Észak-Magyarország, 1992. május (48. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

1992. május 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 Európai színvonalú bankhálózat kiépítését tervezik A takarékszövetkezetek a vidék teljes meghódítására törekszenek Budapest (ISB) - Az elmúlt évtizedekben a falusi emberek szempontjából különösen fonto­sak voltak a takarékszövetkeze­tek. Bár szolgáltatásaik nem voltak széles körűek és színvo­naluk sem volt túlságosan ma­gas, megkímélték az embereket attól, hogy fél napokat utazza­nak a legközelebbi városban is ritka takarékpénztári fiókig. A piacgazdaság kiépülésével eb­ben a szférában is robbanássze­rű fejlődés várható. A fellendü­lés adta előnyökkel a sokáig mesterségesen háttérbe szorított takarékszövetkezetek is élni akarnak. A lehetőségekről Ger­gely Sándort, az Országos Taka­rékszövetkezeti Szövetség elnö­két kérdeztük. A fejlett piacgazdaságú orszá­gokban átlagosan kétezer lakos­ra jut egy-egy komoly szolgálta­tásokat nyújtó bankfiók. míg Magyarországon ötször ennyi embert próbál kiszolgálni egy- egy pénzintézeti egység. A taka­rékszövetkezetek ellentmondá­sos helyzetéi érzékelteti, hogy a korábbi években a felülről dik­tált pénzügyi politika csak fo­gyasztási hitelek folyósítását teile lehetővé számukra. Sokáig tilos volt városi fiókot nyitniuk, s több esetben „felső parancsra” kellett azóta is változatlan, 8 százalékos kamatú hitelt nyúj­taniuk például mezőgazdasági termelőknek és fiatal házasok­nak. Ma több szövetkezet ko­moly likviditási problémákkal küzd, s a pénzintézetek kétes kintlévőségeivel kapcsolatos problémák a takarékszövetkeze­teket sem kerülik el. Bár a szö­vetkezetek bizonytalan hitelei­nek aránya jóval az átlag alatt van, nemrégiben fizetésképte­lenség miatt felszámolási eljá­rási indítottak a Szil és Vidéke Takarékszövetkezet ellen. A csőd valószínűleg nem rázza meg alapjaiban a hazai bank- rendszert, c pénzintézet ugyanis meglehetősen kicsinek mondha­tó, ráadásul csak egy a 261 önálló takarékszövetkezet kö­zül. Felszámolása ugyanakkor jelzés értékű, s a hitelezési gya­korlat komoly átgondolására késztetheti a pénzintézeteket. A nagyobb baj elkerülésére kiter­jesztik a takarékszövetkezetek önigazgatását, és „ellenőrzési irodákat” hoznak létre. Ezek az intézmények ugyan nem adhat­nak utasítást a szövetkezetek­nek, de időnként tájékoztatni fogják a takarékszövetkezeteket arról, hogy tevékenységük mennyire kockázatos. Az önhi­bájukon kívül nehéz helyzetbe került szövetkezeteket pedig a létrehozott segélyalapból segítik át a nehézségeken. A gondok sokasodása mellett némi vigaszt nyújthat a mozgalom tagjainak, hogy időközben újabb szövetke­zet alakult: tavaly megkezdte működését a Gyomaendrődi Vállalkozói Takarékszövetke­zel. Gergely Sándor szerint azon­ban nem az a legfontosabb, hogy újabb szövetkezetek jöjje­nek létre: „Arra kell koncentrál­ni. hogy az 1500 falusi és 300 városi bankunk és fiókunk mi­nél hamarabb európai Színvona­lú legyen. Napjainkban ugyanis senki sem lehet elégedett azzal a puszta ténnyel, hogy pénzügyi szolgáltatást nyújt a vidéki em­bereknek.” Ezzel összefüggés­ben a takarékszövetkezetek döntő szerephez akarnak jutni az agrárvállalkozások hitelezé­sében. Részt kívánnak venni a földhitel-intézmény felállításá­ban, a reorganizációs alap keze­lésében és az agrárfinanszírozá­si hitelkonstrukciók működteté­sében. Az összesen 4,2 milliárd fo­rint jegyzett tőkével és 20 milli­árdos vagyonnal rendelkező ta­karékszövetkezeteknek nem sok gondjuk van a privatizációval, hiszen a pénzintézetek jogilag és gyakorlatilag a kétmilliós tagság tulajdonában vannak. „A lakossági betétek ötödét kezelő szövetkezeteknek elsősorban a vállalkozói hitelezésben kell előrelépniük, s minél hamarabb létre kell hozniuk a regionális bankokat” - mutatja a fejlődés irányát az elnök. A központi, Takarékszövetkezeti Bankot ezek a pénzintézetek kötik majd össze a szövetkezetekkel, és a regionális bankok feladata lesz a pénz megfelelő áramoltatása is a különböző helyeken lévő szövetkezetek között. A fizetési problémák így sokkal inkább kezelhetővé válnak, hiszen a „felesleges” pénzt mindig át le­het adni az időleges forráshi­ánnyal küszküdő szövetkezetek­nek. A bankközi kapcsolatok fejlesztéséhez komoly számító­gépes hálózat is szükséges. En­nek kiépítéséhez a takarékszö­vetkezetek külföldi tőkét remél­nek. Bár konkrét szerződésük még nincs, a Világbankkal, a PHARE-program irányítóival és az Európai Újjáépítési és Fej­lesztési Bankkal sikerrel ke­csegtető tárgyalásokat folytat­nak ebben az ügyben. Ráthy Sándor Megyénk szülötte, Kopcsik Lajos borsodi cukrászként nagy nemzetközi hírnévre tett szert, sikert sikerre halmozott a ma­gyar gasztronómiai válogatott tagjaként. Evekkel ezelőtt azon­ban úgy hozta sorsa, hogy Ka­zincbarcikáról Egerbe kellett költöznie, ahol most a Kopcsik- cukrászda üzemeltetője. Itt indí­totta be ma már az országos hírű beszélgetési estjeit Egy kávé Kopcsiknál címmel az egriek kedvelt újságírónője, Jámbor Il­dikó.- Nagyon örülök, hogy együtt­működhetek Kopcsik Lajossal a magyar alkotó művészek nép­szerűsítésében, az egri művé­szetkedvelő közönséggel való megismertetésükben - mondta minap, hogy Miskolcon járt. ­Egy kávé Kopcsik Lajosnál Tavaly novembertől már kilenc alkotóművészt hívtam meg és mutattam be, köztük a miskolci- sajószentpéteri származású Herczeg István grafikust, az ugyancsak sajószent péleri szü­letésű Kishonthy Jenő festőmű­vészt, Rénes György iivegterve- zől, a miskolci születésű Pelz Zoltán keramikust, a számos, ma élő művészt tanárként is ok­tató Lóránt János festőművészt és így tovább.- Ezek az estek egyben tárla­tok is netán?...- Igen, noha természetesen nem nagyméretűek. Ám arra ki­válóan alkalmasak, hogy a szép­számú, érdeklődő egri közönség betekintsen egy-egy kiválasztott alkotó világába. Egy hónapig láthatják a kiállítást.- Ki következik a sorrend­ben?- Következett... Ugyanis ápri­lis 23-án este volt a vendégünk F. Balogh Erzsébet festőmű­vész. Nagyon jól sikerült ez az estünk is.- Ez nyilván jó reklám a Kop­csik cukrászdának is...- Akik ismerték Borsod me­gyében Lajost, vagy ismerik itt Egerben és az országban, csöp­pet sem irigyelik tőle. Hiszen az ország egyik legnagyobb cukrá­száról van szó, aki maga is mű­vész a szakmájában.-ny-s­Üljön fordítva a vonaton! H osszabb kihagyás után ismét nappal utaztam végig a Székelyföldet. Ami a szegénység mellett leginkább feltűnt: még mindig sok a zsaru, sőt egyre több! Csa- patjával ácsorognak az állomásokon, portyáz- nak a vonatokon. Először afrikai és dél-ameri­kai példák jutottak eszembe: mennél nagyobb a szegénység, annál több a zsaru és a katonaság! Aztán gondolkozni kezdtem és úgy találtam, jobb ha közvéleménykutatást tartok az ügyben! Néhány jellemző választ megosztok az olvasóval. Egy barnácska zsaru: „Mielőtt ide jöttünk, Csontja elvtárs is megkeresett bennünket és több értékes utasítást adott. Ránk kötötte, dara­bonként el kell számolnunk minden székellyel, mert ez egy erősen veszélyes fajta nép, úgy belemászott ide az ország közepébe, mint mé­tely a birka tüdejébe. Ezért nemcsak azt kell kö­vetnünk, hogy merre utazik, kivel beszélget, de azt is, hogy mennyit ül a budin, mert éppen ott fundálja ki leggonoszabb terveit. A közvécék azért olyan elhanyagoltak, sőt használhatatla­nok, hogy a székely csak ne elmélkedjen ott!" Máté bá Alcsikból: „Ejsze vigyáznak rank, hogy pityóka helyett nehogy Sztálin-orgonát ter­meljünk a földben. Mert tudják ám, hogy a szé­kely ezermester, aki nemcsak a bolhát, de meg a szekusokat is megpatkolja.” Ádám bá Felcsikból: „Éppen az este beszél­gettünk róla a komával a kocsmában, hogy erő­sen félnek odafent: a rományok után nehogy a magyarokat is elűzzük innen, aztán a kormány nem tudna elszámolni velük, amikor bemegy Európába. Ezért magának is azt ajánlanám, for­dítva üljön a vonatra, mikor hazautazik Szat- márra, vagyis a Csíkszeredának néző szekre huppanjon le, így a zsaruk azt hiszik, hogy jön a Székelyföldre, nem pedig megy innen.” Galambér Áron gyergyói gazda: „A vak is lat­ja, hogy Iliescu úr különös szeretettel es gon­doskodással vigyáz reánk az esedékes általá­nos választások előtt -, még hajunk szala se görbülhet. Okos ember és tudja, hogy az elnöki szék újbóli elnyeréséhez arra az egy-két szava­zatra is szüksége lehet, amit a Szekelyfoldon kap majd!” Hát, aki még ettől se lett okosabb"! Síké Lajos Lassan járj ...tovább érsz! - tartja a közmondás. Mostanában na- gyonis érvényes ez Miskolc egyik forgalmas útvonalán, a Görgey Artúr úton. Itt törté­nik ugyanis az a nagyszabá­sú gázvezeték-rekonstrukció, melyet a közelmúltban kezd­• M ff tek el a kivitelezők. A Pap­szer utcától kezdve, egészen a Petneházy útig végzik a munkálatokat. Emiatt persze lelassult a közlekedés, hi­szen csak egy sávon mehet­nek mindkét oldalon a gép­járművek. A sebességkorlá­tozást táblák hirdetik, s ezt - mit is tehetnének mást - ál­talában betartják a járműve­zetők. Különösen a reggeli és a délutáni csúcsforgalom idején türelem, óvatosság és kellő körültekintés is kell ah­hoz, hogy ne történjen bal­eset. S hogy meddig tart ez az állapot? Nos, a kivitelezők azt ígérik: június végére be­fejezik a munkálatokat. Fotó: F. L. Vigyázzunk egymásra! Alapítvány a balesetmegelőzésért „A gyermekek és fiatalok biz­tonságáért” elnevezéssel a közel­múltban egy alapítványt hozott létre a Magyar Vegyipari Dolgo­zók Szakszervezeti Szövetsége, a Magyar Olaj- és Gázipar Rt. Du­nai Finomító szakszervezeti taná­csa. valamint külföldi művészek köztem űködésével. Az alapítvány célja, hogy segít­séget nyújtson a fiatalok otthoni, iskolai és szabadidős baleseteinek megelőzése, a biztonságtudatos magatartás kialakítása, az eme irá­nyuló hazai tevékenységek támo­gatásához. Szeretnék tovább hasz­nosítani mindazokat a tapasz­talatokat, amelyeket más orszá­gok, illetve nemzetközi szerveze­tek és intézmények ez ügyben ed­dig elértek. A fenti célok érdekében az ala­pítvány támogatja a megfelelő kutatómunkát, a propaganda-, ok­tató és nevelő tevékenységet. Ama törekedik, hogy az iparilag fejlett országok balesetmegelőző szab­ványait, minőségi követelménye­it. szervezeti és működési mecha­nizmusait tanulmányozza és átve­gye. A célok között szerepel pá­lyadíjak. ösztöndíjak létesítése az egészséges és biztonságos élet­módra nevelés és kutatás területén kiemelkedő szellemi eredménye­ket elérő szakemberek részé­re. Előadásokat, konferenciákat, szimpóziumokat, vetélkedőket, ta­pasztalatcseréket, tanulmány- utakat szerveznek, valamint ze­nei és egyéb művészeti rendezvé­nyeket terveznek az alapítvány céljainak megvalósítása érdeké­ben. Mindehhez természetesen to­vább folytatják az együttműkö­dést, a kapcsolatok bővítését a már említett nemzetközi szerveze­tekkel. Az alapítvány döntéshozó szer­ve a kuratórium, melynek díszei- nökc Kovács Dénes hegedűmű­vész, a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszék- vezető tanára.-*■ Az alapítvány nyitott, ahhoz anyagi, vagy bánnilyen más esz­közzel bárki csatlakozhat. Az ala­pítvány székhelye: a Vegyipar Há­za. 1068 Budapest, Benczúr utca 45. Érdeklődni lehet az 1-421- 774-től a 78-ig telefonszámokon, a 22-3420-s telexen, vagy az 1 -429-975-ös telefaxon. A Föld Napja után is... ...a kömye^efvédelemer! Már harmadik éve működik a tokaji Tokaji Ferenc Gimná­zium és Óvónői Szakközépis­kolában egy Környezet- és Természetvédelmi Oktatóköz­pont, amely nemcsak a város, de egész Zemplén általános és középiskoláiban felvállalja e témában a tanulók orientálá­sát. pályázatok kiírását. A kö­zelmúltban Természetvédelmi Hetet rendeztek. A számtalan színes program mellett itt osz­tották ki a gimnázium által meghirdetett pályázat díjait is. A beérkezett 39 pályamű kö­zül a Bükki Nemzeti Park kü- löndíját Juhász Márta tokaji gimnazista nyerte. Általános iskolai kategóriában első he­lyezett a gávavencsellői iskola csoportja lett megosztva An- talify Katalin tokaji 8. osztá­lyos tanuló dolgozatával; a harmadik helyen Lábas János, a sárospataki Árvay János Ál­talános Iskola tanulója vég­zett. Gimnáziumi kategóriában az első helyen Sóvári Kinga tokaji, második helyen meg­osztva Gégény Viktor és Pász­tor Róbert, szintén tokaji gim­nazisták végeztek. Harmadik Éles György, a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium ta­nulója lett. Hát magyar disznónak lenni se könnyű! Azt olvasom az újságban, mert a legjobbakat az újságban olvashatja az ember, hogy „Az Agrárpiaci Rendtartást Koordináló Bizottság leg­utóbbi ülésén döntés született arról, hogy engedélyezi 250 ezer vágó­sertés behozatalát az országba... Ám lehetőség lesz arra is. hogy mint­egy 100 ezer darab magyar vágósertés kivitelét is engedélyezzék.” Te­hát 250 ezer be. 100 ezer ki, a terv' szerint. Szerintem, aki tornából és számtanból ugyan föl voltam mentve, egyszerűbb volna így: 150 ezer be és egy se ki. Dehát az élet korántsem számtan, jut eszembe. Az is eszembe jut. hogy tavaly annyi sertésünk volt, Dunát lehetett volna ve­lük rekeszteni. Ha akartuk volna, kolbászból lehetett volna a keríté­sünk. De hát akartuk-e? Ellenben a termelőket sikerült úgy elriasztani, hogy azóta disznót leg­följebb kocsmában lehet látni, vagy ha - mint a mellékelt ábra mutatja - importálunk. A külföldi disznók persze ugyanúgy röfögnek, mint a magyarok röfögnének, ha lennének, csak éppen nem forintért, hanem kemény valutáért. Hát nem disznóság?! Fecske Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents