Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-10 / 59. szám

1992. március 10., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nem kell a pétisó... Eladó Pét — mentik ami menthető Eladó a Péti Nitrogénmű­vek Részvénytársaság öt üzeme. Megvásárlásra kínál­nak ammónia-, karbamid-, argon-, amin- és furfurol- gyárat. Mindegyik működő­képes, nem műszaki állapo­tuk, hanem termékeik piaci keresletének hiánya miatt állnak. Az eladó gyárakat a szak­értők felértékelték, és a sorban a fejlődő országokba kínálják a péti üzemeket, amelyek még hosszú évekig használhatók. Ami nem kel el egyben, azt alkatrészen­ként is megvásárolhatják az érdeklődők, a feleslegessé vált berendezéseket 30 fős brigád szereli szét darabok­ra. Ezek egy részét külföldi kereskedők már megvették: holland és német kamionok szállítják el a már eladott Nagy Béla alig várja, hogy traktorra ülhessen. Egy boldog házaspár... Fotó: Farkas Maya közvetítéssel külföldi keres­kedőket bíztak meg. Első­TENGERPARTI ÜDÜLÉS OLASZORSZÁGBAN B1BIONE Több száz üdülőlakás közül választhat! TURNUSOK: szombattól - szombatig ELHELYEZÉS: színvonalas apartmanokban UTAZÁS: egyénileg, csoportoknak autóbusszal ELLÁTÁS: önellátó RÉSZVÉTELI DÍJ: elő- és utószezonban már 80 DM+ 1200 Ft/tó/hét főszezonban már 125 DM + 1200 Ft/tó/hót Visszatérő vendégeknek, nyugdíja­soknak, diákcsoportoknak kedvez­mények a rendelési díjból I JELENTKEZÉS ÉS FELVILÁGOSÍTÁS IRODÁNKBAN: SY-TA Utazásszervező Iroda 3525 Miskolc, Kazinczy u. 19. Telefon/Fax: (46) 46-909, 49-879 Telex: 62-407 berendezéseket. A Nitrogénművek Rt. ve­zetése abban reménykedik, hogy termelőkapacitásuk az év végére ily módon a felé­re csökken, ami viszont megmarad, az hosszú évekig piacképes terméket gyárt majd. Miközben fogy a gyár, fogynak a munkások is. Két éve még több, mint három­ezer ember dolgozott Péten, most csak 1800, s újabb 125 dolgozó elbocsátását jelen­tették be. A folyamat immár vissza­fordíthatatlan, nem kell ennyi műtrágya itthon, s ilyen energiaárak mellett az export sem gazdaságos. Pé­ten tehát mentik, ami menthető. Kecskét fejnek, vagy tehenet? Béla bácsi boldogsága A kiskinizsi, Rákóczi utcai ház gazdája, Nagy Béla pa­naszkodik. A hetvenéves férfi a felvásárlókkal elége­detlen; hat hete átadott ne­kik két szép bikát, s még egy vasat sem látott az árukból. Felesége, Erzsiké néni kiegészíti: — Nem értem az egészet. A görögök állítólag azonnal fizettek az állatokért, mi pedig itt állunk tehetetle­nül! Fogalmam sincs, mit csinál a húsipar a pénzünk­kel, az biztos, hogy használ­ja. Bezzeg, ha mi csinál­nánk ilyet, fizethetnénk a büntető kamatot... Férje még öt falubelit említ, ők sem kapták meg a bikák árát. Pedig nagyon kellene a pénz, mert itt a tavasz, vetni kell, művelni a földet. Ez az a pont, ami­kor fordulatot vesz a be­szélgetés. az oknyomozó ri­port portrévá alakul. Egy olyan, hetvenéves ember sorsa kezd kirajzolódni, aki­nek volt bátorsága kikérni a tsz-ből a földet, s egy évvel ezelőtt egyéni gazdálkodóvá válni ... * — Mint mondtam, sajnos, már hetvenéves vagyok — mondja Nagy Béla —, az idő elszállt felettem, de az egészségem töretlen. Micso­da gyönyörű gazdaságot épí­tenék én ki, ha csak ötven­éves lennék... Béla bácsi biztat, nyugod­is a mezőgazdasággal fog­lalkozott, abból élt. De nem ám akárhogy; szerette és ma is szereti a földet, nem adna belőle senkinek egy talpalatnyit sem. Tizennégy évesen már a földet művel­te, a tanyáról, ahol felnőtt, a téeszesítés kényszerítette a faluba. Volt a közösben bri­gádvezető, közben elvégezte az abaújszántói technikumot, állattenyésztési telepvezető lett. — Szörnyű a nagyüzemi állattenyésztés — mondja — felér egy állatkínzással, aki szereti az állatot, az nem tömegben tartja őket — mondja Béla bácsi. Megmutatja a saját portá­ján az istállót. Két szép te­hene van, két borja, négy süldője, ugyanennyi malaca. Az állatok szépek, gondozot­tak. — Minden tavasszal ki­meszeli a férjem az istállót, látja, milyen magas! Mégis megteszi az idén is — mu­tat körbe Erzsiké néni. A háziasszony előveszi a tej könyvet. Az írás szerint 13,80-at kapnak egy liter te­jért a csarnokban. Méltat­lankodik, hogy a rádióban ennél majdnem három fo­rinttal magasabb átvételi árról beszélnek. Pedig az ő két magyar tarkájuk nem­csak sok, hanem jó tejet is ad: _ első osztályú a fehér nedű és zsíros is. — Látja, az van ide írva, hogy 4 százalék a zsírtarta­lom! Már mondták is: kecs­De térjünk vissza a föld­művelésre! Tavaly kérték vissza a tíz hektárnyi terü­letet, kaptak hetet, mert ál­lítólag jobb volt, mint amit beadtak. Béla bácsi szerint ez nem áll. — Igaz, hogy jó helyen van a föld, közel a köves- úthoz, mégis úgy érzem, csúnyán bántak velünk a tsz-nél. Kifizettük a tavaly tavaszi földmunkát és csak később derült ki, hogy olyan tartós hatású vegyszerrel kezelték azelőtt, hogy 3 hektárból ki kellett szántani a kukoricát. Erzsiké néni, aki arról hí­res, hogy szinte minden szomszéd kárpótlási papírja­it kitöltötte, ismét a bi­zonytalan jogi intézkedése­ket bírálja. A földkiméréssel is gondjuk akadt. Az encsi- ek 24 ezer forintot kértek, a kisgazdapárt kft-je 4 ezer forintot. Most folyik a vita, hogy melyik mérésért fizes­senek Nagyék és szomszéda­ik, lehet, hogy per lesz a dologból? Túl sok a panasz ebben az írásban. Nem vendéglátó­im tehetnek róla; ismert, bár elfogadhatatlan, hogy sajnos, gyakorta megesnek hasonló dolgok. A lényeg, hogy Nagy Béla mindezek ellenére boldog ember. Le merem írni, bár manapság nem illik ezzel dicsekedni. A boldogságnak nincs titka, nagyon könnyű szert tenni rá. A Világkiállítás tervpályázatának második fordulójára érkezett - illetve az első fordulójából továbbjutott - pályamüveket ma­gyar, valamint külföldi szakértő zsűri bírálta el. A budapesti ön- kormányzat május 9-én dönt arról, hogy a főváros megrende­zi-e, vagy nem a Világkiállítást. Képeinken: a pályaművekből. (MTI-fotó: Balaton József) tan írjam meg: ő bizony vállalja az elnevezést, hogy parasztember. Mert, mindig két fejtek, hogy ily*n zsíros a teje?! — mégsem fizetik meg... — Egyszerűen; imádom, amit csinálok. Alig várom, hogy ráülhessek a traktorra. Három évtized erőfeszítésének eredménye: Korkedirezraényes nyílj a jMtzdU A Közúti Közlekedési Szakszervezet február 19-i keltezésű tájékoztatója tu­datta első ízben a szakterü­let dolgozóival, hogy az ösz- szes érdekelt fél vezetőinek hozzájárulásával már ez év­től érvénybe lép a korked­vezményes nyugdíjazás. Bő­vebb felvilágosítással Wen- tzel István, a Közúti Közle­kedési Szakszervezet mun­katársa és Benedek Mihály, a Borsod Volán ózdi üzem­Felajánlunk megvételre 1 db 170 kVA-es VI. JSI típusú áramfejlesztőt Érdeklőd ni lehet: Sikátor! István ügyintézőnél, „ a (46) 310-533 telefonszámon Miskolci Távközlési Igazgatóság egységének szakszervezeti titkára szolgált. — A járművezetők nyug­díjkedvezményének lehető­sége három évtizeddel ez­előtt vetődött fel, de ér­demben 1975-ig semmi nem történt. Majd 1989. novem­ber 25-én a Közúti Közleke­dési Szakszervezet alakuló ülésén felkerült — a frissen alakult szakszervezet — programtervezetébe. Az ügy­vezető elnökség első lépés­ként megkereste az érdekelt szaktárcák vezetőit, de ér­demi választ 1990 januárjáig nem kapott. Ezért a szak- szervezet január 18-ra álta­lános sztrájkot helyezett ki­látásba. A sztrájk elmaradt, viszont hosszú tárgyalások kezdődtek a közel 120 ezer embert érintő ügyben. A Közúti Közlekedési Szak- szervezet elmúlt év februári rendkívüli kongresszusa — a minisztériumok és a főha­tóságok kérésének helyt ad­va 90 napos moratóriumot hirdetett a javaslattal kap­csolatban, s elfogadta a Népjóléti Minisztérium és a Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság álláspontját, hogy az érintetteket az Or­szágos Munkaegészségügyi Intézet által kidolgozott or­vosi vizsgálatoknak vetik alá. 1991 júniusában a vizs­gálatok befejeztével összegző tanulmány készült, ami alapját képezte a tervezet véglegesítésének. A tervezet 1992. február 14-én az Érdekegyeztető Ta­nács elé került, amit az összes érintett fél elfogadott a következő megfogalmazás­ban; A menetrendszerű sze­mélyszállítási járművezető munkakörben eltöltött időt akkor kell korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, ha az alatt biztosí­tón mosolygok munka köz­ben. Szeretem a földet, a gépeimet, azt, ahogy élek! Ami azt illeti, a Nagy családnak egy valóságos kis gépállomása van. Olcsón, árverésen vettek, még évek­kel ezelőtt egy MTZ-50-est, Bison Gigant kombájnt, ve­tőgépet, pótkocsit, fűkaszát. A kukorica-darálót a vejük készítette; van trágyalehor- dója a gazdának és minden hasznos apró gépe. És nem szeretnék abbahagyni a fej­lesztést — többek között ezért is hiányzik a bikákért járó pénz. Nem kerülhetjük el a kárpótlás kérdését sem. I— A parasztság nem így képzelte az egészet — mondja Erzsébet asszony —, azt hitték az emberek, egy az egyben megkapják a föl­det és a kárpótlást is azért, mert valaki negyven éven át hasznot húzott belőle. Fe­lemás ez a törvény! Mégsem adják fel. A há­ziasszony földjét is kérik vissza az állami gazdaság­ból. Abból ugyan csak kár­pótlási jegy lesz, aminek csak egyharmadáért vehet­nek — számításuk szerint — földet, de kell a föld, mert szeretik. Órák óta beszélgetünk, számtalan érdekes történetet mesélnek. Utólag megmoso­lyogjuk, hogy 1949-ben a közellátás veszélyeztetéséért ítélték el a házigazdát. Zsi- zsikes búzát adott be valaki és ráfogták Béla bácsira, hiába kérte, vizsgálják meg a magtárát... Röpül az idő, ideje búcsúzni ... Hazafelé azon töprengek, ha lenne ebben az ország­ban százezer hasonló ember, bizton kilépnénk a mostani mélypontról. M. Szabó Zsuzsa tott bármely munkáltatónál, vagy vállalkozóként a ren­delet hatályba lépése előtt forgalomba állított járműtí­pust vezetett, vagy ilyen tí­puson oktató-vezetői felada­tokat látott el. A végrehaj­tás normaszövegének kidol­gozására a Közlekedési, Hír­közlési és Vízügyi Miniszté­rium a Közúti Közlekedési Szakszervezetet kérte fel. A felmérések alapján az előterjesztés országosan 19 ezer női és férfi járműveze­tőt érint, s közülük már 1992-ben 700—800 munka­vállaló élhet a lehetőséggel. A Borsod Volánnál a ked­vezményezettek száma 120- ra tehető. A rendelet értel­mében nőknél 50, férfiaknál az 55. életévüket betöltött járművezetők vehetik igény­be a korkedvezményt. A két érdekvédelmi szer­vezet tisztségviselője a to­vábbiakban elmondotta, hogy a korengedményes nyugdíjazás témakörében a szakszervezet és a KHVM képviselői között korrekt munkakapcsolat alakult ki. — ete — i.

Next

/
Thumbnails
Contents