Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-08 / 84. szám
1992. április 8., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A Borsod Zöldért Rt. Miskolc. Baross Bátor a. 13-15. sz. pályázatot hirdet bérleti jog átaifás, haszonbérleti üzemeltetés, vagy tulajdoni átadás céljából, ŰZ üzletekre: 132. SZ. bolt Miskolctapolca, Martos F. út, 45 m 150. sz. bolt Miskolc, Munkás út 1., 168 m 219. sz. bolt Kazincbarcika, Piac tér, 25 m 305. sz. bolt Ózd, Tanácsköztársaság út 2., 28 m 306. sz. bolt Ózd, Malinovszkij út 21., 51 m 308. sz. bolt Ózd, József A. út 29., 50 m 320. sz. bolt Királd, Bánya-telep, 96 m 322. sz. bolt Ózd, Dózsa Gy. út 8., 67 m 414. sz. bolt Sárospatak, Kossuth u. 34., 45 m 503. sz. bolt Miskolc, Szentpéteri kapu, 158 m 514. sz. bolt Sátoraljaújhely, Kossuth u. 16., 128 m 522. sz. bolt Alberttelep, Piac tér, 64 m 523. sz. bolt Rudabánya, Petőfi út 20., 54 m 526. sz. bolt Szuhakálló, Kossuth u. 21., 64 m A pályázatokat 1992. április 30-ig, a Borsod Zöldért Rt. kereskedelmi osztályára lehet beküldeni. A versenytárgyalás időpontja: 1992. május 20. (szerda), 9 óra. Helye: a Borsod Zöldért Rt. központjában, Miskolc, Baross Gábor út 13—15. sz. alatt. A versenytárgyaláson az vehet részt, aki pályázatát írásban beadta és a versenytárgyalás napján az rt. központ pénztárába 50 000 Ft bánatpénzt befizet. A kiskereskedelmi egységekkel kapcsolatos műszaki, forgalmi adatokról a kereskedelmi osztály ad tájékoztatást. A Borsod Zöldért Rt. központja, Miskolc, Baross G. u. 13-15. pályázatot hirdet az alábbi földterületek és ingatlanok eladására. Gönc vasútállomás térségében 30 667 m--es terület, amelyen 3 db, összesen 540 m--es építmény és 9732 m2 betonozott tárolóterület van. Göncön, a Rákóczi úton 431 m--es területen 107 m2-es épület (a volt Aszaló-üzem). Szerencs külterületén, a prügyi út mellett, 47 547 m2-es szántóterület. Tiszaújváros térségében, a debreceni 35. sz. főút mellett, 144 m'-’ szántó. A Zöldért Rt. mezőkövesdi kirendeltsége, amely 2863 m2 terület és azon 518 m2-es építmény, amelyből 230 m2 pincetároló. Ózd, Bánszállás-alsó, 25 270 m2 földterületen, 2563 m2 építmény, amelyből 280 m2 nyitott szín. Ózd, Bánszállás-felső, 4740 m2 földterületen, 750 m-’ építmény. A pályázatokat 1992. április 30-ig, a Borsod Zöldért Rt. műszaki osztályára lehet beküldeni. A versenytárgyalás időpontja: 1992. május 20. (szerda), 13 óra. Helye: Borsod Zöldért Rt. központja, Miskolc, Baross Gábor u. 13-15. sz. A versenytárgyaláson az vehet részt, aki pályázatát irás- óan beadta, és a versenytárgyalás napján az rt. központ pénztárába, 50 000 Ft bánatpénzt befizet. Az ingatlanokkal kapcsolatos műszaki adatokról a műszaki osztály tájékoztatást ad. A Borsod Zöldért Rt. Miskolc, Baross G. u. 13-15. sz. eladásra meghirdeti az alábbi típusú és évjáratú ZSUK kistehergépkocsikat: ZSUK A 11. 1990. YH 76-56 frsz. ZSUK A 11. 1990. YH 76-55 frsz. ZSUK A 11. 1988. ST 04-66 frsz. ZSUK A 11. 1988. ST 04-65 frsz. ZSUK A 11. 1988. ST 04-67 frsz. A gépkocsik a Zöldért Rt. Scrjó-parti kirendeltségén megtekinthetők. A képkocsik bemutatását és a műszaki állapottal kapcsolatos tájékoztatást a helyszínen Fecske Adorján adja meg. A konkrét írásba foglalt ajánlatokat 1992. április 30-ig a Zöldért Rt. központjába, Miskolc, Baross Gábor u. 13- 15., a kereskedelmi igazgatóhelyettes cimére kérjük beküldeni. Adás-vételi szerződést azokkal a jelentkezőkkel kötünk, akik az rt. számára is elfogadható vételi ajánlatot teszik. „Nyakunkra küldik a jogászokat” Kár a pótlásért? „Sorskérdések a mezőgazdaságban” — ezzel a címmel rendezett vitafórumot az Agrárszövetség az elmúlt hét végén. Ezúttal nem kisebb vendég, mint Nagy Húszéin Tibor, a párt országos főtitkára látogatott el Szerencsre, hogy megosz- sza véleményét hallgatóságával. A találkozónak mintegy előhírnöke volt az a megyei rendezvény, melyet két héttel korábban Bekecsen tartott az Agrárszövetség, és ott megkérték Veres István megyei titkárt, hogy hívja meg Borsodba Nagy Husze- int. aki szélmalomharcként vívja mindennapjait a mezőgazdaságban élők kárpótlással. átalakulással kapcsolatos problémáival. Láttuk-hallottuk már televízióban, rádióban érvelni a kárrendezés fonákságairól, tudjuk, hogy megvan a véleménye e felemásra sikeredett átmeneti törvényről, a szövetkezetek átalakulásáról, a kisemberek kárpótlásáról. De így szemtől-szembe a főtitkár érvei még hitelesnek is elfogadhatók, hiszen ő maga is gyakorló tsz-el- nök volt, s csak az utóbbi évben vált meg e tisztségétől, hogy több ideje legyen a mezőgazdaságot érintő — mint mondta — földrengés- szerű átalakulás figyelemmel kísérésére. A szakember nemcsak pártja szempontjából vizsgálta a mai mezőgazdaság életét, de a közgazdász szemével is. Nem rejtette véka alá a hivatalos álláspontokkal szemben saját véleményét akár a túltermelésről, akár az állami támogatások leépítése ellenére is rekord termést előállító szövetkezetekről, állami gazdaságokról beszélt. A fórum szakemberei értesülhettek a világ tiszteletét kiváltó agrártermelésről, amikor is a világon másodikként a magyar mezőgazdaság 1,7 milliárd dollár aktív befizető volt az államháztartásba. Ugyanakkor a szövetkezetek hatvan százaléka tönkrement. Az átalakulásról Nagy Utolsó aratás volt a közösben? Húszéin Tibor elmondta, hogy az átalakulással együttjáró vagyonértékelés adóalapot teremt, hiszen az eszközök értékelése az infláció miatt általában felértékelést jelent az ún. könyv szerinti képlethez képest. Az átalakulási törvény ugyanis csak a szervezeti változásokkal járó vagyonátruházás adómentességét írja elő, az értékelésre nem mondja ki az adómentességet. Ezt az adót az átalakuló szövetkezeteknek kellene megfizetniük, de ha az 1992. évi veszteség ellentételezi a felértékelésből származó látszólagos eredményt, akkor mégsem keletkezik adóalap. A föld pedig általában nem szerepel a vagyonban, az árverések során eladott földekért kapott kárpótlási jegyek így látszólag növelték volna a szövetkezet ez évi vagyonát, de ma már látszik, hogy árverésre alig- alig kerül sor ez évben. A mezőgazdaságot is elérő munkanélküliségről a főtitkár elmondta, hogy ellentétben egyes pártok szónokainak véleményétől (mely szerint az iparból feleslegessé váló munkaerőt a mező- gazdaság alkalmazza) — a mezőgazdasági dolgozók tömeges munkanélkülivé válására számíthatunk. Az ezzel együttjáró terheket ugyan átmenetileg lehet enyhíteni bizonyos trükkökkel, de megszüntetni nem, mivel a tönkrement üzemek nem tudnak végkielégítést fizetni. De nem lehet azért sem, mert a falvakban a szövetkezetek „bezárása” azt is jelenti, hogy a családok nagy részénél egyidejűleg minden kereső munka nélkül marad. Ez pedig a termelés csökkenését eredményezi. Kérdés, hogyan lesz meg az a 2,5—3 milliárd dollárnyi élelmiszer- export, mely a gazdaság működéséhez szükséges import biztosításához kell? A szakember szerint elméletileg lehetséges az export mindenáron való kierőszakolása, ez azonban legalább két következménnyel járna. Jelentősen növelni kellene az export támogatását (és ebben az esetben is veszélybe kerülne a hazai élelmiszerellátás), vagy pedig élelmiszerimportra szorul az ország. Szerinte ez akár totális csődhöz is vezethet, amit csak rendkívüli terhek vállalásával lehet megakadályozni. Szerencsére azonban nem itt tartunk és a fórum résztvevői, a szövetkezetek, gazdaságok, kft.-k szakemberei a Bodrogköztől a Tak- taközön át Hegyaljáig azon fáradoznak, hogy a fentiek be ne következzenek. (bekccsi) Hol élnek a biztosítók? A 90-es évek elejének egyik kétségkívül hálátlannak nevezhető elfoglaltsága az autótulajdonlás. A magas benzinárakat - s ennek számos vonzatát - talán senkinek nem kell bemutatni. Köztudott az is, hogy az autóstársadalom a kormány kedvenc vadász- területévé vált, hiszen a kezdetbeni súrlódások után ma már nincs olyan benzinár, amit ki ne fizetne a nyomorult autós. A legutóbbi beharangozás után lelkiekben szinte már mindenki felkészült a májusi benzináremelésekre, s az azt követő fogyasztói árváltozásokra, ám nem várt fordulatként most a biztosítók is bejelentették, hogy keveslik azt az összeget, amit az autósok eddig kötelező biztosításra költöttek, s mivel ez nem fedezi a szükséges pénzalapot, 30-50 százalékos áremelést kívánnak végrehajtani nyár közepén. Mit tehet az autós? ... A szitkozódáson, s a későbbi beletörődésen kívül szinte semmit. Pénzéért rendszeresen tartják a markukat a hivatalok, s ellenszolgáltatásként még azt sem lehet elmondani, hogy normális úthálózata lenne az országnak. Igaz, a méltatlankodó autósok azon kérdésére, hogy hová folyik ez a tengernyi pénz, mindig megvan a pontos, szakszerű válasz, ám a kézzelfogható eredmények valahogy nem akarnak megmutatkozni. Fáradságos, izzasztó munkával mindenki megpróbálhatja magát beleélni a biztosítók kínzó helyzetébe, mármint hogy saját zsebből kényszerülnek a károk egy részét kifizetni, Miután ezt ebben az országban senki sem hiszi el, nem árt egy kis fejszámolás. Hazánkoan negyedévenként valamivel több rnint 1,5 millió autó után, darabonként átlag 2000 forinthoz jutnak a biztosítók. Mindez számokban kifejezve 3 000 000 000 forint, ^ves szinten nem kevesebb, mint 12 000 000 000 forint. Figyelembe véve a keleti autók után hevesnek éppen nem nevezhető keresletet, talán nem túlzás kijelenteni, hogy még teletankolva sem ér az összes ilyen kocsi 12 milliárdot. S hogy mégis veszteséges a biztositó? Nyugat-Európában lassacskán előássák az utolsó kocsit is az autótemetők- bői, hogy az immár újrafényezett autó nálunk élje új életét. Igaz, számos új kocsicsoda is megjelent útjainkon. Egyvalami közös valamennyiükben: alkatrészeikért - még a régi típusoknál is - sokszor annyit kell fizetni, amennyiért a Zsarnain már Trabantot vehet az alulfizetett állampolgár. Itt válik érthetővé a biztosító kesergése, hiszen az ilyen árak mellett szinte szárnya kél a pénznek. Van azonban egy óriási hiba ebben a rendszerben, ami tökéletesen elkerüli az illetékesek figyelmét. Egy közönséges 15-16 éves, szinte értéktelen ládáért ugyanannyi biztosítási díjat kell fizetni, mint egy csillo- gó-villcgó, javítást nem igénylő, milliós értékű, középkategóriás Fordért, Opelért, s még a 15,5 milliós, 600-as Mercedes kötelező biztosítási díja is csak alig 200 forinttal haladja meg az, a már említett Lada után fizetendő összeget. A különbség égbekiáltó! Jelenleg tehát az a helyzet, hogy bár a gazdagabbak ezt sosem kérték, a közép- és szegényebb réteg — mivel ők vannak többen — fizet helyettük. A kérdés már csak annyi, hogy meddig, hiszen az átlagfizetéseket ismerve, maholnap nem lesz olyan ember, aki ennyit tudna kocsijára költeni. Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a mezőkövesdi elkerülő út átadásakor elmondott beszédében kijelentette, hogy óriási mo- toiizációs növekedésre kell számítani az elkövetkező években. Nos, a jelekből úgy látszik, hogy ha mindez a biztosítókon múlik, ebből semmi sem lesz. Ami inkább várható: hegyek - leadott rendszámtáblákból. (ks) >t •9
