Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-24 / 71. szám

XLVIII. évfolyam, 71. szám 1992. március 24. Kedd Ára: 9,60 Ft BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA A fénymásolt bankók nem itt készültek (Lapunkban az elmúlt be­itekben (kétszer adtunk hírt arról, hogy hamisított dol­lár, illetve .márka bankókat foglalt le ia rendőrség, és, hogy megindult a nyomozás a pénz.iegyhamiisítók után. Mind a kétszer szóltunk, ar­ról, hogy ezeket a papírpén­zeket .valószínűleg színes lé­zeres fénymásolóval készí­tették. (Mivel megyénkben tudomásunk szerint csak egy ilyen Canon típusú be­rendezés működük — még­pedig a Miskolci Fényké­pészszövetkezet és a Pro-fix Betéti Társaság közös üze­meltetésében, Miskolcon, a Városház téren — érdeklőd­tünk, náluk nyomtathatnak-e ezzel a technológiáival már­kát, dollárt, vagy egyéb bankót? — Elvileg igen — mon­dotta a BT vezetője, Balogh Imre. — Ám, tisztában kell lenni azzal, hogy a fénymá­soló kódja — igaz, láthatat­lanul —, rajta szerepel min­den másolaton, így, nagyon könnyen rajta lehet veszte­ni az ilyen kísérleteken. Mór csak azért is, mert ezeket az igen korszerű gé­peket szám szerint nyilván­tartják. Az ominózus veszp­rémi pénzhamisítók is így ibuktak le. — Egyéb védelem? .Mond­juk, ha valaki zárás után behatol a boltba, és üzem- behelyezi a berendezést? — ötféle védőrendszerrel működünk, és csak egy, ál­talam ismert ilO jegyű .szám­kód ismeretével lehet bein­dítani a fénymásolót. Azt hiszem, aki ide este, sötéte­dés után* betér, .az harmad­napra sem tudja megfejte­ni a kombinációt. .Egyéb­iránt, ha különböző hivata­los okiratokról, útlevélről, személyi igazolványról, bi­zonyítványról kérnek tőlünk másolatot, még (külön is biz­tosítjuk magunkat. Ugyanis nem egy az egyben készít­jük e.l ezeket, hanem mini­málisan eltérünk az eredeti nagyságtól. (Mert különben nemigen lehet szabadszem­mel megkülönböztetni az eredetit a másolattól. — Naiv a kérdés: a ha­misított pénzek tehát nem itt készültek? — Természetesen nem, eg­zisztenciánkat egy ilyen ka­landor akció miatt nem (koc­káztatjuk . .. I. S. f,---------- ■ ~ -...........-....................... —................. P arádéznunk a szegénységben A történet meg nem olyan régi, hogy ne lehetne minden apró részletére élesen emlékezni. Pár esztendővel ezelőtt történt, hogy ismerősöm használt külső gumikat vásárolt élemedett korú Trabantjára, egy­részt azért,' mert újra már akkor sem volt pénze, másrészt bízott abban, hogy a nyu­gati használt többet er a keleti gyári da­raboknál. Ez utóbbiban persze nem is kel­lett nagyon csalatkoznia. Egy csendes hét végén, amikor ismerősöm éppen maszek elfoglaltságába temetkezett, serdülő fia kihasználva a felügyelet hiányát, a jócs­kán kopottas gumik márka feliratát fehér festékkel tette még láthatóbbá. Aztán a család parádézhatott a jó öreg Traban­ton, amelyik valósággal megszépült a ko­pott eleganciájú gumiktól. Parádéztunk a szegénységben, jegyezte meg akkortájt az ismerősöm. Mint most utólag kiderült, ez a gumibehozatal is távolabb mutat, mint ahogy azt akkor hittük. Jóllehet igaz volt, hogy nem állt mindig elegendő új gumi a boltokban, mint most, amikor az ilyes­mi könnyűszerrel beszerezhető bármelyik benzinkútnál, virágboltban és kalapos üz­letben is, aztán az is igaz, hogy nagyon jól jött valamennyiünknek az alkalmi ol­csóság, ám ma már nyilvánvaló, az igazi üzletet megint mások csinálták, nem mi a kisemberek. Napjainkban már napfényre derült, hogy Nyugaton a megváltozott szabványok mi­att le kellett mondaniuk az autósoknak azokról a lekopott gumikról, amilyeneket a hatóság nálunk még elfogadott a jár­műveken. Kapva kaptunk hát az alkal­mon, mármint azok, akiknek annak idején az ilyen tevékenység folytatásához jogo­sítványuk volt. Hozták a sokvagonnyi gu­mit a mesés Nyugatról egyrészt azért, mert azzal a bajban lévőkön segíthettek, más­részt azzal a szándékkal válogatták át a nyugati gumihulladék temetőket, hogy ki­mentsék, a még felújításra alkalmas da­rabokat. Amint azt egy a napokban el­hangzott rádióműsorból megtudhattuk, az eladók nem voltak szűkmarkúak a sze­métben kotorászó magyarok iránt, ugyan­is a hihetetlen módon felhalmozódott hul­ladék elszállitóinak guminként, darabon­ként fizettek. A megszólaló szakértő úgy vélekedett, hogy az ilyen feltételek mel­lett hazánkba kerülő gumihegyek 17-20 százaléka felelt meg a hazai szabvány­nak, tehát különösebb veszély nélkül le­hetett velük tovább autózni. Körülbelül to­vábbi húsz-harminc százalék jutott a fel­újító üzemekbe. Nos a többi itthon is az maradt, ami külföldön volt - szemét, he­lyet foglaló hulladék, semmire sem alkal­mas környezetkárosító. A néhány év múlva a világkiállításra hozzánk érkezők tömege át, meg átutazik e kis országon. Repülővel, autóval, vona­ton. Ha most kinézünk az egyébként ele­gáns Inter City ablakán, onnan tudjuk, hogy egy újabb település következik, hogy közeli látómezőnkben megjelenik egy nagy szemétdomb, ami tavasszal, ősszel büzö- lögve füstölög. Újabb szeméthegy, újabb falu. Márpedig ez így holnap már meg­engedhetetlen. Újabb park, újabb parker­dő, újabb liget, ez jelezze nekünk és má­soknak is, hogy újabb magyar falu követ­kezik. Nemcsak Borsodban, Szolnok és He­ves meqyében, mindenütt az oiszágban. Ám addig a meglevő hatglmos mennyisé­gű itthoni szeméttel még meg kell birkóz­nunk. Importról pedig szó sem lehet. N. J. ..... -............_ —---------­A magyar-szlovák gazdasági kapcsolatok Indokolatlan a magyar üzletembe­reknek a szlovákiai gazdasági kapcso­latok bővítésében mutatkozó tartóz­kodása — hangzott el hétfőn Salgó­tarjánban azon a vállalkozóknak tar­tott tájékoztatáson, amelyet az Észak- magyarországi Gazdasági Kamara Nógrád megyei képviseletének (szer­vezésében Németh Ferenc, a Magyar Köztársaság pozsonyi főkonzulátusá- nafc kereskedelmi tanácsosa tartott. Mint rámutatott, a magyar—szlovák kapcsolatokra ez idő szerint rányom­ják ugyan bélyegüket a politikai né­zeteltérések, a gazdasági természetű együttműködésre azonban Szlovákia a legmagasabb szinten is készségét nyilvánította. (MTI) „Megvettük" nekik az Alfát „Kuvaittal hülyítettek bennünket" Mint ar.ról már la­punk korábban beszá­molt a B.-A.-Z. Megyei Ren dőr-íőkapitá n.y&ág gazdaságvédelmi osztá­lya sikkasztás bűntetté­nek alapos gyanúja mi­att nemrégiben eljárást indított a miskolci Work Kereskedelmi, Szervező és Értékesítő Betéti Tár­saság vezetője ellen. Cikkünk tanulsága sze­rint a BT. „mindössze” tízezer forintért (imin.t kaució) kuvaiti munkát ígért annak a mintegy ezer embernek, akik be­dőltek a tréfának. Az így összegyűlt tekinté­lyes summából pedig Alfa Rómeót, pótkocsis teherautót vásároltak és még melegében hozzá­fogtak a siófoki köz­pont felépítéséhez, tud­ván: nemhogy ezer, de még talán tíz embernek sem tudnak érvényes szerződések hiányában külföldi munkát adni. Nos, az érintették — ha >pem i® mind az ez­ren — elolvasták to­punk írását, s mintegy vezényszóra tegnap meg­jelentek a Work BT. ki- rendeltségén, követelve pénzüket. Papírokkal, számlákkal b i zon.y itat­ták, hogy a BT. által előírt követelményeknek — kaució, erkölcsi bi­zonyítvány, orvosi vizs­gálat, trópusi oltás, stb. — mindannyian eleget tettek, s mindez .nem kevesebb, min.t 12—13 ezer forintjukba került fejenként. Cserébe az eltelt majdnem egy érv alatt csak ígéreteket kaptak, abból viszont nem keveset! Legutóbb már Minszkbe és Né­metországba szóltak a munkalehetőségek, de a megjelentek szerint ez­zel az erővel akár a Dominikai Köztársaság­ba is közvetíthették vol­na valamennyiüket. Eb­ben a nem éppen bará- t,i melegségtől túlfűtött, mondhatni „tüzes” haiy- gulatban léptünk be a BT. irodájába, ahol egy úr közölte velünk, hogy: „Egyszerűen nem va­gyok hajlandó nyilat­kozni, és hogy gondol­tuk volna meg, hogy mit jelentetünk ímeg la­punkban!” Kérdésünkre — mármint, hogy akkor tói fog nyilatkozni — azt felelte, mindez "kizáró­lag az ügyvezető igaz­gató kompetenciája, de ő jelenleg Siófokon tar­tózkodik. — Mivel a sió­foki központban tele­fon még nincs, .sajnos ez az interjú elmaradt. Egyébként a jelenlévő úr mindenki megnyug­tatására közölte, hogy autón már útban van Siófokról a pénz, s .még a délután folyamán min­denki megkaphatja az 1020 forintos kezelési költség levonása ulfcán a pénzét. Kérdeztük, nem lenne-e biztonságosabb az itt megjelentek kifi­zetésére szánt mintegy l—1,5 millió forintot postán átutalni, nem pedig megkocsikáztatni, de ekkor márvalameny- nyiünket felszólítottak, hogy ne erőszakoskod­junk, s ne gyülekezzünk az irodában. Ennek ellenére felve­tődött még néhány kér­dés: Hogy lehet az, hogy több mint ezer forintot levonnak akkor, amikor majd’ egy évig használ - ták .mindenki pénzét kamatmentesen és ki fogja megtéríteni a fö­löslegesen elvégzett or­vosi vizsgálatok költsé­gét? Választ csak ez utóbbira kaptunk: ezek szerint örüljünk, hogy egészségesnek találtat­tunk! — hallottuk a tö­megből. Kovács Sándor Néhányon a károsultak közül a kapu előtt. Bent az épületben már csak „lapjá­val” lehetett közlekedni. Fotó: Fojtán László Oroszország: hová? Ahogy a Der Spiegel látja Jelcint. , Kijevi csúcs: az államkozösség problémái Kijevben némely megfi­gyelők szerint újabb szeget ütöttek az Államközösség ko­porsójába. A legnagyobb ér­demet maga a házigazda, Ukrajna szerezte ebben, az­zal, hogy látványosan odébb állt, amikor a fontos kato­nai dokumentumokat kellett aláírni. A hadügyekben ta­pasztalt szembenáLlás csak az egyik tényező, ennél sók­kal kitapinthatóbb volt, amit később a koncuk Leonvid Kravesuk ukrán elnök ts is mondott: az Államközösség álom, további életben tartá­sa csak akkor lehetséges, ha a tagok komolyan veszik sa­ját ígéretüket, és betartják az eddig kötött hetven egyez­ményt. 'Túl sok jót eleve nem le­hetett remélni a Ikijevi csúcs­tól. Örményország és Azer­bajdzsán háborúban áll, Mol­dova a Dnyeszter menti oro­szokkal folytat véres harcot. A két legnagyobb szláv ál­lam pedig hónapok óta hu- zakodik. Nyilvánvaló volt, hogy Ukrajna ismételten de­monstrálni akarja: nem kí­ván Moszkva gyarmata .len­ni. Kravesuk, .közvetlenül a csúcs elé időzített bejelenté­se, miszerint egy időre leál­lítja az Ukrajna területén lé­vő harcászati rakéták kivo­nását, csak olaj volt a tűz­re. Borisz Jelcin kincstári op­timizmusa senkit sem győ­zött meg a tanácskozás vé­gén tartott sajtóértekezletén. Hiába mondta azt, hogy az eddigi csúcsokhoz képest most végre előbbre léptek a (katonai ügyekben. Mindenki tudta, hogy ez csak tettetett derűlátás. Elfogadták ugyan a közös haderő irányítószer­veinek jogköréről szóló egyezményt, de Kijev részt sem vett e téma megvitatá­sában. Nem jutottak dűlőre abban, hogy az egykori szov­jet hadsereg mely alakula­tait minősítsék hadászatinak, ily módon közös parancsnok­ság alá tartozónak. Egy szó sem esett a fekete-tengeri hadiflottáról, noha az elmúlt heteikben éles pengeváltás volt ez ügyben. Kravesuk nyilvánosan han­goztatott csalódottságát tá­masztja alá, hogy jottányit sem közeledtek az álláspon­tok a néhai birodalom jog­utódlásával és a vagyonmeg­osztással összefüggő vitában. Mi több, itt nem egyszerű­en orosz—ukrán konfrontá­cióról van szó, Moldova. Be­lorusszia és Kazahsztán is jelezte, hogy (igényt tart né­mi kóstolóra a nagy tortából. Csekélly vigasz Jelcinnek, hogy kicsikarta: Kijev is csatlakozzon az adósságfize­tőkhöz. Az ukrán vezetés előbb-utóbb úgyis megtette volna ezt a gesztust, lévén belátta: csak így juthat nyu­gati hitelekhez. Kijevben egy koraszülött viaskodását látta a külvilág. A személyes politikai ambí- Gidk által is motivált veze­tők pedig csak halálát segít­hetik. ha így folytatják; vannak, akik úgy gondolják, hagy esetleg már május kö­zepén, Taskentben, a követ­kező csúcson. (MTI Panorá­ma) Megkezdődött a magyar nyelv hete Megtart és összeköt A megszokottnál szőkébb, mondhatjuk úgy is, családia­sabb körben nyitották meg tegnap a magyar nyelv he­tének megyei rendezvényeit a miskolci TIT-saékház Ka- zinczy-klubjában. A keve­sebb vendég természetesen nem az érdeklődés csökke­nését jelenti, hanem azt a valójában örömteli tényt, hogy a TIT visszatérhetett (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents