Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-11 / 60. szám
1992. március 11., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hat ember egy fél országrészen... Hústermelést Szervező Rt. lett az ISV Nem igaz, hogy nem kell majd a sertés, a sertéshús. Nincs annyira padlón a sertésfelvásárlás, hogy hazánkban ne érje meg disznót tartani. Bár a megye statisztikai adatai szerint 29 százalékkal csökkent a vágóállattermelés, és a sertések száma mindössze 202 ezer db volt 1991-ben, a Hústermelést Szervező Rt. műszaki igazgatója Ilaffner László mégis bizik a gazdák jószágszeretetébcn, az állattartás jövőjében. A korábban Iparszerű Sertéstenyésztő Vállalat megyei szervezete Miskolcon, a Nagyavas-Csáti-soron székel, kellemes nyugodt, mondhatni idilli csendben, környezetben működik, és koordinálja a Duna bal partjától az országhatárig. Az rt. fajtakonstrukciójában arra alapozott, hogy a Magyarországon legnagyobb tenyésztési eredményeket produkáló magyar fehértenyészetek irésztulajdonsága (ugyanis az első 3 tenyészetből kettő a cég irésztulajdo- na) meghatározó. Ez alapvetően anyai vonal, plusz erre „rávitték” a magyar lapályt, ami köztudottan a magyar körülményekhez adaptálódott fajta, s erre „befejezőként” (tehát már nem tenyészutánpótlást szolgáló) végtermékként Duiroc, vagy Pietraint, vagy Myport kereszteztünk. Az eredmény a nagy hús- kitermelésű Pannonhibrid sertés, mely genetikailag rögzített magas termelőképességgel rendelkezik, s mindhárom kombináció az országos átlag fölött teljesített. Az átlagos fehéráru, csontos hús aránya az országos átlagot messze meghaladja és minőségben a húsipari igényeket hosszú távon biztosítani tudja. Az elért jó eredmények alapján a Hypor FI kanok magyarországi előállításához a szükséges alapvonalakat még 1991-ben importáltuk. összefoglalva: az eddigiekből kitűnik, hogy a „Pannonhibrid” genetikai program!;.i'észt vevő fajták és keresztezési konstrukciók genetikailag rögzített, magas termelőképességgel rendelkeznek, hiszen az országos átlag felett teljesített minden kombináció. A megváltozott piaci viszonyokhoz alkalmazkodva az ISV Rt. felkészült „Pan- nonhibrid”-programjával a minden piacon jól értékesíthető minőségi vágósertések, illetve az ehhez szükséges tenyészsertések előállítására. Az előrejelzések szerint a magyarországi sertésállomány várhatóan 6,5—7 millió db/év körül alakul. Ezt szem előtt tartva alakította ki az ISV Rt. „Pannonhib- rid”-programját, melynek célja a vágósertések hús- mennyisége, -minősége növelése, javítása, ezáltal piacának növelése. Jelenleg a hazai vágósertések értékes húsrészeinek aránya 45 százalék körül mozog. Ezzel szemben a „Pan- nonhibrid”-konstrukciók átlagosan elérték, illetve meghaladták az 50 százalék feletti értékes húsrészek arányát, ami az országos átlagnál 10—12 százalékkal jobb. A „Pannonhibrid”-prog- ramma.1 egységes minőségű sertés kerül a vágóhidakra, ami az előállító és felhasználó számára egyaránt előnyös. Az ISV Rt. a jövőben arra törekszik, hogy a vágó és Új Renault személy- és kishaszonjérmű választék a SY-TA Ktt-nél. MÁRCIUS HAVI AKCIÓ: Új Renault 5-ös három ajtós személygépkocsi, március havi megrendelés esetén 640 ezer Ft + ÁFA SY-TA Kft. Miskolc, Kazinczy u. 19. Tel/íax: 46 / 46-909 Tel.: 49-879 Telex: 62-407 feldolgozó cégekkel együttműködve, partnergazdaságaiban a „Pannonhibrid”-prog- ramot alkalmazzák a tenyésztéstől — a takarmányozáson, a tartáson, az értékesítésen át — a feldolgozásig teljes integrációban. — A Pannonhibriden túl mivel segíti a megye jószág- tartóit az rt.? — Az ISV Hústermelést Szervező Rt. elsődleges célkitűzése volt már évekkel ezelőtt, hogy a hazai sertéstartás, majd a közelmúltban már a baromfi-, víziszárnyasok és ma már a szarvasmarha-, juhtartás eredményességét is növelje. Ezt a célt többek között olyan hatékony takarmányok kifejlesztésével kívántuk elérni, amelyek alkalmazásával a mezőgazdasági üzemek az optimális élősúlyt, rövi- debb idő alatt és kisebb ráfordítással érhetik él. Ennek érdekében már több éve együttműködünk a világszerte elismert német takarmánygyártó Salvana céggel. Ez az együttműködés garantálja az állandó, jó minőséget, kitűnő menedzselési munka mellett. Közösen fejlesztettük ki sertés, baromfi, ezen belül liba, pulyka, kacsa takarmányozási programunkat, technológián t-at, amelyek a gazdaságos termelést teszik lehetővé az üzemek számára. A gyakorlatban bevált termékeket folyamatosan továbbfejlesztjük, nemzetközi know-how bevezetésével. A közelmúltban kialakult új gazdasági környezet és takarmányaink, illetve takarmányozási eljárásunk a kisgazdaságok sajátos igényeit is kielégítik. Folyamatosan szervezzük a keverőüzemeket, hogy minél közelebb kerüljünk a takarmányainkat felhasználó partnergazdaságainkhoz, ezzel jelentős szállítási költséget takarítunk meg a felhasználók részére. 1991. évtől saját külkereskedelmi jogon importáljuk a prepremixeket. 1991. január 1-től az ISV Rt. a Salvana cég prepremi- xeiből a szarvasmarha-, juh szuperpremixeket és premi- xeket is a Bio-Agro Kft. keverőüzemében gyártatja. Az ISV malac- és borjú- tápszerek magas fehérjetartalma a fiatal állatok számára könnyen emészthető, vitamin- és mikroelem-kiegészítése az állatok igényéhez alkalmazkodik. A cég természetesen műszaki szolgáltatásokat is végez tervezéstől a tartástechnológián, a takarmánykeverőkön át a szervizig és az alkatrészellátásig. Megyénkben például Taktaszadán, Ti- szakarádon a Mezőségi Sertéskombinátban alkalmazzák technológiájukat. Mindezt innen Miskolcról, összesen hat szakember látja el a Nagyavas csendes oldalából. (bekccsi) Gondolkodik-e a puszták népe? Ismert vezetőink közül többen nyilatkoznak a gazdaság helyzetéről, a vállalkozói kedv hiányáról. Ezzel kapcsolatban a rádióban hallottam az alábbi kijelentést. „A magyar parasztság az elmúlt negyven év alatt elszokott az önálló gondolkodástól.” Ezt és a hasonlókat nem tudom lenyelni. Tisztelt nyilatkozó Hölgyeim és Uraim! Minden ősöm, mind apai, mind anyai ágon földművelésből élt, vagy ha úgy tetszik, paraszt volt a szó nemesebb értelmében. Én sem tagadom meg őket és nehéz sorsú fajtámat. Mélységesen felháborít lekicsinylő, sértő kijelentésük. Mióta én emlékszem, Magyarországon a falun és tanyán élő ember csak akkor boldogult, ha kész és képes volt az önálló gondolkodásra, a felelősségteljes cselekvésre. így volt ez a Horthy nevével jegyzett negyedszázad alatt éppen úgy, mint az azt követő évtizedekben, és nincs ez másként ma sem. Az, hogy a parasztság Az Észak-Magyarország 1992. február 8-i számában „Vizesek vitája — a településé, vagy az államé?” címmel a miskolci vízművek igazgatójának jegyzésében megjelent cikkre — szándékunk szeriint még egyszer és utoljára — válaszolni kívánunk, mert a cikk személyeskedő hangvétele, hamis állításai is ismételten az olvasót félrevezető tendenciái mellett nem mehetünk el szó nélkül. A cikk döntően nem az általunk leírt tényekkel foglalkozik — igaz, hogy azokat megcáfolni hasztalan kísérlet is lenne —. hanem áthelyezi a hangsúlyt a tulajdon kérdésére. Mielőtt erről mi is kifejtenénk véleményünket, szeretnénk a tisztelt olvasókat arról tájékoztatni, hogy a február 3-i számban megjelent cikkünkben közölt adatok — így a 24 Ft/nP-es vízárunk Miskolc vonatkozásában — egyike sem „elírás”, minit ahogy azt a miskolci vízmű feltételezi. A cikk azt sugallja, hogy a víztermelő művek tulajdonjogának változása, nevezetesen az államiból ónkormányzati tulajdonba történő átmenete egycsapásra megoldja a vízár kérdését, azaz csökkenti azt. Bár a cikk írója bennünket vádol csúsztatásokkal, ez esetben is érvényesül az a mondás, hogy az kiabál, akinek a háza ég... A miskolci vízművek az 1990. évi veszteségét azért tudta — ismereteink szerint — két év helyett egy év alatt kigazdálkodni, mert az 1991. évi vízdíja eleve olyan mértékű többletet tartalmazott. amely a 70 millió Ft-ot A Szerencsi Polgármesteri Hivatni meghirdeti a Szerencs, Széchenyi u. 52. sz. alatti 160 m" alapterületű épületingatlant eladásra és újrahasznosításra. A részletes pályázati kiírás a Szerencsi Polgármesteri Hivatal Városgazdasági Osztályán vehető át. (Cím: Szerencs. Rákóczi u. 89. Tel.: 41/61-133) A pályázatok beadásának határideje: 1992. április 17. nagy többsége nem vállalkozik az önálló gondolkodásra, éppen azt bizonyítja, hogy okos, gondolkodó emberek. Felmérik, hogy a több-kevesebb biztonságot jelentő közöst most nem szabad elhagyni, ma vétkes könnyelműség az önálló paraszti vállalkozás. Hogy miért? — Mert nincs megfelelő piac, a meglévő tovább zsugorodik a munkanélküliség és a tömeges elszegényedés miatt. — Mert a külső piac beszűkült, a felvásárlók nem fizetnek a leszállított gabonáért. élőállatért, ha a termelő élni és termelni akar, harminc-harmincöt százalékos kamatú kölcsönre szorul, aminek a kamatát sem tudja fedezni. — Mert látja, hogy a pénzintézetek és felvásárló monopóliumok egyeduralmával szemben még a felsőfokú végzettséggel rendelkező gazdaságvezetők, illetve jogászaik is tehetetlenek, nem nehéz belátni, hogy mi lenne a sorsa a sok tízezer törékeny, eladósodott kisgazdaságnak. — Mert emlékeznek a múlt évre, a csatornába öntött tejre, az agyonvert malacokra, a határban hagyott cukorrépára és a kétes értékű állami segítségre: vess kevesebb búzát, vágd le a tehenek 10 százalékát, ne hizlalj annyi sertést. A parasztemberek jelenlegi passzivitása tehát pontosan azt bizonyítja, hogy önállóan gondolkodnak és mérlegelnek. Mint ahogy az önálló gondolkodás, a vállalkozói szellem létét bizonyították 1970 körül is. Akkor ugyanis lehetőség nyílt a mezőgazdasági vállalkozásra, és a nagyüzemek mellett kisvállalkozások tízezreit hozták létre a tágas falusi portákon, a háztáji földeken és a városokat körülvevő parlagokon. Virágzó háztáji és zártkerti gazdaságot hoztak létre, ezzel megteremtették a vegyes tulajdonú, vegyes birtokszerkezetű, sajátos magyar gazdaság alapjait. Magyarországot Közép-Európa éléskamrájává tették. Mi kellett ehhez a változáshoz? Lehetőség a tulajdonszerzésre, kedvező feltételek a termeléshez és fizetőképes kereslet az értékesítéshez. Ha ezek megvannak, a nyilatkozat már mellőzhető. Ajánlás és intelem azoknak. akik a magyar mező- gazdasághoz nyúlnak: „A mezőgazdasági termelés bizalom kérdése is. Az aláásott bizalmat még egyszer megszerezni nagyon nehéz. Hosszú időre megbénítja a mezőgazdasági termelés fokozását, sőt visszaveti azt. A mezőgazdaság olyan termelési ág, ahol a termelés fejlesztése elkerülhetetlenül a termelők életszínvonalának emelkedésével jár együtt. Éveken keresztül súlyosan megsértettük a termelők anyagi érdekeltségének elvét és adminisztratív módszerekkel, egyre csökkenő jövedelmezőség mellett igyekeztünk a parasztságot termelésre szorítani.” Idézet Nagy Imre 1954, októberében megjelent cikkéből. Irta 38 évvel ezelőtt és ma újra félelmetesen időszerű gondolatok ezek ... Benke Mátyás nyugdíjas Még egyszer, utoljára: Miért drága Miskolcon az ivóvíz? fedezte. A takarékos gazdálkodásunk pedig valószínűleg azt jelentette, hogy az éves átlagban 60 millió Ft- os tartozását folyamatosan nem fizette részünkre, megtakarítva ezzel a hitelkamatokat is. A törvényeiket valóban megtartani és végrehajtani kell, nem pedig erőlködni azon, hogy hogyan lehet azoknak a törvényalkotó akaratától eltérő értelmezést adni. Ezek után néhány gondolat a tulajdonlás kérdéséhez. Szakmai berkekben jól tudják, hogy a távlati cél a vízellátás terén egy angol mintájú — a területi részérdekeket egységes érdekeltségi rendszerbe ötvöző — olyan vízgazdálkodási rendszer kialakítása, amely tökéletesen igazodik a vízföldrajzi és vízgazdálkodási szempontból egyértelműen körülhatárolható régióhoz, komplex vízgyűjtő területhez. Műszaki-gazdasági szempontból valóhan optimális gazdálkodásra egy, a megyénk vízbázisait egyként kezelő, a jelenlegi három ellátó szervezet (megyei és a Miskolci Vízművek, valamint az ÉRV) tevékenységét egyként ellátó szervezet képes. A jelenbe visszatérve tisztázni szükséges, hogy az a három vízmű, amelyhez az ÉRV „ragaszkodik”, 91000 m:1/nap maximális kapacitással bír. A Miskolc város részéről velük szemben támasztott vízigény viszont az elmúlt időszakban átlagosan a 20 000 m3/napot sem nagyon éri el. A teljes kapacitáskihasználtságra az év további részében sincs _re- inény, s jó esetben évi átlagos 25 százalékos kihasználtság várható. Az — úgy véljük — mindenki számára egyértelmű, hogy a gazdaságos kihasználtság, tehát a minél nagyobb kapacitással működő berendezés fajlagos költsége alacsonyabb, mint az éppen csak vegetáló, alig 1/4-es kihasz- náltságúé. Felvetődik a kérdés: Miskolc városnak miért lenne érdeke az, hogy egy magas fajlagos költséggel működő vízműcsoportot sajátjának tudhasson? Netán az olcsó karsztvíz termelését akarja visszafogni, s helyette a jelzett vízművekből kíván több vizet átvenni? Az árak csökkentését ez bizony nem fogja lehetővé tenni! Nem szerencsés azt sugalmazni tehát — mint ahogy a társvállalat cikke teszi—, hogy csupán a tulajdonos változása olyan gyümölcsöt hoz, amelynek neve: olcsó víz, s hogy a tulajdonforma változása túltesz egy regionális rendszer adta díjkiegyenlítés lehetőségén, mely valóban egy relatíve olcsó vízárat eredményez. A miskolci vízművek csak „egységes szemléletet jelentő önkormányzati tulajdonlásban” tud gondolkodni, ami azonban nem az egyetlen, kizárólagos és főleg nem a legjobb megoldás. Az önkormányzatok beleszólását a vízdíj alakulásába biztosítani tudjuk mi is, egységes szemléletet ugyanis nem csak az önkormányzati tulajdonlás jelent. Sőt, ha a fentebb kifejtett távlati célokat nézzük, akkor éppenséggel nem ez a szemlélet felel meg az egységes követelményeinek. Végezetül — ismételten kifejtve azon álláspontunkat, hogy a továbbiakban nem kívánunk sajtóvitát folytatni a miskolci vízművekkel, de készséggel állunk rendelkezésére minden érintett ön- kormányzatnak és fogyasztónak. Fehér István igazgató Válasz helyett A tulajdon és a díj napjaink aktualitása. Különösen az a tulajdon, amelynek jó vagy rossz működtetése mindenkit naponta érintő díj- kérdéseket dönt dl, s a negyvenéves struktúrák átalakulása egzisztenciális gondokat is okozhat. Érthetők tehát az indulatok. Az önkormányzati törvény az ivóvízellátást a települések kötelező feladatává tette. A feladathoz a tárgyi (vagyoni) feltételeket az ún. vagyontörvény, a rendelkezési jogot a hatásköri törvény biztosította. Ezek törvényi tények. A vizet a fogyasztóknak 1992-ben az ÉRV 34 Ft/m>- ért, a Miskolci Vízmű 31,4 Ft/m3-ért szolgáltatja. Ez is tény. A három vízmű nem a város kizárólagos, hanem a város és a települések közös tulajdona lesz. Ha az egységes rendszer megvalósul, a karszt előnyeiből a községek is részesülnek. Ez a megoldás évente 50 millió Ft fölötti költségmegtakarítást garantál, ugyanakkor egyetlen más település sem kerül hátrányos helyzetbe. A vízföldrajzi és vízgazdálkodási határok messze nem azonosak a közigazgatási határokkal. A három szervezet állami gyámkodás alatti egységesítése nem mai gondolat, az élet ezt túlhaladta. Az óriások felett eljárt az idő ... Fenntartjuk véleményünket, hogy a beleszólásra az ígéret nem elegendő, hatalmat, a tényleges kontroll lehetőségét csakis az önkormányzatok többségi tulajdona biztosítja. Nem látjuk értelmét a cikk állításait tételesen cáfolni, az olvasókra bízzuk a következtetések levonását, a minősítést. Vojtilla László igazgató Ezzel a vitát a szerkesztőség részéről lezártnak tekintjük.
