Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1992. március 12., csütörtök Tűzoltó „kondipálya” A Tűzoltóság Országos Parancsnoksága nagytarcsai kiképzőbázisán a BM Tűzvédelmi Oktató- és Kutató Inté­zete tanpályát létesített a hivatásos tűzoltók számára. Mesterséges körülmények között gyakorolhatják füst­ben, tűzben, fény- és hangeffektusok mellett a tűzoltók az éles helyzetben előfordulható jelenségeket. MTI-Fotó: H. Szabó Sándor Őrült struccok Avagy a szivacsagy 1987 őszétől van egy újabb ret- tegnivalónk. Ekkor figyeltek fel Dél-Angliában először az „őrült” szarvasmarhákra. A beteg állatok elkóboroltak a csordától, mozgá­suk komikussá, ügyetlenné vált, a legváratlanabb helyzetekben rug­dostak. Kényszervágásukra került sor, és ekkor derült ki, hogy sú­lyos elváltozásaik voltak, agyuk eiszivacsosodott. Azóta kiderült, hogy sok emlős állat elkaphatja a kórt. Nemrégi­ben három vörösnyakú strucc lett a betegség áldozata. Ezzel bizo­nyosságot nyert, hogy nemcsak az emlősök betegedhetnek meg, hanem a madarak is. Nagy-Britanniában minden 10 ember közül egy jobban fél az agya elszivacsosodásától mint az AIDS-tői. Annak ellenére, hogy napjainkban még egyetlen ember sem betegedett, illetve halt meg ilyen bajban. Való igaz azonban, hogy az ember is elkaphatja. Erre bizonyíték a kannibalizmus korá­ból ismert betegség, a „nevető ha­lál”. A Pápua Új-Guineában szo­kásos halotti szertartás során a hozzátartozók megették a halott rokon agyát. Ha a rokon fertőzött volt, akkor az egész család meg­betegedhetett. A tünetek hasonló­ak voltak, mint a beteg szarvas- marháknál: mozgászavarok, gör­csök, és az agyi elváltozás következtében állandó nevetési kényszer. Szinte biztos, hogy a nem meg­felelően kezelt táplálék okozta Angliában is, és most Németor­szágban a betegség megjelenését. A vágóhidakról származó döghús lehetett a felelős a struccok pusz­tulásáért. Pánikba talán nem érdemes es­ni (van úgyis elég sok bajunk, ami miatt aggódjunk), de minden­esetre figyelmeztető jel, hogy megtörtént az első megbetegedés Németországban, és egyre több állatfajról derül ki a fogékonysá­ga a bajra. Nem számít a gravitáció Az eljövendő űrhajósok könnyedén szökdécselnek, akár ci­gánykereket is hányhatnak az Egyesült Államok űrhajózási hivatalának kiképző repülőgépén. A súlytalanság állapota úgy jön létre, hogy a gép mintegy 20-30 másodpercig mere­deken emelkedik, majd hirtelen, szinte szabadesésben zu­han a Föld felé. így szoktatják hozzá az űrhajósjelölteket a súlytalanság állapotához. Milyen nyelven beszél Európa? Fel szabad-e cserélni egy egész nemzedék nyelvét a vélt gyakorlati előnyökért? A kérdés korántsem elmé­leti. A határokat lebontani készülő Eu­rópai Gazdasági Közösség országai­ban a közös nyelv is napirendre ke­rült. Hank Van Gunsteren professzor -aki elnöke a holland oktatásügyi mi­niszter által kinevezett ad hoc-bizott­ságnak - úgy véli: „Az anyanyelvet az angollal fölcserélni semmi mást nem jelent, mint a gazdasági előnyökkel számolni.” Az általa irányított akadé­miai bizottság voltaképpen eretnek ja­vaslattal állt elő. Azt ajánlják, hogy a következő tanévtől minden holland is­kola maga dönthesse el, hogy milyen tárgyakat kíván hollandul tanítani, il­letve milyen tárgyakat oktatnának an­gol nyelven. Es a holland anyanyelv? „Nem kell attól tartani, hogy ez hát­térbe szorul. Eddig sem sikerült az erőszakos németesítés, minden kény­szerítő erőnek ellenállt. Ha viszont időben és jól megtanulják a gyerekek az. üzlet nyelvét, az angolt, azzal csak nyerhetünk.” A bizottság szabad nyelvválasztási javaslata egybeesik a Közös Piac határlebontási döntésének érvényesítésével, mi több, elébe megy v a későbbi, várható fejleményeknek. A választ keresi a nagy kérdésre: milyen nyelvet beszél az egységes Európa? „Nagyon kényes kérdés ez, mondják Brüsszelben, a Közös Piac központjá­ban, hiszen ha kijelölnénk valamelyik nyelvet, ezzel kieresztenénk a szelle­met a palackból.” Nincs tehát egyetlen nyelv, de van versenyfutás a nyelvek között. Az már látszik, hogy a konti­nens nyugati felében egyre nagyobb teret foglal el az angol. Közép-Európa, és majd később, a csatlakozó Kelet- Európa nyelve - úgy vélik - a német lesz. Jobb tehát időben felkészülni... Téli álom után Ha kihozzuk a garázsból... Amikor hirtelen melegebbé válnak a szelek, s egyre gyak­rabban kedvünket deríti a nap­sütés, megpezsdül minden autós vére. Azoké is, akik anyagi megfontolásokból, vagy csak egyszerűen a téli közlekedés ve­szélyeitől tartva, több hónapos garázsbeli téli álomra késztették autójukat. Hirtelen autózni tá­mad kedvük, s ilyenkor úgy gondoljuk, ugyanúgy tudunk vezetni, ahogy korábban, s autónkról is feltételezzük, hogy ugyanolyan, mint amikor a ga­rázsba tettük. Ne felejtsük el, esetleg több hónapos kihagyás­ról van szó, s ennyi idő alatt ko­pott, a rutin, meghosszabbodott a reflexidő, s ez vonatkozik mind a vezetés technikájára, mind pedig a különböző forgal­mi helyzetekben való tájékozó­dásra, a veszélyek és megoldá­sok felismerésére. A fentiek után könnyen vár­hatná bárki, hogy ezek után az következik: az autónak is van lelke. Ugyan az autósok jelen­tős része erre esküszik, de most nem a „lélekről” akarunk szól­ni, hanem sokkal inkább a ma­teriális valóságról, arról, hogy ahhoz, hogy biztonsággal indul­junk autónkkal az első tavaszi napon, tennünk is kell valamit. Kezdjük a kerekeknél. Aján­latos ismét ellenőrizni az abron­csokban a nyomást, nem árt a .pótkereket is szemügyre venni. Ha visszahelyezzük az akkumu­látort a kocsiba (mert ugye azt a leállításkor kivettük), hasznos megtennünk, amit egyébként minden elinduláskor meg kelle­ne tennünk: a különböző fények ellenőrzését. Érdemes megnéz­ni, hiszen gyakran előfordul, hogy az oxidáció érintkezési hi­bákat idéz elő. így például néz­zük meg a helyzetfényeket, a tompított fényt és a reflektort, az irányjelzőket, a féklámpákat, a tolatólámpát. Ugyan házilag nehezen ellenőrizhető, de tud­nunk kell. hogy a fékolaj hogy- j ha hosszú ideig használjuk, könnyen elvizesedik. így hát in­duláskor nem árt az olaj minő­ségét ellenőriztetni, esetleg a szervizben a régi fékolajat ki- | cserélni. Az első indulásnál vezessünk 1 óvatosan. Nemcsak megkopott vezetői tudásunk, rutinunk mi­att, hanem azért is, mert előfor­dulhatnak gépkocsiknál olyan hibák is, amelyet csak vezetés, j menet közben észlelhetünk. A NÉGUST a padló alá temették Etiópia gyászol és örül: meg­találták a Négus, Hailé Sze- lasszié császár földi maradvá­nyait. A történet voltaképpen al- fejezcte a diktatúrák feltáruló titkainak. Az Addis Abeba-i rá­dió 1975. augusztus 27-én kö­zölte, hogy kicsiny szobájában holtan találták a trónjától meg­fosztott uralkodót. A halál oka­ként az elhanyagolt prosztata- betegségét nevezték meg. Bon­colást nem engedélyeztek. A londoni Times egy évvel ké­sőbb azt írta, hogy a császárt megölték, bizonyítékai azonban nem voltak a lapnak. És most, az etiópjai rend­szerváltás után először is az de­rült ki. hogy a 83 éves uralko­dóval az új rendszer diktátora személyesen végzett, hat kato­natiszt asszisztálásával. Éterrel átitatott párnát szorítottak a fe­jére, majd megfojtották. Most már keresni kezdték a holttestet is. Egy idős mérnök emlékezett, hogy hol ástak an­nak idején a palotában. Sőt megtalálták azt az öreg sírásót is, aki a munkát végezte. Négy nap dolgoztak a munkások és a markológépek - épületrészeket is lebontottak —, és végül is rá­bukkantak a volt uralkodó földi maradványaira, az épen maradt koponyára. A leletet a Szenlhá- j romságról elnevezett kopt ke- ; resztény templomba vitték, s itt őrzik az ünnepélyes temetés napjáig, július 23-ig, amikor is j a császár 100. születésnapjára emlékezik az ország. A holttestet végül is a Mene- lik palota egyik irodájának a pa­dozata alatt lelték meg, Men- gisztu szobája közelében. A rá­dió szerint a diktátor azért temettette ide, „mert biztos akart lenni, hogy a néhai urab kodó soha ne térhessen vissza a síron túli világból”. Szolid feketék, feltűnő m Mióta a szoknyák annyira megrövi­dültek, hogy szinte az egész lábat lát­tatni engedik, ugyancsak megnőtt - no, nem valamelyik másik ruhadarab hossza, hanem - a harisnyák szerepe. Ez a szerep sem a láb elrejtését, taka­rását célozza, hanem éppen hangsú­lyozását. Ezért aztán a harisnyák színükkel, anyagukkal, mintáikkal, díszítménye­ikkel igen változatosak. A halovány pezsgőszíntől a szinte szín nélküli, teljesen átlátszó, a gesztenyebarna, a grafitszürke, a ködszínű, a fekete'min­den változatáig terjednek a viszonylag szolid harisnyák. És persze vannak égővörösek, napsütötte sárgák, kávé­barnák, olivazöldek, amelyek a ruha, kabát színével harmonizálnak. De ezeket még mindig a nem feltűnni akaró hölgyek viselik. Aki „lábban dolgozik”, az a lábán viseli a különlegességeket. A szívek­kel, virágokkal, madártoliakkal, meg mindenféle geometriai mintákkal ékes harisnyákat. Ezek a minták termé­szetesen színesek, tarkák és nagylép­tékűnk. Csakhogy ezek az agyonszí­nezett — rajzolt harisnyák nagyon ke­vés nőnek állnak jól. Csak a kifogás­talan lábformájú, hosszú combú, töké­letes alakú és magas, manöken típusú hölgyek próbálkozzanak velük! Ok is csak akkor, ha nagyon választékosán passzítják hozzá a lábbelit és öltözé­kük többi darabját. Mert a kiszínezett láb óhatatlanul vastagabb hatást kelt. összenyomja az alakot, és ha nem il­leszkedik kellően a ruhához, akkor in­kább rontja, mint emeli a megjelenést. Hidegben, vagy tavasszal-nyáron szoknya nélkül is megteszi egy hosszú pulóverrel a legging. A vastag szálú - egyszínű vagy mintás - trikószerűen a lábra feszülő harisnya. Ez a praktikus­ság okán készülhet lábfej nélkül is, megelőzendő a nem éppen olcsó hol­mi orrának, sarkának kiszakadását. Szép, ha egy pöttyös legging más lép­tékű, de azonos vagy negatívba fordí­tott pöttyös pulóverben folytatódik. Ugyanígy a kockás, a shottis, az. egyéb minta is szép megismételve a felsőrészen. És hogy ne feledjük, nincs új a nap alatt, felidézzük a század első évtize­dének harisnyadivatját: ezek szerint 1900 és 1914 között áttört harisnyát hordtak a hölgyek, többnyire csipké­ből virág- és ágmotívumokkal, szim­bolikus jelentésű mintákkal, horgony­nyal, pókhálóval. Ezeket a harisnyá­kat selyem vagy finom pamut-flór szálból állították elő. Különösen ele­gánsnak számított a sima harisnya gé­pi vagy kézi hímzéssel - virág- vagy madármotívumokkal —, és brüsszeli csipkebetéttel. Hölgyeim, leltet gyűjteni egy pár harisnyára...

Next

/
Thumbnails
Contents