Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-07 / 83. szám
1992. április 7., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 „Agyelszívás” helyett „agynyerés” EK-segítség Közép-Europa kutatóinak Budapest (ISB, D. A.) Az Európa Parlament döntése alapján az EK-országok ötvenmillió ECU összegű alapot hoztak ilétre Lengyelország, a Cseh és Szlovák Köztársaság, valamint Magyar- ország egyetemein folyó ku- taitó-fejlesztő munka segítésére, a szakemberek elvándorlásának megállítására, illetve az EK-programokhoz való csatlakozás elősegítésére. Ez az alap nem a Phare- program része, hanem 1992-. re szóló egyszeri (remélhetőleg azért megismétlődő) támogatás. A közép-európai miniszterek brüsszeli konferenciáján jelenlevő kormányzati és egyetemi küldöttek alapos vitákban tisztázták a támogatás legjobb felhasználási módját. A legsürgetőbb feladat a közép-európai egyetemi ku- , tatás és a gazdaság kapcsolatának erősítése, illetve az intézmények egyetemes számítógépes rendszerbe kapcsolódása optikai kábelek lefektetésével. A javuló munkakörülmények révén, talán nem lehet akadálya annak, hogy megtartsák a legjobb oktatókat, kutatókat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szakemberek mindkét irányban való mozgási lehetőségeit ne kellene ösztönözni. A legfontosabb, hogy a visszatérésre is motiválva legyenek a tudósok. Azokat, akik végleg külföldön akarnak maradni, legalább vendégtanárként érdemes rendszeresen visszahívni — az EK-segélyből biztosítva számukra a Nyugaton megszokott fizetési és kutatási feltételeket. A találó kifejezéssel „brain drain” (agyelszívás) helyett „brain gain alapnak” (agynyerés) nevezett pénzeszközök gyors és hatékony- felhasználására külön munkacsoport alakul az EK és a társult tagországok 2—2 képviselőjéből. A titkársági szervező feladatokat a bécsi Humán Tudományok Intézete végzi, amely a program indításában kezdeményező szerepet vállalt. Magyarországon az új alap felhasználását a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint az OM'FB irányítja. Az ismertetett célok megvalósításában történő részvételre pályázatot írtak ki. Az elmúlt két esztendőben drasztikusan visszaesett a magyar mezőgazdaság műtrágya- feibasználása, különösen fosz- formütrágyákból szórtak kevesebbet a földekre. A felhasználás visszaesését jól érzékelteti, hogy az egyik legnagyobb míi- trágyagyártó cég, a Tiszámon ti Vegyiművek forgalma a korábbi évek mintegy 5 százalékára esett vissza. Míg 1989-ben :>50 ezer tonna műtrágyát forgalmazott a cég, addig 1991-ben csupán 27 ezer tonnát. A mezőgazdák szerint a műtrágyafelr használás ilyen drasztikus visz- szaesése veszélyezteti a terméshozamokat is. Lengyelország, a Cseh és Szlovák Köztársaság, valamint Magyarország oktatási miniszterei rendszeresen találkoznak, hogy megvitassák azokat a projektumokat, amelyekkel az Európai Közösség regionális Phare- programjához pályázhatnak. A márciusi találkozó során Magyarország témái közül mindet elfogadták, de mivel a többi ország kevesebbet dolgozott ki, néhányat a jövő évre kellett halasztani. Az elfogadott magyar témák: posztgraduális doktori képzés, illetve a regionális távoktatási hálózat. A végleges terveket áprilisban kell benyújtani a Phare támogatására. A felhasználás növelése a gyártó létérdeke. Érthető hát. hogy a választék bővítése mellett a Tiszamenti Vegyiművek olyan kereskedelempolitika, illetve értékesítési módszerek kialakítására törekszik, melynek segítségével szorosabb kapcsolat építhető ki a mütrágyafelhasz- Iiálólikal a nagykereskedőktől a kisgazdaságokig. A vélemények egyeztetése, az elképzelések összehangolása érdekében a cég úgynevezett regionális találkozókat szervez. A közelmúltban Szolnokon találkoztak a gyártók, kereskedők és a felhasználók képviselői, legközelebb pedig április 10-én Nyíregyházán, a Korona szállóban kerül sor hasonló rendezvényre. Kevesebb Műtrágya És a terméshozam? Az Kiállítás és Vásár szervezői várják mi ndazon gépjá r mű forgalmazással, alkatrész és tartozék kereskedéssel foglalkozó kiállítók jelentkezését, akik résztkívánnak venni 1992. április 30-a és május 3-a között a Miskolci Sportcsarnokban (Miskolc, Görgey Artúr u. 19.) megrendezésre kerülő kiállítással egybekötött vásáron. A jelentkezéseket a rendező CAR-ART Stúdió Kft. a következő címre várja: CAR-ART Stúdió Kft. 1074 Budapest, Csengery u. 11. Tel.: 142-6903 Fax: 122-1860 T U D I O $ Ez. itt most néma reklám helye! Hogy mennyire nem az, annak igazolására jóelőre hadd jelentsem ki: kirakatnéző főutcái sétámat, mint egyszerű járókelő, úgy is, mint őshonos miskolci lokálpatrióta tettem. Nem fűz üzleti érdek egyetlen bolthoz sem. Mint ggyszerű vásárló térek be időnként az áruházakba, kis boltocskákba, vagy ahogyan mostanság divatos nevezni: a shop-ok- ba. Könnyű dolgom volt meg pár esztendeje is, hiszen amint arról a, manapság klasszikusan rossz példaként emlegetett reklám szól, mármint hogy: cipőt a cipőboltból — nos, ez már rég a múlté. Leszámítva néhány esetet, ma már szinte mindenütt minden kapható. S hogy ez mennyire így van, az nemcsak a diszkontokra, az ABC-árubázakra érvényes. Először talán csodálkoztunk, mikor a 'Szabóságban megjelentek a cipők is, a trafikban a különböző iparcikkek, a virágboltban a csokoládé, az ékszerüzletben pedig a; divatos nyakkendőtű és mandzsettagomb mellé elegáns, mintás selyemnyakkendőt is kínáltak. A női ruhák mellett ott van a kirakatban a harisnya és a ne- szeszer, a bőrből készült bu- gyelláris és a korábban, inkább csak a butikok slágercikkei, a kitűzők, a láncok, a fülönfüggők és kösöntyűk. Ám mindez még semmi, mert már láttam — ha nem is a főutcán — háztartási cikkek mellett márkás szeszesitalokat, a tisztítóban pamutfo- nalat, az élelmiszerüzletben könyvet (természetesen krimiket és drága, képes magazint), a játékboltban karórát, s az ABC-ben színes pólókat, melyek ára viszont vetekedett a butikkínálat árával. Szóval, nézegetem a kirakatokat, s egyre inkább rájövök: érdemes egy kis pénzt (már amikor még tart a tartalékba eldugott forint), magammal vinni. Hiszen sohasem tudja az ember, hogy mikor bukkan rá egészen váratlanul egy olyan árucikkre, amit mindenhol keresett .és végűi is ott lel rá, ahol álmában sem hitte volna. A cipőbóltban még most is van cipő, de elegáns topánkákat kínál már a sportszerüzlet is. Elemeket, videokazettákat válogathatok és vásárolhatok a szaküzletekben, de még tucatnyi más helyen is. Mint ahogyan a fényképész szalonban — ma már sokak számára nagyon is természetes ez — vállalnak fénymásolást, helyet kapott a helyiségben az ékszerjavító, s a kirakatok kínálják a játékokat is. Vevőcsalogatók a kirakatok. Az egyre inkább beszűkülő vásárlókeret miatt a kereskedők igyekeznek minél 'több és egyre hatásosabb ötletekkel megfogni a vevőt. És mi sokszor elcsábulunk — legfeljebb a hasunkon spóroljuk meg a „reklámáron”, nagy engedménnyel kínált cipőt, gyermekholmit, valami divatos, új cuccot. Ma még megtehetjük. Holnap? Akkor legfeljebh megcsodáljuk a kirakatot, majd bevásárlunk hétvégére az egyik diszkontáruházban. Elvégre ott néhány forintot megspórolunk. Ezt tudjuk még,'akkor is. ha nincs' kirakat, s ha. a szomszédasz- szony mondja él bizalmasan, merre lelem meg a még olcsóbb üzletet. . . (gy. k.—f, m.) Állami holdingok a fejlett piacgazdaságokban Budapest (ISB). A magyar kormány szándékai szerint még ebben az évben létrejön egy részvénytársaság (holding) a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatok. vállalati tulajdonrészek működtetésére. Á holding megalapítása részét képezi annak a gazdasági stratégiának, amely szerint azoknak a vállalatoknak is vállalkozói alapon kell működniük, amelyekben az állam részben, vagy egészben tulajdoni hányaddal rendelkezik. Az állami holding fogalma csak nálunk cseng ismeretlenül, a fejlett piacgazdaságokkal rendelkező országokban rég bevált formája az állami tulajdonú vagyon működtetésének. Az Európai Közösség (EK) tagállamainak 1989-ből származó adatai szerint az állatni, vagy állami részesedésű vállalatok a közösség államaiban összesen 7 millió alkalmazottat foglalkoztattak, azaz a nem mezőgazdasági alkalmazottak 10,6 százalékát. Ez a vállalati kör átlagosan az összberuházások 17,3 százalékát teljesítette. Az egyes tagállamokban különböző mértékű az állami (tulajdon súlya: legnagyobb Olaszországban (19—20 százalék), Franciaországban (23 24 százalék), közepes Németországban (li—12 -száza- lek), Spanyolországban és Belgiumban (10—11 százalék), valamint Hollandiában w 10 százalék), míg a legkisebb Nagy-Britanniában (7 8 százalék) és Luxemburgban (4—5 százalék). Olaszországban az állami beavatkozás szervezeti modellje meglehetősen kiterjedt. Azon belül az állami részvétellel működő vállalatok rendszere külön csoportot alkot. Ezeket a vállalatokat ipari holdingok kezelik, a részvénytársaságokra vonatkozó jogi szabályozásoknak megfelelően. A részvényeket az állami holdingok birtokolják, és nem maga az állam, azonban a holdingok ellenőrzése az illetékes minisztérium, a kormány és a parlament feladata. A holdingok és a hozzájuk tartozó vállalatok nagy szervezeti szabadságot élveznek, a tőkepiac és a tőzsde pénzügyi eszközrendszerének minden elemét szabadon alkalmazhatják mind nemzeti, mind nemzetközi szinten. Franciaországban nincs állami holding, az állami pénzügyi szektor mégis rendkívül jelentős. Ezt a helyzetet többek között a második világháború után felerősödött államosítási hullám magyarázza. Az állami szektor elsősorban három pólus köré csoportosul: a bankok, a specializált pénzintézetek, illetve a banki műveleteket bonyolító állami szervezetek, valamint a biztosító intézetek köré. Spanyolországban a Nemzeti Olajtársaság 1988-ban még 100 százalékos állami tulajdonban volt, de a következő évben a részvényeinek 30 százalékát tőzsdén értékesítették. A közvetlenül és közvetetten többségi állami tulajdonba tartozó ipar- vállalatokat a holding formában működő Nemzeti Ipari Intézet csoportosítja, amelynek legfontosabb befektetései a kohászati és műtrágyaipar fejlesztésére irányuló befektetésekhez, egy nu Ideéri s központ építéséhez, valamint a légiközlekedési vállalatok fejlesztéséhez kapcsolódnak. Az állami holdingot Belgiumban a Nemzeti Befektetési Vállalat jelenti, amelyben az állam 82 százalékos részesedéssel rendelkezik. A fennmaradó részvényeket állami hitelintézetek, illetve a három belga régiót képviselő vállalatok birtokolják. Hollandiában az energia-, a közlekedési, távközlési és pénzügyi szektorban működnek állami vállalatok. Nagy-Britanniában, mint említettük, meglehetősen alacsony az állami tulajdonosi arány, az állami vállalatok többsége pedig nem rentábilis. Az üzleti bankoknak létezik egy olyan hálózata, amely az állami holding szerepét játssza a szigetországban. Luxemburgban elsősorban a szállítási, az energia- és a pénzügyi szektorra korlátozódik a 4—5 százalékos állami részesedés. Ez utóbbiban az Állami Hitel és Befektetési Társaság rendelkezik állami jogosítvánnyal ipari és kereskedelmi vállalatok részvényeinek a megvásárlására, betöltve az állami holding szerepét. Látható tehát, hogy az állami holding szerepét betöltő szervezetek, elsősorban az úgynevezett stratégiai szektorokban működnek. Mindenütt alapvető feltétel azonban az autonómia, védelem a politikai, adminisztratív korlátozások ellen. A vezetőket általában a vállalati döntéshozó szervek választják ki a hozzáértésük alapján, akik azután meglehetősen nagy mozgásszabadsággal rendelkeznek, s a gazdasági eredményeik alapján ítéltetnek meg a tulajdonos, vagyis az állam szemében. Sinka Zoltán Kirakatnézőben
