Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-13 / 112. szám

1992. május 13., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nyár elején megkezdik a patikák privatizációját Hamarosan eldől a tulajdonjogi wita Budapest (ISB/'Ráthy) Az ötvenes években államo­sított gyógyszertárak hamarosan újra magánkézbe ke­rülnek, ám nagy kérdés, hogy a patikusok mennyire lesznek megelégedve a privatizáció elvi és gyakorlati megvalósításával. A privatizáció megkezdése előtt azonban még tisztázásra vár egy igen fontos problé­ma: nevezetesen kinek a tulajdonában vannak a me­gyei és fővárosi gyógyszertári központok, illetve az ezekhez tartozó patikák. Valószínűleg sietteti a vita eldőlését, hogy a napokban Pokorny Endre, a Magyar Demokrata Fórum képviselője törvénymódosító javas­latot nyújtott be ebben az ügyben. „A negyven évvel ezelőtt államosított gyógyszertára­kat meglehetősen kesze-ku- sza jogi helyzet jellemzi” — szögezi le Kiss Gyula. Az MDF képviselője — a par­lament szociális és egész­ségügyi bizottságának elnö­ke — szerint azonban ez sem lehet akadálya annak, hogy a szükséges lépések megtétele után a nyár ele­jén megkezdődjön a patikák magánkézbe adása. S mivel törvény mondja ki, hogy a gyógyszerellátás állami fel­adat, ezért helyes, ha a központi hatalom vezényeli a folyamatot. Ehhez azonban előbb állami felügyelet alá kell vonni az említett köz­pontokat és az alájuk ren­delt gyógyszertárakat. így az 1984-ben kelt vállalati törvény alapján tanácsi tu­lajdonba vett központok és patikák előbb ismét az ál­lam kezébe kerülnek, majd ezután egységes elvek alap­ján megkezdik az eladásu­kat. Kétségtelen, a világon mindenütt különös gonddal felügyelik az egészségügyhöz tartozó speciális módon mű­ködő gyógyszerpiacot. Kér­dés azonban, mit szólnak a hazai gyakorlathoz azok az önkormányzatok, amelyek már tulajdonosi mi voltuk biztos tudatában tervezték a patikák és gyógyszertári központok eladását, illetve majdhogynem elköltötték az ebből származó bevételeket. Ehhez hasonlóan nem tudni azt sem, mit mondanak azok a gyógyszerészek, akik ki­maradnak a privatizációból, s így nemhogy tulajdonhoz nem jutnak, hanem kiesnek azoknak a köréből is, akik úgymond „személyi jogként” megkapják azt a lehetőséget, hogy egyáltalán patikát mű­ködtethessenek. A jelenlegi tervek szerint ugyanis limi­tálni fogják azt, hogy hány gyógyszertár lehet egy-egy településen, s ezáltal privi­legizált helyzetbe kerülnek azok, akik „engedélyt” kap­nak a gyógyszerkereskede­lemre. Néhány előnye azonban bizonyosan lesz a privatizá­ciónak. Egyfelől megszűnnek azok a privilégiumok, ame­lyek ma a gyógyszerelőállí­tást és -forgalmazást jellem­zik. A monopolhelyzetű gyá­rak és „ellátó gyógyszertári központok” ugyanis a ko­rábban érvényes területi elv alapján felosztották egymás között a piacot, kartellbe tömörültek, és monopoláron adják el termékeiket. Ha azonban megszűnik a terü­leti kötöttség és minden egyes gyógyszertár onnan szerzi be a gyógyszereket, ahonnan akarja és tudja, bizonyosan kialakul a ver­seny, s ezáltal a vevők is jobb helyzetbe kerülnek. Egyrészt olcsóbban juthat­nak hozzá az orvosságokhoz, másrészt kisebb kiadás ter­heli majd a költségvetést is. Ma évente 35 milliárd fo­rintot fordít az állam gyógyszertámogatásra, s töb­bek között a privatizáció révén ennek az összegnek a csökkentését is el szeretnék érni. Nálunk a piacgazdaság is megtalálta a kiskaput. Vagy direkt azt választotta. Amilyen kiismerhetetlenek számunk­ra ezek a kapitalista dolgok, még ez is lehetséges. Min­denesetre megszűnt az érvényessége az olyasminek, hogy például „cipőt a cipőboltból". Cipőt ina jóformán min­denütt lehet venni, csak a cipőboltból nem érdemes. Ott azt hiszik, hogy a cipő aranyból van, csak jóval drágább, mint a színarany. A piac viszont a cipőt még a Búza té­ren is cipőnek látja, s olyan árat szab rá, amilyenen el lehet adni. Ott már a aiac szabályai érvényesülnek. A piacon eladó áru van, amit pedig nem lehet eladni, az a piac szempontjából nem is áru. Értéktelen, de legalább­is értékesíthetetlen kacat, amelyet teljesen felesleges rak­tározni, át-, meg átcédulázni, s azt hinni, hogy mindenki balek, vagy hogy egyszer csak megjelenik valaki, akinek nem számít az ár. A magyar áru ára a magyar embernek ne számítana? Teljes tévedés. Különben nem járna a pia­con vásárolt román cipőben (700-800 Ft), hongkongi zok­niban (3 pár 80-100 iFt), csehszlovák ingben (250-ért el lehet vinni), nem inna jugoszláv konyakot (felébe se ke­rül a boltinak), s nem frissítené magát osztrák kávéval (olcsó, pedig ott is piacgazdaság van), s nem mérgelődne a magyar árak miatt olasz vízágyon, amin állítólag „sok­kal kellemesebb". De hát ezt már annyiszor észrevételeztük — ahogy kép­zavarokkal küszködő kollégám mondaná —, hogy szólni se érdemes róla. A fentebb emlegetett árukat sokkal olcsób­ban a hazai áraknál — ennyit talán érdemes még meg­említeni — etnikumok, kisebbségek, meg külföldiek árul­ják, meg néhány élelmesebb, a szabad vállalkozások iránt érdeklődést mutató munkanélküli. Előbbiekkel nincs baj, utóbbiakkal már vigyázni keli. Ezek már büszkék, rótartiak, nem lehet áruikat csak úgy lefitymálni, mert könnyen megjárja velük az ember. Mint az a kedves fiatal hölgy, aki most, az első uborkaszezon végén, meg merte szólni az egyik, jó néhány napja leszedett, de az átlagárnál magasabbra tartott uborkáját. — Fonnyadt — mondta a hölgy óvatlanul, mire az ön­jelölt zöldségkereskedő rávógta. — Na és? Leszakadna a keze, ha simogatná egy kicsit? Szóval most még ilyen a piac. Gyöngyösi Gábor Reményteljes kutatásokat kezdtek a nyolcvanas évek derekán Vadna határában, aminek alapján jelentős szénvagyonra bukkantak. Ezt annak idején nemcsak a helybéliek, hanem a kör­nyező községek lakói is örömmel fogadták, mert példák sokasága alapján hi­hették, a bányászat fellen­díti a települést, lesz mun­ka és merőben megváltoz­nak majd az életfeltételek. A legbizakodóbbak képzele­tében valószínű felrajzolód­tak már egy kikupálódott nagyközség, vagy egy izmo­sodó kisváros körvonalai is, amelyek a maguk módján jól segítik, erősítik az egyé­ni ambíciókat is. A külszíni munkákat 1986-ban kezdték meg, és ahogy teltek az évek, a vadnaiak fokozato­san kényszerültek beletö­rődni a valóságba: jobban járnak, ha reményeik nem rugaszkodnak el a minden­napoktól. Mert közben tu­domásul kellett venniük, ennek a kincstalálásnak nemcsak előnyei vannak, akadnak nehezen elviselhe.’ tő hátrányai is. Mindjárt a munkák kez­dete után tapasztalhatták, hogy a bányához közeli ku­takból eltűnt a víz és ahol addig vezetékes ivóvíz-háló­zat még nem létezett, ki kellett építeni. A bánya eb­ben akkor készséges part­nernek bizonyult, elkészítet­ték a hatszáz méter hosszú vezetéket az érintett lakó­házak közelében. Mivel a vezetékes ivóvizet szívesen is fogadták, átmenetileg úgy érezték az ott lakók, hosz- szabb távon is gyógyírt nyújt a bánya a művelés során keletkezett sebeikre, bajaikra. Nyáridőben, nagy melegben, különösképpen, ha lábra kapott a szél, oly­kor elviselhetetlenül nagy por kavargóit a környéken. A külszíni bánya meddőjét, a szürke rnárgát egykettőre mindenütt ott találták a vadnaiak és nemcsak a ház­tetőkön, a kerti növényeken, mindenütt. Ha pedig esőre fordult, abból aztán már végképpen mindenkinek ha­mar elege lett, mert akko­ra volt a sár, a síkosság, a mindent elborító piszok, amire senki sem számított. A falu végében kialakított Volán-telep pedig füstjével, bűzével, hangosságával kezdte irritálni a közelben lakók érzékszerveit. Magya­rul, igen hamar elegük lett egymásból, ahogy most utó­lag összefoglalják az eddi­gieket a községházán. Mindezekhez társultak még olyan, apróságnak nem nevezhető bosszúságok, mint a lakóházak falán megjele­nő repedések, aminek senki sem örült. A panaszokat a körjegyző összegyűjtötte, hogy letegye a község érin­tett lakói nevében a bánya asztalára. Minderre azért volt szükség, mert az idő­közben egyre gyengülő cég mind kevesebb hajlandósá­got mutatott a károk meg­térítésére, sőt a panaszok egy részét nem is ismerte el. Vita volt abban is. hogy a házfalakon mutatkozó re­pedések kizárólag a bánya­munkák miatt keletkeztek-e, amikor azidőtájt a hosszú szárazság miatt másutt is mutatkoztak hasonló jelen­ségek. A vadnaiak pedig váltig kitartottak amellett, hogy ezek a rezgések, a ta­lajból történt vízelvonás kö­vetkeztében alakultak ki. Mindezek Vadnán har­minc, harminchárom család számára jelentettek napi gondokat, az önkormányzat vezetői azonban úgy érezték, hogy ezt egyáltalán nem hagyhatják szó nélkül, in­tézkedések nélkül. Reménye­ik alapjául szolgált az is, hogy a közben felmerült vi­ták ellenére sem romlott meg a kapcsolat az önkor­mányzat és a bánya vezetői között. Kondás Sándorné, jegyző elmondta, hogy az 1991-ben végzett szakértői vizsgálatok alapján a felho­zott károkért mindössze öt­nyolc százalékában érezte magát felelősnek a bánya. Ez például a falrepedések rendbehozásánál felmerülő költségeknek még csak a tö­redékét sem fedezné, legfel­jebb a malterral bekent ré­sek lefestésére lenne ele­gendő. Miben reményked­hetnek most ezek után a kárvallott vadnaiak? Egy másik szakértői vizsgálat­ban, vagy a végső megol­dásként kínálkozó bírósági pereskedésben? Olyan kör­zetben, ahol nincs igazán erős foglalkoztatói háttér, nincsenek jó kereseti lehe­tőségek és az egyéb jövede­lemszerzési esélyek is szoli- dak, ott az emberek nem szívesen szaladnak első in­dulatukban a bíróságra, mert nagyon is jól tudják, pereskedni sem lehet ingyen felelőtlenül. Felelőst pedig, úgy tűnik, napjaink bonyolult techni­kai, gazdasági, jogi világá­ban sokkal nehezebb talál­ni, mint kincset a föld mé­lyében, vagy akár közvetle­nül a felszín alatt — mint Vadnán. Nagy József Agrárlobby az Országgyűlésben Újságíró-szövetségünk ag- rárszakosztálya szervezésé­ben mutatkozott be a par­lament agrárklubja, mely a mezőgazdaság segítése érde­kében — nem titkoltan lobbyzni kíván a parlament­ben. A klub munkájában részt­vevő képviselők elsősorban saját pártjukban szeretnék részletesen megismertetni az agrárvilág gondjait, mivel a pártok — véleményük sze­rint __ együttes nyomása h ozzájárulhat ahhoz, hogy a kormány igyekezzen megol­dani a legégetőbb mezőgaz­dasági problémákat. Ugyanis ma a magyar mezőgazdaságot leginkább a finanszírozási válság sújtja. Mivel az árverések néni hajthatók végre — szakértői vélemények szerint — elke­rülhetetlennek tűnik az át­alakulási és a kárpótlási tör­vények módosítása is. Ezt Szabó Lajos, a parlament; agrárklubjának elnöke fejtet­te ki, amikor e képviselő- csoport a MUOSZ-ban be­mutatkozott. Itt a tájékozta­tón elhangzott, hogy az ag­rárklub célja a mezőgazda­ság problémáira irányítani a végrehajtó hatalom figyel­mét. Ezért e csoport munkájá­ban részt vesznek az érdek- képviseletek — többek kö­zött az Agrárkamara, a Pa- nasztszövetség és a Mezőgaz­dasági Szövetkezők és Ter­melők Országos Szövetsége — szakértői és más — a mezőgazdasághoz szorosan kapcsolódó szervezetek meg­bízottjai is. A klub hivata­losan még nem része az Országgyűlésnek, csak majd a plenáris ülésen történő be­jelentés után. Érdekes, hogy a Tisztelt Házban még nem működik mezőgazdasági bi­zottság. A klubtagok gyors munkájára jellemző, hogy máris megvitatták az agrár­piaci rendtartás — valamint a földtörvény tervezetének koncepcióját. Reméljük, se­gítségükkel a mi régiónk is csak nyerhet. (bekecsi) EGY JÓ PROGRAM (o«m esíénl IBM PC •re elkészíti a legújabb jogszabály szerint útnyilvántartását üzemanyagelszámolásához, adóelszámolásához. / KUIM V Kérje díjmentes bemutató programunkat! Az értékesítéshez ügynökök jelentkezését várjuk. $**«£•*¥ KFT Tel.: (42)14-314 Miskolc, Lokomotív út 8. Tel.: (46)357-892 ARA: ^ 9900 Forint+ÁFA GYERTEK! BULI LESZ! BULI A HORGONYBAN. TOKAJBAN! Május 15-én, 19 órától. Telefon: 41/52-092. Csökken a rizs vetésterülete Hanyatlik a rizstermelés jelentős hazai termőhelyén, a Nagykunságban és a Tisza, Körös vidékén. A korábbi húsz-huszonöt gazdaság he­lyett az idén már csak nyolc üzem kötött nyolcezer tonná­nyi termésre szerződést a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat karcagi hán­toló malmával. Gyakorlati­lag ez azt jelenti, hogy hat­nyolcezer hektár helyett csupán 2500—2800 hektáron vetették e fontos étkezési cikket. A rizstermelés visszaesé­sének egyetlen kézzelfogható és indokolt magyarázata van, igen magas a termelési költ­ség, a műtrágya, a növény­védő szerek, az üzemanyag, a vízdíj. A jelenlegi számí­tások szerint hektáronként legalább négy tonna szem­termést kellene elérni ah­hoz, hogy a termelés ren­tábilis legyen, egy hektár művelési költsége ugyanis meghaladja a hatvanezer fo­rintot. Mint Olajos József, a karcagi hántoló malom ve­zetője az MTI munkatársá­nak elmondta, korábban a hazai szükséglet háromne­gyedrészét itthon termelték meg, egy negyedét importál­ták. (MTI) nálunk a legolcsóbb : • • AZ ALIZ BT. nagykereskedelmi áron árusítja a Soproni Szdnyeggyár termékeit, a Miskolc — Martintelep, Kisfaludy út 38. sz. alatti üzletében! 2X3 méteres ebédtöszónyeg 4400 Ft, áfával ! ! ! RENDKÍVÜLI MÁJUSI AKCIÓ!-f Minden padlószőnyeg 10—20% árengedménnyel -f 400 cm széles padlószőnyeg 1500 Ft/m-töl, áfával Nyitva tartás: hétfőtől péntekig. 9—17 óráig szombaton 8—12 óráig d < Kincset könnyebb találni, mint felelőst

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents