Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-16 / 64. szám

1992. március 16., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Kárpótlás - termőfölddel A földkijelölés szabálya Alapelv az arányosság is A termőföldek árverése során csak az egykori volt tulajdono­sok. illetve a kárpótlási törvény szerint helyükbe lépő hozzátar­tozók szerezhetnek termőföld- tulajdont és csak az őket megil­lető kárpótlási jegyeket, illetve utalványokat használhatják föl erre. Elöljáróban le kell szögez­nünk: a földkijelölési szabályok. Igen sok félreértésre adott okot az, hogy a kárpótlási tör­vény nem tartalmazza a földkije­lölés részletes szabályait. Hang­súlyozni kívánjuk: az árverési földek kijelölése szorosan össze­függ az új típusú szövetkezetek létrehozásával, a szövetkezetben levő tagi földek kárára nem lehel megvalósítani a volt tulajdono­sok kárpótlását, hiszen ez eset­ben egy korábbi sérelmet újabb sérelemmel orvosolnánk. Ennek ellenére a legfontosabb ismérvet a kárpótlási törvény is tartalmazta, nevezetesen előírta: a szövetkezet vagy jogutódja a kárpótlási törvény kihirdetése (1991. augusztus 9.) napján tu­lajdonában és használatában álló termőföldterületből kijelöli azo­kat a földeket, amelyeket a kár­pótlási törvény 2. sz. mellékleté­ben felsorolt jogszabályok alkal­mazásával szerzett. A kijelölt termőföldek átlagos aranykoro­na értékének meg kell egyeznie a szövetkezet egyéb földterületei­nek átlagos aranykorona értéké­vel. az árverési előírások nemcsak a szövetkezetekre, hanem az álla­mi gazdaságokra is kötelezőek. A jelen értekezésben külön nem említjük mindig a szövetkezet mellett az állami gazdaságot; a szövetkezettel kapcsolatos sza­bályok az állami gazdaságokra is vonatkoznak; csak az eltérő sza­bályzásnál említjük meg az álla­mi gazdaságokat. Sokan nem tudták kellőkép­pen értelmezni, mit is jelent a 2. sz. mellékletben felsorolt jog­szabályok alkalmazásával meg­szerzett termőföld kijelölése kárpótlási földként. Holott ép­pen ez a rendelkezés biztosította, hogy a szövetkezetnek a jogelle­nesen elvett földeket kell első­sorba n k ij e löl n i e árverés re, ezzel nyílik meg a lehetősége a volt tu­lajdonosoknak egykori tulajdo­nuk visszavásárlására a licit so­rán. Igen sokan féltek attól: a jogalkotó az utolsó helyre sorol­ja a kárpótlásra jogosultakat, és így részükre a legrosszabb minő­ségű, a község belterületétől a legtávolabbra eső földek marad­nak. Az átmeneti törvény részletes előírásokkal szabályozza ezt a kérdést. A legmegnyugtatóbb a volt tulajdonosok részére, hogy az árverési földeket azon a tele­pülésen. illetőleg elsősorban a település azon részén kell kije­lölni, ahol azok a tulajdonosok­tól a szövetkezet közös haszná­latába kerültek. Az arányosságot kell alapul venni abban az esetben is, ha egy szövetkezetnek több településen van földje. Ez esetben a kijelölt termőföldekből az érintett tele­pülések az aranykorona érték arányában részesednek. Valójá­ban először fel kell állítani az egyes településekhez tartozó föl­dek aranykorona értékének ará­nyát, és ezt az arányszámot kell alkalmazni azt követően, hogy megállapítják az árverésre kije­lölt földek összesített aranykoro­na értékét. Ezt az összesített aranykorona értéket kell telepü­lésenként felosztani, méghozzá az előbbi módszer által meghatá­rozott arányszám birtokában. A kijelölési szabályok megfo­galmazása során reális lehető­ségként merült föl annak veszé­lye, hogy elsősorban olyan föl­deket jelölnek ki árverésre, melyek esetében igen jelentős az aranykorona értékben ki nem fe­jezett értéknövekedés, ezért ez riasztóan hatna az árverezőkre, hisz ezeket - mégha állami tá­mogatással és amortizálódott há­nyaddal csökkentve is, de meg kell téríteni a szövetkezet részé­re. Ezért az aranykorona értékben ki nem fejezett értéknövekedést tartalmazó termőföldeknek a ki­jelölt földek között arányosan kell eloszlaniuk. A 15. szakasz e pontjában megfogalmazott ismérv megint egy sokak által hangoztatott fé­lelmet oszlat el. Ugyanis a kár­pótlási földek kijelölése során a település belterületéhez közel ál­ló, illetve ahhoz csatlakozó föl­deket is ki kell jelölni. Ezzel elejét lehet venni annak az alaptalan aggálynak, hogy a szövetkezet csak a távol eső föl­deket adja a kárpótlásra jogosul­taknak. a belterülethez közeli és ezáltal értékes földeket viszont megtartja magának. Az eddig felsorolt kritériumok elsősorban az arányosságot tar­tották szem előtt; s ily módon biztosították a kijelölés során a kárpótlásra jogosultak érdekei­nek szem előtt tartását. Ez azon­ban önmagában kevés lenne, mi­vel az így kijelölt földeken felte­hetően nem lehetne a mai kor igényeinek megfelelő módon gazdálkodni, illetve nagy való­színűséggel megjósolható: ez esetben tönkremennének azok a termőföldek értékét növelő be­ruházások, melyek nagyban hoz­zájárultak a magyar mezőgazda­ság világhírű eredményeihez. Az okszerű gazdálkodás biz­tosítása végett írja elő a törvény, hogy a kijelölés során törekedni kell arra: az erdő és legelő műve­lési ágú termőföld lehetőleg egy tagban maradjon; továbbra is fenn kell tartani a talajvédelmi feladatot ellátó, a meliorációs és öntözési létesítményekkel be­rendezett terület működőképes­ségét. illetőleg a talajvédelmi követelménynek megfelelő föld­hasznosítást: valamint mindazon termőföldeknek az okszerű gaz­dálkodás követelményeinek megfelelő hasznosítását, melye­ken gazdasági épület, vagy gaz­dasági központ áll. Irányadó: az elvételkori állapot Milyen földek jelölhetők ki árverésre? Amiből nem lesz földalap Az elmúlt 50 év alatt egy Szol­nok megye nagyságú területet vontak ki a mezőgazdasági ter­melésből; így értelemszerűen azoknak, akiknek a földjét jelen­leg nem mezőgazdasági terme­lésre használják, árverésre sem lehet kijelölni a volt tulajdonu­kat. A korábbi birtokszerkezet a mai felfogás szerint igen elavult volt, a sok törpe- és kisbirtok a jelenlegi gazdasági viszonyok között életképtelennek bizo­nyulna. A kárpótlási törvény megalko­tása során ezen két indok is igen nagy nyomatúkkal esett latba a reprivatizáció ellen. Nem volt cél az elavult birtokszerkezet visszaállítása, illetve a korszerű mezőgazdálkodást biztosító le­hetőségek megsemmisítése. Ezért a fő elv mellett úgyneve­zett segédei veket is figyelembe kell venni a kijelölés során; így biztosítva nemcsak a leendő ter­mőföldtulajdonosok gazdálko­dási lehetőségeit, hanem az árve­rések befejezése után megma­radt földeken, illetve a tagi tulaj­donban levő földeken az új típu­sú szövetkezetek, valamint a kilépett tagok gazdasági tevé­kenységének folytatását is. Ezért az egyes földalapokon (tagi földek, kárpótlási földek, szövetkezeti földalap, állami föl­dek), illetőleg a szövetkezet által ki nem jelölt földeken belül az azonos művelési ágú területek mennyisége arányaiban meg kell, hogy feleljenek egymás- mik. Ezzel a rendelkezéssel bizto­sítható, hogy a földkijelölés so­rán ne lehessen visszaélni a mű­velési ágak aránytalan megosz­lásával a termőföldek között. így nem fordulhat elő, hogy egy szö­vetkezet például tagi földekként szőlő és gyümölcs művelési ágú földeket jelöljön ki, kárpótlási földként viszont bár megfelelő aranykorona értékben, de csak legelő művelési ágú földel. Ilyen elvi megfontolások mi­att tartalmazza az átmeneti tör­vén}', hogy a lakott tanyákhoz tartozó termőföldek kivételével, melyek kijelöléséhez is a termé-^ szetvédelmi hatóság hozzájáru­lása szükséges, nemzeti park te­rülete, nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó és a fokozot­tan védett terület, továbbá a - szőlő, gyümölcs, szántó, kert művelési ágba tartozó termőföld kivételével (melyek kijelölésé­hez is a természetvédelmi ható­ság engedélye szükséges) - egyéb védett terület a földala­pokba ne kerüljön bele. Úgy tűnt azonban, nem elég a jelenleg már védett területek megóvása iránt gondoskodni, hanem előre tekintve, a véde­lemre tervezeti területekre is ki kell terjeszteni a fenti szabályt. Ezért rögzítették: a védelemre tervezett területen a nyilvántar­tásba vett és a védetté nyilvání­tást előkészítő eljárás alá vont te­rületeket kell érteni. A kárpótlási földek kijelölése tekintetében szűkítő szabályt ál­lít föl a 15. paragrafus 2. bekez­dése, mely kimondja: nem jelöl­hető ki kárpótlási földként az a föld. amely a kijelölés időpontjá­ban is személyi használatban vagy tartós földhasználatban van. Személyi használatba a 45/1968. (XII. 6.) Komi. sz. r. alapján kerültek a termőföldek, míg a tartós földhasználatról a 27/1987. (VII. 30.) Ml. sz. r. ren­delkezik. Az eddig leírtakból is kitűnik: a földkijelölés szabályait igen aprólékosan dolgozta ki a jogal­kotó; igyekezett előre látni mindazon eseteket, melyek lehe­tővé tennék a kárpótlásra jogo­sultak érdekeinek kijátszását, s törekedett olyan szabályok beik­tatására, melyek gátat szabnak az ilyen törekvéseknek. (MTI- Press) A jövő század erőműve A KFKI Részecske és Magfizikai Kutató Intézet tokamakja hasonló, csak méretei­ben lényegesen kisebb berendezés, mint Angliában, mellyel termonukleáris fúziós teljesítményt állítottak elő. A várakozások szerint ilyen erőmű lesz a jövő század erő­műve, amelynek a fűtőműve nehézvíz, a víznek egy fajtája, amely szinte kimeríthe­tetlen mennyiségben található földünk fel­színén. A KFKI-RMKI kutatói magyar tokamakon vizsgálják, hogy a több millió plazma, mely részint a termonukleáris égés beindulásá­hoz kell és részint a termonukleáris égés következtében keletkezik hogyan befolyá­solja a plazmát tartó edény falát és ennek következtében hogyan változnak meg a forró plazma tulajdonságai. (MTI Fotó - Balaton József) Kamarai törvény - megoldás a gazdasági káoszra? Budapest (ISB) - Egyre több munkaadói érdekvédelmi szervezet sürgeti a kamarai törvény megalkotását, a kötele­ző kamarai regisztráció bevezetését. Sokan gazdasági ká­oszról beszélnek, arra utalva, hogy a megfelelő nyilván­tartási rendszer hiányában, a vállalkozás-alapítási láz és a tömeges méretű felszámolási eljárások, a privatizációs fo­lyamatok közepette nem lehet pontosan tudni, kik is a gaz­daság szereplői. Bizonytalan, hogy hány cég is létezik, s azok közül melyek a „komoly” vállalkozások, s melyek az ilyen­olyan okokból megbízhatatlanok. A vállalkozások regisztrációja jelenleg több helyen történik. Cégalapításkor a cégbíróságon, adózáskor az APEH-nél. illetve az adatszolgáltatás ellátását hi­vatott statisztikai hivatalnál. Ez utóbbi adatai szerint például csak tavaly több mint 24 ezer cég alakult, és mintegy 1400 szűnt meg. A jogi személyiségű gazda­sági szervezetek száma mára már meghaladja az 52 ezret. Ezek azonban csak hozzáve­tőleges adatok, mert - mint azt Gyarmatiné Rácz Ágnes, a Ma­gyar Gazdasági Kamara (MGK) főtitkára mondja — „a magyar jogszabályok értelmében egy vállalkozás már akkor elkezdhe­ti a működését, amikor beadta a bejegyzési kérelmét a cégbíró­sághoz. Tehát még nem regiszt­rálták, de már üzleteket köthet, tartozásokat csinálhat, és akár tönkre is mehet, mielőtt hivata­losan megalakulna.” Ami miatt a gazdasági kamara elsősorban szorgalmazza a köte­lező kamarai regisztráció beve­zetését, az az információhiány megszüntetése. „Nyugatról, ahol ez természetes dolog, gyakran kérnek tőlünk céginformációkat - mekkora az alaptőkéje egy vál­lalatnak, milyen bank áll mögöt­te —, de legfeljebb azt tudjuk megmondani, kamarai tag-e vagy sem" - indokolja a gazda­sági kamara álláspontját a főtit­kár. „Ha valamennyi működő cég kamarai tag, akkor ez bizton­ságot ad a gazdasági élet szerep­lőinek. információs bázis alapját jelenti, amit bárki használhat, s végső soron a gazdaság műkö­dőképességét biztosítja.” Nem egyetlen kamara műkö­désében gondolkodnak: „Né­met-osztrák típusú fejlődést tar­tunk mérvadónak, ahol a rend­szert kamarák szövetségei alkotják, természetesen úgy, hogy a működési területeik lefe­dik a gazdaság egészét” - vetíti előre az általuk elképzelt fejlő­dési útvonalat, amely, mint mondja, szorosan összefügg a gazdaság államtalanításával. „A piac szereplői maguk szabályoz­zák a működésüket, átvesznek bizonyos gazdaságszervező fel­adatokat. Ez egyben az állam­háztartás reformját is elősegíthe­ti. mert a leadott feladatokkal az államnak bizonyos finanszírozá­si kötelezettségei is megszűn­nek.” Ugyanezen a véleményen van Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetsége (Iposz) el­nöke is: „Az államháztartás re­formja csak egy folyamatban va­lósulhat meg, amelynek szerves részét képezheti a kamarai tör­vény, a kamarák közjogi funk­cióinak a meghatározása.” A ka­marák szövetségét tekinti az Iposz is járható útnak. Amint az elnök elmondja, „a törvényben a kamarák feladatait kell meghatá­rozni. Amelyik szervezet megfe­lel ezeknek a feladatoknak, az kamaraként működhet, amelyik nem, az egyéb társadalmi érdek- képviseleti szervezetként.” Az Iposz által elképzelt kamarai rendszerben helye van a gyáripa­rosok, a közép- és nagyvállalko­zások, az egyéni vállalkozók ka­marájának, valamint a mezőgaz­daság önálló kamarai rend­szerének, illetve a nem gazdasá­gi jellegű kamaráknak, amilyen például az orvosi vagy az ügyvé­di kamara. Ellentétes állásponton van a Vállalkozók Országos Szövetsé­ge (VOSZ). Károlyi Miklós fő­titkár szerint „előbb az állam fel­adatait kell tisztázni. Hiányzik- az államháztartási törvény, amely kimondaná, milyen mér­tékben is vesz részt az állam a gazdaság irányításában. Ezt megelőzően nem indokolt kama­rai törvényt hozni, különösen nem olyat, amely a kötelező tag­ságot mondja ki. Hiszen ma még a gazdaság szereplői is változá­sok sorozatán mennek keresztül, és a kötelező tagság intézménye akadályozná a fejlődési folya­matot." Hiányolja a statisztikai adatszolgáltatásra és nyilvántar­tásra vonatkozó törvényt is. Mint mondja, „a kamarai regisztrá­cióknak végül szükségszerűen egy helyütt kell összeérniük, s az adatvédelmet csakis törvény biz­tosíthatja, megakadályozandó a visszaéléseket”. Legfőbb érve mégis az. hogy az európai folyamatokhoz csat­lakozni kívánó Magyarország­nak nem szabad állást foglalnia egy olyan kérdésben - kötelező vagy nem kötelező kamarai tag­ság -, amelyben az egységesülő Európa államai sem jutottak még dűlőre. Szemben ugyanis a né­met, osztrák, francia példával Angliában ugyanis nincs kama­rai regisztrációs kötelezettség. Igaz, hogy ennek ellenére a cé­gek jelentős része-egyes adatok szerint a 80 százalékuk - kama­rai tag. „A saját jól felfogott érdekük­ben tagjai a kamaráknak a cé­gek” - véli az MGK főtitkára, aki szintén tisztában van azzal, mennyire színes az európai pa­letta. Ugyanakkor azt is hozzáte­szi, hogy a kamaráknak olyan ál­talános gazdasági szervező és ér­dekkiegyenlítő funkciójuk van. amit a négyszáz éves angol tradí­ció pótolhat esetleg, de Magyar- országon jelenleg nem nélkülöz­hető. A gazdasági élet szereplőinek a többsége és, amint az számos nyilatkozatból kiderült, a kor­mány is osztja ezt a véleményt. A gazdasági kamara és az Iposz is csiszolgatja az elképzeléseit. Ar­ra számítanak, hogy még ebben az évben megszületik a törvény, amely szerintük megoldást je­lenthet a gazdasági káoszra. A VOSZ mindenesetre kemény küzdelemre számít a maga iga­záért. Sinka Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents