Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-09 / 85. szám
1992. április 9., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kit lehet elkapni? Értetlenkedik Zala egyik szépséges falujában a fiatal ember. Közben szemlátomást. megy föl benne a pumpa. Nem érti. hogy anyagiakban ö miért maradt el annyira a szomszéd gyerek, a nálánál jóval fiatalabb gyerek mögött. Hiszen ő maga any- nyit melózik, robotol, hogy többet már nem is lehet, a szomszéd gyerek ennek felét, negyedét sem, és mégis! A szomszéd átépítette az egész házat, a régi helyébe gyakorlatilag egy vadonatújat emelt föl, a garázsnak kinevezett műhelyben ott all egy hatalmas nyugati Ikocsi, ellenben neki egy Trabant jutott, amit a régi, öreg ház mögötti fészerbe tud lerakni. Az értetlenkedő fiatal ember bérből él, a szomszéd pedig nem bérből. Sze- relget. Vásárolgat ezt-.azt, kipofozza, összerakja, kiglancolja és a sokszorosáért eladja. Nem csinálja rosszul, dehogyis csinálja! Amit átalakít, kipofoz, rendbehoz, az eladható, piacképes. Mindez a garázsnak kinevezett műhelyben, mely természetesen nincs bejelentve, adót nem fizet utána, hiszen „amúgy” mással is foglalkozik. Elvileg. Valójában a kisipar az igazi területe. Dehát az ő Jövedelmét nem lehet megfogni, nem penel érte a személyi jövedelemadó országos kalapjába egy buz- nyákot sem, a trabantos, a bérből élő ellenben fizet, hiszen ő megfogható. Miskolci példa. A szerelő közli, hogy kicseréli Uigyan a mosogatót, de nem számlát. Ha jó jó, de ha nem', hát nem ... A bércnek nincs választása, f hója, hogy számla nélkül a ÍMTK nem térít meg .e6y fillért sem a sokezer forintból, de a határidő sürget, cserélni kell. Számla nélkül. Természetesen. Hymodon a szerelő jövedelme aznap mintha egy fillérrel sem gyarapodott volna. Ergo: emliatt adót sem fizet. Ha egyszer nincs mi után ugye. A példák tömkelegét sorolhatná bárki, de fölösleges. Mindenki tudja, hogy ná- - flunk a jövedelmeik után ■esedékes adónak csupán töredéke kerül az államkasszába, mely talán éppen emiatt oly szegényes, a töredék pedig főként a bérből, fizetésből élőktől való. Ök a megfoghatók. Őket — minket — lehet elkapni. Nem újdonság ez persze, csak elkeserítő. Egyre inkább bosszantó. Apropójául most a nemrég kiszivárogtatott hír szolgál, mely szerint a biztosítók ismét tovább nyúzzák a gépkocsi tulajdonosokat. Ismét emelik a biztosítási díjat. Miért is ne? Nemrég emelték, és ezt az emelést is kibírták. Sokan kibírták. Próbáljuk hát tovább: meddig bírják? Mikor gebédnek már bele? Hiszen a kocsitulajdonosak is azok közé tartoznak, akiket könnyű elkapni. Van mindenféle igazolványuk, például jogosítványuk. amit el lehet venni, forgalmi engedélyük, amit úgyszintén be lehet vonni, biztosításuk, amit a mi országunkban föltehetően kuriózumként ia világon a rendőrség ellenőrizhet. (E sorok írója nemrég véletlenül kikeveredett Londonba, az ottani kísérőtől erre is rákérdezett, mármint arra, hogy az ottani rendőrök ellenőrzik-e a biztosítás befizetését igazoló csekket, de a ikísérő sehogyan sem értette a kérdést, azt hitte ugratásról van szó és .kényszeredetten heherészett egyet. Nekünk, magyarhonbéliek- nek nem volt hozzá kedvünk.) Szóval az autósokat rendkívül könnyű kézben tartani, ellenőrizni, megbüntetni, hát élnek is ezzel a lehetőséggel azok, kiknek ehhez van „jogosítványuk”. Időnként ötletesen, azt meg kell hagyni. Például a súlyadót eleddig még senki sem találta ki nálunk. Most ki van találva. És csak próbáljuk ne befizetni! A rendszámos ötlet sem rossz. Valamiért ki kell cserélni a teljesen jó. olvasható, a célnak mindezidáig megfelelő rendszámokat. Vélhetnék: ha már cserélik, hát akkor valami olyasmire, mint például Szlovákiában is van. Ahol az első betűből tudható, hogy a kocsi az ország, mely körzetébe való. Nagyon fontos információ lehet akkor is, ha valamely kárt okozó kocsit keresnek és a szemtanú legalább az első betűt megjegyezte. De ahhoz is jó, hogy ha például egy Rozsnyó környéki kocsi téblábol Kassán, hát a kassaiak nem türelmetlenkednek, hanem — ha olyanok — segítenek neki, látván, hogy nem ide valósi. De nem ilyenekre cserélik ám a mi rendszámainkat, hanem ÁVH-ra, ADY- ra meg ilyesmikre. A még mindig létező, régi rendszámainkból legalább lehet valamelyest következtetni a jármű életkorára, arra is. hogy vállalaté, vagy magánemberé, fölismerhető volt némely intézmény is, tehát valamicske információt mégis adott. Az új rendszámok nem adnak, legföljebb élcelődésre okot. Mégis rákényszerülünk a cserére, természetesen saját költségünkön és nem is kevés költségünkön. Miért? Csak! Dehát miért mérgelődünk mindig ilyen hívsá- gos dolgokon! Hiszen hamarosan itt a gyönyörűséges tavaszi hónap, a május, amikor minden virágzik, mi virágozhat,- csicseregnek a madarak, megjönnek a fecskék, a gólyák! Meg, az újabb benzinár- emelés. Priska Tibor Országos menedzser szeminárium Másodízben rendezte Országos 'Menedzser Szemináriumát a 'Budapesti .Közgazdaságtudományi Egyetem Vezetőképző Intézete szerdán az építők székhazában. A konferencia célja volt, hogy áttekintést adjon a kormány egy évvel ezelőtt meghirdetett gazdasági programjának eddigi helyzetéről. A konferencia Kupa Mihály Pénzügyminiszter előadásával kezdődött, aki ismertette a magyar gazdaság átállásának és fejlődésének programját. lEzl követően iBogár László, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának politikai államtitkára aktuális- külgazdasági kérdésekről, Bőd Péter Ákos, az 'MNB elnöke pedig a monetáris és a gazdaságpolitika kapcsolatáról tartott előadást. Rendőrség kontra bűnözés & Ózd: éhség vez a A Borso d -Alb aú j - Z emplén Megyei Közgyűlés 'március végi ülésén is szóba került: Ózd és környékének közbiztonsága romlott az utóbbi évékbein.; a bűncselekmények száma az átlagosnál nagyobb arányban emelkedett. Semmi okunk sincs a csodálkozásra, mert szinte természetesnek tűnik, hogy a munkanélküliségtől, elszegényedéstől és a kilátásta- lanságtól gyötört körzetben agresszívabbá válnak a bűnözők. A körzetben jó ideje már nemcsak a haszonlelés, hanem az éhség miatt indulnak portyára a tolvajok. Dr. Tóth István rendőr alezredes, kapitányságvezetőt mélyen bántja, hogy szülővárosáról mostanában csakis baljóslatú hírek jutnak el az ország közvéleménye elé. Feltehetően a város többi lakosa is hasonlóképpen érez, mint ő: meg kellett volna akadályozni Özd ennyire vészes hanyatlását. — A városban és körzetében pillanatnyilag hétezer munkanélkülit tartanak nyilván, de ez a szám napról napra tovább emelkedik. Az új állásokat, a korszerűbb munkahelyeket csak ígérték, ám a biztató szavakat nem követték határozott lépések. Igaz, bárki szabadon vállalkozhat, de ahol nincs befektethető tőke, ott mozdulatlanságra kényszerülnek az emberek. Nálunk folyamatosan romlanak az életkörülmények, egyedül a kocsmák, talponállók száma emelkedik. Ez csak újabb gondok forrása, mert, lia a munkanélküli családfő elkeseredésében rászokik az ivásra, az már szinte a tragédiával egyenlő. A fegyelmezetlen, kimaradozó munkások elbocsátása mar 1986- ban megkezdődött. A következő években még találhattak üres állásokat a kohászatban érdeklődők, de tavaly már a legjobb szakmunkásoktól is kénytelenek voltak megválni az üzemek. Leállt: a termelés a bányák-, ban, és nincs már munka Dr. Tóth István, rendőr alezredes, az ózdi kapitányság vezetője Borsodnádasdon sem. Sokan nem számíthatnak a munka- nélküli segélyre, járadékra, mert számukra annak is lejárt a folyósítás ideje. Az önkormányzat támogatására szorulnak rá, de azt a pár fillért alamizsnának tartják. — Könnyen elképzelhető, milyen rombolást okoz ez a helyzet az egykor olyannyira büszke kohászok önérzetében. A hanyatlást biztosan tükrözi a rendőri statisztika is. — Az ózdiak feszült, zaklatott idegállapotban, létbizonytalanságban élnek. Az életkörülmények romlását minden szónál ékesebben jelzi, hogy ebben az évben kapitányságunkon tömegesen adták le a nehezen megvásárolt személygépkocsik rendszámát, megszűnnék az élet és lakásbiztosítások. Az ózdiak és a környékbeliek az utolsó tartalékaikat élik föl. Szomorú dolgokról kell beszélgetnünk, de ez a valóság. A következmények ? Előfordult már az is, hogy egy volt bányászcsalád tagjai az erdőre jártak téli tüzelőért. Rozsé már nincs, gyakran az élő lakat döntik le. Elszaporodtak a bolti lopások, az élelmiszertolvajlasok, megjelent az úgynevezett megélhetési bűnözés. Az ismertté vált bűncselekmények száma pedig valóban a megyei átlagnál nagyobb arányban, 40 százalékban emelkedett. Tavaly, tehát 1991-ben 2280 törvénysértést követtek el a kapitányság illetékességi területén, amely ezerrel!!) meghaladja az 1989. évii. A bűncselekmények közel nyolcvan százalékát a vagyon elleni törvénysértések képezik. A közhangulatot csak tovább rontja az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények viszonylag magas száma. Szándékos testi sértésből 87- et, erőszakos közösülésből 5-öt, rablásból 21-et jegyeztünk föl a tavalyi statisztikába. Ezen kívül 2 emberölés is volt 1991-ben. — A rendőrség milyen esélyekkel veheti föl a küzdelmet a mértékében növekvő, az elkövetés módszereiben pedig agresszívabbá váló bűnözéssel? — Hiba volna, ha elhallgatnám: a rendszerváltozás után elbizonytalanodott állományba lelket kellett öntenünk. Vitathatatlan, hogy ebben a helyzetben a rendőrök közérzete sem lehet jobb, mint az állampolgároké. Ennek ellenére úgy érzem, kiálltuk a próbát. Az ismeretlen tettesek felderítését célzó nyomozásaink eredményesebbek lettek, az arány javult. Tavaly 2542 vizsgálatot indítottunk el, s ebből 2330-at befejeztünk, tehát a határidőkkel sem állunk hadilábon. Jó lenne, ha létszámunkat a jelenleginél nagyobb arányban növelhetnénk, mert tapasztalataink szerint a rendőri jelenlét már maga bűnmegelőző hatású. Terveink szerint ebben az évben eredményesebb munkára serkentjük a közterületi szolgálatot. Most dolgozunk a lovasrendőri csoport létrehozásán. Tőlük azt várjuk, hogy megakadályozzák a szántóföldi, kiskerti lopásokat. Putnokon kerékpáros szolgálatot vezettünk be, ami nemcsak a járőrök mozgékonyságát javítja, de üzemanyag-takarékossági szempontból is jó ötletnek bizonyult. Mi sem vagyunk gazdagok — a benzinvásárlásra fordítható keretünk gyakran kimerül. Putnokon tavaly januárban rendőrőrsöt hoztunk létre, nem létszámfejlesztésből, hanem saját erőink átcsoportosításával. Ugyancsak oda helyeztük át közlekedési rendőreinket is. Örömmel mondhatom el, hogy a razziák, akciók végrehajtásához segítséget kapunk Miskolcról, a rendőri zászlóaljtól, a motorkerékpáros alegységtől. — Gondolom, az önkormányzatok közreműködésére is számíthattak, számítanak. — A települések képvise- lő-testületei megválasztásuk, létrejöttüket követően egykettőre felismerték, hogy alapvető érdekeik fűződnek a közbiztonság javításához. Anyagi támogatást nyújtanak és segítik a polgárőrségek megalakulását. Az ózdi önkormányzat például egy programozóval és öt gépíróval sietett a segítségünkre, és a városban létrehoztuk a közbiztonsági alapítványt. Meg kell még említenem, hogy az állomány nálunk is megfiatalodott az elmúlt években. Az új rendőrök ambiciózusabbak, ám sajnos tapasztalatlanabbak. — Borsod-Abaúj-Zemplén tíz kapitánysága közül az ózdiak dolgoznak a legmostohább körülmények között. Kimondhatjuk: elhelyezésük méltatlan munkájukhoz. Vár- ható-e változás? — Három épületben dolgozunk, zsúfolt, levegőtlen és nehezen fűthető helyiségekben. Ez az áldatlan helyzet az év második felében: vál1- hatóan megszűnik, s átköltözhetünk sauiflgjaijtói” új épületbe. Sajnos, nem remél - he tjük, hogy csökkennének feladataink. A túlmunkát, a jobb teljesítméftyt Viszont már jobban elismerhetjük ettől az évtől. A lemezgyárból eltulajdonított holmik lefoglalásához és elszállításához az 0 , rendőrök egy milkrobuszt es egy nagy,platós teherautót kértek ikölosön a, borsodna- dasdi önkormányzattól és a gyártól. Az évek óta folytatott lopássorozat felderítésén Róza Sándor főhadnagy dolgozik. . — Az eljárást állampolgári 'bejelentésre indítottuk el — mondja a főhadnagy. A falu ‘lakosainak már szemet szúrt, hogy néhányan úgy hordják Iki a gyárból az anyagokat, , munkaruhákat, különböző felszereléseket, mintha a sajátjuk lenne. -Mi tájékozódtunk a helyszínen és a padlásterekben, pincékben, 'kamrákban rá is bukkantunk a lopotl hóimba. A/, első megállapításunk az volt, hogy ezt a mennyiséget egyszerre nem hozhatták ki. és hosszan tartó lopássorozat tetteseit kell kézrekerí- t énünk. — Hogyan „dolgoztak”, milyen módszereket alkalmaztak az üzemi szarkák? — A gyanúsítottak többsége a lemezgyár anyagellátási osztályán rillt alkalmazásban. A bűncselekmény az úgynevezett üzemi vételezés gyakorlatával függ ösz- sze.. Közreműködött: néhány raktáros is, s így nyílt lehetőség arra, hog.y a tisztító- szerektől kezdve a munka- ruházattal folytatva, a festékekig, olajokig, szerszámokig mindent magukkal vigyenek. a miit csak a szemük meglátott. Jelenleg 10—12 gyanúsított van a listánkon de lehetséges, hogy ez ai szám tovább növekszik. — Az érték? Pontos adatot még nem mondhatok, hiszen tételes leltárt kell készítenünk, s ez nem kevés munkával jár. Annyi viszont már biztos, h°Sy, sikkasztás és lopás miatt folytatjuk a vizsgálatot. Dávid Tibor rendőr zászlóst a legeredményesebben dolgozó vizsgálók közé sorolják az ózdi kapitányságon. A mindössze '26 éves fiatalember 54 különböző ügyet tartott a kezében, amikor beszélgettünk vele. Szimultán párharcot folytat tehát a törvényszegőkkel, akik között -akad tyúktolvaj, de van rafinált, sokat tapasztalt bűnöző is. — Mikor érzi sikeresnek a munkáját? — Akkor ha egy dörzsölt vagánnyal, többszörös visszaesővel szemben feMlkereke- dek, azaz ésszel és érvekkel bizonyíthatom: hiába tagad, ő követle el a „balhét”. Ök már kitűnően ismerik a Büntető törvénykönyvet, az eljárási szabályokat, s kiválóan tájékozottak saját jogaikról. Sokszor csak ismételt kihallgatások, 'többórás beszélgetés után sikerül meg- puhitani a sokat látott és tapasztalt zsivánvokat. Büszkeségre adhat okol még, ha sikerül valakit, 'meggyőznünk, s büntetésének letöltése után végleg szakít a bűnöző életmóddal. — Hogyan került a rendőrséghez? — Édesapám itt dolgozott, közrend védelmi osztályvezetőként. Ennek ellenére volt egy ‘kitérő az életemben. A firódy 'Imre Ipari Szakközépiskolában érettségiztem, s a kohászatban dolgoztam, mint műszerész. Ötödik éve, hogy rendőr vagyok, 1987 júniusában szereltem fel. Pályafutásomat Budapesten kezdtem őrmesterként. A főváros legnehezebb területén, Angyalföldön dolgoztam. Ott is nősültem meg, de anyagi és lakásproblémák miatt Ózdra kértem magam. Elvégeztem a zászlós-képző iskolát, s most az ózdi vagányok az ügyfeleim. Nehéz, sok áldozatot követelő szakma ez, s a megbecsülés sajnos nincs arányban a terhekkel. Mondanom se kell, nálunk a napi nyolcórai munkaidő szinte ismeretlen fogalom. — Tervei? — Mielőbb szeretném elvégezni a rendőrtiszti főiskolát. aztán majd meglátom, mit hoz magával az élet. TJdvardy József nyomozásból Teherautónyi lopott holmi
