Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-02 / 79. szám
1992. április 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Válasz a „Kutyavilágár Nádassy úr levele (Eszak-Magyarország, március 26.) sajnos jgaz. Én, mint a Hérosz Bor sód-Abaúj-Zemplén megyei vezetője, nem tudtam segíteni egy haldokló kutyán. Ez nekem jobban fáj, mint a levélírónak, hiszen eltéphetetlenül erős szálak fűznek az állatokhoz. Ezért is alapítottam meg nyolc éve a megyei szervezetet, amelyhez sem akkor, sem most állami támogatás nem járult. Tagdíjakból, adományokból és hagyatékokból araszolunk előre, megteremtve egy boltocskát, melynek nyeresége a Miskolcon építendő állatmenhely számlájára tevődik. Az eredmény: a boltot négyszer kirabolták, majd a fejünk felöl „privatizálták”, a menhely kerítését pedig ellopták. Kárunk meghaladja a 150 ezer forintot. Tekintettel arra. hogy nem vagyok állatorvos, haldokló állatot |— még, ha a szívem megszakad is érte — nem tudok meggyógyítani. Nem beszélve arról, hogy állatorvost sem kényszeríthetek gyógyításra. Engem szintén utasított niár el „illetékes” szakember, holott védett állat gyógyításáról volt szó. A lelkiismeretével mindenkinek magának kell elszámolnia. Az állatvédelmi törvény készül, hiszen azt a Hérosz állandóan szorgalmazza, de megjegyezni kívánom: az állatvédelem egyetemes kultúránk szerves része, melyhez sem törvényre, sem anyagi javakra nem Ivolna szükség. Viszont hogyan beszélhetünk kultúráról, vagy állatvédelem- röl ott, ahol kutyatartók (nem állatbarátok) drága pénzen (70 000—150 000 Ft) vásárolt gyilkos kutyáikkal, esti szórakozásképpen, kóbor kutyákat vagy macskákat tépetnek széj- lßl? (Remélem nem sokáig.) Ami a Németországhoz {való hasonlítást illeti, nem tartom igazán szerencsésnek, ugyanis Németország Európában van, mi pedig az odavezető utat sem találjuk. Kletz László Ismét gondoltak ránk Az Észak-magyarországi Innovációs Centrum (Park) Rt. az elmúlt hót végén 99 társammal együtt nagyon szép rendezvényen látott vendégül. Csodálatos környezetben, a Lillafüredi Palotaszállóban kétórás, látványos tánc programot tekinthettünk meg. Először a 20. Számú Általános Iskola és a Szinvavölgyi Táncegyüttes produkciójának tapsolhattunk, majd kassai formáció® táncosok bemutatója 'kápráztatott el miniket. Emlékezetes. szép délelőtt volt. nagyon jól éreztük magunkat. örültünk, hogy vannak még, akik jó szívvel gondolnak ránk, akiknek fontosak vagyunk. Csípi Zsuzsanna, a gyermekönikormányzat kultúr felelőse Bodnár Ildikó rovata Hozzászólás cikkünkhöz Az Észak-Magyarország 1992. március 7-i, szombati számában Nincs orvos Vilmáidban, pedig választottak című riport azon megállapítása, mely szerint „Dr. Za- letnyik Pál valóban nem illetékes már szakvéleményezni pályázatokat” nem felel meg a valóságnak, mert az állami személyzeti munkáról szóló 1001/1987. (I. 15.) MTH határozat végrehajtására kiadott 7/1987. (VI. 30.) EÜEM rendelet 2. számú melléklet II. 3. számú pontjában községi körzeti orvos kinevezése esetén a kinevezési jogot 'gyakorló községi tanács (ma önkormányzat) a területileg illetékes rendelőintézet vezetőjének előzetes véleményével nevezhet ki körzeti orvost. Zaletnyik doktor tehát jogszerűen járt el a Vil- mányba pályázó körzeti orvosok pályázatának véleményezésével. Dr. Zaletnyik Pál rendelőintézeti igazgató főorvos. Szikszó Szóbeszéd és valóság Miskolcon o belvárosi - Vörösmarty - lakótelepet mintalakótelepként is szokták emlegetni, amit azonban cseppet sem igazol ott készült felvételünk. A balesetveszélyes lépcső, s egyáltalán a tér elhanyagoltsága, egy kevésbé frekventált helyen levő lakótelepnek is szégyenére válna. Fotó: L J. Csapmentes csobogók, kijózanító árak Több éves várakozás előzte meg a miskolci Centrum Áruház előtti görbecső műremekek premierjét. Rövidesen kiderült, hogy a beígért szökőkút vize nem „szökik”, hanem fátyolként leng, s a két csobogóé meg szüntelenül folyik: ha kell, ha nem! Annak idején sok mindent elmondtak már róluk, a legmarkánsabb véleményeket a lapok is megírták. Ezekből tudtam meg, hogy név szerint ki volt az alkotó és ki volt „a tervezésben közreműködő” azért a 900 ezer forintnyi tiszteletdíjért. (ÉM. 1989. júl. 3. és 5.) Arról azonban azóta sem olvastam, hogy a két ivó- kútra miért nem terveztek elzárócsapokat? Pedig nem volt smucig az akkori városvezetés. a három alkotásért 12 (akkori) millió forintot kifizette. A Centrum építkezés miatt 1991-ben jókora vízdíjat soó- rolt meg a város magának (nekünk), mert a két ivókút vize jobbára zárva maradt. Szerény vízszállítási értékekkel számolva, 24 óra alatt 14,40 köbméter víz tud kifolyni a két gólyanyakú csobogón. Ennek a víz- és csatornahasználati díja, lakossági áron számítva 4 hónapos nyári szezon alatt, csaknem 70 ezer forint. Ha le is járt a jótállási idő, gondolom, akkor is megérné az elzárócsapok utólagos beépítése a csobogókba. Iglói Gyula Akik sírásra születtek A város már felébredt, ki-ki elment dolga után. így március végén a reggel még ólomlábú, lassú a mozgás. A mellékutcán alig van ember. Gyereksírás kínozza a szelíd ürességet, Egy beszélni még alig tudó gyerek sír a kocsma előtt. „Apuci, apuci” hajtogatja. Apuci a kocsmában van és ő a magánytól vacog, ki tudja hányadszor? Ű sírásra született. Akarva, akaratlan, de a vi- lágpn van. Romlatlan lelke még nem érti, miért kell szenvednie, miért nincs annyi joga a gyermeki boldogsághoz, mint más gyerekeknek? Az embertelenség számára még nem életforma, de már ismerkedik vele. így kerül a konkoly a tiszta búzába. Eltelik tizenöt év, és mint felnőtt, mivé lehet? A folyamatosan roncsolt lélek, már nem fog sírni, az embertelenség fészekre talál. Az emberi sors már születéskor osztályozott, pedig esélyegyenlőséget hirdetünk, csak éppen őket nem látja senki. Mennyi hivatal van, tárca nélküli miniszter, karitász, csak a sírásra születettek, a védelemre szoruló jövendő nem kapott hivatalt. Személy szerint mindenki sajnálja őket és mondja is a próféciát, ahogy Szent Pál mondja: „Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon ós mindenki vigasztalást vegyen.” Higgyük el, őket vigasztalással, már nem lehet megváltani, csak okos 'törvénnyel. Csapó András Miskolc A nagy átverés folytatása Tudom, hogy e sorokkal nem lehet feltámasztani a miskolci Blaha Lujza út 24. szám alatti egykori takarék- pénztár épületét. De valahogy fel kell hívni a város vezetőinek a figyelmét a történtekre, hogy a jövőben hasonló ne fordulhasson elő. Mert itt sokkal többről van szó, mint valamely település bizonyos utcájának, épületének szanálásáról. Észlelve az épület bontását, felkerestem az éppen fogadóórát tartó Ruszkabá- nyai András önkormányzati képviselőt 1992. február 2- án. Elmondtam neki, hogy megdöbbenéssel tapasztaltam a ház bontását annak ellenére, hogy a lakosság véleménye még nem került elemzésre. A városvédők február 18-i összejövetelén elhangzott, hogy a város- rendezési tervvel kapcsolatban a képviselők lakossági fórumot szerveznek, melyre a terv készítőjét, Puskás Pétert is meghívják. A fórum célja az lett volna, hogy közösen vitassuk meg a lehetséges elképzeléseket, hogy a lakosság érdekei, igényei is érvényre juthassanak. Ezután kellett volna a tervet az önkormányzati testületnek megtárgyalni és elfogadni, vagy elvetni. Ezek után nem csoda, ha szavaimat legalább olyan meglepve fogadta Ruszkabá- nyai András, mint ahogyan én is meglepődtem a bontás láttán. Tehát képviselőnk nem is tudott a Blaha Lujza u. 24. szám alatti épület bontásáról. Az építési osztály ezek szerint a bontást javasló terv jóváhagyása nélkül, azaz az önkormányzati testület döntése előtt rendelte el a szanálást, kizárólag a házban lakók bejelentései alapján, miszerint az lakhatatlan. Ha ez így van, elfogadható intézkedés volt a lakók elköltöztetése. De a bontás miért volt annyira sürgős? Igazán kibírta volna még a fórum és az önkormányzati testület döntéséig. Az újabb lakásfoglalók ellen lehetett volna másképp is védekezni. Az építési osztályhoz sajnos, nem jutnak el a lakossági kezdeményezések, javaslatok, mintha ezek csak mellékes apróságok lennének, amit nem kell komolyan venni. Ha nem műemlék épületről van szó, akkor már csak bontásban lehet gondolkodni? Ruszkabányai András azt is elmondta, hogy talált egy építészt, aki megtekintette a házát, és úgy nyilatkozott, hogy el tudná készíteni a teljes felújítási és hasznosítási tervet. Azzal váltunk el, hogy megpróbálja leállítani a bontást, hiszen még csak a tetőt szedték le. Sajnos, a megvalósult tények nem őt igazolták. Egy kis közösség apró céljai eltörpülnek a merev hatósági intézkedések megszokott, már kitaposott ügymenetében. És természetesen minden hibáját és mulasztását szakszerű magyarázattal védi meg. De ha be is látná tévedését, számunkra már az sem jelentene elégtételt, hiszen a bankpalota nincs többé. A kovácsoltvas korlát a bontást végző vállalkozó telephelyén vár új gazdára, a bontott téglából pedig, — ha igaz — lóistállót építenek. Ezek után már csak egy javaslatom lehet: a város vezetősége találja meg a módját és a fedezetét annak, hogy egykori tervek és fényképek alapján felépítse a bankpalotát. Szerezze vissza a kovácsoltvas korlátot, a lépcsőket... Hogy ez lehetetlen? Ugyan már! Csak hozzáállás kérdése. Az Avas Szálló megmentése érdekében még egy kft. létrejöttéhez is hozzájárult, harmincszázalékos részesedéssel. Tóth Mária Visszapillantás az ünnepre Indulatoktól mentesen, higgadtan tekintek vissza a március 15-i miskolci megemlékezésre. Kezdem azzal, hogy az idén valahogy nem éreztem azt az ünnep előtti felfokozott hangulatot, mint korábban. Hiányosra sikeredett például a fellobogózás, de keveselltem a programokat hirdető plakátokat — szinte csaik a városközpontban lehetett ilyeneket látni — és a sajtóközleményeket. Az ünnepség központi helyén, az Erzsébet téren igen szegényes volt a zászlódísz, a szónoki emelvényt pedig nagyon — már-már nevetségesen — egyszerűen alakították ki. A környező épületeken kisméretű lobogók lengedeztek és üresen árválkodott a volt Avas Szálló homlokzatán lévő két hatalmas kovácsoltvas zászlótartó is. Ennyit a külsőségekről. Az ünnepi műsor szintén sok kívánnivalót hagyott maga után. A koszorúzás spontaneitása, hangosbeszélőn való bemondása, a gyenge hangosítás, az ad hoc megmozdulások mind mind szervezetlenségről, terv- szerűtlenségről árulkodtak, mintha csak a feladat kipipálása lett volna a cél. A rendezésből — az előkészítéstől a lebonyolításig — hiányzott a szív, a lelkesedés, az ünnep nagyszerűségének kihangsúlyozása. Tiszteletre méltó és dicséretes viszont a I város lakosságának hozzáállása, akik — kicsiktől az idősekig — kényszer nélkül, spontán gyülekeztek, szívből ünnepeltek és fegyelmezetten, kokárdával a mellükön, hazafias érzéssel lelkűkben vonultak a város emlékhelyeihez. J. J. Miskolc Gondolatok egy tanácskozás után Szerkesztői üzenetek Egy kis csapat gyűlt össze Pácinban a Bodrogközi Kastélymúzeumban 'március 27- án, hogy megtárgyalja mind a magyarországi, mind a szlovákiai Bodrogköz hely- történeti és néprajzi kutatásának, a feltárt anyag Publikálásának lehetőségeit. Tulajdonképpeni nem számítana ez olyan nagy dolognak, ha erre eddig legalább néhányszor lett volna lehetőség. Csakhogy majdnem háromnegyed évszázad telt e terület kettéosztása óta. s csak most kerülhetett sor arra, hogy egy együttműködés körvonalai .kibontakozzanak. Kicsiny csapat jött egyelőre össze. Jóformán csak azok vettek részt a tanácskozáson, akik eddig is foglalkoztak a Bodrogközzel. Itt voltak Szlovákiából Nagy- kaposról, Királyhelmecről, innen pedig Sátoraljaújhelyből, Sárospatakról, Miskolcról mindazok, akik eddig is szívesen és értően kutatták a Bodrogköz népéletét és írtak is erről. Mit akarunk a jövőben? Rendszeressé tenni a kutatást, a gvűjtést, .rendszeres publikálási lehetőséget teremteni, pályázatot kiírni, mindkét oldal iskoláiban vetélkedőket szervezni szülőföldismeretből. Megegyeztünk abban is, hogy tapasztalataink kicserélésére rendszeres találkozókat szervezünk. Miben bízunk még? Abban, hogy .kis csapatunk bővülni fog, s hogy támogatóink is lesznek. Abban, hogy megnyílik Bodrogközben is a tervezett két határátkelő, s nem kell majd száz kilométereket utazni feleslegesen a célig. Elindult egy kezdeményezés, mely ma még olyan, mint ama bibliai mustármag. Vajha később is e példával élhetnénk, ha úgy terebélyesedne kezdeményezésünk, mint az említett mustármag! Reméljük. S reméljük azt is, hogy munkánkhoz támogatókat, mecénásokat találunk, mint ahogy most is segítségünkre sietett a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány, az Illyés Alapítvány, valamint a Bodrogközi Kastélymúzeum Baráti Köre. Köszönet érte mindnyájuknak. Nagy (Géza Pácin „Tiszakeszi 206 lakója” aláírású levélre: Szívesen segítenénk, ha a téma most is aktuális lenne. De mint azt megtudtuk a település körzeti orvosától, pályázat révén új munkahelyen folytatja tovább gyógyító tevékenységét. * K. Istvánná, Sátoraljaújhely: A gyermekgondozási segélyre jogosultnak a gyermekek számától függetlenül 1992. január 1-jétől. havi 3850 forint, augusztus 31-ét követően pedig 4150 forint jövedelempótlék jár. „Mozgássérült” jeligére: Ha valóban csak a dátum — január 7 — az oka annak. hogy kérelmét elutasították, a döntést módosítani lehetne. Miután a közlekedési támogatások indokoltságának elbírálása a jegyző feladata, hivatalból neki kell(ene) megkérnie az Orvosszakértői Intézettől az 1991-re vonatkozó orvosi szakvéleményt. Reméljük ennek nem lesz akadálya és méltányolják helyzetét, illetve azt, hogy önhibáján kívül csúszott ki az időből.
