Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-31 / 77. szám

1992. március 31., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 «ewT.s Hitel a földre Két választás között, félidőben Visszaállítják a földhitel intézményét — jelentette be Szabó Tamás, a privatizáció­ért felelős tárca nélküli miniszter. Ezt a 'ki­jelentést tette Balafonfüreden a termelő­szövetkezeti vezetők megyei tanácskozásán. Mint mondta-, ennek a hitelnek már mű­ködni .kellene, hogy az új mezőgazdasági szövetkezeteket pénzforráshoz juttassa. A miniszter szerint egyébként az erre vonat­kozó törvény előkészítését és elfogadását követően jövőre a földhitel már működő­képes finanszírozási lehetőség llesz. De csak jövőre. A gyakorlat lebonyolítására a mai bankhálózat alkalmas. Arra vonatkozóan, hogy milyen forrásokból indítanák ezt az új finanszírozási formát, Szabó Tamás kö­zölte, hogy erre a célra csoportosítják majd más területekről a privatizációs bevételek eg!y részét. Nem ismeretlen Magyarországon a föld­hitel, hiszen az 1947-i.g már létezett. Lé­nyegét tekintve, ia. föld és a mezőgazdaság sajátos jövedelemtermelő viszonyait vette figyelembe, s hosszú távú kedvező hitelhez juttatta a termelőket. E hitel záloga maga iá föld, amelyet a visszafizetésig jelzálog terheli. A szövetke­zeti vezetők tanácskozásán több, a priva­tizációval szorosan összefüggő kérdés is fel­vetődött. Néhány ellentmondásos helyzetre is felhívták a miniszter figyelmét. Van olyan borvidék például, ahol a szőlőterüle­ték már magánkézben vannak, ugyanakkor a pincék egy része álllami tulajdonú, vagy éppen a szövetkezetek közös tulajdona. Sza­bó Tamás azt hangsúlyozta, hogy a meg­oldásokra mindenütt saját stratégiát kell kidolgozni. (Bekccsi) ill az eil A bükki és a zempléni hegyekben még fagyott a föld, nem egy helyen még hó bo­rítja az erdei tisztásokat, de nem engedett ki a föld fagya az északi domboldalakon sem —, ám a megye síkvidéki, ártéri ré­szein már felengedett ,a talaj — megkez­dődhetett az erdősítés. Mint arról Varga József u Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgató-he­lyettese tájékoztatott, .ültetik már a cseme­téket például a Bodrogközben, valamint a Tisza-menti részeken. Ezekre a területekre elsősorban nyárcsemetéket ültetnek. De a tavaszi erdősítésre nem ez a fa-féleség a jellemző, hanem a lombos csemeték. Az erdőgazdaság a tavaszon megközelítő­leg 700 hektáron ültet csemetéket. A .közel­múltban megkezdődött munka nyomán ed­dig már csaknem 200 hektáron került a ki­jelölt területen földbe a csemete. így pél­dául a dél-bükki részeken, Mocsolyás bőr- nyékén, mintegy 50 hektáron, a_ Hegya-lján pedig Tállya környékén 27 hektáron végez­ték ell a ta-vaszi erdősítést. Jó ütemben végzik a talajelőkészítést is, hogy az ültetést az idő felmelegedésével, a hegyi részeken, az és-zia.ki lejtőkön is folya­matosan végezhessék. Az erdősítést a gazdaság „.saját rezsiben’ végezteti, mert itt elsődleges a minőségi munka. Ezért ezt még nem adták „albér­letbe”, azaz nem privatizálták. Más mun­kákra, mint az ápolás, a tisztítás, törzslki- választó gyérítés, területenként szerződést kötnek a munkák elvégzésére vállalkozóik­kal, akik aztán azt meghatározott összegért végzik el. — Mi az, amit Tardos Márton, a szabaddemokraták frakcióvezetőié az elmúlt két év egyértelmű sikereként könyvel el? — A plurális politikai rendszer sikerének nevezem azt, hogy felszámoltuk a diktatúra politikai intéz­ményrendszerét, -s kialakult a parlamentáris demokrácia. A parlamenti választások, a legitim kormány megalaku­lása történelmi múlttá tették a diktatúrát. — A parlamenti választá­sokat követő hónapokban több elemző azon a nézeten volt, hogy Magyarországon olyan politikai váltógazdál­kodás fejlődik ki, amelynek egyik pólusán a Magyar De­mokrata Fórum áll, mint konzervatív stílusú, keresz­ténydemokrata eszmeiségű párt, a másik pólust pedig a liberális SZDSZ határozza meg. Két év elteltével mint­ha nem lenne egyértelmű az, hogy egy bármikori váltás után a szabaddemokratáké lesz a. vezető szerep. — Nem haszontalan a kon­zervatív kifejezés pontos tartalmára emlékeztetni. A demokratikus államokban a szociálliberális és a konzer­vatív politikai erők közötti különbséget a piacgazdaság­hoz való viszony határozza meg. Az egyik oldalon a-szo­ciális, jóléti állami beavat­kozások szükségességének hangoztatása, a másik, a konzervatív oldalon a kapi­talizmus klasszikus modell­je, az állami beavatkozás visszaszorítása áll. E tekin­tetben sem a mai kormány­ra, sem az M.DF-re nem fe­lel meg a konzervativizmus szokásos fogalomhasználata. A kérdés érdemére: a par­lamentáris demokrácia felté­telez szisztematikus váltáso­kat a végrehajtó hatalom gyakorlásában. Ennek elég nagy az aktualitása az el­múlt két év után. Több köz­vélemény-kutatási adat azt mutatja, hogy a ciklus, de­rekán a mai ellenzéki pár­tok többségi támogatást él­veznek a kormánypártokkal szemben a választók köré­ben, aminek szívből örülök. A mai parlamenti és önkor­mányzati erőviszonyokat te­kintve a szabaddemokratáké a legjelentősebb ellenzéki párt, ugyanakkor a szimpá­tia indexek nemcsak az MDF, hanem az SZDSZ népszerű­ségének csökkenését is mu­tatják, ami elkeserít, ezt jel­zik. Ügy vélem, hogy a pár­tok közötti erőviszonyok nem feltétlenül a közvélemény­kutatások pontos másaként alakulnak. Meggyőződésem, hogy indokolatlan lenne, ha az ellenzék — vagy azon be­lül a liberális pártok — el­bíznák magukat, de azt is biztosra veszem, hogy az MDF-fel kötött paktum és a párton belüli torzsalkodások miatt az SZDSZ-népszerűség is megváltozik. Visszanyer­jük a választók bizalmát. A novemberi küldöttgyűlés óta még nem sikerült integrálni a pánton belüli nézeteket. A tapasztalataim szerint a gondjaink nem ideologikus jellegűek. Az SZDSZ nem tradicionális párt. Követke­zetesen képviseli az átala­kulást, de ellenzéki szerep­ben, s a pátit tagjai az ügyek menetébe alig szólhatnak bele, a nagypolitikában tét­lenségre vannak kárhoztatva. 'Ebből a szempontból a ma­gyar viszonyok annál is in­kább kedvezőtlenek, mivel itt a kormány és a parla­menti többség nemcsak né­hány alapvető törvényt mó­dosít két választás között, hanem átalakítja a politika és a gazdaság teljes intéz­ményrendszerét. — Köznapi álláspont le­het, hogy a kormány mun­káján lemérhető a koalíciós pártok hatóereje, de az el­lenzéki pártok is értékelhe­tők az önkormányzatokban. Nem tudom, hogy ezen a té­ren pozitív élményekkel gaz­dagodna-e a szemlélődő. — Logikus azt gondolni, hogy a szabaddemokraták­nak a helyhatóságokban kell eredményeket felmutatniuk. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Az önkormányza­tok működési feltételei más­fél évig bénítóak voltak. A választási ciklus derekán még mindig nem teljesen ki­alakult az önállóságuk és a kormány által delegált köz- társasági megbízottakkal való kapcsolatuk fogyatékos. To­vább rontja a helyzetet, hogy az önkormányzatok költség- vetési finanszírozása drasz­tikusan csökkent, miközben megmaradtak a feladatok. Közel működésképtelen hely­zetben birtokolunk parancs­noki pozíciókat. Némi re­ménysugár, hogy egyre több lehetőség nyílik az önkor­mányzati vagyonnal való gaz­dálkodásra, de ez olyan fo­lyamat, amelynek kiteljese­déséhez még számos feltétel hiányzik, ráadásul a hasz­nok ,sem jelentkeznek egyik napról a másikra. További nehézség, hogy a parlamenti ellenzékben levő pártok nem feltétlenül működnek együtt az önkormányzatokban. Az SZDSZ több helyütt abban a helyzetben van, hogy a he­lyi választáson győztes párt­ként nem utasíthatja vissza a polgármesteri helyet, de a partnerei — mint például a Fidesz — nincs kényszer- helyzetben, és ezért vissza­utasítja a nehéz helyzetben levő települési önkormány­zat irányításába való kocká­zatos belépést. — A parlamenti ellenzék meglehetős türelmetlenséggel kéri számon a kormányon az államháztartás ésszerűsítését, a költségvetés átalakítását, á privatizáció felgyorsítását, a gazdasági deregulációt, az ál­lam minél kisebb teriiletré szorítkozását. Indokolt-e az 1992-es helyzethez mérten többet várni gazdasági té­ren, miközben' ismert, hogy a magyar gazdaság eszköz- állománya, termékszerkezete nem. éppen üzletre ingerlő a befektetők számára? — Az Antall-kormány fő hibájának azit tekintem, hogy 1990 tavaszán megalapozat­lanul rózsás kilátásokat csil­lantott meg a nem túl távo­li jövő gazdasági kilátásai­val kapcsolatban. A kormány köreiből olyan ígéretek hang­zottak el, hogy a némát és olasz kereszténydemokrata politikai és pénzügyi támo­gatás olyan mértékű lesz, amely még az államadós­ságra is megoldást jelent. MDF-es pártpolitikus han­goztatta azt is, hogy a nem­zeti kormány csak megnyom­ja a gombot, s máris emel­kedik az ország, hisz eddig csak a kommunisták alkal­matlansága és .rosszindulata gátolta meg ebben. E szem­lélet lehetetlenné tette a po­litikai váltás pillanatában ki­alakuló tárgyalási pozíciók kiaknázását könnyítések el­érésére, továbbá félrevezet­te az államosítások ma is ható, kedvezőtlen következ­ményeiről, a jól működő ma­gántulajdon általános elter­jesztésének nehézségeiről, pe­dig magántulajdon nélkül nem működik a piacgazda­ság. Privatizálni kell, s a társadalom nehezen fogadja el, hogy a piac annyira ér- 'tékeli a magyar vagyont, amennyire. Különösen nehéz elfogadtatni a privatizációt, mert annak rövid távú lát­szata, hogy néhányan meg­gazdagodnak, míg az ország rosszul él. A gazdaságra erő­szakosan rátelepedett kom­munista diktatúra legkedve­zőtlenebb öröksége az, hogy hátrahagyta a privatizáció nehezen megvalósítható fel­adatát és a nagy elosztási .rendszerek átalakításának kényszerét. Ma még sok vál­lalat van állami tulajdonban. Ezek azonban nem igazán lehetnek működőképesek, mi­vel a mai kormány nem vál­lalhatja a minden szinten irányító állammodellt, s kép­telen olyan, a külvilágtól izolált gazdasági környezet létrehozására, melyben, a do­mináló állami tulajdon mű­ködni képes. — A választási ciklus má­sodik felére gazdasági növe­kedést ígérnek a kormány meghatározó körei. — Egy kormány megtehe­ti, hogy a választási győzel­me érdekében konjunktúra­élénkítő intézkedéseket hoz. Ám a feltételek hiányában ez nagyon veszélyes lehet. Olyan környezetben, ahol a vállalati vagyon ellenőrizet­len felélése folyik, ahol az ingatlanpiaci befektetések több hasznot hozhatnak, mint egy termelőberuházás, nos ott illúzió a gazdaság növe­kedésével számolni. Krecz Tibor Testünk és lelkünk várja a tavaszt, a hosszúra sikeredett tél sanyarú hetei, hó­napjai után. A naptár szerint ugyan már megérkezett az oly régen várt évszak, ám Sándor, József, no rheg Benedek zsákjában hűvös hajnalokat, csípős szelet, sötét felle­geket és esőt hozott, amely nap nap után menetrendszerűen megérkezik. .Hol van a kikelet, a tavaszi napsugár, melybe ha belenézünk hunyorgunk, öröm­mel fürdethetjük benne arcunkat? És hol, merre bújkál a tavaszi vidámság, mely- mosolyra fakaszt, és amitől kisimulnának sápadt arcunkon a redők? Mintha a borús időben az a cseppnyi jókedvünk is elment volna. Pedig a legtöbb ember mostanában az élet apró örömeit is hálásan fogiadja. Egy szál virág, egy emberi szó, vagy —, s ez bizony nem ritkaság mostanában — egy kiadós, jó ebéd is napokig jókedvre derít.. Várjuk a tavaszt. A gyerekek az ablak mögül lesik, mikor lehet végre futkározm egy kicsit, vagy rugdosni a labdát —, ha másutt nem — a ház előtt, ia betonon. A lányok új ruhájukhoz, tavaszi frizurájuk­hoz szeretnének végre egy kis napfényt, és könnyű, friss szellőt, mely meglengeti szok­nyájuk fodrát. A családanya számlálgatja forintjait a piacon, hogy vehessen egy kis zöldet, friss gyümölcsöt a családnak, és ne csak szalonnával, meg paprikás krumplival lakassa jól az egyre növő és mindig éhes gyerekeket. A férfiak egy kis pecázásra vágynak, s hozzá a melegebb időre, mert hiszen a hűtött .sör csak úgy esik jól iga­zán. A legjobban talán mégis az öregék, az életük naplementéjét töltő emberek vágy­nak már a tavaszra. Fájó csontjaik, reumás derekuk, reszkető lábuk és agyondolgozott két kezük megérdemelné már, hogy itt le­gyen a kikelet. Mert, ha megérik a tavaszt, s nem dőlnek ágynaik, akkor talán még is­mét megélnek egy esztendőt. Higgyünk benne, most már csak :i.tt lesz az igazi tavasz. Hiszen annyira várjuk. (gy. k.) Fotó: F. L. Ezt is megértük: Sertéshúst importálunk! Szereti a zavaros pénzügyeket? Nyisson OTP-folyószámlát! Az Agrárpiaci Rendtartást Koordináló Bizottság legutóbbi ülésén döntés született arról, hogy a testület felfüggeszti a további gabonaexport-engede- lyek kiadását. Jelenleg ugyanis közel 7 millió tonna gabonára van kiviteli engedélyük magyar cégeknek. A felfüggesztes nem vonatkozik az EK tagországok­ba kivihető mennyiségek enge­délyezésére — tájékoztatott Bo­tos Károly, az FM agrárrend­tartási főosztályának vezetője. A főosztályvezető elmondta még: az Agrárpiaci Rendtartási Koordináló Bizottság emellett döntött arról is, hogy mintegy 200—400 ezer tonna kukoricát vásárolnak fel az állami tarta­lékkészlet növelésére az inter­venciós alapból, tonnánként 6800 forintos áron. A termelők az eladott mennyiség ellenérteket két részletben kapják meg, fe­lét közvetlenül a felvásárlás után, a másik felét legkésőbb szeptember 15-ig egyenlítik ki. A testület határozott arról is, hogy engedélyezi 250 ezer vá­gósertés, illetve ennek megfe­lelő egyenértékű csontoshús be­hozatalát az országba — ez a csontoshús egyenértékben szá­mítva mintegy 13 ezer tonna. (A csontoshús egyenérték alatt apróhús és hasított félsertés értendő.) A behozatali engedé­lyeket a 95—120 kilogrammos sertésekre adják ki. Am lehe­tőség lesz arra is, hogy mint­egy 100 ezer darab magyar vá­gósertés kivitelét is engedé­lyezzék — pályázat útján — a termelőknek. Ez utóbbi tételre viszont semmiféle exporttámo­gatást nem lehet igényelni. Sőt, mind az export, mind pedig az import engedélyek kiadásakor 5 százalékos letéti díjat kel] befizetni a komoly üzleti szán­dék biztosítására. Botos Károly cáfolta azt a termelők körében elterjedt hí­resztelést, hogy megtiltanák a vágóm.arhaexport'ot. Annyit el­ismert a főosztályvezető, hogy szó volt az ideiglenes tilalom­ról, ám ezt a bizottság nem tartotta indokoltnak. Főként azért döntöttek így, hogy meg­akadályozzák a másodlagos en­gedélykereskedelmet. Ebben a nehéz világban bizony nem árt, ha az em­ber a szokottnál is jobban figyel a pénzügyeire. Hogy időben fizesse a tartozáso­kat, az úgynevezett közüze­mi díjakat, s hogy tisztá­ban legyen vele: mikor, mennyit költhet még. Nincs jobb megoldás, benyomni a pénzt a OTP-be, aztán ap­ránként kiszedegetni, ami­kor valóban szükség van rá ... Megyek az egyik OTP- fiókba érdeklődni. Csak úgy, mert éppen útba esik, s mert kíváncsi vagyok, mennyi van a számlánkon? Magamban elképzelem: a hölgy kéri a számlaszámot, a személyit, pötyögtet né­hányat a számítógépen és megmondja, mi a helyzet. Ezzel szemben a valóság, hogy bemegyek az OTP-be, adom a számot, az igazol­ványt, az ügyintéző veszd a telefont és felhívja a szám­lát kezelő Árpád utcai fió­kot. Aztán közli, hogy két héttel ezelőtt körülbelül (!) mennyi volt a számlán. Ugyan kit érdekel ez ép­pen a mai napon? Megyek az OTP-be pénzt felvenni. Nagyobb összeget, melynek fedezetét egy hete fizette be a férjem, A szá­mítógép (mert az Árpád utcán már van) azt mutat­ja: az egy hete helyben feladott pénz még nem ér­kezett meg a fiókba, illet­ve, hogy nem könyvelték el. Mehetünk haza a be­fizetést igazoló csekkért, ahelyett, hogy ők néznének utána a könyvelésnek. Fel­háborodásunkra, hogy túl lassú az egész ügymenet, a válasz: keressünk másik bankot! Megfogadjuk, így te­szünk. Mert nemcsak hogy egyre zavarosabbak a pénz­ügyeink, hanem félünk. At­tól, hogy az OTP élőbb­ül óbb belebukik abba, amit csinál. Legalábbis, ha ez így marad. Mert nyuga­ton — amerre kajtatunk — ez bizony így szokás. Még akkor is, ha egyik szám­lafajtáról a másikra áll át a bank... —m. szabó— Újabb adósok Az Országos Társadalom- biztosítási Főigazgatóság nem először él azzal a le­hetőséggel, hogy nyilvános­ságra hozza adósainak listá­ját. Az előző felsorolásban, ami az 1991. december 31. állapotot tükrözte, 130, zö­mében állami gazdálkodó egység neve szerepelt. A közelmúltban közzétett lis­tán 30 egyéni és társasvál­lalkozó található, közöttük három Borsod megyei, az arlói Pentagon Kft., és két miskolci, a Baumas ÉÁÉV Kft. és Tokaj-hegy- aljai Komplett Kft. Társa­ság, akik mintegy 180 ezer forinttal tartoznak a főigaz­gatóságnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents