Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-24 / 71. szám

1992. március 24., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A vagyonnevesítési részjegyek és az üzletrész Korábban néhány terme­lőszövetkezetnél ugyan elő­fordult a tagsági viszony létesítésénél részjegy váltá­sa, az új szövetkezet létesí­tésénél viszont ez már kö­telező. A részjegy váltása viszont hátrányosan érinte­né a meglévő tagokat, amennyiben saját költsé­gükre részjegyvásárlással terhelnék ia szövetkeze­tét. Ennek elkerülésé vé­gett teszi lehetővé a tör­vény, hogy a részjegy vál­tását a vagyonnevesítéssel azonos módon, tehát pénz­beli megváltás nélkül is megoldja. A megoldás mód­ja, hogy a közgyűlés meg­határozza a szövetkezetben tagi felvételként rendszere­sítésre kerülő részjegy ösz- szegét (ez tagonként érten­dő). A részjegyek összegének felső határa viszont nem haladhatja meg a mérleg szerinti vagyon 10 százalé­kát, de ettől alacsonyabb lehet. Mint ahogy a va­gyonnevesítésnél is történt, nemcsak a most aktív ta­gok, hanem a tagi viszonyt helyreállító tagok is jogo­sultak a részjegyre. Nem téried ki a tagi helyreállí­tók teljes körére a rész- jegyjuttatás, még azok esetében sem, akik 5 éves tagsági viszonyt igazoltak, ha a törvény más okból a tagsági viszony helyreállí­tását nem teszi lehetővé, így például az örökösök sem jogosultak részjegyre. Lényeges, hogy ezek a nem vásárolt, hanem jutta­tott részjegyek a termelő- szövetkezet vagyonának 10 százalékát köthetik le, amely a zárszámadás után osztalékra és jutalékra jo- gosi'1, kilépéskor pedig név­értékén kifizetendő. A ki­bocsátott részjegyek össze­gével csökkentett vagyon­részt üzletrész formájában kell nevesíteni. Itt figye­lembe kell venni, hogy vannak olyan szövetkezetek, amelyek már az összvagyo- nuk 50 százalékát és az az­óta bekövetkezett vagyon­növekmény teljes értékét vagyonjegy formájában ne­vesítették. Az olyan téeszek- nél. ahol ez megtörtént, gyonrész osztható üzletrész formájában vissza. Az ily módon felosztásra! kerülő vagyonrész a közgyű­lés határozatának megfelelő­en kerül nevesítésre oly mó­don, hogy a közgyűlésnek (taggyűlésnek) kell dönteni abban, hogy mely szempon­tok alapján végzi a nevesí­tést. Figyelembevehető itt a ledolgozott évek száma, a szövetkezetben ledolgozott idő alatt betöltött és a szö­vetkezet működését lényege­sen befolyásoló beosztás. Fi­gyelembevehető továbbá a kifizetett munkabér is, bár ez a szempont súlyosan sér­ti a gazdaságot egykor lét­rehozó alapítók és egyszerű tagok érdekeit. Igazságosnak tartom, ha ,a felosztásra ke­rülő vagyonrészt 60—70%- ban a szövetkezetben ledol­gozott idő alapján, 10—20%- ban a termelésirányítási munkakörben ledolgozott be­osztások értékelése szerint és nem a kifizetett bérek sze­rint állapítják meg:. Kifeje­zetten fontosnak tartom az alapítók által bevitt kezdő vagyonhányad figyelembe­vételét a közös használatba adott földterület, egyéb esz- Iközök, cséplőgép, traktor, igásállat, szdkér, stb. vonat­kozásában. E felosztási móddal a szö­vetkezet teljes tagsága azo­nos elbírálás alá esik. A bé­rek figyelembevételénél sú­lyos hátrányba kerülne pél­dául az infláció miatt bekö­vetkező aránytalanságokat nem figyelembevevő mód­szer, hiszen 20—30 évvel ez­előtt egy egyszerű tsz-tag évi bére nem érte dl egy mostani ágazatvezető egyha­vi fizetését. Tehát ha ezt vennénk figyelembe 10—12 évi munkaviszony állna azo­nos arányban egy mai egy hóbapos munkáéi szón nyál, ami ugyebár teljesen igaz­ságtalan. így i.s marad néhány ki- küszöbölhetetlen joghátrány pl. a már nevesített vagyon tekintetében, mert itt is tör­téntek, ha nem is jogsértések, de a tagság igazságérzetét sértő események. Az átalakulás folyamán aá így kiosztott vagyonjegyeket is üzletrészként kell kezelni, de a közgyűlés dönthet úgy ás, hogy az új üzletrésáköt- vények kiadásánál ezt a va­gyonrészt figyelembe veszi és összevontan kezeli, mint az értékhányad maximumát. A bármi módon idegen tulaj­donba került vagyonjegy he­lyett is üzletrész értékpapírt kell kiadni a vagyonjegy egyidejű visszavonásával. Az üzletrészre, mint ér­tékpapírra ugyanazok a sza­bályok vonatkoznak, mint bármely eladható, örökölhe­tő más értékpapírra. Termé­szetesen csak az új alapsza­bály elfogadása után. A következő cikkben a ter­mőföldre vonatkozó külön­leges szabályok ismertetésé­re kerül sor. Egyúttal sze­retném az olvasót tájékoztat­ni az új gazdaságok és egyé­ni gazdák számára folyósít­ható kölcsön, illetve hitel- igénylés feltételeiről. Felhí­vom az érintett egyéni gaz­dálkodók és a termelőszö­vetkezet átalakításában részt vevő tagok figyelmét, hogy lehetőségük van ügyvédi ér­dekképviseletre, akik a 'kár­pótlási, illetve az átmeneti törvény ismeretében minden taggyűlésen a termelőszövet­kezeti tagság megbízása alap­ján részt vesznek és részt vehetnek e rehdkívül fontos munkában, mert sem az or­szággyűlési képviselők, sem a szakértők nincsenek olyan számban, hogy adott idő­pontban minden egyes átala­kuló taggyűlésen részt vegye­nek. Rajkai Zsolt országgyűlési képviselő 33. csoport A Dnyeszter-folyó elérésé­vel új szakasz kezdődött a honvédség keleti hadjáratá­ban. Már július 6-án Werth Henrik íróasztalára került Gerd von Rundstedt tábor­nagynak, a német déli had­seregcsoport parancsnokának kívánsága a honvéderők to­vábbi felhasználását illetően. Eszerint a németek a küszö­bön álló ukrajnai hadműve­letekhez csak a gyorshadtes­tet igényelték a megfelelő ki­egészítő egységekkel együtt, Azt javasolták, hogy a 8. ha- tárvadászdandár és az 1. he­gyidandár váljék ki az arc­vonalból, és maradjon meg­szálló csapatként Galíciában. Werth döntése nem váratott magára sokáig: július 7-én beleegyezését adta, hogy a kereken huszonnégyezer fős gyoi’shadtest német aláren­deltségbe kerüljön. Ezzel a Kárpát-csoport mint hadmű­veleti egység megszűnt létez­ni. Szombathelyi Ferenc al­tábornagy 1941. augusztus el­sejével az elfoglalt szovjet területek katonai közigazga­tási parancsnoka lett, az em­lített két magyar dandár pe­dig katonai közigazgatási fel­adatok ellátására Galíciában maradt. Július 8-án, a Vörös János tábornok vezette 2. gépko­csizó dandár Zalescsikinél át­kelt a Dnyeszteren és a Sze­ret folyót is maga mögött hagyva Gelobotcsikig nyo­mult előre. Követte őt a had­test másik két dandára is. Július közepén a magyarok­tól északra tevékenykedő né­met csapatok majd’ minde­A négy napig tartó Utazás ’92 kiállítás keretében tar­tott sajtótájékoztatót márci­us 20-án a kőbányai vásár­városban a budaörsi székhe­lyű Air Service. A vállaltat vezérigazgatója, dr. Kozma László ez alka­lommal jelentette be, hogy az eddigi mezőgazdasági légi- művelést végző Air Service, a megrendelések drasztikus visszaesését követően újabb vállalkozásba kezdett. Május 4-tő'l heti három alkalom­mal — hétfőn, szerdáin és pénteken — menetrend sze­rinti légijáratókait indít Bu­daörsön kívül az ország hat városába. A közel 300 repü­lőgéppel' rendelkező vállalat egyelőre hat lengyel gyárt­mányú, tízszemélyes AN—2 típusú géppel bonyolítja le az utasforgalmat úgy, hogy Budaörsön átszállási lehető­séget biztosít továbbutazók részére. Az Air Service az nütt elérték az 1939-es szov­jet határt, és előkészületeket tettek az úgynevezett Sztálin- vonal, a régi, részben már leszerelt erődrendszer áttö­résére. A német déli had­seregcsoport feladata lett a szovjet délnyugati front fő­erőinek bekerítése és meg­semmisítése. Ebben műkö­dött közre a magyar gyors­hadtest, amely július 23-tól kezdve Tulcsin térségéből a Bug-folyó nyugati partján a német 17. hadsereg aláren­deltségében nyomult előre a Fekete-tenger irányába. A németek általánosságban meg voltak elégedve a magyarok teljesítményével. Igaz, az utánpótlás egy részét ők vet­ték a kezükbe. Nemcsak a honvédek élelmezéséről gon­doskodtak, de vállalták a né­met típusú lövegek lőszerel­látását és a gépkocsik üzem­anyagellátását is. Nyelvi problémát az egymás közötti érintkezés nem okozott. A legtöbb magas rangú hon­védtiszt még a Monarchia idejében kezdte meg katonai pályafutását, s értett és be­szélt németül. Ami meg a magyar kato­nai virtust illeti, azt a né­metek nemegyszer olyan fegyvertényből ismerhették meg, mint amilyen 1941. augusztus elején Umanytól délre, Pervomajszk körzeté­ben történt. Egy német szem­tanú így örökítette meg a háború utáni visszaemléke­zésében az 1. lovasdandár 3. huszárezredének lovas szaka­szát, amelyet Pongrácz Pál ezredes vezetett: „Ismét ke­IBUSZ-irodákkal kötött szer­ződést helyfoglalásra, me­netjegyek kiadására, illetve az induló és érkező utasok városba szállítására. A je­gyek ára változó. A Debre­cen—Nyíregyháza közötti díjtétel 500, míg a legmaga­sabb a Szombathely—Debre­cen közötti menetjegy, óra 4390 forint. Május 4-tő'i a következő városokat érintik az Air Ser­vice gépel: Győr, Szombat­hely, Szeged, Nyíregyháza, Debrecen és Pécs. Miskolc egyelőre kimaradt, a menet­rend szerinti légiforgalom­ból, ezt a vállalat azzal in­dokolta, hogy a repülőtér jelenleg nem rendelkezik a légi forgalmat biztosító felté­telekkel. Mindezek ellenére azonban egyedi igény esetén is vállalják a légiszállítást. Felmérések alapján a me­netrend összeállításánál fi­gyelembe veszik a tovább­mény harcban álltunk a két­ségbeesetten védekező ellen­séggel, aki egy magas vas­úti töltés mentén ásta be ma­gát. Már négyszer rohamoz­tunk, és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok károm­kodott, a századparancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszár­ezred jelent meg a színen. Nevettünk. Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: ezek a magyarok megbolon­dultak ! Lovasszázad lovas­század után közeledett. Pa­rancsszó harsant. A bronz­barnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereg­hez. Fénylő arany parolis ez­redesük kirántotta a kard­ját. Négy-öt könnyű páncél­kocsi vágódott ki a szárnyak­ra, az ezred pedig a délutáni napban villogó kardokkal vé­gigvágtatott a széles síksá­gon. Seydlitz rohamozhatott így valaha! Minden óvatos­ságról megfeledkezve, ki­másztunk az állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm! El­dördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlen- kedve néztük, ahogy a szov­jet ezred, amely addig elke­seredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordul, és pánikszerűen otthagyja állásait. A diadal­mas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csil­logó szablyájukkal aprították őket. A huszárkard, úgy lát­szik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen.” Az umanyi csata után a gyorshadtestet a német 1. páncéloscsoportnak rendelték utazók igényeit. így például a Szombathelyről 6.35-kor induló utas budaörsi átszál­lással 9.45-kor érkezhet Sze­gedre. A vállalat ezenkívül speciális, igényeket is bizto­sít egyedi megrendelésre, az ország bármely pontjára el tud jutni háromszemélyes MD—500-as típusú helikop­tereivel. vagy tizennégy fé­rőhelyes, L—410-es gépével, a vonalba bekapcsolt bár­melyik repülőtérre. Az IBUSZ mairlketingigaz- getója, Tóth László elmon­dotta, hogy az Air Service- vei kötött megállapodás mel­lett. az osztrákokkal közös vállalkozás keretében, Euró­pára kiterjedő légiforgalmi lehetőséget tud biztosítani, amelyeket elsősorban üzlet­embereknek ajánl. Mindez egyfajta felmérésre ad lehe­tőséget az 1996-os világlkiál­alá. Pervomajszk város tér­ségében gyülekeztek. Miklós Béla tábornok szívesen vet­te volna, ha dandárai nyolc­tíz nap pihenőt kapnak. Je­lentette, hogy: „A kerékpáro­sok szíve, tüdeje tönkre van. Harminckét napja pihenő nélkül tart az előnyomulás. A kerékpár- és gépkocsi­anyag gyökeres javításra szorul.” De előtte megje­gyezte, hogy a veszteségek aránylag nem nagyok, mivel a gyorshadtest addig arány­lag nyugodt frontszakaszon küzdött. A német hadvezetőség azonban versenyt futott az idővel, mert a visszavonuló szovjet csapatok nyomában akart maradni. Miklós Béla is megkapta az új paran­csot: három dandárával for­duljon délnek, és a Bug és Ingül közötti, körülbelül 35 kilométeres frontsávon köze­lítse meg a fekete-tengeri Nyikolajev kikötővárost. Augusztus 14-én a gyors­hadtest első egységei elérték Nyikolajev városát. Ott a német hadvezetőség megállí­totta a támadást. Amíg ugyanis a magyarok észak­ról közelítették meg e fon­tos fekete-tengeri kikötővá­rost, addig nyugatról a né­met 11. hadsereg alárendelt­ségében román kötelékek is beértek Nyikolajevbe. A né­met hadvezetőség tisztában volt a magyar—román vi­szállyal. El kellett kerülni, hogy a két szövetséges had­sereg esetleg Nyikolajev ost­roma ürügyén egymásnak es- .Tel?át bölcsen úgy dön­töttek, hogy sem a román, sem a magyar csapatokat nem engedik be a városba. A nyikolajevi előrenyomu­lás után a gyorshadtest még keletebbre került. Krivoj Rog területét jelölték ki gyüleke­zési célra. Következik: A 2. magyar hadsereg felvonulása csak megmaradó va­LEPORELLÓ? PÁTRIA SZAKÜZLET látásra való felkészülésire. — ete — Gosztonyi Péter A magyar honvédség a második világháborúban A Bernben élő magyar hadtörténész hatalmas for­rásanyagra támaszkodó krónikájának első hazai kiadá­sa elé ezt írta: „A második világháború áldozatainak emlékére, a 2. magyar hadsereg hadbaindulásának 50. évfordulóján.” Az Európa kiadásában megjelenő könyvből részleteket közlünk. II. A gyorshadtest útja Ukrajnában Miskolc (egyelőre) kimaradt

Next

/
Thumbnails
Contents