Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-23 / 96. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1992. április 23., csütörtök Szintcsere a Centrumban Ütemterv szerint halad a miskolci Centrum Áruház bővítése, átalakítása. A beruházó és a kivitelező mindent megtesz azért, hogy a vásárlók a lehető legkevesebbet érezze- nek meg a többszáz milliós „menetközbeni” munkák hátrányaiból. Természetesen vannak elkerülhetetlen epizódok, mint most például az első emelet zárva tartása. A kivitelezők ígéretük szerint májusban teljesen átadják rendeltetésszerű használatra ezt az emeletet is, s így a vásárlók mindkét emeleten a korábbinál kulturáltabb körülmények között, tágasabb és szebb vevőtérben vásárolhatnak. Igaz, ezzel együtt le kell zárni a földszintet, mivel ott folytatódik a nagy munka. Ez viszont most már az utolsó szintcsere a két éves munkálatok során. Képünkön: külső munkák az átformálódó Centrumon. (Ny. I. - F. L.) — Ilii!!!!! ffflpilsí Kétszázan csődben Kft.-k a lista élén „A viták a privatizációs bevételek felhasználása körül csúcsosodnak” Tulajdonképpen nem olyan vészes a helyzet. Az ipari, mezőgazdasági, szövetkezeti válságban levő Borsod-Aba- új-Zemplén mintegy 5200 jegyzett cége közül mindössze kétszáz jelentett ez- idálig csődöt. És hát csak egyetlen igazi nagyvállalat van közöttük, az Ózdi Acélmű Részvénytársaság. — Tartani lehet, lesz ettől több Is — mondja a megyei bíróság gazdasági kollégiumának bírája, Egely Zsolt. — A most csődöt jelentettek zöme kft., betéti társassá®. A csődtörvény januárt életbelépése óta egészen pontosan 196 csődbejelentés érkezett a megyei bíróságra, s csupán áiprilis also hetében, a beadási határidő napjához közeledve több, m'.int száz gazdálkodó szervezet élt ezzel a lehetőséggel. — Sajnos, a bejelentések 90 százalékát vissza kell adnunk a feladónak, ugyanis igencsak hiányosak — jegyzi meg a csődbíró. — Nagyon sokan elintézik egy mondattal az egészet... — Mi hiányzik? — Nem Ismertetik a cég pénzügyi helyzetét, félreértés ne essék: nem mérleget kérünk, csupán az alapadatokat, a tartozások és követelések összegeit. Nem mellékelik aizt a nyilatkozatot, amely tudatja, hogy értesítették ,a bankszámlájukat vezető pénzintézetet a csődről. Aztán: nem írnak arról sem, hogy vollt e jogelődjét a csődbe ment cégnek, és végül arról sem szólnak, hogy tájékoztatták-e az érdekképviseleti szervezeteket a kialakult helyzetről. Mindezeket tartalmaznia 'kell a csődbejelentési aratnak . . . Egyébként a csődöt nem kell szövegesen megindokolni, a bíróság ugyanis érdemben ezt nem vizsgálja. A csőd Az encsi Közművelődési Intézmények és az Alkotótábori Egyesület július 12—116. között rendezi meg immár a 16. országos amatőr képzőművészeti alkotótábort Encsen. Telepükre nyolcvan löt várnak. A festők vezető tanára Fájó János festőművész, lesz. A grafika iránt érdeklődőkkel Kéri Adám, képzőművész foglalkozik. A keramikusok vezető tanára Sturm Orsolya kerámiaművész lesz. A fotósokkal Mat- kócsik András operatőr, a plasztikát szeretőkkel Kovács akkor tekinthető befejezettnek, ha megjelenik a cégközlönyben ... A törvény értelmében azoknak a vállalatoknak, társaságoknak kellett öncsődöt jelenteniük, amelyek nem tudták rendezni 90 napon túli tartozásaikat. Ám, a kép mást is mutat: a cirka kétszáz csődöt jelentett borsodi gazdálkodó szervezet között nagyon sok volt az olyan, amelynek egy éven túli tartozása is volt. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy ezeknek a tartozásoknak számlájára írható a vállalatok közötti sorbanállás. Ugyanis nem oly jelentős adósságokról van itt szó, átlag 5 millió forintokra tehető ez az összeg. A milliárdos tartozók nincsenek ebben a csapatban ... Nagy valószínűséggel mondható, hogy április első hetében azért tetőzött a csődhullám, mert április 8-a után az öncsőd bejelentéséi elmulasztó első számú vezetők polgárjogi felelősségre vonhatók. A veszteséges gazdálkodás okozta károkért személyi vagyonúikkal felelnek. Most 90 nap haladékot kaptak a csődbementek arra, hogy hitelezőikkel megegyezzenek. Hírek szerint ez az alku a hitelezőknek is érdekük, így ugyanis még valahogy pénzükhöz juthatnak. Egy felszámolási elljárás során erre édeskevés a remény. Jó példa erre a Di- gép, vagy a Borsodi Szénbányák, ahol már több, mint egy éve tart a felszámolás, és hol van még a vége? Ez a 90 nap még harminccal meghosszabbítható, eny- nyi idő talán elég lesz a vállalatoknak, társaságoknak a talpnaállásra. És még valami: a isikeres, vagy a sikertelen egyezségről is értesíteni kell a bíróságot. I. S. Tamás foglalkozik. A szekciók nyitottak, a fiatalok más csoportokban is kipróbálhatják képességeiket. Az alkotótáborba június 15-ig lehet jelentkezni a Közművelődési . Intézmények (Encs, Rákóczi út 9.) címén. A részvételi díj 6900 forint, amelyért a szervezők napi háromszori étkezést, kollégiumi elhelyezést, a munkához szükséges anyagok egy részét és a műhelymunka lehetőségét biztosítják. A jelentkezés alsó korhatára a 15. év. Budapest (ISB). — Az 1990-ben elfogadott, azóta többször is módosított, majd visszavont vagyonpolitikai irányelvek határozták meg a privatizációs folyamat első szakaszában követendő koncepciót. Több, mint egy éve azonban nincsenek irányelvek, miközben egyre-másra születnek az újabbnál újabb privatizációs technikák, vállalatok százait vonják be a privatizáció folyamatába, vagyis „gőzerővel” folyik az állami tulajdon magánkézbe adása. Csuhaj V. Imre helyettes államtitkárt, Szabó Tamás, a privatizációért feleflős tárcanélküli miniszter kabinetfőnökét arról kérdeztük, hol tart az új vagyonpolitikai irányelvek kidolgozása, is melyek lesznek az új koncepció sarokpontjai: — A vagyonpolitikai irányelvek struktúrája alapvetően megváltozik — kezdte ;a vállaszát a kabinetiroda vezetője. — A parlament előtt levő privatizációs törvények elfogadásával az ÁVÜ-re vonatkozó működési és egyéb szabályok kikerülnek a koncepcióból. Döntően a privatizáció elveinek a meghatározására, a privatizációs bevételek felhasználási lehetőségeire koncentrál majd. — Mellyek a legfontosabb elvek? — A koncepció megfogalmazza az eljárások általános szabályait, de nem mélyed el a konkrét technikák taglalásában. Kimondja például, hogy az eljárások kapcsán, a lehetőségek keretein bélül, támaszkodni kell az érdek- egyeztetés mechanizmusára, részben az Érdekegyeztető Tanácsban ... — Itt álljunk meg egy pillanatra. Hogyan szólhat bele az ÉT a privatizáció menetébe? Mire vannak jogosítványai, és mi az, amiben a kormány számít az ÉT véleményére? — Először is, a vagyonpolitikai irányelvek mindenképpen az ÉT élé kerülnek majd. A programokról, az új technikákról szándékozunk tájékoztatót adni a másik két oldalnak, s vannak olyan kérdések, amelyeknek a megvitatására is alkalmas ez a fórum. — Melyek ezek? — A munkavállalói kedvezményeket mindenképpen egységes rendszerbe kell .illesztenünk. Hogyan történik az ingyenes vagyonjegyek átváltása? Hogyan konvertálhatók részvényekké a vásárolt vagyonjegyek, mi legyen az MRP kedvezményekkel? Milyen egyéb kedvezményes értékesítési lehetőségek vannak, s azok hogyan Illeszthetők bele ia rendszerbe? Egy sor olyan kérdés, amelyekben a munkavállalóknak szavuk lehet. Most dolgozunk a vállalati management által történő kivásárlás; konkrét technikáján — ez valószínűleg a munkaadói oldalt fogja, érdekelni. — Menjünk tovább. Milyen eljárási követelményeket fogalmaz meg a koncepció a privatizáció során? — Az ÄVÜ tevékenységének átlátható módon kell megjelennie iá folyamatban. További követelmény, hogy az állam közvetlen beavatkozásának vissza kell szorulnia a privatizációban, miközben a tulajdonosi kontroll lehetőség szerint erősödik. A vagyonpolitikai irányelvek kimondják majd, hogy meg kell erősíteni a hazali, befektetők szerepét, lehetőségeit. Ez hangsúlyozottan nem a külföldi befektetők rovására történik. Olyan feltételrendszert kelll kialakítani a garanciavállalás, a hitelek, a kedvezmények oldaláról, amely lehetővé teszi a hazat befektetők nagyobb arányú megjelenését ezen a piacon.. Ehhez tartozik a nemzeti garanciaalap működtetése is, amelynek a koncepciója elkészült, s az első fél év végén a szervezet felállítása is elkezdődhet. Szeretnénk előtérbe állítaná a szakmapolitikát. A privatizáció eddig döntően a különféle technikák szerint szerveződött (előprivatizációs program, egyszerűsített, befektetői stb. programok), ezentúl azonban előtérbe kerül a szakmák, ágazatok rendszerbe foglalt privatizációja is: az ipar egyes területei, a távközlés, a humánszféra . . . — Szeretném, ha ezek közül egyre, a hazai befektetők „helyzetbe hozására” bővebben lis kitérnénk. Milyen elképzelések szerepelnek erre nézve a koncepcióban? — Jelenleg dolgozunk a privatizációs lízingkonstrukció kialakításán. Ez pénzügyileg kedvezőbb liehet, a magápsz/emélyek számárai, mint mondjuk az előprivatizáció, ahol csak bérleti jogot szerezhettek, viszonylag nagyobb saját erőforrási mozgósítása mellett. Ugyan- aktkor nagyobb biztonságot jelent a tuladonos számára is, mivel — lévén szó egy lízingkonstrukcióról _— a tulajdonjog nem száll át rögtön a másik félre, a vásárlóra. Feltételenül segíti a hazai befektetőiket az MRP. valamint azok a kontsruk- ciók, amelyek a kárpótlási jegyet is bevonni szándékozzák a hazai értékpapír-forgalomba'. Ez lényegében a kisrészvényesek, a kispénzű emberek pozícióit erősítheti a privatizációban, — Van ennék valamiféle reális alapja? — Az ÁVÜ felmérése szerint a kárpótlásijegy-tulaj- donosok egytizede valamilyen értékpapírt szeretne vásárolni. A kárpótlási jegy- gyei szemben csaik jó minőségű értékpapír állítható, különben a jegy elveszíti az értékét. Az ÁVÜ-nél levő viszonylag nagy állami portfoliónak csak egészen kicsi része mondható jó minőségűnek: a bankoké, vagy az olyan cégeké, mint a Julius Meinl, vagy a Pick-szalám'i- g.yár. Ha egy bank esetében 2—3 százaléknyi részvény ilyen módon kerülne a hazai befektetőik kezébe, az a banktőkében rendkívül keveset jelentene, viszont sokat érne a kisbefektetők számára a piacon. — Milyen elképzeléseket tartalmaznak az új irányelvek, a privatizációs bevételek felhasználását illetően? — A bevételek egy részét — érvényben levő törvények alapján — már előre „elköltöttük”. A tervezett 40—50 mlilliárdból 20 milliárd forint a költségvetést illeti, több mint 2 milliárdot íj privatizációval összefüggő költségek finanszírozására kell fordítani. Ez utóbbi ösz- szeg nagysága — szükség szerint — 30 százalékkal emelkedhet. Bizonyos üzleteknél garanciákat kellett vállalnia az ÁVÜ-nek —például környezetvédelmi jellegű beruházásokra —. ez is „kötelező rész”. Amiben a vagyonpolitikai irányelvek újat hozhat, az a bevételek úgynevezett szabad rendeltetésű részének a felhasználását illeti. Véleményem szerint a fennmaradó összeget a gazdaság „bemozgatását”, fellendítését célzó prograj- mokra kellene felhasználni. Ezt fogalmaztuk meg a koncepcióban is. Az elképzeléseink szerint jövőre már nem képződik akkora bevétel, mint az idén, viszont sokkal többet kéül költeni reorganizációra1, a vállalatok életbentartására1. Amennyiben az idei bevételek tetemes részét iái költségvetés használja fel, vagy az állam- adósság törlesztésére fordítjuk — mely esetében a privatizációs bevételek amúgy is csak egy cseppet jelenthetnek a tengerben —, akkor lényegében egy potenciális növekedést elősegítő forrást veszítünk el. Nem hiszem, hogy messze járok az igazságtól, ha azt mondom: az irányelvek körüli viták éppen e kérdés körül fognak csúcsosodni a kormányzaton belül, de a kormány és az MNB között, az ÉT-ben és a parlamentben is. Sinka Zoltán Képzőművészeti alkotótábor Encsen /
