Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-14 / 113. szám

1992. május 14., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Hőseinkre emlékeztünk 1992. május 9-én — a második világhábo­rú európai befejezésének 47. évfordulóján — emlékműsort rendezett ;a Keresztényde­mokrata Néppárt bogácsi szervezete. Az ünnepség nemzeti himnuszunk elének- lésével kezdődött, majd Gál László, a KDNP bogácsi szervezetének elnöke köszöntőjében üdvözölte az emlékezőket, s kiemelte ,a hő­sök és a ma élők közötti szoros kapcsola­tot: „S nemcsak lehetünk hősök, hanem azoknak is kell 'lennünk, mely nyilvánuljon meg hazaszeretetünkben, magyarság-, és emberszeretetünkben”. — mondotta többek ■között. Ezt követően Karádi Ödön tanár úr tar­totta meg ünnepi szónoklatát. Felhívta a fi­gyelmet függetlenségünk visszaszerzésére és a háború hőseinek haza- és magyarság- szeretetére. A római katolikus egyház ré­széről Juhász Ferenc plébános foglalta imádságba a hősök neveit. A megemlékezés végén a KDNP bogácsi szervezete és a megemlékezők sokasága el­helyezte a tisztelet és hála koszorúit, virá­gait, majd a Szózattal zárult kegyelet- adásunk. Gál László Bogács Keresaik 15 napot! Olvasónknak, Batta Bálintnénak soha sem volt önálló nyugdíja — mert nem volt meg hozzá a kellő év munkaviszony —, a férje ala­csony nyugdíjából élnek ketten. Dolgozott ő fiatal korában a Sárospataki Vízügyi Igazgató­ság tiszakarádi kirendeltségén: fákat metszet­tek, gallyakat gyűjtöttek, kapáltak. Fiatal lány­ként kemény munkát végzett csaknem öt éven keresztül. És most a „csaknem”-en van a hangsúly. Batta Bálintnénak 15 napja hiányzik az öt évhez, amely után megkapná a havi 5540 forint rendszeres szociális járadékot. Dolgozott ő ’73-ban és ’74-ben havi 6 napot az Unió Áfésznél alkalmi munkásként. Ezt iga­zolták is a szövetkezetnél, de állítólag nem el­fogadható, mert nem volt bejegyezve a mun­kakönyvébe. Olvasónknak eszébe jutott, hogy 1954-ben, amikor a Dóczy utcában az Állategészségügyi Intézetet építették, a kivitelező őt 3—4 hónapon keresztül ebédkihordóként alkalmazta. Ekkor volt ugyan munkakönyvé, be is jegyezték ezt a munkát, ám a munkakönyv elveszett. Tehát keservesen kerül elő az a 15 nap. Szegény 64 éves asszony hónapok óta szalad­gál, nyomoz, fénymásoltat. Mondja, készségesek az emberek, mindenki segít, aki tud. Csak egy­valami nem jutott eddig még senkinek az eszé­be, mégpedig azt megkérdezni: miért csak ilyen kevés évet dolgozott Battáné. Azért, vá­laszolta volna, mert a beteges kisfia mellől nem tudott rendszeres munkát vállalni. Mint a Társadalombiztosítási Igazgatóságon elmondták, minden 1968 előtt született gyermekért 1 évet, azaz 365 napot; ha pedig a gyerek fogyatékos, vagy kiskorában meghalt, édesanyjának 550 na­pot számítanak be a nyugdíjába. Batta Bálintnénak tehát csak egy születési anyakönyvi kivonatot, és esetleg egy korabeli orvosi igazolást kell csatolnia eddigi irataihoz, és máris jogosulttá válik a rendszeres szociális járadékra. ??y* Visszakapott egytiázi ingatlan A sátoraljaújhelyi református egyházközség nevében lcüszönetünket fejezzük ki a Magyar Államvasutak Miskolci igazgatóságának. Tesz- szük ezt azért, mert intézkedésük nyomán le­hetővé vált hogy egyházközségünktől az 1952- ben államosított ingatlant visszakapjuk. Az el­múlt évi (1991/XXXII.) törvény alapján a MÁV igazgatósága visszaadta a Sátoraljaújhely, Kos­suth utca 44. szám alatti ingatlant. Farkas Zoltán lelkipásztor Lovas Dezső gondnok Sátoraljaújhely Régi miskolci költők dalai - kazettán A napúkban jelenük _ .meg Miskolcon Hazámba vágyom címmel iaz a műsoros kazet­ta, melyet értékmentő és hi­ánypótló 'Szándékkal a Lévay József Közművelődési és Ba­ráti Kör adott ikli, a minisz­térium támogatásával. Jelképesen idézzük a cí­met Sassy Csaba, hajdani miskolci ikölltő, újságíró Rá­kóczi megtérése című versé­ből. A mára már többnyire elfeledett költőik — Lévay József, Balázs Győző és Sas­sy Csaba — rehabilitálásu­kért ,kiáltanak a múltból és viis'szaivágyinalk e hazába, ahonnan száműzték őket, mint költőiket, mert megval­lottak magyarságukat és Is­tenibe vetett hitüket költé­szetükben is. A voQ't református gimná­zium egykori diákjaiból ala­kult Lévay Kör ma is lel­kesen ápolja volt .iskolája névadójának emlékét és 1980- ban történt alakulása óta kö­vetkezetesen küzd azért, hogy volt iskolája újra felvehesse egykori névadója nevét, s visszatérjen az egyház kebe­lére. (Ez egyébként napja­inkban már a megvalósulás­hoz közeledik.) De feladatá­nak tekinti a kör Miskolc város kulturális és szellemi örökségéneik ápolását is. Ezt ■igazolja a most megjelenő műsoros kazetta is, amely a 'költőik megzenésített — sze­rintünk legszebb — 13 ver­sét tartálimazza. (Miskolci művészék vállal­koztak arra, hogy felszínre hozzák és újra közfciimccsé tegyék az időben egyre tá­volodó, már-imár feledett miskolci költőik szellemi örölksógénék legalább egy tö­redékét. Alkik emlékezetében még élnék e versék, dalok, most felidézve újból dúdol­hatják, énekelhetik azokat, vagy Skandálhatják a szép verssorokat. A graifilkávail díszített bo­rítójú — ,(Balatoni Klára munkája) — műsoros kazet­tát vallási .hovatartozás, fe­lékezeti különbség nélkül, jó szívvel ajánljuk mindenki figyelmébe. Szeretnénk hin­ni. hogy értékmentő tevé­kenységünkhöz minél többen csatlakoznak oly módom is, hogy magvásárolják a Ha­zámba vágyom című kazet­tát, melyet Miskolcon a Nem­zeti Filharmóniánál, a Cent­rum Áruház műszaki osztá­lyán, vallamint az Olasz és Társa Hainglemezbólíbam áru­sítanák. Vajnay Tibor Midkölc „És lángra lobbant három fáklya../' .1872 októberében Szaktoay József kassai polgár látta meg a küldetés fényeit, és Magyarországon elsőként .megszervezte az ipar közép­fokú iskoláját. Felismerte, hogy a .méretpontos ipari tö­megtermelés a művelt kö­zéposztály nélkül nem lehet életképes. ,A három fáklya —, mely az iskola jelképe is lehetne — 120 éve .változatlan lényeg: szaktudást, adni. humán mű­veltséggel a társadalmi kö­zéposztályiba beilleszkedni, vallamint erkölcsi erőt adni a diákoknak, hogy munkaveze­tőikké válhassanak. Jelenleg az iskolában öt szakon van oktatás. Az iskola szákmai kapcsolatai széles körűek: Magyarország, Németország, Hollandia, Svájc szerepel a palettán. Tanulmány utakra .mennek kisebb .d/iákcsopor- tolk nagyhírű külföldi gyá­raikba, Nyelveiket tanulnak. Jellemző továbbá az iskolá­ra, hogy a tanári kar .egy része a volt diákokból tevő­dik össze. A magyar gazda­ság több vezetőjét is meg­hívják .előadásokra. Az iskola színháza, az IKSz (Iparista Kis Színpad) színdarabokat tanul .be, _s kis falvakba viszi a nemzeti kul­túrát. Szlovák és magyar nyelvű vers- és prózamondó versenyekét tartanak. Az is­kola tagja a Magyarok Világ­szövetségének és a Rákóczi Szövetséginek. Példátlan eset, hogy az iskola boldog emlé­kű tanáráról — Veres Jó­zsefről — kitüntető emlék­érmet állapították a legki­emelkedőbb munkát végző diákoknak. Mindezt és még sok más, értékes cselékedet történetét hűségesen megírni csaik egy könyvben lehetne. E rövid tudósítás esalk aiz is­kola közelmúltban megtar­tott, 1í20 éves jubileumi ün­nepségén elhangzottakról szórványos feljegyzés. Gratu­lál juinlk a Kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Iparis­kolának ! Csapó András Miskolc Olvasóink hívták fel rá a figyelmet, hogy mennyi pusztítást, mily sok kárt okoznak a vá­rosnak felelőtlen, garázda emberek. Példának hozták fel a miskolci Tiszai pályaudvar kör­nyékét, ahol is rendkívül disszonáns képei mu­tat a szépen felújított, műemlék állomásépület, valamint a környezete. Nem, mintha azzal nem törődnének, csakhogy nem tart ám sokáig. Törnek, zúznak, szemetelnek egyesek - amint azt a mellékelt felvétel is mutatja. F. L. felvétele Hová tűnt a film? Semmivel sem kárpótolható Családomat nagy tragédia érte. Egyetlen gyermekünket veszítettük el, fájdalmunk leírhatatlan. A temetésről felvételeket készítettem, s azokat előhívásra leadtam az Ofotért mis­kolci 83. számú fiókjába, a Corvin utcába, A negatívokat 1992. április 28-án, a 684 081. számú elismervénnyel vették át. Április 30- án, amikor a kész felvételekért mentem közölték, hogy a negatívok nincsenek meg, s egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy miként tűntek el! Az átvételt elismerik — mondták —, s úgy tudnak kárpótolni, hogy adnak egy üres filmet(!) ... Ügy vélem, a történtekhez niincs mit hoz­záfűzni, legfeljebb csak azt: az emberi ha­nyagság, felelőtlenség ez esetben csak fo­kozza tragédiánkat. Az ilyen, vagy az ehhez hasonló esetek egyszerűen elképzelhetetle­nek, megengedhetetlenek (lennének). Dr. Kubi József Miskolc Válasz cikkünkre II biztosítók Magyarországon is élnek Az Észak-Magyarország áp­rilis 8-i számában jelent meg egy írás (ks) szignójával, melynek a címe Hol élnek a biztosítók? volt. Tény, hogy az autósokra nagyon sok — gyakran erőn felüli — anyagi teher rakó­dik. Tény, hogy ebben jelen­tős tételt képviselnek a. biz­tosítási díjak is. Azonban vi­lágítsuk meg a kérdést a má­sik oldalról, a biztosítók szemszögéből nézve is. A biztosítók emelni szeretnék a kötelező felelősségbiztosítási díjat. Szeretnék, hiszen az eredeti díjat nem ők állapí­tották meg, hanem a pénz­ügyi kormányzat. Ha a dön­tés a biztosítókon múlt vol­na, már a bevezetéskor ma­gasabbak lettek volna a dí­jak. Miért? Mert az alig egy tanknyi benzin árának meg­felelő negyedéves biztosítási díj egyre kevésbé fedezi a kifizetett károkat. Ez nem fejszámolás kérdése, hanem tény, melyet a kárstatiszti­kák is igazolnak. A jelenlegi gépjármű-fele­lősségbiztosítási rendszerben — amint azt a cikk írója említi —, valóban van egy óriási hiba. Csak nem az, amire a cikk szerzője utal. Ugyanis a biztosítás a más­nak okozott kárt fedezi. így — bár látványos —, de tö­kéletesen értelmetlen az az érvelés, hogy a szegények­kel fizettetik meg a gazda­gabb emberek biztosítását. E biztosítás lényege éppen az, hogy ha én a húszéves La­dámmal összetörök egy 10 milliót érő „csillogó, villogó autócsodát”, akkor a bizto­sító helyettem fizeti ki az összeget, amit én lehet, hogy magam egy életen át sem tudnék megtenni. Szintén nagy hiba az, hogy a sze­mély- és tehergépkocsik, bu­szok díja között alig vain különbség. Ugyanez a díj­arány Ausztriában 1:10-hez. A biztosítók egyet tehet­nek: a lehető leggyorsabban a legkevesebb zökkenővel igyekeznek megoldani a ká­rosultak problémáit. Nagy Jenő Providencia Rt. Eger ★ A cikk szerzője, elolvas­ván a választ, még kifejtet­te néhány gondolatát, me­lyet közreadunk. Ezzel egyéb­ként igyekszünk — legalább­is részünkről — lezárni a lap hasábjain e vitát. (A szerk.) íme, (ks) véleménye: „Ami azt Illeti, nem való­színű, hogy az autósnak kell törnie a fejét azon, hogy a biztosítási díj miért nem fe­dezi a kifizetett károkat, hi­szen az autós szerepe ilyen­kor többségében a díjak be­fizetésével véget ér. Az is igaz, hogy a kárt okozónak valóban nem kell megfizet­nie egy nagyértékű kocsiban okozott kárt. De talán érde­mes lenne kiszámolni, hogy egy tízmilliós kár kifizetésé­ért hány Lada, Skoda, Tra­bant stb. kötelező biztosítá­si díjára van 'szükség. Ezen kívül még mindig nem kap­tunk választ arra, hogy ezek­nek a „lerobbant” kocsiknak miért olyan magas a bizto­sítási díja, amihez képest egy Mercedes után fizetendő ősz- szeg sem mondható irreáli­san magasnak. Az ausztriai pé'ldálózásról csak annyit: nem csak ott, hanem számos nyugati országban bevett szo­kás, hogy a balesetmentesen vezetők részére a biztosítók az éves díj egy részét vüsz- szafizetik. Nálunk — tudo­másom szerint — ilyen visz- szafizetésre még nem került sor.” Egy vállalkozótól kérdezzük: Ki is volt etikátlan? A napokban — egészen pontosan .1092. május 6-án — a tardi és cserépváraljai általános Iskola 42 tanulója 4 kísérővel tanulmányi ki­ránduláson vett részt a me­gyés aókhélyeni. A sok látnivaló közül kü­lönösen megnyerte a gyere­kek figyelmét és tetszését a tapolcai csónakázótó. Sóvá­rogva nézték a vizen ringó, üres csóinalkiOikat. Falusa 8 és 9 éves kisiskolásokról lévén szó, nemhogy csónakázni, de még papirhaj ót úsztatni sem volt ed'di'g lehetőségük, mert nincs hol... Kollégáim kö­zül egyediül csak ón tudóik evezni, ezért vállaltam, hogy néhány gyereket megcsóna- itoáztatolk. A néhányból a vé­gén 27 lett. Miit osáináljalk — meditál­tam —, (hiszen imükémt lehet ennyi (gyereket megcsónakáz- tatrai. Diilemimiám'át egyikük „.fohásza” döntötte el. Szó szerint idézve azt mondta: „Könyörögve kérem, tessék miniket megcsónakáztatini!” Azzal a feltételiéi béreltünk végül is csónakot, hogy fél óra alatt minden gyereket — ha osalk néhány evezőcsapáis- nyi időre is — csónakba ül­tetek. Az idősödő, morcos, borvi- i á,gos orrú „tulaj” a fizetés eloitl^ (mert nemhogy szám­laadás nem történt, de jegy sem került elő) beleegyezett az .alkuba. Miután befizettük az 50 forint .csónalkázási dí­jat, elfoglalta az első 3 gye­rek a helyét a csónakban, •majd újabb három, és így tovább. Tizennyolcán, egy negyedóra leforgása alatt vál­tották egymást. Ekkor a csó­nakos bekiabált: töltsem le a hátralevő időt a ,benn ülők­kel!, mert többet nem haj­landó beengedni. A parton toporgó apróságok kétségbe­esetten lesték a (fejleménye­ket. Mondtam: — Nem er­ről volt szó, uram, vagy mind, vagy egy sem! ö azon­ban hajthatatlan maradt. A szó szoros értelmében kiza­varta a várakozó gyereke­ket a mólóról, ahol egyéb­ként rajtunk kívül egyetlen emberfia sem várt csónakra. Szégyelltem kudarcomat a tanítványaim ellőtt, hiszen ígéretemet nem tarthattam be, többen nem kerülték sor­ra a osánafcáizásibain. Méltat- lainlkodásamra a vállalkozó még megjegyezte: — Tanár létére megtanulhatna visel­kedni! ... Vailaimélyükünlk etikátlan volt. Én úgy tanultam: az ígéret (szép szó... — a foly­tatást a Balkán és nem Európa felé haladó úr fi­gyelmébe ajánlanám. Czeglédy Lajosné Cserépváralja TEMETÖLÁTOGATÁS - VESZÉLYEKKEL Feleségem — » kislányommal együtt — május 3-án, vasárnap, délután elment a diósgyőri ka­tolikus temetőbe, hogy édesanyja sírjára virágot vigyen. A 'teme­tőbe érve egy darabig a főúton mentek, majd onnan letérve, a sírok között haladlak, mert csalt így lehet megközelíteni az em­lített sírhantot. Egyszerre csak egy sírkő — midőn elhaladtak mellette — megmozdult és eldőlt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a súlyos kő csak részben érte' fe­leségemet, bár így is 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, s szinte sokkos állapotban ér­kezett haza. 'Az eset elgondolkodtató, an­nál is inkább, mert azt hallot­tuk. hogy (a közelmúltban egy gyermek is hasonlóképpen járt ott, rádölt egy sírkereszt. A kicsit azóta is (kórházban ápol­ják. Ki a felelős a .temető rend­jéért, a sírok karbantartásáért? Radies Béla Miskolc SZERKESZTŐI ÜZENETEK Hegedűs Józsefné, Miskolc: Egy, a lapunkban megjelent írásra (öngyógyító csoport az alkoholizmus ellen) reagálva fejtette ki érveit, meglehetősen szubjektív véleményét e való­ban kóros társadalmi jelenség ellen. Tapasztalatai — sajnos — olyan környezetből valók, ahol ez mindennapos jelenség. Mégis, csak azt mondhatjuk: hiába születik bármilyen in­tézkedés, ha valaki utolsó pénzén is alkoholt vesz, s nem kenyeret vagy tejet a családjának. Az oldalt összeállította: Gyárfás Katalin.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents