Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-04 / 81. szám
1992. április 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Viccel az ember, amíg van kedve viccelni. Amíg — mondjuk — nincsenek elviselhetetlen fájdalmai, amíg könnyedén felszalad a negyedik emeletre, amíg tud éjszakázni, amíg megragadnak agyában az új verssorok es a tetszetős aforizmák, meg a — fontosnak vélt — statisztikai adatok. Viccel az ember, amíg a gyógyszerek közül csak a Lucullint ismeri, s amíg legfeljebb csak az nyomasztja, hogy túl sokat evett a töltött káposztából. Egyszóval ha az ember még nem igazán öreg, s még nem érzi, hogy beteg, megmegereszt egy régi viccet, orvos ismerősei, barátai bosz- szantására. Nem igazán jó viccek ezek (a viccnek egyébként sincs sok köze a humorhoz), de olykor hatásosak. Például azt mondja az ember a vele egykorú orvosnak: Fogadjunk, még nem gondolkoztál a sírfeliratodon, öreg?! Na, én ajánlok valamit. Például: ITT NYUGSZIK x doktor és körülötte, AKIKET MEGGYÓGYÍTOTT. Ugye, hogy nem is olyan rosz! A saját sírkeresztemre meg ezt tervezem: BETEG VOLTAM — ORVOSHOZ FORDULTAM! Ilyenkor illik nevetni, de bizony már nem vagyunk °lyan fiatalok (nem vagyunk myan biztonságban), hogy felhőtlen legyen a jókedvünk. Érezzük, hogy telnek ® napok, az évek, hogy nem buszuk meg orvos nélkül. S bizony, félünk. Ki jobban, ki kevésbé, de mindannyian félünk. A félelem legfőbb oka, a kiszolgáltatottság. Mert azt ugyan soha nem hittük el, bogy; LEGFŐBB ÉRTÉK AZ EMBER, de abban azért mindannyian bizakodhattunk, bogy — szükség esetén — mindannyian kapunk valamilyen „kincstári” ellátást. Akik igazán fontosak voltok a szocializmust építő társadalomnak, azok persze ennél többet, jobbat kaptak. Meg kell mondanom, ezt soha nem irigyeltem. Egy vak- bélmütét bizonyára elviselhetőbb volt a Kútvölgyiben, mint Kisvárdán, de ha már valakiben tanyát ver a rak, akár miniszter is lehet az illető. Dühös legfeljebb azokra az élemedett korú elv- társnőkre voltam, akik idejük jó részét, afféle pihentető szanatóriumokban töltötték, ahová nekünk belépni sem volt szabad. Valahányszor megláttam agy ilyen vén csatalovat (a kenetteljes modorukat utáltam leginkább), mindig a iohányfermentálókban dolgozó idős asszonyok jutottak -szembe, meg a szövőnők. Ámbár meglehet, hogy bennem túltengett (túlteng) a szociális érzékenység, de azt bizton állíthatom, hogy ezekben a nömozgalmi mozgal- már nőkben annyi empátia sem volt, mint egy jobb lelkű baroneszben. Arról már nem is beszélve, hogy az arisztokrata hölgyek éppen kávét vágtak és répát szedtek a Hortobágyon, mikor a nőmozgalom reprezentánsai miniszteri bársonyszékben ültek. (Megjegyzem, a helyesírást egyik foglalatossághoz sem kellett tudni. Bővebben lásd: „Nagynéném, a mi- niszterasszony” — Ratko József verse.) Na, most aztán nincs Kútvölgyi, azaz már nem az elitet szolgálja a kitűnő gyógyintézet, most már mindenkinek lesz háziorvosa. (Néhány rendszert megértünk, kihevertünk; most jön a háziorvosi rendszer.) Mielőtt leadom az egészségügyi kártyám, le kell győznöm magamban bizonyos ellenérzést. Talán nem nevetnek ki, ha elmondom, en kicsit viszolygok attól a bizonyos birtokos személyragtól, ami pedig annyira divatossá vált mostanra. Magya rán: nekem nincs szabom, fodrászom, szerelőm, pékem, pincérem, s orvosom sincs. Ez persze nem azt jelenti, hogv hűtlen vagyok; hogy inem járok folyton vissza ugyanazokhoz a szakemberekhez, akik kiérdemelték a bizalmam. De honnan vegyem én a bátorságot, hogy például fogaim kitűnő — olykor imáimba foglalt ^ kezelőjéről, úgy beszéljek, mintha csak az én fogorvosom volna. Ezt én egyszerűen sznobizmusnak tartom. Franz Joseph Haydn osztrák zeneszerzőről Esterházy herceg talán mondhatta, hogy: „az én karmesterem” — mikor Haydn éppen Kismartonban működött —, de, ha mondta is, annak inkább patriarchális csengése volt. A mi karmesterünk, a mi doktorbácsink, vagyis a mi családunk tagja; egy fontos, kedves, értékes ember — aki hozzánk tartozik. Valaki, sőt VALAKI! Nahát, ilyen értelemben nekünk is volt háziorvosunk. Az első dolog, ami eszembe jut róla, hogy anyámat is tegezte. — Adj egy hamvvedret, Julika! —mondta, valahányszor meglátogatott bennünket. (Mindig mondania kellett, mert nálunk senki nem dohányzott, Náci bácsi pedig folyvást szivarozott.) Az öregúr aztán magaga elé húzta a hamutálcát és elkezdett beszélgetni. Kitűnő diagnoszta volt, semmi nem kerülte el a figyelmét. De soha nem fontoskodott. Ha volt ideje, évődött kicsit nagyanyámmal (hajdan együtt jártak tánciskolába), aztán felírt valami orvosságot, majd elnyomta a szivarját, kezet mosott és távozott. De az is előfordult, hogy semmit nem írt fel, hogy hozzánk se nyúlt, csak odaszólt a szivarja mellől anyámnak: tartsátok ágyban a gyereket, az álma nyugtalan lesz, de nem kell izgulni. Holnap este majd benézek. Nem szerette, ha kérdezgetik, ha faggatják. Egyébként szívesen beszélt: az ezüstkalászos gazdatanfolyamon még előadást is tartott. De — erre pontosan emlékszem! — nem higiéniás dolgokról szólott, meg nem az akkor oly szomorú aktualitással bíró morbus hunga- iricusról, hanem a gyümöl- csészetről (így nevezték akkoriban a kertészeti ismereteket), meg a méhek életéről. Ennélfogva szívélyes viszonyban volt apámmal is, aki — sok más elfoglaltsága mellett — a 4576 lelkes nagyközség (vasút, telefon, távíró, posta), közművelődését is irányította akkoriban. Némi gondot csak az okozott, hogy volt a faluban községi orvos is, s mi — biztosítottak lé- vén hivatalból hozzá tartoztunk. Meg aztán hogyan is negligálhatna egy községi tanító egy községi orvost? Úgyhogy a szükséges injekciókat és bizonyítványokat én bizony K. doktortól kaptam. De — ahogyan szok- tuk mondani —, nem ezért utaltam. Pici ember volt _ a polgáristák nála mind magasabbak —, s ennélfogva mindig pattogott, mindig mindenkit ugráltatott, vizsgáztatott. Egyszer — gyerekes bosz- szúból — széttéptem a frissen írt receptjét. A kínos helyzet azonnali büntetésemmel, vagyis alapos elnáspá- golásommal lett volna feloldható, de hát egy lázas gyereket nem szokás megverni. — Hallatlan Impertinencia! — háborgott a pici doktor apámnak, s az asztalra csapta a sztetoszkópot. (Lehet hogy az impertinencia volt az első idegen szó, amit megtanultam?) Mindazonáltal elsimult volna a dolog — öt- hatéves gyereknek még sok mindent megbocsátanak —, de a lázam csak emelkedett. Pedig K. doktor új receptet írt, az orvosságot bevettem, s mégis... vagy mégse ... Nagyanyám rakta rám a priznicet (száraz ruhával fedett hidegvizes borogatás), de egy átvirrasztott éjszaka után felcsattant: Hívjátok azonnal az öreg doktort, mert ez a mitugrász még sírba teszi az unokámat! Náci bácsi akkor nem kért hamvvedret, nem kedélyesedet! nagyanyámmal, csak két szót mondott nagyon halkan, mire anyám azonnal elsírta magát. A BAL OLDALI TÜDŐ- GYULLADÁS-t átvészeltem, s tán isoha nem jut eszembe, ha nem jön ez a háziorvosi rendszer. Olvasom, hogy az egészségügyi kártyákat egyelőre még nem kell leadni, mert a rendező elvek még nem világosak, az anyagi és tárgyi feltételek hiányosak, sok a megválaszolatlan kérdés. Engem csak egy kérdés izgat: vajon egy Nácibácsi- hoz kerül majd a kártyám, vagy egy K.-doktor kezébe? NEM MINDEGY! Kolumbusz-levélmásolat árverésen Kolumbusz Kristóf egy leplének ötszázéves másol a- ’:a 3 napokban 1,8 millió forintért kelt el a párizsi Erouot árverésén. A hatoldalas, latinul íródott levelei. amelyben Kolumbusz beszámol az Újvilág felfedezéséről, egy meg nem ne- , vezett amerikai vásárolta meg. Amerika felfedezője 1493. február 15-én írta a levelet — útban hazafelé a Santa Maria fedélzetén — Luis de Samt Angelnek, Aragónia pénzügyminiszterének. Többek közt leírta az Újvilágban talált gazdag vegetációt, a bennszülöttek viselkedését és az odavezető út nehézségeit. A levél tartalma hamar elterjedt a XV. századi Európában, és a pápa lefordítlátta spanyolról latinra. Ügy tudják, hogy világszerte 25 másolatban maradt fenn, főleg amerikai és európai könyvtárakban. Csak néhány példány van belőle magánkézben. A levéllel együtt elkelt az árverésen 70 könyv és kézirat is, valamennyi Kolumbusz Kristóffal és az Amerikába tett első tengeri utakkal foglalkozik. (MTI) Évek, várakozások, remények Túlzás nélkül állítható, hogy fennállásának második legjelentősebb szakaszán van túl, a Miskolci Likőrgyár. Az első akkor volt, amikor 1986. január 1-től kiszabadulva egy rosszul alakult „házasságiból hosszú évek után önálló vállalatként működhetett. Nem volt könnyű a talpra állás, a piacra kerülés, a piacon való maradás — idézi azt az időszakot dr. Lakatos Árpád igazgató. A második szakasznak most éppen az elején vannak. Ez legalább annyira nehéznek ígérkezik, mint az első, valóban önálló lépés megtétele volt. Ma azonban sokkal optimistábbak, bizakodóbbak. Erre minden alapúk megvan. Az 1986 elején önállósult vállalat nem éppen kedvező helyzetből indult. A szeszipari vállalatok rangsorában az utolsók közé tartozott. Itt volt a legelmaradottabb gyártási technika, technológiáról jóformán beszélni sem lehetett, a legalacsonyabb jövedelmeket is nálunk regisztrálták — idézi a ma már emléknek tekinthető időszakot a vállalat igazgatója. Az üzem mégis talpra állt, elismerést vívott ki! Igen, mert volt valami plusz, ami a szakembert éppúgy hajtotta, mint az üzem egész kollektíváját. Megmutatni, hogy érnek valamit, hogy nem törvényszerű a belenyugvás, a százszor elképzelt cél feladása. Az említett önállóság első napjától kezdve ténylegesen bizonyított a gyár. Nemcsak a kezdeti nehézségeken jutottunk túl, de napjainkra egy modern technikával és korszerű gyártási technológiával rendelkező üzemet alakítottunk ki. Az idegen ma ,rá sem ismerne arra a gyárra, amellyel az akkori éveket kezdtük. Most ez jelenti a második szakasz elejét, azt a kedvező alapot, amely helyzeti előnyt biztosít nekünk a privatizáció startjához. — Gazdaságilag sem állhatnak rosszul, ha ilyen jók a gyártás feltételei! — Erről talán árulkodjon a vállalat tavalyi mérlegadatainak néhány kiemelt része. A vagyonérték háromszorosára, a dolgozók kereseti szintje az ötszörösére emelkedett. A fejlődés érdekében úgy döntöttünk, hogy a gyár saját kezdeményezésű privatizációt indít el. A nyílt pályáztatás alapján a gazdasági mutatók ismeretében francia, angol szakmai befektetők, míg pénzügyi vonatkozásban egy tekintélyes japán bank érdeklődését tartjuk biztatónak. A gyár iránti érdeklődést csak erősítette az elmúlt gazdasági év eredményessége. A mérleg szerint kimutatott 21,8 millió forint adózatlan eredmény, valamint a jelentős mértékű tartalékalap-képzés nem volt, és nem is lehet rossz ajánlólevél á privatizációnknál. Az eredményeinkhez tartozik az átlagbér 26,8 százalékos növekedése, melynek eredményeként a szeszipari ágazaton belül, most az itt dolgozóknak a legmagasabb a jövedelme. — Ismerve a Miskolci Likőrgyár korábbi körülményeit egy cseppet sem tűnik könnyűnek az említett eredmények produkálása! — Való igaz. Ehhez mindenekelőtt jó csapatmunkára, megfelelően felkészült szakemberekre. vezetőkre, eredményt produkáló munkásokra volt és van szükség. Ezek közül nem maradhat ki a gyár „parancsnoka”, dr. Lakatos Árpád igazgató sem. Kiváló érzékkel ismerte fel a gyár számára oly fontos és nélkülözhetetlen technológiai, technikai fejlesztés fontosságát és mindent megtett annak érdekében, hogy ezek meg is valósuljanak. Munkatársaival együtt hosszú hónapokon át izgult és velük egvütt örült egy-egy új termék sikerének, a fogyasztók által történő minősítésnek. Közös erőfeszítésüket fémjelzi az a több. mint egy tucatnyi új üdítő, amellyel gazdagodott termékcsaládjuk színes palettája. A Budapesti Műszak' Egyetem gépészmérnök szakának végzettje, Lakatos Árpád ebben a fontos megbízatásában jelesre vizsgázott. Számára és a gyár részére is külön megtiszteltetés volt, hogy 1992. március 14-én átvehette a Hazáért és Szabadságért 1956 Emlékérmet, valamint a köztársaság elnöke által aláírt oklevelet. V. M. Mezőgazdasági konferencia Az Amerikai Mezőgazda- sági Minisztérium (USDA) és az Amerikai Fejlesztési Intézet (USAID) nagyszabású mezőgazdasági és élelmi- szeripari kereskedelmi és marketingkonferenciát rendez május 19—21. között, Budapesten. A tanácskozás célja: segítséget nyújtani az exportálni kívánó magyar vállalatoknak az amerikai piacon való eligazodásban, és az új lehetőségek feltárásában. Az amerikai piaci lehetőségeik és igények ugyanis jóval nagyobbak, mint a tavalyi 85 millió dolláros magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari export volt. A konferencián többek között olyan jelentős amerikai hivatalok képviselői tartanak előadásokat, mint az Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal, az USA Várni hivatal, az FSIS, ami az élelmiszerek inspekcióját végzi. A konferenciát az a budapesti székhelyű amerikai AMECUM Kft. szervezi, amelynek fő profilja, a mezőgazdasági marketing és kereskedelem, valamint az amerikai szellemi és anyagi befektetések elősegítése. A kft. tervezi, hogy együttműködve az USDA-val, Budapesten létrehozzák a Kereskedelmi és Befektetési Missziót. E szervezet lehetőséget nyújtana a magyar vállalatoknak, hogy tevékenységükbe amerikai partnereket vonjanak be. Washingtonban az amerikai piacon érdekelt magyar cégeknek marketing- ' és tanácsadó szervezet létrehozását tervezik. (MTI) Az agrárexport idei támogatásáról Megjelent az Agrárpiaci Rendtartást Koordináló Bizottság agrárexport támogatásáról szóló, 1992. évi közleménye. 1. A 31/1992. (II. 13.) korm. rendelettel és a 98/1991. (VII. 25.) korm. rendelettel módosított 11 1991. (1. 18.) korm. rendelet 4., 1. bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a bizottság a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportjához igényelhető támogatásokat a melléklet szerint állapította meg. A mellékletben részletezett támogatási mértékek visszavonásig érvényesek. Az exporttámogatással kapcsolatos részletes szabályokat a fentiekben hivatkozott rendelet melléklete tartalmazza. 2. A melléklet a külkereskedelmi bizonylatok egyértelmű kitöltésének elősegítése érdekében a Külkereskedelmi Termékjegyzék (KTJ) szerinti cikkszámokat és termékmegnevezéseket tartalmazza. 3. A közlemény hatálybalépését követő, az MNB áltat bejélentett 3 százalékot meghaladó kumulált forint- leértékelés esetén a bizottság közlemény útján intézkedik az exporttámogatást érintő korrekcióról. 4. A támogatás az 1991. évi LXXXV. törvénnyel módosított 1990. évi XCI. törvény 2. számú melléklete IV/4—5. pontja szerint igényelhető. 5. Ez a közlemény a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma és a Földművelésügyi Minisztérium hivatalos lapjaiban (Külgazdasági Közlöny, Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Értesítő) történő közzététel napján lép hatályba. A támogatási mértékeket a közlemény megjelenésének napját követő kiszállításoknál kell figyelembe venni. A megjelenés napját megelőző exportcélú kiszállításoknál A konvertibilis elszámolású exportra kerülő mezőgazdasági. élelmiszer- ipari termékek támogatása (MÉM Értesítő 1/1991): Közlemény a vágott házinyúl exporttámogatásáról (MÉM Értesítő 3/1991.); A szarvasmarha-, a sertés-, a marha- és sertéshús export-import engedélyezéséről az ITJ 9 322 013 élösertés-exporttá- mogatás mértékének módosításáról, valamint a 80—91. állati eredetű takarmány- liszt exporttámogatásáról (MÉM Értesítő 14/1991.): A mezőgazdasági és élelmi- szeripari exporttámogatás meghatározása (MÉM Értesítő 18/1991) közleményekben foglaltak szerint kell a támogatást meghatározni. Átalakulás a Miskolci Likörgyárbao
