Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-16 / 91. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1992. április 16., csütörtök Szerepzavar Pártok a tükörben A Miskolci Kódexből böjtben • Nagy bajban vannak a pántok, amikor a saját ma­gúik segítségével és mások jó-, vagy kevésbé .jóakara­tával kialakított képűikkel, netán deklarált céljaikkal is ellentétbe kerül az egyéb­ként kényszerűséggel páncé­lozott politikai gyakorlatuk. Nehezen felejthető például az SZDSZ-nek az a téblá- boliása, amikor tavaly hóol­vadáskor már ki jelenítették, őtk képesek a kormányzásra és készülnek is rá. Azután nem történt semmi. Vagy, amikor a taxisblokád idején az elszántsághoz szokott pártvezéreknek — végre régi szerepükben érezvén ma­gukat — rögtön kicsúszott a szájukon az aktivistákhoz illő mondat: azonnal mond­jon le a kormány. A kor­mány nem mondott le, az akciózás az eltorlaszolt uta­kon — a demokratikus ál­lamrend érdekében (?) — nem volt eléggé hatékony. Egyáltalán, ez az ilyen­olyan konszolidáció — a (konszolidáció tényét még Lengyel László is elismeri — nem kedvez az akciók­nak. Az SZDSZ szerepzava­rát egyebek között ez okoz­za. (Soha nem felejtem el, amikor Tölgyessy Péter még mint frakcióvezető talán el­ső összefüggő, de minden­képpen döntő momentumnak gondolt parlamenti összeál­lításában a „hét csapásról” beszélt, amellyel ez a kor­mány sújtja ezt a népet. Pontosabban csak beszélt volna, mert a mikrofon nem szólt. A szónok lehajolt, ko- cogtatott, kutakodott a pad- ban; nem vágyók igazság­talan, a politika már csak ilyen; a „mit”-et — legyen az akár érdemdús gondolat- menet is — a hallgatóság számára bármikor zárójelbe teheti a „hogyan”.) Folytatva a sort: szerep­zavar az ts, amikor a prag­matikus-szakszerű Fidesz — amúgy még véletlenül sem szakmailag, hanem sima politikai-hatalmi megfonto­lások alapján — olykor központosított módon dönt. Például az egyes önkor­mányzatokban történő sze­repvállalásukról. Mint ahogy súlyos, máig ki nem hevert szerepzavar okozója az a tény, hogy egy elidegene­dett hatalom reformelitjé­ből (is) válik mára a póz- talan baloldaliak pártja: akik a kisemberekért tesz- nek-vesznek. (Itt természe­tesen nem az egyes politi­kusokról beszélek, ez félig- meddig magánügy lenne. Hanem arról az MSZP szá­mára végső soron máig fel­dolgozatlan dilemmáról, amelyet az önként vállalt kényszer, az utódpárti státus jelent.) De vannak-e — s ha igen: milyen okók miatt — sze­repzavarok az MDF-ben? Ez az a kérdés, amely az át­lagosnál is jobban izgatja az elemzőket; érthető mó­don, hiszen az MDF nem átlagos szereppel bír a honi demokrácia intézményrend-' szerében. Nyilvánvaló azért, hogy az ebben a pártban zajló folyamatok, történések már e tény miatt is felérté­kelődnek. A legalapvetőbb ellent­mondás az 1990-es ország- gyűlési választásokra, több­szakaszos, kemény kétesz- tendei munkával kialakított, a társadalomban élő MDF- es kép — és a maii, társa­dalmilag visszatükrözött MDF-ről kialakított kép —, illetve az MDF cselekvési Minden különösebb csin­nadratta, szalagát vágás és avatóbeszédek nélkül Mis­kolcon a Széchenyi út 35. szám alatt megnyílt az Egye­sületek Háza. Borsnd-Abaúj- Zemplén megye önkormány­zata a Pedagógiai és Köz- művelődési Intézetekkel egy­idejűleg — az országban szinte egyedülállóan — az önszerveződő oktatási, kultu­rális egyesületek támogatá­sára hozta létre az Egyesüle­tek Házát. A volt Közművelődési Módszertani Központ helyi­ségeibe már be is költöztek taz eddig állandó hajlék nél­küli működő közösségek. Itt kapott helyet az Öntevékeny lehetőségei között feszül, Azt hiszem, éppen ezekben a hetekben s hónapokban dől el, hogy az MDF a ne­hezebb, de mindenképpen eredményesebb utat választ­ja-e; s ezt az ellentmondást alapos vizsgálódásokkal; majd kemény poMifciikaá vi­ták, netán harcok révén megkötött kompromisszu­mokba nemesíti, vagy pedig engedve a nagyobb, na­gyobbnak tűnő nyomásnak, kompromisszumok helyett belső vitákban gyors poli­tikai döntések születnek. Ezek a döntéseik, ha meg­születnek, sohasem lesznek olyan tartósaik, mint a kompromisszumok eredmé­nyei. Vizsgáljuk meg konkrétan az ellentmondást, hogy kör­vonalazni lehessen az MDF- béli viták valódi tartalmát. Az 1990-es választáson nem csak azzal sikerült a 42 szá­zalékot elérni, hogy a rend­szerváltozást kevesebb meg­rázkódtatással ígérte vezé­nyelni az MDF, mini mond­juk az SZDSZ. A nagy for­dulatoktól mindig is ódzko­dó tömegek számára — a kevesebb megrázkódtatást ígérők stílusa mellett — az MDF-es deklarációk politi­kai. tartalmi jegyei is von­zóbbnak tűnnek. Az MDF a „számunkra mindegy, hogy kik lesznek laz új tulajdo­nosok, csak a gazdaság mű­ködjék” pragmatizmusát el­utasította, s például az új tulajdonosok, vállalkozók, tízezreiről, százezreiről be­szélt. Ezzel nagyobbrészt maga mellé állította az ál­lami nagyüzemekben dolgo­zó, reménytelenségükben na­gyon szomorú rétegeket. Ezek az emberek pontosan látták, hogy például az ak­kor éppen nekilendülő pri­vatizáció számukra legin­kább csak folyamatos kudar­cok okozója lehet, felhal­mozott tőke, s vállalkozási tapasztalat híján. Ennek az emocionálisan is rossz tár­sadalmi közérzetnek a meg­erősödését a választások ak­tusával gondolták sokan megszüntetni. Az 1990 má­jusával kezdődő hosszú hó­napok fokozatosan számol­tak le ezzel az illúzióval. Lassan kiderült, mint aho­gyan a legfejlettebb orszá­gokban, nálunk sem lehet a társadalom derékhada vál­lalkozó: jó ha a népesség 6—8 százaléka tartozhat eb­be a csoportba. Éppen 1992-re derült ki az is, amit jó néhányan már a választások idején az MDF-en belül ás hangoztat­tak, hogy a mezőgazdaság nemhogy munkaerő-feilesle- get szívhat majd fel, hanem az a tény is, hogy jelen pil­lanatban még mindig túl so­kan élnek Magyarországon az agrárszférából. És mára nyilvánvalóvá lett az is, hogy válságos helyzetben egy felelős kormány , számá­ra mindenekelőtti kötelesség a gazdaság működőképessé­gének a fenntartása; s ezt az MDF vezette kormány még olyan áron is teljesíti —, mert nem tehet mást —, hogy az állami vagyon pri­vatizációjában hatalmasat „kaszáló" nómenklatúra-bur­Zenei Egyesület, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Nép- művészeti Egyesület, a» Észak-magyarországi Szín­játszó Egyesület, a BAK Képzőművészebi Egyesület, a Felföldi Fotográfusok Szö­vetsége, az Ésaak-magyar- országi Franciabarát Egye­sület, a Colo-pajzs Videósok Eigyesülete, az Aurelio Peccei Művalődésökológiai Társa­ság, ia Pax Corporis Termé­zsoázúa ellen sem indít vég­ső harcol, pusztán politikai eredete miatt. S a-legfájdal­masabb módon kiderült az is, hogy az MDF-re szava­zók legtöbbje számára nem­csak az életformaváltásuk, társadalmi státusváltásuk előtt állmaik mind magasabb korlátok, hanem az első két esztendő számukra korábbi anyagi és egzisztenciális po­zíciójuk megrendülését okoz­ta. (A nagy társadalmi el­osztórendszerek — egész­ségügy, oktatás, szociális in­tézményrendszer — a Ká­dár-éra utolsó éveiben a maguk „ingyenességével” iszonyatos terhet jelentettek a költségvetésnek. Most, amikor a költségvetés poli­tikai okokból történő külső finanszírozhatósága meg­szűnt, s ezek a rétegeik a ko­rábbi „ingyenes” szolgálta­tásokért még többet kény­telenek fizetni e nagy elosz­tórendszerek reformjának küszöbén, bizony a, kiszol­gáltatottság éi-zete nőttön- nő.) Ebben a helyzetben a tár­sadalom előtt az „igazságté­tel” ügyét teljesen ellent­mondásos módon tárgyalták. Mert . mit mondtak például a rendszerváltozásban ilyen értelemben csalódott, szoci­ológiai értelemben liis jócs­kán kicserélődött MDF-es szimpatizánsok, ha az igaz­ságtétel került szóba? „Azért nincs igazságtétel, rendszer- változás, mert még mindig a volt kommunista vezetők foglalják el a gazdasági kulcspozíciókat.” Az MDF- frakció Liberális Műhelye ég az országos választmány volt az első, amely az V. orszá­gos gyűlésre készülve elő­ször próbálta megkülönböz­tetni a társadalmi, méretű igazságtételt — értsd a pol­gárosodás esélyeinek a lehe­tő leggyorsabb kiszélesítését — az igazságszolgáltatástól, mely büntetőjogi kategória. Egészen biztosan megkérdő­jelezhetek azoknak a véle­ményei, akik politikai tűzi­játékok segítségével mosták össze ezt a két feladatot. Persze értem én, hogy mi­ért: a polgárosodás esélyei­nek kiszélesítése — mond­hatni — történelmi méretű feladat, semmiképpen sem sűríthető bele két esztendő­be. Mindezt nagy baj lenne úgy értelmezni, hogy a jog­gal elégedetlenkedőknek, akik ezt a folyamatot las­súnak és koncepciótlannak tartják, kell egy sikerágazat, amely behelyettesíthető az előbbivel. A Zétényi—Takács-törvény alkotmánybírósági elutasítá­sa mégis úgy hatott politi­kai értelemben, mint derült égből ;a villámcsapás. (Elte­kintve attól az egyébként kikerülhetetlen és minden­képpen tolerálható ténytől, hogy sokan politikai indula­tuk mellett erkölcsi felhábo­rodásuknak iíis hangot adtak az egykori politikai indítta­tású bűnök mai büntethe­tetlensége miatt,) Szerencsé­re az Antall-féle konszoli­dáció gazdasági értelemben az optimistább előrejelzések szerint már 1993-ban lehe­tővé teszi aizok terheinek csökkentését, akik a legtöb­bet várták — voltak Ikényte­szetgyógyász Egyesület, a Művelődésszervezők B.-A.-Z. Megyei Egyesülete, a Kultu­rális Egyesületek Szövetsége, a Fiatal Pedagógusok Egye­sülete, a Társadalmi Egyesü­letek Szövetsége, a Japán— Magyar Baráti Kör és a B.-A.-Z. Megyei Zenei Ka­mara. Kéthetenként egy-egy délután itt tarthatják össze­jöveteleiket, az esedékes közgyűléseiket, tanácslkozáso­lenek várni — a rendszer- változástól és az MDF-től. Most már Kónya Imre is pontosabban fogalmaz, ami­kor legutóbbi néhány inter­jújában igyekszik megkülön­böztetni az igazságszolgálta­tási —, s céljait — a társa­dalmi méretű igazságtétel­től. Mindenesetre mára a szá­lak és törekvések meglehe­tősen kuszává váltak, s az elkeseredés bőven van még akkora, hogy ezzel a ténnyel lehessen „játszani”, kitapo­gatván a politikai tőkévé való átváltoztatás összes va­riációját. Véleményem sze­rint veszélyes játék lenne a tűzzel, ha bármiféle jogos, vagy jogtalan, de minden­képpen kudarcélményekből táplálkozó radikalizmust az ország működtetéséért, kon­szolidációjáért felelős kor­mányzópárt próbálna meder­ben tartani. Hiszen a radi­kalizmus szükségképpen je­lent kirekesztést, ;a más vé­lemények, álláspontok le­győzni akarását. (A radika­lizmus elutasítása ebben az összefüggésben, értelmezé­sem szerint — számításba véve Elek Istvánnak, az MDF radikalizmusról írt gondolatait — nem, a rend­szerváltozás radikális célja­it, végkifejletét kérdőjelezi meg, hanem a módszerek­ben .stílusban megnyilvánu­ló radikalizmust, amely rá­adásul politikaformáló erő­ként jelenik meg.) Márpe­dig az MDF-nek mai pozí­ciójából —, s indíttatásából fakadóan lis — most az in­tegrációra kell törekednie. Azok integrációjára, akik a konszolidációban, s a hozzá természetszerűen tartozó kompromisszumokban első­sorban érdekeltek. Az MDF népszerűsége az elmúlt két esztendőben min­dig akikor került mélypont­ra, amikor ezt a leginkább ideológiai, erkölcsi értékek köré, az egész átmenet prag­matikus „levezénylésére” szerveződött pártot mások, vagy éppen saját maga — konkrét ügyek, rétegek ki­szolgálójává tette. Természe­tesen most nem azt mon­dom, hogy konkrét ügyeket nem lehet felvállalni — ez abszurd lenne egy kormány­zópárt részéről —, csak azt, hogy mindebből nem lehel, egyközponlú politika még időlegesen sem. Éppen elég baj volt például, hogy a. szükséges és kikerülhetetlen kárpótlási témák vitájából a közvélemény azt szűrte le, az MDF csak ezzel foglal­kozik. Ugyanígy a,z igazság­szolgáltatással kapcsolatos MDF-es politika sem futhat ki odáig, hogy ez a politika már „csak” az egykori üldö­zötteket vonzza, foglalkoz­tatja ,A tagság említett szo­ciológiai értelmű átalakulá­sa nem utolsósorban az MDF ilyen értelmű politikai sze­repzavarainak a bizonyité- ka. Ezeknek .a szerepzava­roknak a kiküszöbölésére szűk egy esztendő áll ren­delkezésre — azután már a választási kampány követke­zik. Balázsi Tibor országgyűlési képviselő MDF kát. Természetesen használ­hatják az intézmény média­tárát, az előtérben található f oly ói ra'tol vasót. A térítés- mentes teremhasználaton túl nagy segítséget jelent, hogy felhívásaikat, közleményei­ket ingyen tehetik közzé a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Pedagógiai és Közmű­velődési Intézet gyorsiníor- mációkat közlő Hírlánc cí­mű lapjában. Az Egyesületek Háza munkatársai a már működő egyesületek támogatásán túl szívesen adnak segítséget azoknak a közösségeknek, akik a jövőben szeretnének egyesületté alakulni. (ff?) Milyen is egy kódex? De szeretnék beletekinteni! Hányszor ismétlődik ez a kérdésünk-vágvunk. — Száz évvel ezelőtt a miskolci öreg iskola nagyhírű könyvtárá­nak egy hálás tanítvány egy 'kis könyvecskét ajándéko­zott. A levelezőlap nagysá­gú könyvecske 12 lapot tar­talmazott. Töredék volt, hiányzott az eleje és a há­tulja. De a törzse nyilván­valóvá teszi tartalmát, s ezt a címet viseli: Isteni gon­dolatok . 1525-ben másolta ezt az imádságos könyvet egy klarissza apáca. Nem Ez a' néhány részlet a Mis­kolci Kódexből milyen fris­sen cseng szívünkbe a négy és fél század távlatából ma­gyar nyelvünk szárnyain. A nagyhét olvasmányai, gyüle- kezeti pasisiónk bibliai rész­letei és énekei közé helyezve kell újra olvasnunk, együtt imádkoznunk! 1 A mohácsi vészt megelőző évtizedekben a ferencesek és női rendjük, ia klarisszák is hűséges munkát végeztek a bibliai kegyesség és isten- tisztelet folytatására. A re­formáció éppen ezeknek a folytatásaként bontakozik ki Isten gondviseléséből. Ezek után ékelődik belénk a kérdés: hogyan bukkant fel évszázadok után ez a.a áldott könyvecske? A könyv életútjának csak egy részét ismerjük: a . töredék 1877, óta a miskolci ref. lyceum könyvtáráé, majd a Miskol­ci Lévay József Tudományos Könyvtár kincse, a Szinvia- parti — Szeremley József akkori tiszadobi, majd haj­dúböszörményi ref. lelkész és Alsószabolcs-Hajdú megyei ref. esperes ajándéka. A könyv 1892-ben tűnt fel az országos kódexkiá.llításon. Ekkor kereste meg a. kiállí­tást rendező Volt' György az adományozót levélben: csupán imádsággyűjtemény, de útmutatásokat is tartal­maz az imaélet és kegves- ség-gyakonlás folytatására. Valójában a szerzetesek új növendékeinek egyik beve­zetője a könyvecske, ahogyan jelzi is az istenes gondola­tokban. Meglepően friss és együtt imádkozásra szólító lapjai a Szentírás közvetlen magvetéséből sarjadt tavaszi virágok. Jézus Krisztus szen­vedésének olvasása-hallgalá- sa nyomán fakadt imádsá­gok és istenes gondolatok maradtak ránk bennük. Ol­vassunk belőlük! ,,— Sajnos, hogy az ered­mény, amit nyomozásom után írhatok, — közli' Sze­remley 'József válaszában — alig több a semminél. — En e töredéket 1872, vagy ’73-ban Borsod megyei tisza- szederkényi ref. lelkész Kiss Gyula rokonomtól kaptam .ajándékba, ki azt megérde­melt gonddal őrizte, s vele nekem kedveskedni kívánt. Kiss Gyula rokonom, mint tegnap vett levelében írja, a töredéket 1864-ben Gömör megyei csoltói lakos Szuhay József ügyvéd, több részben, Eger tájékán, Heves megyé­ben is honos csaladok (Zsoldosok, Darvasok) ügy­védje hagyatékában találta. Hogy a nevezett. Szuhaynak hoil, s mikor került birtoká­ba a töredék, arról most már semmit sem tudunk”. Vajon hol másolták a kó­dexet? — ez még a kutatók kérdése éppúgy, mint az^ hogy az egri vitézek között kivirágzott reformáció mi­lyen kapcsolatokat hordozott a ferencesek munkájával. Napjainkban a kódex-töre­dékek feldolgozása, szárma­zásuk, idejűik és sorsuk ha­zánkban, éppen most folyik. Mi őrizzük és szeretjük ezt a fényes gyöngysort! Dr. Szönyi György Megnyílt az Egyesületek Háza Hajlék a GiYiltársadalom fölött „Óh, jó uram, Jézus, óh szerető uram. mily nagy lélek szenvedheti el, és a keserűségtől meg nem hasad, amikor meggondolja, miképpen hurcolnak majd a kegyetlenek! Öh, jó mesterünk, áldott Jézus, ártatlan bárány, miként mégy a fenevad farkasok között, akik megszaggatnak tégedet, és ugyan mardosnak tégedet mint a hamis ebek, és te nem kiáltozol fájdalmadban. Mondja az írás, hogy nyakadba nagy láncot vetnek és hogy szentséges kezeidet megkötözik, és miképpen a tolvajt, úgy vonszolnak nagy kíméletlenséggel és sok veréssel. Először Annsához, annak utána Kajafáshoz visznek. Ennek utána gondolhatod telkedben, milyen kegyetlenül fogadták öt, és milyen durván, tiszteletlenül és utálatossággal bizony eléjük, a földre dobták út.” „Ilyen és ezekhez hasonló completa (esti imádság) utáni áhítatos gondolatok közben és hálaadás után ajánld magadat és jeles barátaidat. és akiket erre méltónak tartasz, kegyes kegyelmének, és kérjél tőle minden bűnös száméira bűnbocsánatot, és hogy adjon neked is kegyelmet és jelenben való életben és dicsőséget a jövendőben. Ámen. Óh, uram, Jézus, mily boldogok azok, akiket te szentséges szemeiddel ezenképpen megtekintesz és a fagyos szívüket a te szeretetedre ékképpen feiger feszted, és megvilágítod, hogy az ember meglássa a tévelygést. Óh, mily hamar megolvasztod a meghidegiilt szívet, és az áhítatosság vizére téríted azt. Kegyes uram, Jézus, szentséges atyám, kérem a te kegyelmesságedet, hogy nagyon gyakran tekints meg a te kegyes szemeiddel, melyekkel megtekintetted szent Péter apostolt. . . Azután ajánld néki mind magadat, mint felebarátaidat őszinte áhítatosságban . . .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents