Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-23 / 96. szám

1992. április 23., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Á vevő harca igazáért Reebock márkájú sportcipőt vásárait fiá­nak 1991. augusztus 2-án B. Józsefné mis­kolci olvasónk a Széchenyi u. 3(1. sz. alatti Start sport—ruházat kiskereskedésben. Az 5990 forintos lábbeli talprésze négy hónap után egy darabon levált, ezértt: november 28-án visszavitték a drága portékát az üz­letbe, ahol egy hét leforgása alatt megja­vították. A sportcipőt a hideg, havas de­cemberi napokra tekintettel nem hordta ifjú gazdája, majd csak januárban vette elő, amikonis rövid viselés után ugyanott levált. Január 15-én vitték vissza másod­szorira a márkás árut, ám a kereskedő hal­lani sem akart a kártalanításról vagy bár­miféle megoldásról, mondván, letelt a hat hónap, melyen belül a réklamáció rendez­hető. Szerencsére olvasónk megőrizte a blokkot, ami 'tanúsította, a javítás egy he­tét is leszámítva alig öt hónap felt el a vá­sárlás óta. Hogy ezt miért nem látta be a kereskedő, csak sejteni lehet, mindenesetre olvasónk a további meddő vitát elkerülen­dő hozzánk fordult tanácsért, mi pedig a Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség ki­vizsgálását, segítségét kértük. A felügyelő­ség február 24-én kelt levelében többek közölt ez olvasható: „A minőségi kifogás szabálytalan elintézése miatt a vállalkozó ellen szabálysértési eljárást kezdeményez­tünk, egyúttal köteleztük a KERMI-szak- vélemény beszerzésére”. A több hónapja húzódó ügy végére ez utóbbi vizsgálat tett pontot, a vásárlói panasz jogosságát meg­állapítva, így hát olvasónknak áprilisban visszafizették az 5990 forintot. De mi van akkor, ha levélírónk nem ennyire állhatatos, ha nem harcol végsőkig igazáért? Bizony, ez az eset is példázza, jó lehetőségeinkkel tisztában lenni, ha már a kereskedő korrektségére nem számíthatunk. # Utonállás aranygyűrűvel A 37. számú főközlekedési útról Mád irá­nyába letérve határozott mozdulattal lein­tett egy cigány fiatalember. Azt hittem, a tőle pár méterre levő Dáciával van baj, így hát kötelességemnok éreztem megállni. Saj­nos tévedtem. Azzal lépett ugyanis hozzám, hogy segítsem .ki őket (társai az autóban ültek) 50—100 forinttal, mert elvesztették minden pénzüket ás nem tudnak Romániá­ba hazautazni. B1 lenértékként aranygyűrű­jét ajánlotta fel, amit többször visszauta­sítottam és kisebb értéket — például sze­relőkulcsot — kértem érte. Ö azonban hajt­hatatlan. maradt, s azt bizonygatta, hogy csak jól járhatok, mert a gyűrű eredeti, a próba is benne van. Sokáig huzakodfunk, majd hogy végre rávegyen az üzletre, elő­vette zsebkését. Ekkor már két 'társa is ott állt mellettem. A penge villanása észre térített, s gyorsan kifizettem több száz fo­rintot a kétes ékszerért. Mondanom sem kell, semmit nem ért. Mindez néhány hete, fényes nappal tör­tént. Hasonlóképpen járt két módi barátom is, akiknél a „benzin kifogyott” trükkel próbálkoztak. Viselkedésük, alattomosságuk felháborító. Üto.nállás ez a javából! Utólag már bánom, hogy nem maradtam a kocsi­ban, s nem zártam magamra az ajtót. Ese­temből legalább mások okuljanak. (Név ;és cím a szerkesztőségben) Fényátadás, mint lelki gyógymód Miskolcon bizonyára nem sokan ismerik a gyógyítás — talán inkább lelki ápolás — egy formáját, a fényátadást. Sok idős, el­esett embernek nem telik arra, hogy meg­fizesse a kézrátétes gyógymódokat és lehet, hogy nem is pluszenergiára, hanem csak emberi szóra, megértésre van szüksége. A fényátadás az ilyen elesettek telki gyógy­módja . Budapesten és az ország sok váro­sában működnek fényadó közösségek, ahol ezek az emberek ingyen jutnak gyógyírhoz problémáikra. Nekem sajnos egy év alatt sem sikerült Miskolcon erre a tevékenység­re olyan helyiséget találnom, ahol nem kel­lett volna bérleti díjat fizetnem azért, hogy saját időmet feláldozva, ingyen foglalkoz­zam a rászorulókkal. Ezért úgy döntöttem, hogy saját tálcásomon fogadom hetente egy alkalommal (kedden) azokat, akik erre igényt tartanak. Juhász Zoltánné fényadó, felsőfokú reflexológus Miskolc, Kossuth u. 8. Jogsegélyszolgálat Ma délután 4-töl 6 óráig jogsegélyszolgála­tot tartunk a sajtóház I. emeletén, a levelezési rovat irodájában. Tanácsot ad: dr. Demeter L°jos ügyvéd. Tulipánerdő... ...a miskolci Városház téren Fotó: F. L. Érdekes dolgok csak régen történtek. Ha Feri bácsi haj­danán elővette régi huszár- Ikardját és mint botra rátá­maszkodott, a gyerekele rá­tapadtak, mint a mágnesre. Ű a Monarchiában katonás­kodott, mint huszár. „Vót ne­kem egy öreg káplárom” kezdte. Sok hadakozásban járta a világot. Egyszer még az Öperencián is túl mentek. Ügy mesélte, hogy egyszer egy nagy réten táboroztak le. Arra, amodébb egy nagy palánkot láttak. Mondja az óbester: ,,no legények azott a Világvége”. A káplár nem nagyon hitte, hát a palánk­hoz somfordáit. Átlesett a deszkák közt. Uramfi» mit lát? Döme sógor épp sarját kaszál, pedig már tíz éve meghótt. Nem szólt rá, a tisztesség ezt úgy kívánja. A természetfeletti dolgok titkát ma iis sokan kutatják. Hogy melyik úton, az szüle­tés dolga. A Krisna könyv, mely Indiában 5000 éve író­dott, azt is tudníi véli, hogy Ráma és Krisna 2 millió 500 ezier éve jelent meg, mint isten. Egy New York­ban 1991-ben megjelent ki­adványban azt is kiszámítot­ták. hogy Ádámot i. e. 4026- ban teremtette Isten. Van még sok magyarázat. Allah, Vii.racocha, Ozirisz, Zeusz és sok száz istenről természet- feletti lényről tud az embe­riség. Közös vonása e míto­szoknak, hogy az evolúció tényébe mindegyik belebot­lik. Érthető, mert szemmdl látható. Az evolúció nem mester­kélt tudomány, nem is tör­vény, hanem képesség, mely a folyamatos teremtés prin­cípiuma. Állatok, növények ezrei pusztultak ki a föld- történet sorún, mert képtele­nek voltak a megújulás fo­lyamatára. Az evolúció nem az „ősrobbanás” elve, nem más teremtés-mítosz ellen­elve, ez a meg nem fejtett igazság egyetlen látható ol­dala, nem természetfeletti, ezért használható állításra és tagadásra. Az evolúció nem egyenes vonallá, irányozott célra tö­rekvő folyamat, hanem mil­liónyi kis véletlen esemény (ezért megismételhetetlen) konstellációjában a megúju­lás képessége, a teremtés örökös folyamata. Nemcsak élőlényekre érvényes, hiszen ■a folyó is új medret keres, ha a régiben nincs életlehe­tőség. Az Univerzumban minden mindennel össze­függ, nincs átmeneti állapot csak pillanatnyi, nincsenek átmeneti élőlények, csak az adott körülményekben élet­képesek. A denevér nem „át­menet” :a madár és az egér között, hanem tökéletes de­nevér. Minden lény tökéle­tes, amíg a teremtésben, részt vesz. Az evolúció nemcsak pozi­tív irányú, ha az ember el­pusztítja az ózonréteget, ez a „fejlődés” halálthozó lesz. Soha többé nem ismétlődik; meg az ember életre kelése. Itt befejeződik az ember te­remtése. Az Univerzum még élni fog. Hogy meddig? Ugyanúgy lehet találgatni, mint a kezdetét. Ebbe mád Döme sógor sincs beavatva. Csapó András Miskolc Látszólag egymást kiegé­szítő fogalmak, a valóság­ban azonban olyan messze esnek egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Az egészsé­ges testnevelés megköveteli a legnagyobb közvetlen és közvetett tisztaságot. De hol vagyunk ma ettől? Mind a kettő külön-külön olyan óriási területet ölel fel, hogy tollhegyre venni legfeljebb csak részecskéit lehet. Nagyon okos dolog, hogy oktatási rendszerünkbe ik­tatták a „madanák és ,fúk napját”. Megünneplésére leg­célszerűbb a május hónap, amikor zsendü.1 a természet és költenek a madarak. Az erdő a természet temploma, ahol a madarak dalolása vetekedik a templomok or­gonáival. Az ezt időnként felváltó csend pedig elmél­A megyeháza díszterme 1992. április 10-én. Körülöt­tem idős, egyszerű, megvi­selt emberek. Amit átéltek, az arcukra vésődött. Ilyen lenne az édesapám is, akit 1956-ban egyik napról a má­sikra vittek el a családjá­tól és ítélték nyolc év bör­tönre, tízévi közügy éktől való eltiltásra és vagyonel­kobzásra. A börtönévek, s az, hogy szabadulása után korai haláléiig csak mint se­gédmunkás dolgozhatott — mély nyomot hagytak életé­ben. És hagytak bennünk is. Amikor az államtitkár úr az emlékérem átadása előtt beszél, többen sírunk. Ezek a csoi-dogáló könnyeik nagyon mély sebet és fájdalmat ol­danak. Kárpótlás — elgon­dolkodom, beszélhetiinlk-e ilyesmiről. Hosszú azoknak a névsora, akik hölyett család­kedésre, elmélyülésre kész­tet. Mindennek következté­ben ilyenkor sem lármázás­nak, sem hancúrozásnak he­lye nincs, mert zavarnánk a madarak nyugalmát, az ott élő apró- és nagyvadak éle­tét, pihenését, szaporodását. Régen az erdőtörvény til­totta, hogy engedély nélkül bármit is elvigyünk az erdő­ből. Ez a tilalom ma is fenn­áll, csak nem tartják meg. Ezek szerint ma sem szabad az erdőből békát, gyíkot, kí­gyót ... elhozni (legkevés­bé agyonverni), továbbá semmilyen növényt gyöke­restől vagy szárral letépni, függetlenül attól, védett-e vagy sem. Pedig hányszor láttunk már iskolásokat, egész osztályokat alaposan felvirágozva hazatérni. Írat­lan szabály (parancs) az, tagjaik veszik át az érmet, ázik több évtized után már nem élhették meg a mai na­pot. Akik maradtak, azokból sem lett szerencselovag, extra autón suhanó, az éle­tet habzsoló ember. Emberek maradtak a szó igaz, nemes értelmében. Államtitkár úr! Történel­mi Igazságtétel Bizottság elnöke! Édesapám nevében köszönöm, ha rövid időre is, de részese lehettem annak a magasztos pililamatina'k. ami­kor erkölcsi elismerésben részesülhetett édesapám. Ké­rem Önöket, keressék tovább azokat a közkatonáikat, akik az életüket tették fel ä for­radalom érdakében, és ma szerényen élik életüket, és hálásak a legkisebb figyel­mességért is. Sz.-né V. E. Miskolc hogy eltávozásunk előtt lete­lepedésünk helyéről és köz­vetlen közeiéről is össze kell gyűjteni a szemetet, úgy, hogy azt sem a szél, sem az eső ne hordja újra szét. Az erdőbe üdülni, gyö­nyörködni, pihenni és tanul­ni menjünk. Az ismeretköz­lés is legyen közvetlen ba­ráti beszélgetés, például a madarak szerepéről, a fák életadó fontosságáról, a ci­vilizált magatartásról. Ilyen­képpen minden sikeres ki­rándulás a magyar testneve­lés egy-egy gyöngyszeme, ép­pen ezért ilyennek képzelek el minden májusi iskolai ter­mészetjárást. Eördögh József ny. gyémántdiplomás testnevelő tanár Mennyit ért húsz fillér? A „Nem az a húsz fillér” című írást olvasva (ÉM — ápr. 2.) nosztalgiázni támadt kedvem. Talán sokan el sem hiszik, hogy húsz fillérért két tojást lehetett hajdanán kapni, öt fillér volt egy zsemle, vagy egy kifli, tizen­öt-húsz fillér pedig egy li­ter tej. Volt idő, amikor egy kilogramm marhahús 60 fil­lérbe került. Emlékszem, 1931-ben Egerben, pontosab­ban a Szépasszony völgyé­ben levő híres borospincék­ben egy liter szemelt rizlin- get, negyven fillérért kínál­tak. De nem folytatom to­vább a sort. Talán még csak annyit, remélhetőleg egyszer eljön az idő, amikor a húsz fillérnek ismét értéke lesz. Török Géza Miskolc Levél Krisztinához KEDVES KRISZTINA! Az Észak-Magyarország március 27-i számá­ban nyílt levélben mondta el véleményét a kö­zelmúltban kiosztott Kossuth-díjakkal kapcso­latban. Tudom, e.re nem szoktak választ várni. De leveléből ítélve ön még nagyon fiatal le­het. Ezért engedje meg egy nyugdíjas pedagó­gusnak, hogy önt ilyen közvetlenül szólítsa meg, és egy-két dologra felhívja a figyelmét. Köztársasági elnökünk rangjánál, személyi­ségénél és életkoránál fogva megérdemelte volna a megszólításban az ,,úr" szócskát. Tisz­teletet csak az várhat az életben, aki azt má­soknak is hajlandó megadni. Utólag talán ön is érzi, mennyire bántóan suta és csöppet sem dicsérhető ennek a két betűnek a hiánya . . . Levelének első részében írottakkal tökélete­sen egyetértek. Művészetek nélkül szürkébb lenne az életünk, kevesebb az örömünk, sze­gényebb a lelkünk . . . De valamire ismét sze­retném figyelmeztetni! A „művész” és „élet­művész" szavak csak csengésükben azonosak. Jelentésük teljesen más.. A két fogalmat nem lehet összehasonlítani és azonos díjakkal ju­talmazni. Az ön szülei valóban életművészek! És élet­művész még sok száz és ezer magyar család, akik arcuk verítékével teremtik elő a másnapi betevő falatot. Őket tisztelet, megbecsülés és elismerés illeti meg. A Kossuth-dlj az átlagon felüli tehetségű, művészi értéket produkáló ke­veseknek jár. Jóllehet, ez utóbbi anyagi ha­szonnal is jár — de a tisztességes élet és be­csületes munka is gazdagít: a lelket teszi gaz­daggá. Érettebb korában be fogja látni, ez is lehet ugyanakkora, sőt nagyobb érték! Szív­ből kívánom az egész családnak, hogy a ke­serves mából egy boldog holnap szülessék. Elnézést a nem kért, de a pedagógusból ki­kívánkozó tanácsokért. üdvözlettel S. I.-né (a teljes név és cím a szerkesztőségben) Nincs biztos recept Egy amerikai pszichiáter ráunva a fehér kä penyre, a gyógyszerszagú folyosókra, a gyógy' kezelést követő kudarcokra, valami egészen más’ ba fogott. Elkezdett mulatókba, éjszakai bárok ba járni, ahol leginkább figyelt és jegyzetelt Elemezte a komikusok, viccgyártók, konferan sziék műsorát. Egy idő után a betegeinek is bá' rokba szóló „beutalókat” adott. Az eredménj meglepően jó volt, szinte többen gyógyulta! meg a bárokban, mint a klinikán. Kérdezhet nélt, honnan származott az ötlete? Jó tíz éve ol vásott egy bestsellert, amiben az író azt állítot ta, hogy őt a nevetés gyógyította ki a depresz. sziójából. Azóta orvosunk is elsajátította a ne vettetés mesterségét. Járja a világot, mulatók ban lép fel, és megpróbálja meggyőzni orvos társait az új gyógymódról. Hazánkban egyre több a rossz közérzetű, han gulatú ember. A körzeti rendelők látogatottság: magas. Sokan romló lelkiállapotuk okozta be tegségekre hivatkozva várakoznak orvosukra Ezen viszont egy csöppet sem lehet meglepőd ni. hiszen az utóbbi két évben csak Borsod me gyében közel G0 ezren veszítették el munkahe lyüket. A létbizonytalanság, a talajvesztés - tudvalevő — kikezdi az emberek idegeit. Utols tartalékaik felélésével a kétségbeesés lesz úrr rajtuk, amely aztán — sok-sok álmatlan, gyöt relmes éjszaka után — általános pszichikai rom láshoz vezet. Problémáikra aligha tudhat gyógy írt körzeti orvosuk. Sokkal inkább pszichiáter hez kellene fordulniuk. Esetükben viszont tel jesen reménytelen próbálkozásnak tűnne a pszi chiátriai kacagóórák receptjével kísérletezni. Summa summarum: a beteg lelkek helyei előbb a beteg gazdaságot kellene gyógyítan hogy minél több biztos egzisztenciát nyújtó mun kahely legyen számukra. Pásztor György Miskolc Bánhorváti ünnepelt Bánhorvátiban a közelmúltban a helyi MD szervezésében ismét megrendezték az örege napját. A zsúfolásig megtelt művelődési házbs nemijén Gyula, a művelődési ház igazgatói MDF ügyvezető elnök köszöntötte az egybegyű teket, majd az általános iskolások és az óvod; sok színvonalas műsora szórakoztatta az id< embereket. A finom vacsorát éjfélig tartó mi latság követte, a talpalávalót a Start együtt szolgáltatta. A rendezvényt megtisztelte jeleni tével Miklós Árpád országgyűlési képviselő Varga Andrásné polgármester is. A jól sikerű vidám hangulatú este után örömmel nyugtázti az idős emberek elismerő véleményét. Jövőre ugyanitt és remélhetőleg ugyanennyi ismét találkozunk! Ebben maradtunk ... D. Gy Bánhorvát Dók sógor sari kaszált a túlvilágon Testnevelés és környezetvédelem Holtakért és az élért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents