Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-09 / 58. szám

1992. március 9., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 Mezőkövesdtől néhány kilométernyire éli szorgos minden­napját Egerlövő, e dél-borsodi falu. Fojtán László felvételei Az ausztrálok köztársaságot akarnak- Az ausztrálok többsége - 57 százaléka - a legújabb közvéle­mény-kutatás adatai szerint a köz- társasági államforma bevezetését óhajtja. Az ország történetében először haladta meg a köztársa­ságpártiak száma az alkotmányos monarchia híveiét. Ez utóbbiak azt szeretnék, ha Ausztrália ál­lamfője továbbra is Nagy-Britan- nia királynője maradna. Tavaly az Ausztráliai Munkás­párt konferenciáján a küldöttek határozatban foglaltak állást a köztársasági államforma beveze­tése mellett. A legutóbbi közvé­lemény-kutatáson éltől függetle­nül az ausztrálok 81 százaléka arra szavazott, hogy az ország - bármilyen államformát választ is a jövőben - maradjon meg a Brit Nemzetközösség keretei között. (MTÍ-Panoráma) Sokfelé hívják külföldre ki­állítani, de Medhat Shafik a legtöbb esetben úgy dönt, in­kább megvárja 1993-at, a „nagy határnyitások évét”, mert anyagilag igen megterhe- lőek ezek a tárlatok, sokba ke­rül a vám. A magyar meghívást most mégis elfogadta, és az egyiptomi születésű, Olaszor­szágban élő festőművész képei­vel együtt megérkezett hazánk­ba. Az első tárlatot a mezőkö­vesdi Művelődési Központban rendezik március 22-ig. Innen Egerbe majd Budapestre indul tovább. Különleges techniká­val készült képei - melyek kö­zül a kairói Modern Múzeu­mon kívül még jónéhány intéz­mény is vásárolt - valószínűleg nálunk is sikert aratnak.- Shafik úr, az Ön festmé­nyein szinte mindig találha­tunk, méghozzá hangsúlyos he­lyen, egyszerű, gyermekrajzra hasonlító ábrákat - vagy in­kább hieroglif jeleket?- Természetesen ez utóbbira is visszautalnak az ábrák, hi­A Borsodi Nyomdában készült Dr. Hasznos Miklós az egyesült Európáról A közösség olyan mint a kerékpár „A páneurópai gondolat meg­valósulása az Európai Közösség országaiban” címmel tartott elő­adást Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban dr. Hasznos Miklós, a Keresz­ténydemokrata Néppárt alelnö- ke, a Páneurópai Unió Magyar- országi Egyesületének választ­mányi tagja. A Gallup Intézet egy évvel ezelőtt készített felméré­sére alapozó előadásból kiderült: az Európai Közösségek 12 orszá­gának, sőt a még nem csatlako­zott nyugat-európai országok la­kosainak többsége támogatja az egységes Európa gondolatát. Jobban bíznak az Európa Parla­mentben, mint a sajátjukban, és sokszor a politikusok előtt járnak az egységesítés kérdéseiben. Tá­mogatnák a közös európai bünte­tőkódex, rendőrség, társadalom- biztosítási rendszer gondolatát, szeretnék, ha egyenértékűek len­nének a diplomák, a szakmai ké­pesítések, és hogy a közösség bármely országában szabadon vállalhassanak munkát. Az ango­lok közül viszont sokan nem örül­nek, hogy országuk tagja a közös­ségnek, és a dánok is félnek az egységesítés további lépéseitől. De vajon milyen a páneurópai gondolat fogadtatása Közép-Eu- rópában, hazánkban? Az előadás utáni beszélgetésünkkor először ezt kérdeztük dr. Hasznos Mik­lóstól.- Erről még nem készült fel­mérés, de az általunk szervezett előadások iránt megnyilvánuló óriási érdeklődés azt mutatja, vannak itthon is támogatói a gon­dolatnak. A Páneurópai Unió magyarországi szervezetei között egyébként az egyik legjobb éppen a borsodi. Nem is számí­tottunk rá, hogy ilyen gyorsan ennyire nagy létszámú, a jövőt azonos módon elképzelő em­berek közössége jön majd létre.- Említette előadásában, hogy a dánok is féltik nemzeti identitá­sukat az egységes Európától. Ugyanez a félelem nálunk is so­kakban él.-A dánok 1945-ig elzárkózó, befelé forduló életet éltek, és elő­ször csak a közösség nyújtotta előnyöket élvezték. A nyitottság azonban kétirányú áramlást fel­tételez, és így hozzájuk is gyorsan eljutott a nemzetközi bűnözés, a kábítószer-kereskedelem, a be­vándorlók áradata. Mindez sokk­szerűen érte őket, hiszen hosszú ideig még az Interpolnak sem volt tagja Dánia. Most pedig már el­jutottak arra a szintre, hogy csak az árnyoldalait látják az egyesü­lésnek. Az pedig, hogy a mi nem­zeti kultúránk veszélybe kerül­jön, sem politikai, sem hatalmi szempontból nem érdeke a kö­zösség államainak, sőt inkább tá­mogatni fogják fönnmaradását. Az unió szervezeteinek egyik célja éppen az, hogy eloszlassa az efféle irreális félelmeket, ismer­tesse a valódi elképzeléseket, ter­veket és lehetőségeket.-Az angolok többsége sem örül, hogy országa tagja a közös­ségnek.- Hozzá kell tenni: a fiatalok zöme már támogatja a gondola­tot. Anglia helyzete pedig sajá­tos. Valójában nem Európa, ha­nem egy külön világ, és elsősor­ban nem sziget volta miatt. A brit világbirodalom nagyobb volt an­nak idején, mint Európa, Angliá­nak nem volt szüksége a konti­nensre. Csak a második világhá­ború vége, a birodalom bomlása óta van szükségük az integráló­dásra. Bár a gazdasági tekintélyt még mindig tartani akarják, nem vonhatják ki magukat a közös­ségből, éppen gazdasági okok mi­att. Hogy csak egy példát mond­jak: nézzük meg, milyen volt az angol gépkocsigyártás, és hogy hol állnak most...- Az előadásában említette, hogy a közös Európának törté­nelmi hagyományai vannak, gon­doljunk csak a Német-római Csá­szárság fenntartását szorgalmazó törekvésekre. Annak a biroda­lomnak két feje volt. Egy egyházi, a pápa, és egy világi, a császár. Ön szerint a keresztény egyház er­kölcsi rendje megfelelő alapot nyújt a mostani közösségnek is. De hogyan férnek bele ebbe az el­képzelésbe a nem keresztény or­szágok, illetve azok a' keresztény vallások, amelyek nem ismerik el a pápát?- A pápára, a pápai hatalomra én elsősorban nem lélckgondo- zási szempontból gondolok. Ő politikus is, és tekintélye van. Er­ről nekem, mindennél többet mondott tavaly nyári látogatása­kor a fiatalok érdeklődése, jelen­léte, viselkedése. Igaz, hogy a pápa politikai lé­pései mögött ott van a katolikus tudat, de amit ajánl, az minden­képp megfontolandó. Ami szelle­mileg legtávolabb esik tőle, még a kereszténységen belül, az az or­todoxia - főleg cirill betűs írás­módjuk, eltérő kulturális hagyo­mányaik miatt. Európában ez nem érint túl nagy területet. Az idetartozásukról természetesen ők szabadon dönthetnek, de egyelőre nem került szóba.- Nézzük akkor a császársá­got: monarchikus formában ter­mészetesen nem képzelhető el az egyesülés, de mi garantálja, hogy a gazdaságilag legerősebb orszá­gok nem törekednek majd hata­lomra a közösségen belül?- Az Európa Parlament műkö­dése a garancia! Nem véletlenül bíznak benne a közösséghez tar­tozó országok lakói. Ebben az in­tézményben minden politikai irányzat magas szinten képvisel­teti magát. Hogy csak egy példát mondjak, a magyar bizottság élén itt tevékenykedik Habsburg Ottó, az ő helyettese pedig egy szocialista képviselő.- Ez az intézmény a politikai mellett gazdasági garanciát is tud nyújtani. Mert míg például a francia parlament a minél maga­sabb kvótákért harcol, addig az Európa Parlament francia kül­döttei magasabb szempontból egyeztetik az érdekeket, és valós kompromisszumok által születik a megoldás.- Végül nem mint a Páneurópai Unió tagjának, hanem mint or­szággyűlési képviselőnek hadd te­gyek fel egy kérdést. A z előadásá­ban azt mondta, Magyarország már megállt a lejtőn, most fölfelé fogunk haladni. Ugyanakkor számtalanszor találkozhatunk külföldi szakemberek véleményé­vel, akik kijelentik: hazánk a tel­jes elszegényedés felé halad. Mi akkor az igazság?- Az ő szempontjukból nézve elképzelhetetlen az a szint ahol most az ország áll. És ezt veszik figyelembe, nem az objektív ada­tokat. A privát szféra növekedé­se, a veszteséges állami szféra csökkenése, a külkereskedelmi mérleg egyensúlya - és még so­rolhatnám az adatokat -, mind biztató. A volt szocialista tábor­ból egyedül nekünk van esé­lyünk, hogy a közeljövőben elér­jük Nyugat-Európa alsó szintjét. Ehhez az is kell, hogy gondolko­dásmódunk megváltozzon, he­lyesen értelmezzük a demokráci­át, a parlamentarizmust. Euró­pába a „fejekkel” kell bemenni. És szükségünk van a közös Euró­pára. Azért is, mert Trianon se­bét újabb sebek ütése nélkül csak a spiritualizálódó határokkal gyógyíthatjuk be. Másrészt pedig a közösség egy kerékpárhoz ha­sonlítható: vagy halad, vagy fel­borul, de sohasem áll. Csomók Mariann Könyv a nyolc boldogságról A Vácott élő dr. Bánk Józsel nyugalmazott érsek-püspök a közelmúltban töltötte be 81. életévét. Hat évtizedes mun­kálkodás során,-egyházi hiva­tásának ellátása mellett, - mintegy húsz munkája került az olvasókhoz. A sort záró 240 I oldalas műve most jutott el az érdeklődőkhöz. Az ízléses borítólapon a szentföldi Nyolc Boldogság temploma látható, színesben. A szépen tipografizáll könyv a Borsodi Nyomdában készült és a nyolc boldogságról szól. A szerző a kötet előszavában leír­ja, hogy a szorongás és a jövő­től való félelem idején fontos e témáról beszélni. A boldogság utáni vágy együtt születik az emberrel. Dr. Bánk József írók, költők sorát említi, Vörösmarty Mi­hály, Kosztolányi Dezső, Má- rai Sándor és mások gondolatát idézve arról, hogy mi a boldog­ság lényege? Picasso, a világ­hírű festőművész, vagy Silvia Winter, a gazdag fotómodell viszont azon töpreng, miért lett boldogtalan? A könyv vezérfonala a Máté evangéliuma szerinti Hegyi Be­széd, de témáját több oldalról is megvilágítja. A neves szerző, a határainkon túl is jól ismert egyházi jogász szép gesztus­ként, születésnapján ajándékot adott az észak-magyarországi nyomda gondozásában megje­lent könyvvel tisztelőinek, ol­vasóinak. Papp Rezső Régi filmek a Rónaiban A miskolci Rónai Sándor Mű­velődési Központ és a Magyar filmintézet újra indítja a régi fil­mek moziját. Az első vetítésre március 13-án 17 órakor kerül sor. A nyolc részes sorozatban Ingrid Bergman, Gerard Philipe, Vivien Leigh, Yves Montand fő­szereplésével mutatnak be film­produkciókat. WfSwMWftt'W v / S Medhat Shafik Mezőkövesden A művész az idő szülötte szén egyiptomi vagyok. De mű­vészetem legfőbb gondolata: visszajutni az egyszerűséghez. Az emberiség, az emberi lét gyökereit keresem. Meg kell találni az egyensúlyt az egysze­rűség és a modernség között, fgy bukkanhatunk csak rá a va­lós emberi értékekre.- A képeihez felhasznált anyagokat is ez az egyszerűség jellemzi?- Pontosan. Természetes anyagokkal dolgozom, kővel, homokkal, gyapottal. Meg kell mutatni, hogy ezek az egysze­rű, értéktelennek tekintett anyagok is hordoznak maguk­ban értéket, illetve a formálás lehetőségét. Amit mások sem­mibe vesznek, eldobnak, én azt használom fel, és emiatt érté­kes lesz - és az is marad. A sze­génységet öltöztetem fel ké­peimmel.- Ön a Milánói Szépművészeti Akadémián nemcsak festészet­ből, hanem díszletfestésből is diplomázott. Szobrokat is ké­szít, és igen szoros a kapcsolata a zenével. Létezik tehát a „mű­vészeti polihisztorság”?- A díszletfestés már nem foglalkoztat igazán, és a szob­raimat is úgy veszik meg tőlem, mint festőtől. De a művészet­ben nincsenek választóvona­lak. Mindegyik ágának ugyanaz a lelke, egy burokban vannak. Szoros morális kapocs köti őket össze, és csak a meg­mutatkozás formájában van különbség. A művész pedig az idő szülötte és a mozgás tükre. Egész pontosan az idő mozgá­sának a tükre. És ebben az idő­ben benne van a jövő is: hinni kell, a szívünkben kell hordani az életet. És benne van a múlt is. Csak onnan indulva halad­hatunk előre. Aki elfelejti gyö­kereit az kiüresedik és a mélybe zuhan.- k - n

Next

/
Thumbnails
Contents