárpótlás százezreket érint az országhan, s végrehajtá­sa sok tennivalót jelent szö­vetségünk számára is. Az életben maradt volt hadi­fogolynál a kárpótlás egyér­telműen nyugdíjemelést je­lent. Hasonlóképpen özvegye esetében is. De már bonyo­lultabb kérdés: Ki jogosult kárpótlásra a hozzátartozók közül, és ki nem. Hát ezek­ben a kérdésekben a szövet­ség, és konkrétan a megyei szervezet igyekszik tanácsot adni és segítem. A kárpótlási jogszabály megszületett, s tudatában • vagyunk feladatainknak, an­nak végrehajtásában. A sza­bályozással kapcsolatban megfogalmaztuk vélemé­nyünket és javaslatainkat, s azt levélben közöltük a mi­niszterelnök úrra. A szövet­ség határozottan képviseli a volt hadifoglyok érdekeit, és szerintünk ennek van is ha­tása. Ezért nem értünk egyet, mert nem járhatnak kellő eredménnyel, az eset­leges elszigetelt egyéni ak­ciókkal. Megjegyzem: a ha­difoglyok kárpótlási ügye Miskolcon indult el. Tavaly, február 8-án itt tartottuk az első hadifogoly nagygyűlést. Itt körvonalazódtak először a kárpótlási igények és el­képzelések. A VHBSZ egyéb­ként holnap tartja országos közgyűlését. Ezen minden bizonnyal sok szó esik a kárpótlásról, ezt követően részletes tájékoztatást kap minden érdekelt. — Bízunk eredményességében. Nagy Zoltán Koleszterinkrízis (Folytatás az 1. oldalról) — Milyen tényezők alakít­ják, befolyásolják a vér ko­leszterintartalmát? — A koleszterin fontos élettani szerepet tölt be a szervezetben. Sejtek, szöve­tek alkotóeleme, több hor­monnak az előanyaga. A szer­vezet állandóan épít és bont koleszterint. Naponta körülbelül egy gramm ko­leszterint képez a máj és egy nagyon keveset a bél­traktus és a bőr. Ez az úgy­nevezett endogén koleszte­rin-szintézis. Körülbelül ugyanennyi kerül be a szer­vezetbe a táplálékkal. Az élel­miszerek közül a legtöbb ko­leszterint a tojássárgája, a. vaj és a sertészsír tartal­mazza. A táplálékkal fel­vett koleszterin bizonyos szint fölött akadályozza a szervezet saját májbeli ko­leszterin képzését. Vannak a szabályozósnak egyéb ténye­zői is. Így például éhezés­nél a szintézis csökken. Ez­zel szemben elhízásnál nő a naponta szintetizált kolesz­terin-mennyiség: egy kilo­gramm súlytöbblet, 20 mili- grammal növeli a napi ter­melést. Az így létrejövő túl- produkcióval a kiválasztás nem tud lépést tartani. Bi­zonyos, igen ritka örökletes kórképben —, amelyet fami­liáris h i perkoleszter i némió­val neveznek-----genetikus hiba miatt felszaporodik a beteg vérében az koleszte­rin. Ezt klinikailag gyorsan előrehaladó érelmeszesedés, korai, 30 év alatti szívin­farktus jellemzi. Ennél sok­kal gyakrabban találkozunk azonban olyan általánosan ismert betegségekkel, mint például a cukorbetegség, hasnyálmirigy^gyulladás, al­kohol abúzus, bizonyos máj- és vesebetegségek, pajzsmi- rigyműködési zavarok, ame­lyekben másodlagos jelen­ségként fordul elő magas koileszterinszint. Növeli _ a koleszterinszintet továbbá .a fogamzásgátlók szedése és a dohányzás. Vannak gyógy­szerek is, amelyek kedve­zőtlen hatást fejthetnek ki, míg mások előnyösen befo­lyásolják a koleszterinszin­tet:. Végezetül az életkor előrehaladtával is emelkedik valamelyest. — A vérzsírszűrések nyo­mán milyen következtetések vonhatóik le az emberek egészségi állapotát illetően? — Az athero szklerotikus koszorúérbetegség hazánk­ban népbetegség. Kialakulá­sának egyik fő oka a ma­gas koleszterinszint, amely jól befolyásolható diétás és gyógyszeres kezeléssel. A ko- szorúérbetegséá elleni küz­delemben tehát elsőrendű teendő felderíteni azon egyéneket, akiknek magas a koleszterinszintjük. Ezt szol­gálják a szűrővizsgálatok. Hogy kikre terjedjen ez ki? Az Egyesült Államokban ki­dolgozott nemzeti koleszte­rin nevelési program közzé­tette a felnőttkori magas ko­leszterinszint felderítésére, értelmezésére és kezelésére vonatkozó ajánlásait. Ez egy általános szűrést javasolt, amely szerint minden 20 év feletti felnőtt koleszterin­szintjét meg kell határozni, és ebből kiindulva, hal az magas, vagy határeseti ér­ték, további részletes ki­vizsgálási tervet vázol fel. Az Egyesült Államokban ezen program alapján vég­zett felmérés a népesség 20 —74 év közötti rétegének 36 százalékát találta magas koleszterinszint miatt orvo­si tanácsra, vagy kezelésre szorulónak. Ezzel szemben az angol és kanadai javaslat célzott szűrést javasol. Eszerint a vizsgálatokat csak azokra kell korlátozni, akik valóban veszélyeztetet­tek családi, vagy egyéni adottságok alapján. A mi városunkban a Semmelweis Kórház egészségügyi szűrő- állomása, dr. Lakatos Zol­tán vezetésével két éve vé­gez komplex lakossági szű­rést, amelynek értékelésére körülbelül fél év múlva ke­rül sor. — Tapasztalatai szerint a felvilágosító kampányok ha­tása érzékelhető a lakosság körében, azaz többen kíván­csiak koleszterinszint jükre? — Teljesen egyértelmű, hogy a tévé- és rádióműso­rok, valamint az újságokban megjelenő cikkek hatására sokkal többen jelentkeznek szűrésre. Az érdeklődés nö­vekedése érezhető, s a kam­pányok hatása egyértelműen pozitív. — El lehet-e érni az ide­ális vérzsírértéket? — Diétás étrendű élet­módra vonatkozó ajánlások betartásával. A koleszterint a veszélyeztetettség megálla­pításakor természetesen a többi rizikófaktorral együtt kell értelmezni. K. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents