Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-16 / 64. szám

ESZÜK- E íílffilfl] o .........................................— — v —-s r~ ~t —-N XLVIII. évfolyam, 64. szám n inUf Valii! ..................._.....í 3 QRSÖD-ABAÚJ-ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA Göncz Árpád: Az összefogás, a megértés visz elíre „1992-t írunk — a huszon­egyedik század vár bennün­ket. A szabad, polgárosult Magyarországot. Azzal, amit a múltunkból magunkkal vinnünk érdemes. Negyven- nyolcat, ötvenhatot, 1989-et. És hátrahagyva mindent, ami történelmi kacat. Ami, ha makacs, időtálló is, nem ér­ték. Mert a múltat ismerni kell, elfelejteni nem szabad, de nem hurcolhatjuk ma­gunkkal mindenestől. Meg kell haladnunk. Ez 1848 leg­nyomatékosabb üzenete.” — ezekkel a szavakkal tisztel­gett Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság államfője a 144 év előtti történelmi napok emléke előtt. A köztársasági elnök a Kossuth téren tar­tott állami megemlékezésen szólít a szemerkélő eső és a hideg dacára az Országház előtt megjelent kokárdás, zászlócskákat lobogtató bu­dapestiekhez. Az ünneplők már jóval az államfői beszédet megelő­zően gyülekezni kezdtek a Parlament előtt. A honvéd­ség központi zenekara tér­zenét játszott, majd bevo­nultak az 1848-as, korhű ru­hába öltözött honvédek, a díszeserkész-szakasz, és a díszszázad. Ezután az állam­fő, Antall József kormányfő és Szabad György, az Or­szággyűlés elnöke a Parla­ment oroszlános főkapujától a nemzeti lobogó talapzata melletti helyére vonult. Őket a kormány tagjai, a parla­menti pártok frakcióvezetői és több országgyűlési képvi­selő követte. Az ünnepségen megjelent a diplomáciai tes­tület több tagja is. Göncz Árpád fogadta a díszszázad parancsnokának jelentését, üdvözölte a honvédeket, majd a Himnusz hangjai mellett felvonták a nemzeti lobogót. A köztársasági elnök ezután lépett a mikrofonhoz. Az államfő 1848 emlékét kimeríthetetlen erőforrásnak, nemzeti büszkeségünk jogos alapjának nevezte, majd pár­huzamot vont történelmünk másik, győzelme teljében le­vert forradalmi szabadság- harcával, 1956-tal. Felidézte az 1848-at megelőző reform- folyamatot, majd kiemelte: 1848-ban egy volt a haza és a szabadság jelszava, s ez állította egymás meíllé a re­formkor nagyjait, akiknek nézetei egymástól ugyancsak különböztek. A köztársasági elnök ezután azt hangsúlyoz­ta, hogy: „Nincs az az erő, ami egy talpraállt. országot újra egyszer, s mindenkorra térdre tudna kényszeríteni.” A ma független Magyaror­szágáról szólva az államfő kérdéseket fogalmazott meg: (Folytatás a 2. oldalon) Antall József 11-49 mai üzenetéről Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc teljes szellemi, politikai, gazdasági, társadalmi örökségét vállaljuk, az egész mai átalakulás világító csillagának tekintjük — fogalmazott An­tall József miniszterelnök a TV2-n vasárnap délelőtt sugárzott ünnepi beszélgetésben. A kormányfő kiemelte, hogy minden nemzet történelmében van egy olyan nagy jelentőségű esemény, amely mintegy betetőzi a társadalmi fejlődést, magába sűrítve a politikára, az adott nép le I kü lété re jellemző tulajdonságokat, a függetlenséget szolgáló törekvéseket. Március 15-e ezt szim­bolizálja számunkra, s nem véletlen, hogy az azóta eltelt csak­nem másfél évszázad alatt mondanivalójának sokféle elemét helyezték előtérbe a különböző magyar társadalmi rendszerek. Először csak a díszletet vették át — mondta a miniszterelnök —, majd az ünnep politikai hasznosságát próbálták kiaknázni. 1956 megmutatta 1848 élő örökségét, az igazi márciusi for­radalom született újjá, s a szellem tért vissza újra és újra a rendszerváltás időszakában, 1988—89—90 március idusán — hang­súlyozta Antall József, kiemelve, hogy a mai társadalom nem­csak a forradalom díszleteit vállalja, hanem mindazokat a gon­dolatokat, amelyeket a függetlenségről, a jogállamiságról, sőt a piacgazdaság szükségességéről fogalmaztak meg a történelmi li­beralizmus nagy alakjai. Ugyanakkor némiképp szomorúnak ne­vezte, hogy az 1848—49-re jellemző követelések, polgárosodási törekvések még ma is aktuálisak lehetnek ebben a térségben. A beszélgetés során Antall József külön hangsúlyozta a már­ciusi forradalom vértelen jellegét, rámutatva arra, hogy a ma­gyar nép valódi forradalmai mindig vértelenek voltak, kivéve, amikor idegen erők avatkoztak be. A miniszterelnök 48—49 ta­nulságai között említette azt is: nem szabad túldramatizálni a kormány és a sajtó ellentétét, hiszen annak idején a rendkívül radikális sajtó is egyetértett abban, hogy felelős, népképviseleti kormány jött létre. (MTI) DIÓSGYŐRI KUDARCOK: KIKAPTAK A LABDARÚGÓK ÉS A KOSARASOK - JÓ FORMÁBAN AZ ÓZDI KÉZILABDÁZÓK - HCM: GYŐZELEM ÉS VERESÉG - REPKA MENETELÉSE (Tudósításaink a 13., 14., és 15. oldalon). Nemzeti ünnepünk megyénkben Március 15-e minden magyaré A Büfak felől hófelhőket sodort a márciusi szél. Az emberek fázóisan húzták ö,sz- sze tavaszi felöltőiket, ám amikor délelőtt 10 órakor a Kossuth-szobornál kezdetét vette nemzeti ünnepünk he­lyi eseménysorozata, az ün­neplő miskolciak ezreinek szívét már átitatta az a ma­gasztos érzés és hangulat, amely 1848 óta árad már­cius 15-e varázslatos erejé­ből felénk. Cserkészek kísérték a vá­ros vezetőit — Csoba Tamás pollgánmestert, Kobold Ta­más és Petrasovszky István alpolgármestereket és dr. Szádeczky Zoltán jegyzőt — a városházáról a Kossuth- szoborhoz, ahol a Himnusz elhangzása után a megye- székhely polgármestere szólt az ünneplőkhöz. Ezt az ünnepet nem tud­ta eltörölni sem a kötelező­vé tett ünneplés, sem a csendes feledésre ítélő agyon- haLlgatás — mondotta egye­bek között Csoba Tamás. 1848. óta kisajátítani sem si­került senkiinek, mert az ér­dekeknél és a politikánál mélyebb gyökerei vannak. Ezek valahol az összetarto­zás, az egymásra utaltság ér­zésében keresendők. Abban, hogy a magyarság kis lélek­számúin! is, a történelmi bal- sorscsapások ellenére is élet­képes, független, a szabad­ságára érzékeny nép. 1848. óta minden március megfo­galmazza a maga üzenetét, követeléseit. A mi idei már­ciusi programunk az. hogy a jogállam biztosítsa a tör­vényt és a rendet az ország- _ ban. az önkormányzatok pe- ' dig szervezzék azokat az erőket, amelyek kivezetik az országot a válságból. Dézsy Szabó Gábor, a Mis­kolci Nemzeti Színház mű­vésze szavalta él a Nemzeti dalt, majd a kegyelet és em­lékezés koszorúi, virágai bo­rították el a Kossuth-szobor talapzatát. Fiatalok az ünnepen. Élen a cserkészekkel és az önkormányzat: vezetőivel, 48- as dalokat énekelve vonult a miskolciak egyre gyarapodó tömege Szemere Bertalan, Lévay József, Deák Ferenc szobrához, Batthyány Lajos emléktáblájához, hogy egy percre megállva emlékezze­nek nagy elődjeinkre. A felvonulók tömegében — eleget téve a Polgármes­teri Hivatal felhívásának, hogy együtt ünnepeljen a város — ott voltak honatyák, városi pártfrakció-vezetők és képviselők, a kormányzó és ellenzéki pártok képvise­lői, lobogóikkal a Pofosz és a Doni Bajtársi Szövetség VII. és VIII. Hadtestének miskolci életbenmarado ttjai és a miskolciak százai, a pártoktól független többség is. Hogy azután a Petőfi té­ren, nagy nemzeti költőnk, Petőfi Sándor szobra előtt együtt hallgassák a Tűzvi- rág Művészeti Egyesület iro­dalmi műsorát, majd ugyan­csak közösen énekeljék március 15-e miskolci ün­nepének végén a Szózatot. Nemcsak reményünk, esélyünk is van A tállyai evangélikus temp­lomban márványtábla hirde­ti: „E templom, melyben 1902. szeptember havában Kossuth Lajos nagy hazánk­fia megkereszteltetett, épült 1790-ben, megújíttatott orszá­gos közadakozásból 1992- ben, s újból felszenteltetett u. a. évi szeptember 19-ikén, Kossuth Lajos 90-ik szüle­tése napján.” A templom előtti téren mondott beszédet tegnap délelőtt Kupa Mihály pénz­ügyminiszter, országgyűlési képviselő. Emlékezett, emlé­keztetett azokra, akik életü­ket, birtokukat nem kímél­ve, harcoltak 144 évvel ez­előtt a magyar szabadságért. Közismert — mondta —, Hegyalja népe mindig kivet­te részét a szabadságküzdel­mekből. Most, 1848/49 évfordulóját szabadon, független köztár­saság polgáraiként, tisztelet­Esélyeink is megvannak a nemzet megújítására. Kupa Mihály Tállyán. tel, méltósággal, bátran ün­nepelhetjük. A megemléke­zés sugalljon bizalmat, adjon önbizalmat. Bizakodást és hitet kel! tanulnunk 48-tól. A 48-asoknak csak a remé­nyük volt meg a nemzet megújítására, ma nekünk ehhez az esélyeink is meg­vannak. Nem hetvenkedés, hanem tény: Magyarország a térségben egy nyugodt pont. 1990. a remények, ’91 a keservek éve volt, ’92 a gyötrelmek éve lesz, de az átalakulásé is. Ma nekünk esélyünk van arra, hogy Európa^ része legyünk, még­hozzá úgy, hogy közben ma­gyarok maradjunk! Beszédét követően a mi­niszter az evangélikus temp­lomban koszorút helyezettel a Kossuth Lajos keresztelé­sét megörökítő márvány táb­lánál, majd a község I. és II. világháborús hőseinek emlékére állított emlékmű­nél. A megemlékezés befeje­zéseként a résztvevők ünne­pi szentmisére mentek a ró­mai katolikus 'templomba. (Folytatás á 2. oldalon) Március 15-ét nem sajátíthatja ki senki. Csoba Tamás a miskolci Kossuth-szobornál beszélt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents