Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-07 / 57. szám

1992. március 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Az elárvult orvosi rendelő Vilmány új általános iskolája. Az egykori Patay-kúria Politika? Fajgyűlölet? Ellenszenv? Nincs orvos Vilmányban, pedig választottak mester, hanem a képviselő-testület fogad­Mióta Baglé Magdolna doktornő elköl­tözött, betegeskedik az egészségügy Vil­mányban, illetőleg a környező kis falucs­kákban, Fonyban, Regécen, Mogyoróskán és Ile.jcén. Tavaly augusztusban még úgy tűnt, hogy sikerül talpra állítani, mert a Kárpátaljáról áttelepült dr. Méhész Lajos boldog volt, hogy elnyerte a pályázatot. Valakiknek azonban nem tetszhetett Mé­hész doktor, mert amikor csak kihúzta a lábát Vilmányból, betörtek a lakásába, megrongálták az autóját. November köze­péig bírta elviselni az atrocitásokat, az­tán végleg elköszönt. Az önkormányzat új pályázatot int ki, ám hogy addig se ma­radjon orvos nélkül az öt község, felkér­ték a Boldogkőváraljón élő, 1990 novem­berétől leszázalékolt dr. Danyi Lajost, vál­lalja el a tartós helyettesítést. A magát már teljesen egészségesnek érző, 40 év kö­rüli általános orvos örömmel vállalkozott rá, hiszen gyógypedagógus felesége is mun­kanélküli és a vilmány iák őt is tudták alkalmazni fűtőként, az asszisztencia ki­segítőiéként. Miért beteg, doktor úr? Február elejéig megérkeztek a pályáza­tok, három orvos ajánlkozott. Hetedikére összehívták a képviselő-testületi ülést, együtt volt az öt község 23 képviselője, ott volt dr. Mészáros Sándor, az encsi tisztifőorvos, dr. Záletnyik Pál, a Szikszói Kórház és Rendelőintézet helyettes fő­igazgató főorvosa, a három pályázó — és még sokan mások, mert nyílt ülés volt. Bemutatták a három pályázót. Az ede- lényi illetőségű, Erdélyből áttelepült dr. Wiszt Kálmán belgyógyászt, dr. Danyi La­jost és a diósgyőri kórház sebész szakor­vosát, a Bangladesben született, ám a sze­gedi Szent-Györgyi Egyetemen végzett, 17 éve Magyarországon élő dr. Md. Shah Alamot. A nyílt testületi ülés hangulata nem volt éppen kedélyes. Megkérdezték például, hogy Danyi doktor úrnak milyen beteg­sége van, hogy fiaital kora ellenére két évre leszázalékolták. Betegsége nem gá­tolja-e majd munkáját? Furcsállták azt is, hogy Shah Álam doktor sebészként akar körzeti orvosi munkát vállalni. Különben is, január 31-én megérkezett a polgármes­teri hivatalba egy levél, amelyben 456 vil- mányi lakos aláírásával támogatta dr. Da­nyi Lajost, Ez nem esett túlságosan jól a másik két pályázónak. A nyílt ülést kö­vetően zárt körben szavaztak a képvise­lők. Huszonketten, egy tartózkodás mel­lett (Mondreánné Lengyel Mária, vilmá- nyi polgármester tartózkodott), dr. Md. Shah Álamra szavaztak. Miért háborog Szakái Zoltán? Az Űj Magyarország február 25-i szá­mában Orvosválasztás Vilmányban cím­mel megjelent egy olvasói levél Patay Ti­bornak, a Magyar Demokrata Fórum vil- mányi szervezete elnökének aláírásával. Ugyanezt a levelet megkapta az Észak- Magyarország is. Mi nem közöltük le. Szerencsére. A levél ugyanis olyan állí­tást tartalmaz, amely fölött, értetlenül áll­tunk. És amelyet Patay Tibor is vissza­vont. A helyszín. Elsőként az MDF levelezési címén, a Fő, út 144. sz. házba csöngettem, ám ott nem Patay Tibor, hanem Szakái Zoltán nyi­tott ajtót. Pedagógus, önkormányzati kép­viselő, a párt helyi szervezetének alapító tagja, egykor elnöke. — Amit Patay elnök úr a hátunk mö­gött csinál, az egyszerűen érthetetlen. Aka­dályozza az önkormányzati munkát. Amit az Új Magyarországban megjelentetett, az etikátlan. Etikátlan? Egyszerűen nemigaz. Vádaskodásával lejáratta a polgármestert és megkérdőjelezte a képviselő-testület legitimitását. Egy pedagógus társammal együtt fontolgatjuk, hogy kilépünk. — Egy ember miatt a pártból? — Nem az MDF-ből, dehogy, csak avil- mányi szervezetből. — Ha nem tiltok, kérem mondja el, mi­ért nem Danyi doktor urat választották meg, ha már ilyen sokan támogatták a faluból? — Azoknak az aláírásoknak a fele ha­misítvány volt. A doktor úr munkájával nem igazán elégedettek az emberek, mert lassú, körülményes. A feleségét pedig va­lami oknál fogva nem bírják, nem tet­szik az sem, hogy pedagógus létére, szak­értelem híján injekcióz. Ám a legfőbb ok az, hogy nem tudjuk, mi a doktor úr be­tegsége. Beteg, vagy egészséges? Ha egész­séges, miért van leszázalékolva, ha beteg, miért vállalja ezt a nehéz munkát? Fé­lünk, hogy lerobban, aztán megint orvos nélkül maradunk. A bangladesi doktorról nagyon jó a szakvélemény és roppant megnyerő egyéniség. Az ősi birtokon A polgármester asszonyt szíven ütötte Patay Tibor tudósítása az Üj Magyaror­szágban, de még inkább fájlalja, hogy Shah Álam doktor visszalépett. — Patay Tibor ezzel azt érte el, hogy újra kell kezdenünk az egész procedúrát és az öt falu népének még sokáig meg kell elégednie a ritka rendelésekkel. Gönc­ről, Abaújvárról, Hidasnémetiből helyette­sítenek. Nem tudom, mi motiválja a cse­lekedeteit? Politika? Ellenszenv? Fajgyű­lölet? Ez utóbbit nem igen hiszem, hiszen a barna bőrű bangladesi orvos ellenében éppen a barna bőrű cigány lakosságot hergelte fel. Shah Álam doktor úr azért lépett vissza, mert mint mondja, látta a testületi ülésen, hogy a cigányok szemé­ből süt az ellenszenv. És persze megtudta az aláírásgyűjtést is. Ő azért pályázott sebész létére- körzeti orvosnak, mert bé­késebb környezetbe vágyik, vonzza a fa­lu. Itt pedig egyenesen kiutálták. Patay Tibor nem ismeri a vilmányiakat. Kis­gyermek kora óta nem járt itthon, ősei birtokán. Nemrég költözött haza. Lám, az emberek bizalmat szavaztak az egykori gróf fiának, ő lett az MDF elnöke. Kár, hogy csalódnunk kell benne. Kinek a rokona a bangladesi? — Visszavonom a levelem részletét, az az igazság, hogy nem voltam kellően tá­jékozott. Most már tudom, nem a polgár­ta el a bangladesi orvost -- mondja Patay Tibor. — De hiszen ott volt az ülésen. — A zárt ülésen már nem. Ellenben ki- szivárgott, hogy ott a becsületemen esett csorba. Az enyémen és a cigányokén. — Miért vette föl a harcot ilyen kemé­nyen Shah Álam doktor ellen?'. — Mert a lakosságnak nem sebészre, hanem belgyógyászra és gyermekorvosra van szüksége. Ez egyértelmű. — Danyi doktor sem nem belgyógyász, sem nem sebész. — De hosszú ‘ideig volt körzeti orvos és kitűnően dolgozik. Az emberek megszeret­ték. Tudom, azok az aláírások nem vol­tak egyöntetűen hitelesek, hiszen írástu­datlan emberek helyett is aláírtak család­tagok, de azóta gyűlik egy másik lista. Teljesen hiteles. Itt azonban még isok más­ról is szó van. Valakinek érdekében áll, hogy a bangladesi doktort hozza ide. — Pedig nem lehet rokona, komája sen­kinek. Bangladesi! — Persze, hogy nem. Itt politikáról van szó. „Legyen bárki, csak az MDF-es dr. Danyi Lajos ne!” E fölött az ember fö­lött átnyúlkálnak az elvtársak. Meg akar­ják fojtani. Ez már akkor kezdődött, ami­kor leszázalékolták. Azóta pedig akárhová pályázik, megtorpedózzák, sőt. igyekeznek lejáratni. Egy főorvos elvtárs üldözi — Engem egy ember üldöz kitartóan, mégpedig dr. Záletnyik Pál főorvos elvtárs — mondja dr. Danyi Lajos. Pályáztam Boldogkőváralján, ahol építkeztem, tehát végleges letelepedésre vágytam, aztán Ku- rityánban, most Vilmányban. Sehol sem sikerült. Kurityánban sem illetékes ugyan Záletnyik elvtáms, de az ottani főorvos ki­kérte a véleményét rólam. Záletnyik kü­lönben már nem is illetékes, mégis bele­szólt a mostani pályázatomba is. Politikai üldözött vagyok! Tönkre akarnak tenni a családommal együtt, — ön elkövetett egy bakit: amikor meg­kérdezték a nyílt ülésen, hogy mi a be­tegsége, miért százalékolták le, nem vála­szolt. Pedig billenhetett volna a serpenyő nyelve. „...teljesen meggyógyultam” — Sajnos, így ‘igaz. De annyira feldúlt voltam, attól féltem durva leszek Zalet- nyik főorvossal szemben, ha megszólalok. Most tehát, nagyobb nyilvánosság előtt el­mondom, mi a bajom, illetve mi volt a bajom. Boldogkőváralján, abban a csodá­latos kis faluban voltam körzeti orvos, szerettem az embereket, éreztem, ők is engem, úgy döntöttem, építkezek. Akko­riban havonta tizenötször ügyeltem, havi 240 órákat a munkám és az építkezésem mellett. Kimerültem, álmatlanság gyötört. Mindez egy reumatikus tünetet váltott ki, befeküdtem hát a reumatológiára. Onnan aztán átvittek megfigyelésre a megyei kórház II. pszichiátriájára, ahol egykor dolgoztam. Ám, ha egy orvos a pszichi­átrián köt ki, akkor egy 1972-es törvény szerint nem alkalmas munkavégzésre, te­hát két évre eltiltottak az orvosi (tevé­kenységtől. A betegségem ’89-ben volt és ’90 végén százalékotok le azzal, hogy pi­henjem ki magam. Gyógyszert már ’90 áp­rilisa óta nem szedek, teljesen meggyó­gyultam. Nem akarnék senkit besározni, de most már muszáj kimondani: méltá­nyosságból százalékotok le, mert orvos vagyok. Ha négy hónapig dolgozom, a le- százalékolásra nem vagyok jogosult. Én dolgoztam és dolgozni szeretnék. Nem hagynak. Kígyót, békát kiabálnak rám egyesek, de tudom, hogy a betegek sze­retnek. .Hogy a feleségem injekciót adott be? Ártalmatlan injekciók voltak azokós legalább annyira megtanulta a módját, mint egy nővér. Egyébként azért kénysze­rültünk ró, mert nem volt más, aki be­adja, nem volt asszisztenciám. Akit Danyi doktor vádol Dr. Záletnyik Pál valóban nem illeté­kes már szakvéleményezni pályázatokat, változott a rend. — Azért mentem el a vilmányi önkor­mányzati ülésre, mert meghívtak, tudván, hogy én régről ismerem Danyi doktor urat. — Milyennek ismert? — Jó orvosnak tartom. Sajnálatos, hogy beteg. Sok helyen dolgozhat orvosként ki­válóan, de egy ilyen nehéz körzetet, mint a vilmányi, nem szívesen javasolnék neki. — Azt mondják, ön politikai meggyő­ződése miatt üldözi... Emiatt szólt bele a kazincbarcikai tisztifőorvosi régióban levő kurityáni pályázatába is. — Erről természetesen szó sincs. Azt sem tudom, hogy politizál-e Danyi doktor és milyen pártnak a tagja. Hogy Kurt- tyánban is pályázott? Erről most hallok először. Ruszkabányai András, a Magyar De­mokrata Fórum megyei elnöke is. járt Vil­mányban. — Nem szívesen szólok bele helyi ügyek­be, ez ellenkezik a lakiteleki szellemmel. Tegyék rendbe az ügyeket ott, ahol kelet­keztek! Patay Tibor sajnálatos módon nem volt kellőképpen informálva, ezért írta azt a szerencsétlen levelet az újsá­gokhoz. Véleményem szerint Szakái Zol­tántól teljes mértékkel elvárhatta volna, hogy felvilágosítsa, hogyan is zajlik le egy orvosválasztás. Patay Tibor nem szegett meg semmilyen pártszabályt. Tévedett és ezt be is látta. Helyreigazító cikket ír az Üj Magyarországban. Ezt nem én taná­csoltam neki, hanem tőle tudom. Lcvav Györgyi Fotó: Farkas Maya I I >: £ 1 £

Next

/
Thumbnails
Contents