Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-14 / 63. szám
mmm <e— ■■ A márciusi ifjak Az utókor nevezte el őket márciusi ifjaknak, hiszen kezdeményezői és vezetői voltak az 1848. március 15-i pest-budai eseményeknek; ők valósították meg a forradalmat-olvasható a Gergely András írta és összeállította A magyar történelem nagy alak jai 7. rész- című műben. (A további summázatot is tőle idézzük.) dats Jánosé gépgyártó. Aligha túlzunk, ha megállapítjuk: semmilyen érzelmi, vagy anyagi szál nem kötötte őket a régi, feudális Magyarországhoz. Harmadik jellemző vonásuk: radikális nézeteik közössége. A radikális kifejezés eredete a latin gyökér szóra vezethető vissza. Gyökeres, tehát gyors és következetes változást óhajtottak. Közülük a legmerészebbek nemcsak elfogadták, hanem egyenesen kívánták a forradalmat. ...reggel, amikor a kávéházban összegyűlt kis csoport elindult a legközelebbi egyetemi épület, az orvosi kar felé, Vasvári Pál haladt az élen... Szavai hatására az egyetemisták kitódultak az utcára... Kik voltak, honnan jöttek; hogyan kerültek együvé? Mindenekelőtt: fiatalok voltak. A reformkor századelőn született egy nemzedéke tört utat előttük. Rájuk már nem az ébresztés feladata várt. Pezsgő szellemi légkörű országban nőttek fel, kitaposott úton indulhattak el, s nem csoda, ha gyorsabb haladást óhajtottak. Már délutánra járt, amikor a tömeg egyszercsak megtorpant. Híre jött, hogy katonaság közeleg. S ekkor a városháza előtti piactéren egy „zsin- delyszeghajú” fiatalember, vagyis Vajda János, esernyőjével lesöpörte egy kofa asztaláról a morzsaőrlésre szánt harmadnapos zsemlét, felugrott oda, s jobb kezét az esernyővel Buda felé kinyújtva adott merész tanácsot: „Fegyverezzük fel magunkat! A budai fegyvertárban van puska, szurony, kard, buzogány elég! Esernyővel kezünkben nem vívjuk ki a szabadságot. Fel Budára: Utánam!” Kevesen voltak, ez kétségtelen. Elfértek néhány kávéházi asztal körül. De szavukra ott százak figyeltek, írásaikat ezrek olvasták, vezetőjük, Petőfi nevét és versét tízezrek ismerték. Maga a költő sem látta másként: Március 15-én délelőtt - miután sikerült az egyetemi ifjúság mozgósítása, s a tüntető tömeghez egyre több pesti polgár csatlakozott - Länderer és Heckenast nyomdájában a „nép nevében” lefoglalt sajtógépen, a cenzúra hozzájárulása nélkül kinyomtatták a tizenkét pontot és a Nemzeti dalt, s Irinyi József volt az, aki a nyomda előtt a szabad sajtó első példányait szétosztotta a nép között. A másik közös vonásuk: nem a kiváltságos osztályból jöttek. Akadt ugyan közöttük nemesi származású, de a birtoktalan nemesek közül, mint például Bulyovszki Gyula, Vasvári apja görög katolikus lelkész, Degré Alajosé francia sebész, Irinyi Józsefé román származású gazdatiszt. Irányi Dániel felföldi német polgárok gyermeke. Petőfi apja mészáros, Erdélyi János szülei jobbágyok, Vajda János apja uradalmi erdész, ViA7. ellenségé még a hatalom, Kicsiny, kicsiny még a mi seregünk, de Akik vagyunk, mind elszánt férfiak, S ha ott a többség, itten az erő, Mert a mi fegyverünk, az élesebb, Mert az igazság a mi fegyverünk. A márciusi ifjak közül volt, aki a szabadságharc csatamezején, volt, aki a bitón végezte életét. Néhányuknak sikerült emigrációba menekülni, megint mások börtönbe kerültek, vagy rejtőzni kényszerültek. Az itthon maradottak las- san-lassan bekapcsolódhattak az irodalmi életbe. Akadt közöttük - igaz, kivétel volt az ilyen -, aki az önkényuralom szolgálatába szegődött. A legtöbben - már akik megérték-ellenezték az 1867- es kiegyezést, ám egy részük 1875-ben az ellenzék egy csoportjával elfogadta a kiegyezési alkut, s evvel kormánypártivá lett, mint például az ünnepelt regényíró: Jókai Mór. De a túlélők többsége hű maradt elveihez: az emigráns Kossuth híveként a Függetlenségi Párt politikáját támogatták, mint például Irányi Dániel, Vajda János, vagy Vidats János. Március 15-én a kezdeményezők között volt, ő öntötte végleges formába a tizenkét pontot.... a nagy nap estéjén övé lett a főszerep. Jérdig sárosán (hiszen egész nap esett az eső), bő lebernyegben (úgynevezett carbonari köpönyegben), kardosán, horpadt cilindere mellett óriási veres tollal állt a közönség elé. Egy színésznő lépett hozzá a színpadon, és tűzött rá nemzetiszínü kokárdát: Laborfalvi Róza, akit Jókai ekkor ismert meg (s akit néhány hónap múltán feleségül vett). Börtönöm ajataja feltárult, és beléptek Nyári Pál, Klauzál Gábor és mások is többen, de ezek élén kedves feleségem, ki e szavakat hangoztatva borult keblemre: Nincs többé cenzúra! Mégsem téved a történelmi emlékezel, amikor együtt látja őket: mert együtt voltak a nagy napon: Magyar történet múzsája. Vésőd soká nyugodott, Vedd föl azt s örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot! Nagyapáink és apáink, Míg egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt. (...) Ott áll ma jd a krónikákban Neved, pesti ifjúság, A hon a halálórában Benned lelte orvosát. Szerkesztő: HAJDÚ IMRE „0, miért nin mindennap Márciu!5-ike!” (Krúdy) Mit kíván a gyár nemzet? Legyen béke, sZ&ág és egyetértés! 1. Kívánjuk a sajtószabadságát és a cen- sura eltörlését. 2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten. 3. Évenkinti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. 6. Közös teherviselés. 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése. 8. Esküüdtszék, képviselet egyenlőség alapján. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12. llnio Erdéllvel. 9. Nemzeti Egyenlőség, sZ^g, testvériség! Pataki tanárok és diót a szabadságharcban „A Patak felett futó felhők a magyarság felhői voltak mindig az én számomra... Nagy és nemes eszmék uralkodtak itt a lelkeken... a Kossuth Lajos lelke égeteti és gyújtogatott itt” - vallotta 1930. május 11-én egy irodalmi esten a hajdani pataki diák, Móricz Zsigmond, arra utalva, hogy alig van olyan fejezete a magyar szabadságküzdelmek történetének, amellyel kapcsolatba ne lehetne hozni Sárospatakot. A legfényesebb lapra főképp az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején írták be nevüket a város lakosai, köztük elsősorban a református kollégium diákjai: teológusok, joghallgatók, felső osztályos gimnazisták, akiknek emlékét a kollégiumi nagyporta falán Mcdgyessy Ferenc alkotása, egy nagyhatású bronz dombormű örökíti meg. A forradalom és szabadságharc eseményeiben a kollégium tanárai is részt vettek. A pesti ifjúság március 15-i, szerdai tüntetésének híre csak három nap múlva, szombaton érkezel! meg Patakra, amitől fellelkesülve a tógátus és nontógátus diákok, azaz a papi pályára készülő teológusok és a világi hivatást választó joghallgatók, valamint a felsős gimnazisták - tanáraik vezetésével - olyan tüntetést, felvonulást rendeztek, hogy az egykorú beszámolók szerint „márciusi tüntetésüknek és kitörő örökorában bosszúból kegyetlenül megkínoztak és megégettek. Ezeknek a tanároknak a többsége még pataki diákként állt be nemzetőrnek, és csak a szabadságharc bukása után lett belőlük pataki tanár. A tanítás az 1848/49. iskolai évben - miniszteri rendelet értelmében - csak novemberben kezdődött, és a hadihelyzet alakulásától függően többször félbeszakadt. A kollégium épületét ugyanis- egymást váltva - magyar, osztrák, orosz katonaság szállta meg, így a tanítás kisebb szükséghelyiségekben folyt. De ez nem okozott fennakadást, hiszen a teológusok. joghallgatók és a gimnazisták létszáma együttesen mindössze 233 volt, az előző tanévi 1041-gyei szemben. Volt olyan osztály, amelybe csak 8- 9-en jártak. Természetesen a vizsgák is elmaradtak félévkor és a tanév végén, hiszen „a diákok a könyvet karddal cserélték fel" - olvashatjuk a korabeli megemlékezésekben. „Az volt a legkitűnőbb vizsga, melyet nem a tanárok előtt, de mégis nyilvánosan, a haza színe előtt, ott a harctéren, ágyúk dörgése mellett tettek le az ifjak, hol az érdemjegyet vérrel írták fel. És akik azelőtt oly hévvel tudtak szónokolni a szabadság mellett, azt is megmutatták, hogy meg is tudnak halni érte”. Hegyi József műknek a kifejezése sokban et” tett a pesti márciusi ifjúság leik”, re . | ■ A tüntetések, felvonulások ”1 i pókban megkezdték az előkés*, i egy nemzetőr alakulat létre!'1 Március végétől kezdve rends* tonai kiképzésben vettek részt # um udvarán, két századosi rang, tanáruk: Csorna Mihály és Pá^j tál vezetésével. Az első magjai minisztérium csak május 16-á” rendeletét a nemzetőr zászlóajr 1 ítására, de ekkorára a pataki dt® jól képzett honvédek voltak. AP megalakult a „kebelbeli”, aza*‘ nemzetőrség is, amelynek kikeP szintén részt vett a két kollégi””. 1 „Ennek alkalmas helyéül nemzetőrség választmányi jegyzőkönyvében - a főméltós”^ zenheim herczeg lovardája né* „ hogy a nézők által káros gázlí"'lf tessenek, a rendtartás a ne1”j erélyességébe helyeztetett", j A diákokból álló nemzető”’1'' elején bevonultak a 9. nemzet”^ t alj állomáshelyére, Kassára, » i ji, borsodi, miskolci nettt*“^ együtt megalapítói lettek a leg”1^;, ; vörössipkás zászlóaljnak. A p”1'.. si nemzetőrséghez csatlakozta^ lyiek és a zempléni községekig jelentkezett ifjak. A számuk T köztük 102-cn patakiak, és * '^e,őrség néven indultak a háborúba ■ kövi Antal parancsnoksága alatt, ^htokon kellett volna Görgey csapa- ■ k °2 csatlakozniuk, de ő ekkor már , n yolt ott, így a zempléniek tovább "hak a Dunántúlra, majd részt vet- j, a vereséggel végződött schwechati ll>ában. Utána a zempléni zászlóalj ,,°szlott, illetve más alakulatokban 1 p. tték végig a szabadságharcot. „ álkövi Antalt előléptették, őrnagy- ”1 szerelt le, s került vissza Sárospa- l|.ra' Egy ideig bujkálnia kellett, mivel 1 .°8ató parancsot adtak ki ellene, végül cC8is elfogták, és egy fél évig börtönig' 'ártották. Onnan kiszabadulva, "Plán vármegye adminisztrátorának ^''kedésére eltiltották a történelem ta- satól, ezért az egyházi főhatóság ! ^'clen volt a históriai tanszékről más e/t^kte áthelyezni. Nemhiába írta róla j.. . 1 1847 nyaránPatakon jártában bajiak, Kerényi Frigyesnek: ..Itt is- fedtem meg Pálkövi professzorral. te is ismersz, s így tudod, milyen de- . errtber. Látod, barátom, még a pro- ^orok közt is vannak derék enibe;^;'lkövin kívül a pataki tanárok közül i , vettek még a szabadságharcban: iii ^ Orbán József, Zsindely Ist- ,| ’ Erdélyi János, Emődy Dániel. 1 lei- |. ■ °zsef, Szotyori Nagy József, a pa- '‘"’ítóképző énektanára és Péterfi 1akit később nagyenyedi tanár
