Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-29 / 101. szám

1992. április 29., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Ifjú házasnak lenni... Rettegés a májustól Virágba borultak a fák, nyílnak a tavaszi virágok, süt a nap. — Jaj, nyakunkon a má­jus! — sóhajt fői a szép fe­kete hajú fiatalasszony. — Minden reggel belémnyilall a félelem: már csak egypár nap van az áprilisból. Mert, ha elérkezik a május, ne­künk innen mennünk kell. Mennünk, de hová? Horváth Lászlóék a múlt év júniusától laknak ebben a Kossuth utcai lakásban. Szoba, konyha, ispájz, für­dőszoba. Ok maguk festet­ték ki, maguk raktak fel rá esőcsatornát, hogy ne nedve- sedjék tovább, kéményt re- parállak, megpróbálták ott­honossá tenni. Kis sikerrel. A hosszú ideig lakatlan épü­letet nagyon nehéz volt ki- fűtend a télen, minden pén­zük tüzelőre kellett. — Ilyen, de mégiscsak van valami' a fejünk felett. — Tudták, hogy a tulaj­donos visszakéri a lakást? — Tudtuk, hogy igen, amint a fiuk leszerel. Én az utóbbi hetekben minden sza­bad időmet albérletkeresés­sel töltöttem. Már alig van címem. Sajnos, nem talál­tam, a remény meg egyre fogy. Olyan összegeket kér­nek Miskolcon egy albérle­tért, amit mi nem ‘tudunk megfizetni. Ezért „csak” 4 ezer forintot kértek, persze erre jött a rezsi. Ma ennyi­ért már nem kapunk. Van, ahol meg azért nem kel­lünk, mert kisgyerekünk van — panaszolja Horváth László. Hogyan él ez a fiatal csa­lád Miskolc öreg belvárosá­ban ? A fiatalasszony, Gabriella gyermekápolónő. Kislányuk megszületéséig a megyei kór­ház koraszülött osztályán dolgozott. Kevés volt a fize­tése, alacsony a gyermek- gondozási díj is, mindössze 5500 forint. A férj átképzös, júniusban kapja meg a bi­zonyítványát a karosszéria­lakatosi szakmáról. Jelenleg 7800 forintot kap. — Paprikás krumplin élünk, a hétvégére szójafa- sírtot készítettem. A hónap vége felé már egy fillérünk nincs, olyankor szaladok az édesanyámhoz. De szegény, ő is munkanélküli, a húgom pedig, aki a szüleimmel él, szintén átképzös. Szegény anyukám úgy tud rajtunk segíteni, hogy üzletel. Sei'tel. Amikor összekuporgat egy kis pénzt, kiutazik valame­lyik szomszédos országba, hoz ezt, azt, ha szerencséje van, eladja... De ez sem jó üzlet. Még az a szerencse, hogy az egyéves kislányunk­ra nem kell ruhát vennünk idehaza, o'dakint jóval ol­csóbb, ott megszerzi neki a nagyanyja. — Azelőtt hol laktak? —• Először Hidasnémeti­ben, a feleségem nagyany­jánál. De onnan nehéz volt Miskolcra járni dolgozni. És a bérlet is drága volt. Lak­tunk aztán egy hónapot apámnál Alsózsolcán, de ve­le nem vagyok valami jó vi­szonyban. Utána egy ennél drágább miskolci albérletben, majd itt. — Adtak már be lakáské­relmet az önkormányzathoz? — Nem tudtunk. Soha sem tudtuk összegyűjteni azt a 10, vagy 20 ezer forintot, ame­lyet olyankor le kell tenni, így aztán még reményünk sincs. — Folyamodtak szociális segélyért? — Igen, körülbelül két hó­napja. A környezettanul­mányt a védőnő készítette el. Most újabb igazolásokat kérnek. Ha kapnánk pár ezer forintot, falán kivehetnénk egy albérletet valahol... Most egy megfelelő bérű albérlet a kis család leghőbb vágya. Talán illetlenség is megkérdezni, mi a két 21 éves fiatal életcélja, de ők láthatóan szívesen elálmo­doznak. — Egy lakás, ami a miénk és ami rendesen be van bú­torozva. Aztán majd még egy gyerek. És, ha egyszer lenne egy parányi telkünk, ahol megtermelném a zöld­séget, a gyümölcsöt. Luxus­igényem nem sok van: néha szeretnék eljutni moziba, és évente egyszer-kétszer szín­házba is — mondja Gabriel­la. — Ennél többet én sem kívánok. Tisztességesen, fil­léres gondok nélkül élni. Legfeljebb még annyit, hogy egv-egy nagyobb családi ün­nepen el tudjam vinni a fe­leségemet valahová, zenés szórakozóhelyre vacsorázni. Most két dolgot sorolnak a luxuskiadások közé. Azt a néhány játékot, amit meg­vesznek szép, okos kislá­nyuknak, Bettinek. No, és a cigaretta. — Eddig kevesebbet szív­tunk. Most, amikor a gon­dokról beszélgetünk, egyre többször gyújtunk rá. És, ami még ennél is rosszabb, mind többször veszekszünk, pedig az ilyesmi nálunk az­előtt nem fordult elő. — lévay — Lesz még idő a haragra Budapest (ISB) Túl va­gyunk a „'harag napjaként” meghirdetett, a „lehetősé­gek napjára” átkeresztelt kisgazda-demonstráción. Nem volt határnap a magyar bel­politikában. nem kezdődött, s nem is ért véget miatta semmi. Április 25-én inkább jelzéseket lehetett tapasz­talni a párt vezetéséről, mely a tüntetést szervezte, a hatalmi centrumról', mely elkerülte a tömeggel támo­gatott pártelnökkel való ta­lálkozást, s magáról a tö­megről. A Független Kisgazdapárt mai országos vezetősége pro­fi. Kiváló kulisszákat képe­sek teremteni, hogy hatásuk alatt tartsák az általuk meg­célzott társadalmi réteget. Rezesbanda, gyújtó hangú szavalatok, népi viseletbe öltözött, hamvas arcú ma­gyar szüzek. Isten segedel­mét kérő, zengő orgánumé tiszt eletes, szórólapok, ipari eszközökkel gyártott transz­parensek, irányvonalok, a popszák mától kölcsönzőt t hangosító berendezés, üte­mes jelszavak, hogy ne lan­kadjon a lelkesedés. Ez a profizmus hat az amatőrök­re. (Csak és kizárólag a po­litika amatőréiről szólva.) Torgyán József ezúttal sem érte el. hogy kezelhessen a miniszterelnökkel, s .minisz­teri tárcákról cseveghessen vele. Éneikül pedig várha­tóan nem simulnak azok az ellentétek, melyek a követ­kező jelenségekben észlel­hetők: a demonstráció elő­készítése idején Torgyáln Jó­zsef ,a legtöbb figyelmezte­tést: egyik alelnőkétől, Cseh Sándortól kapta. A másik al elnök, Kávássy Sándor volt jószerével az egyetlen kisgazda, aki a nyilvános­ság előtt beszélt egy tünte­tés kockázatairól. Talán mindkét áléinak magatartá­sát befolyásolta, befolyásol­ja egy harmadik alelnök sorsa: Simon Jánosnét a té­len minden testületi döntés és habozás nélkül távolította el Torgyán József a párt­székházból, amint az szuve­rén különvéleményt meré­szelt formálni a koalícióval kapcsolatban. Nem járt kü­lönbül az ex-főtitkár, Né­meth Béla sem. Minden lap­pangó konfliktus ellenére azt kell mondani, hogy Torgyán József szóáradata még ma is elegendő arra, hogy népes tábora ügyet se vessen pél­dául arra, hogy a korábban ugyancsak „kommunista tsz- elnököző, kolhoz-rendszert” szidó vezér április 25-én már azt mondta: „... nem. enged­jük, hogy szétverjék a tsz- eket”. Igaz, túlélt ő már sú­lyosabb ellentmondásokat is: az előprivatizáció lelkes tá­mogatását, volt káderek tá­mogatásának elfogadását. A túlélések után mindig újabb erői’e kapott. Torgyán József mégsem szalonképes. Három közjogi méltóság mondott nemet a társaságára, közülük kiemel­kedő jelentősége van a vég­rehajtó hatalom — hisz’ ide törekszik a Kisgazdapárt — feje elutasításának. A kisgaz­da-erőszakossággal, magával a tüntetéssel kapcsolatban azonban olyan taktikázást le­het felfedezni, ami egyszer már kudarcot vallott. Meg­kezdődött az ingerkedés: ennyi, meg annyi, vagy emennyi, meg amanny.i részt­vevője volt a tüntetésnek. (A szemtanúk igazolhatják: nem annyi, amennyit a Tv­híradó nyilván még a gyü­lekezés idején készített fel­vételei mutattak. Több.) Tor- gyánra és táborára csak her­gelő hatással lesz ez a polé­mia. El lehetne fogadni, hogy egy demagógiával operáló szónoknak van tábora, akár 50—60—70—80 ezer ember is. Megállítani csak úgy le­het, ha minden állítására té­teles és igaz cáfolat érkezik, ha .rámutatnak a pártelnök sorozatos, önnön korábbi ki­jelentéseivel való szembefor­dulásaira. Az a bizonyos ku­darcot vallott taktikázás: annyi célzás, sokat elhallga­tó és sokat sejtető nyilatko­zat után lezajlott az a bizo­nyos „borítékátadási” cere­mónia. A kormány ráhagyta a piszkos munkát Torgyán József párttársaira, a nyo­mozó sajtóra. Tények, infor­mációk nélkül, halogatás és hallgatás közben eredmény­telen maradt minden célzás. Ma sem tudni semmit annak a borítéknak a tartalmáról, s itt nem az ügyeletes jólérte­sültek információi nyomnak valamit is a latban, hanem azé a tömegé, mely odaáll a szónoki emelvény, Torgyán lábai elé, s üvöltve élteti. Ne vitassuk el: az ország minden részéből és sokan kíváncsiak a kommunistákat és a mai vezetőket teli tüdő­vel szidalmazó „Jóskára”. A szombati napon ezrével le­hetett. olyan arcokat látni, akikről eszébe juthat vala­kinek: estére friss nokedli és csirkepörkölt, fröccs, vagy vi­lágos sör várja otthon, az­tán elmondja az asszonynak, hogy is volt hát a Parlament előtt, ahová tán jövőre még az asszony is eljuthat, csak ne legyen türelmetlen, az ura is most volt ott először. Élmény volt a szombati nap. Ott lehetett főszereplőnek lenni, ahol járókelőként meg se fordul az ember. Lehet, hogy akadt a téren jobbol­dali hatalomátvételre készü­lő úriember, de azok, akik-,a tömeget adták, nem voltak se jobboldaliak, .se fasisztai- dok, se hatalomvágyók, se szélsőségesek. Mindennapi népek voltak, kitelne belő­lük egy derekas nagyapa­had. Ezek az emberek, a „Kisgazdapárt tömegei”, 1990 előtt még a kocsmában se igen hozták szóba a hatalom „nemzetgyalázó politikáját.” Kádár apánk emlegetése idején se a városokban, se a falvakban nem mondták olyan sokan; bár lennénk árvák! Nem holmi politikai meggyőződésből, inkább a nyakbehúzó reflex miatt: nem kell a feltűnés! 1992 egyik mámorító élménye, hogy ki lehet menni az utcá­ra, ki lehet ordítani a tudat alól a „piszkos kommunistá­kat” a nyakbehúzó reflexe­ket kialakító gumibot-éra miatt, aztán ami még sose volt: gazemberezni lehet, aki most van hatalmon. Nyílt utcán, tapsvihar közben, da­rutollas legények díszkísére- 'te, rezesbanda mellett, a té­vésztár politikus kézzelfog­ható közelségében. Innen a bódulat. Eltart egy darabig, míg bárki másnapos lesz tő­le. Csak a demokrácia a ga­rancia arra, hogy tényleg eltelnek ezzel a nektárral. Amíg azonban bírja a gyom­ruk, addig még ki lehet vin­ni őket az utcára. Amilyen ambiciózus az FKgP. ki is viszi a népét. Elférnek raj­ta, mutatja ezt április 25. Krecz Tibor 9 „A rendszerváltást kö­vetően ,a. megélhetésért va­ló küzdelem, a növekvő munkanélküliség, a joghé­zagok magas száma, a bün­tetési tételek minimumhoz való közelítése, a megfele­lő tanúvédelem hiánya, a rendőrség létszámának csökkenése, a rendőrök alulfizetettsége magával hoz­ta a bűnözés ugrásszerű növekedését. Sokszorosára emelkedett a lakosságot legjobban irritá­ló bűncselekmények, sza­bálysértések száma. A gép­kocsilopások, autófeltörések, a betöréses lopások, az erő­szakos rablások. A bűnö­zés ilyetén növekedése meglepte a lakosságot és a hivatalos bűnüldöző szer­veket egyaránt. Szerencsé­re a polgárok ne pánikba estek, hanem automatiku­san ’beindult az egészséges önvédelmi reflex, és meg­alakították szűkebb pátriá­juk védelmére önvédelmi csoportjaikat, amelyek ké­„Egészséges önvédelmi reflex” Polgárőr-tanfolyam Mályíban sőbb többségükben szerve­zetekké alakultak.” — hang­zott el többek között a Má­nyiban megtartott polgár­őrparancsnokok és parancs­nokjelöltjeinek felkészítő tanfolyamán dr. Zsombor Györgynek, az Országos Polgárőr Szövetség alelnö­kiének előadásán. A továbbiakban elmondta azt is, jelenleg az ország­ban 632 bejelentett polgár­őrszervezet működik, amelyből 332 tagja az QPSZ-nek, ami körülbelül tizenhatezer tagot jelent. Az elsődleges cél az lenne, hogy minden önkormányzati ha­tározattal létrehozott pol­gárvédelmi .szervezet a bí­róságon is bejegyzett önál­ló egyesület legyen. Az első vidéki tanfólya­mot azért hozták létre, mert az első polgárvédelmi szervezetek megalakulása­kor a csoportok meglehető­sen elszigetelten működtek egymástól. Az OPSZ meg­alakulása viszont felvetette azt az igényt, hogy a pol­gárőr tevékenységen belül egy egységes szemléletet alakítsanak ki, a szerveze­tek megismerkedhessenek a jogaikkal, kötelességeikkel. A leglényegesebb azonban a közvetlen tapasztalatcse­re, valamint az, hogy a me­gyében jelenleg működő közel hetven szervezet ösz- szehangolt tevékenységet folytasson a közeljövőben. Természetesen nem a rendőröktől elszigetelve kí­vánnak dolgozni, hiszen ép­pen azért jöttek létre a /kisebb településeken ezek az önvédelmi szervezetek, hogy a helyi ikmb-sek mun­káját is segítsék. Mint Ma- dai Gyula, az OPSZ B.-A.-Z. megyei operatív bizottságának elnöke el­mondta, az idén február végén kötöttek egy erről szóló megállapodást a me­gyei rendőr-főkapitányság­gal. A mostani tanfolyamon, amelyet a Demokratikus Helyi Közigazgatás Fej­lesztéséért Alapítvány segít­ségével a Tér-kép Oktatá­si Alapítvány szervezett, közel .negyven polgárőrpa- irancsnok és -jelölt vett részt és hallgatta meg az OPSZ és a megyei rendőr- főkapitányság előadóit. —bg— Itt a jó idő. „Kiraj­zottak” a horgászok. A tavakat méhkap- tárként körbedöngi- csélik motorjaikkal a pecások. Megélén­kült a rakacai tó környéke is. Ott ta­lálkoztunk két mis­kolci horgásszal; Kál- na Ágostonnal és Zu- ti Józseffel, akik ép­pen halkapásról „ál­modoztak”. Ök ugyan nem szeretik a hal egyik fajtájának sem a húsát, viszont kifog­ni a vízből, azt na­gyon szeretnék. No! Néha sikerül is... Ottjártunkkor viszont még üres volt a szák... Laczó József felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents