Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-10 / 59. szám

1992. március 10., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Totósarok, 11. hét 1. Haladás (11)—Tatabánya (15) X Számunkra rendkívül nagy meglepetést jelentene,, ha nem találnánk . . . 2. Vasas (9)—Ferencváros (4) X 2 Az angyalföldiek aligha tudnak teljes sikert elérni. 3. Videoton (6)—Rába ETO (12) 1 X Nagy bajban vannak a vendégek, kell(ene) egy pont. . . 4. ZTE (16)—MTK (7) 1 2 Egyszer talán megtörik a nyeretlenségi ; sorozat is . . . 5. Karlsruhe (15)—Rostock (14) 1 X Vajon mire lesz képes az új edzővel a vendégcsapat? 6. Cagliari (14)—Atalanta (11) 1 X Menekülnek a kiesés elől a déliek, ki nem kaphatnak. 7. Cremonese (17)—Juventus (2) 2 Már a zebrák pontvesztése is felérne egy totógyilkossággal. 8. Fiorentina (12)—Ascoli (18) 1 Nem téveszthet a firenzei tulipános társaság, mert baj lesz. 9. Foggia (13)—Roma (9) 1 X Egyre lejjebb csúszik a hazai gárda. Vajon meddig tart a mélyrepülés? 10. Lazio (10) —Verona (16) 1 X A veronaiak az életükért harcolnak. Történhet csoda Rómában? 11. Napoli (3)—Inter (7) 1 X A milánóiak idegenben nem tartoznak a vitézkedők közé. 12. Sampdoria (6)—Genoa (8) X 1 A helyi rangadón ezúttal a ,,menők” felé billen a mérleg nyelve. 13. Torino (4)—Parma (5) X Rangadónak számít az összecsapás, alighanem döntetlennel.-1-1. Taranto (19)-—Lecce (14) X Mindkét félnek égetően szüksége van a pontokra. ★ A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a totó 10. fogadási hetének nyereményei a következők. 13+1 találatos szelvény 1 darab, nyereménye 9 597 511 forint. 13 találatos szelvény nem akadt. 12 találatos szelvény 90 darab, ezek értéke egyenként 44 762 forint. 11 találatot 1720 fogadó ért el, a szelvé­nyekre egyenként 2330 forintot fizetnek. 10 találatos szelvény 16 098 darab, nyereményük egyenként 375 forint. A közölt adatok tájé­koztató jellegűek. Csak röviden... RÖPLABDA. Ózdi Spartacus Bányász— Nyíregyházi Tanárképző 3-0 (5, 8, 6). Ózd, NB II. férfi. Jók: Kurucz, Veres. Sátoraljaújhelyi TK—Kunhegyes 3-1 (—10, 2, 12, 13). Sátoraljaújhely, NB II. férfi. Jó: Veres. BIRKÓZÁS. Országos diákverseny, sza­badfogás, Budapest. A diósgyőriek eredmé­nyei, 30 kg: 1. Tomesz. 35 kg: 2. Adorján Sz. 38 kg: 2. Adorján J. Csapatban: 4. Diósgyőri BC. LABDARÚGÁS. Góliát Kupa — Mis­kolc, városi sportcsarnok. A kispályás tor­nára 18 csapat nevezett. A március 16-i döntőbe a 7-es, a 21-es, a 43-as és a 33-as iskola került be. Kőhalmi Kupa, kispályás torna — Mis­kolc, hejőcsabai csarnok. A végeredmény: 1. BSC Shimizu, 2. M. Üveggyár, 3. MTK. Legjobb kapus: Fülöp (Miskolci Ipartes­tület). Legjobb mezőnyjátékos: Mészáros (MTK) és dr. Sutóczky (BSC). Legspoiit- szerűbb csapat: Panel. Oldboy-torna — Miskolc, hejőcsabai csarnok. A végeredmény: 1. Borsod Volán öregfiúk, 2. TÜKI, '3. MÁV Igazgatóság. Legjobb kapus: Adriányi (TÜKI). Legjobb mezőnyjátékos: Vasvári (Volán) és Kispál (Veterán). Legsportszerűbb csapat: Mis­kolci Tejipar. Sportnapot tart a Herman Sportnapot tart március 11-én, szerdán, a Herman Ottó Gimnázium. A miskolci városi sportcsarnokban 8 óra 30-kor kez­dődik meg a program és előreláthatóan 14 órakor fejeződik be. Fővárosi műsorveze­tők közreműködésével sportolókkal talál­kozókat, beszélgetéseket láthatnak, hall­hatnak a jelenlevők, aztán a diákok ve­télkednek egymással. A kosártavasz sSkerpillanatai DKSK-SeM: arany? Ezüst? To magyőztes a B. Bányász AMIRE NAGYON kevesen számítottak, bekövetkezett: a DKSK-SeM és a PVSK-Co- Order női kosárlabda-csapa­ta vívja a bajnoki döntőt. Az esélyes fővárosiak, a Tungsram SC és az MTK el­véreztek. EgyérteUmű tehát a vidéki kosárlabdázás erősö­dése és a budapestiek visz- szaesésie. Ez a folyamat esz­tendők óta tart, most pedig már kicsúcsosodott. Az em­lített Tungsram és MTK mel­lett korábbi fényét veszítet­te a BSE és a BEAC-Gép- szev, hogy másokat ne is említsünk. A sportág törté­neti pillanatokat él át, s jól­eső érzés leírni: ebben a Di­ósgyőri KSK-SeM is „ludas”. A klubok, a játékosok, vég­ső soron pedig a mezőny allaposan feladta a leckét Pálinkás József kapitány­nak: kikből állítsa össze ke­retét? A DIÓSGYŐR a tavalyi bajnok kék-fehéreket bú­csúztatta, s ha ez meglepe­tés, akkor a pécsiek diada­la a Tungsram ellen óriási fegyvertény. Mert abban győztes és vesztes is egyet­ért: a női mezőnyben pilla­natnyilag a „lámpások” a legjobbak, még akkor is, ha ez már nem juthat kifeje­zésre. A DKSK-SeM — 'és klubelődei — életében a mostani a legnagyobb siker. A csapat eddig csupa leg-et produkált. Az aranyéremért játszhatnak tovább, s ez a legnagyobb bravúrja spor­tolónak, edzőnek, vezetőnek egyaránt. Érdekesség, hogy az ukrán (kijevi) kosarasok is Magyarországon értek pá­lyájuk tetőpontjára, mert szovjet kupát nyertek már, hazájuk bajnokságában csak az ötödik helyig vitték. Ami a mindent eldöntő MTK el­leni ötödik meccset illeti: az első „ötöst” a szurkolók sze­rezték. Százhuszonheten kí­sérték el a csapatot, s kö­szöntötték virággal mindkét (!) gárda tagjait. A Tábori sportszer 200 forintért szál­lította őket, ezzel picikét — ugye a hangerő is sokat nyom a latba — hozzájárul­tak a továbbjutáshoz. KIRÁLY SÁNDOR edző egyet aludva a történtekre is, a realitás talaján maradt. Az akarati tényezőkről be­szélt, megemlítette a fegyel­met, a szorgalmat, a jó ide­geket, s azt, hogy kitűnően bírták erővel a hajrát. Dön­tőnek bizonyult az átlagon felüli védőmunkájuk, arról nem beszélve, hogy a legkri­tikusabb pillanatokban he­lyén volt a szívük. Mindez együttesen kellett is, hiszen — senki nem tagadja — az MTK több jó játékossal ren­delkezik, mint a Diósgyőr. Szóval következik a Pécs. Az a Co-Order, mely ellen az alapszakaszban kétszer (idegenben 7, hazai környe­zetben 10 ponttal) diadal­maskodott a DKSK-SeM. Vagyis bajnokok lesznek? A kérdés megválaszolására aludjunk még néhányat, mindenesetre a diósgyőriek nagyobb eséllyel indulnak a végső csatába, hiszen — mi­vel az első „körben” meg­előzték a pécsieket —, há­romszor játszanak itthon és csak kétszer idegenben. Fel­téve, ha a párharc ismét öt meccsen dől majd el. A lé­nyeg: amelyik együttes ha­marabb éri el a három si­kert, kitűzheti a bajnoki jel­vényt! A SZAKVEZETŐ szerint, ami elég volt az MTK eti­len, az kevés lesz a PVSK- val szemben. Király mester néhány nap alatt helyére akarja tenni csapata táma­dójátékát, mert meccsenként 80 pont körül kell produkál­niuk. A fegyelmezettség, a lelkesedés, az összeszokott­ság kevés lesz. Csak akció- dúsabb és ponterősebb já­ték vezethet a sikerhez! A mester természetesen nem tippel. De optimista. A ha­zai pálya előnyét nem kí­vánják feladni, vagyis a döntő meccsekre sem köl­töznek át a Miskolci Városi Sportcsarnokba. Maradnak a Nagyváthy Utcai Általános Iskolában, beengednek any- nyi nézőt, amennyit csak le­het, mindent elkövetnek a biztonság érdekében. Az ugyan kétségtelen, hogy a sportcsarnokban háromezren lennének, de a DKSK-SeM (és a DVTK ...) esztendők óta nem játszott és dolgo­zott ott. A FINÁLÉ tervezett idő­pontjai. Március 14., szom­bat, 17 óra 30: Miskolc. Már­cius 18., szerda, 18 óra: Pécs. Március 21., szombat, 15 óra: Miskolc (ez az időpont pon­tosan egybeesik a DFC— Vác-Samsung NB I-es lab­darúgó-mérkőzés kezdésével, így elképzelhető, hogy vál­tozik...). Március 26., csü­törtök, 18 óra: Pécs. Márci­us 29., vasárnap, 16 óra 30: Miskolc. A negyedik és ötö­dik meccs, miként már ír­tuk, feltétéles, Kolodzey Tamás Az eminens sprinter Érdekesen alakult Kiss Lászlónak, a DAC (volt DVTK) sprinterének eddigi pályafutása. A most 19 esz­tendős fiatalember családjá­ban sem szülei, sem nővére nem foglalkozott aktívan testedzéssel, de ő mégis test­nevelés tagozatos általános iskolai osztályba szeretett, volna járni. Diósgyőrbe, a 21. Számú Általános Iskolába azonban csak a normál osz­tályba vették fel, mert nem tudott kötelet mászni. A rö- videbb távokon azonban ki­tűnt gyorsaságával, ezért No­vak István testnevelő tanár Piczil Sándor diósgyőri atlé­taedzőhöz irányította. Később Máthé Nándor, majd Ku- bicskó Zsuzsa edzette. Me­gyei versenyeket nyert ugyan, de mivel akkor főként tíz­próbában indult a gyengéjé­nek számító gerelyhajítás miatt, nem tartozott a legsi­keresebb atléták közé. Rá­adásul serdülő kora elején két országos bajnokságot is kénytelen volt kihagyni, egyet sérülés, egyet üdülés miatt. Az első komoly eredmé­nyek akkor jöttek, amikor Mohácsi Éva lett az edzője, eddigi legjobb eredményeit viszont László István keze alatt érte el. Mindkét tá­von, a 100 és a 200 méteres síkfutásban is megnyerte a serdülő A korcsoport orszá­gos bajnokságát 1990-ben. Jutalmul válogatottként in­dulhatott az NDK — cseh­szlovák—görög—magyar — nemzetközi ifjúsági viadalon. Azóta még négyszer futott nemzeti színekben, köztük a legutolsó IBV-n, a Szovjet­unióban. Különösen a tavalyi éve mondható sikeresnek, öt ti­zedet fejlődött, ami elsősor­ban sikeres alapozásának kö­szönhető. Az országos^ ifjú­sági bajnokságon 100 és 200 méteren az élen végzett, a felnőtt OB-n a hosszabb tá­von harmadik, a rövidebben hatodik, s a szaloniki Euró- pa-bajnokságon 200 méteren ötödik, a 4X100 méteres vál­tóval hetedik. Eközben a Föl­des Ferenc Gimnáziumban csaknem színötös tanuló. A naponkénti edzést és tanu­lást a már kiskorában meg­szokott jó időbeosztásával tudta összeegyeztetni. Tanul­mányi és sporteredményeiért 1990-ben és 1991-ben is me­gyei és országos jó tanuló — jó sportoló kitüntetést ve­hetett át, Jelenleg a Miskol­ci Egyetem jogi karának hallgatójaként már sikere­sen túljutott az első fél­éven. Bár hívták más klubba is, jelenlegi edzőjével, László Istvánnal szeretne továbbra is dolgozni. Az idei nagy cél: jól szerepelni Szöulban, az ifjúsági VB-n. Korábbi eredményei alapján már uta­zó csapattagnak tekintheti magát. A későbbiek során szeretne felnőtt válogatott lenni és kijutni az atlantai olimpiára. Egy amerikai egyetemre már hívták. A ki­váló sprinter jól érzi magát a diósgyőri társaságban, kü­lönösen Asztalos Csabával jön ki remekül. K. A. G. Simone, az „olasz tulipán” Az AC Milan megállítha­tatlanul robog előre az olasz futballbajnoki cím megszer­zése felé. Ezen az úton nagy segítségére van a milánói klubnak a három „holland tulipán”, azaz Marco van Basten, Ruud Gullit és Frank Rijkaard. Vasárnap azonban a Par­ma elleni bajnoki 90 perc során egy „olasz tulipán” virágzott: Marco Simone. A szünetben állt be Daniele Massaro helyére. Rúgott két gólt, nyert a Milan 3:l-ire. Idegenben. — Pályafutásom első „dup­la gólja” — mondta Simone a mérkőzés után. — Amikor beküldtelc, csak annyit kér­tek tőlem, hogy gyorsítsam támadójátékunkat. Simone az 1988—89-es idényben (akkor még 17 éve­sen), a Como színeiben ját­szotta első olasz bajnoki mérkőzését. Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hog> az AC Milan kivesse rá a hálóját. Igaz, annyi ideje melegíti már a cserepadot, hogy más italán már fel is adta volna. — Nem vagyok az a típu­sú- játékos — így Simoné. — Érdemes várni, ezt a két gó- lliom is igazolja. Persze szin­te már lyuk van a kispadon, annyiszor ültem ugyanazon a helyen csereként. De ha oly­kor lehetőséget kapok, igyek­szem meghálálni a bizalmat. Simone 170 centi magas, 68 kiló súlyú és a hollandok is kedvelik. Különösen Par­ma után. A szlovákiai Michalovcéban nemzetközi női kézilabdatornán szerepelt a Borsodi Bányász NB I-es csapata — kaptuk a hírt Szolga Miklós technikai vezetőtől. Az ese­ményre dr. Gyulay Gábor címzetes állam­titkár, köztársasági megbízott közreműkö­désével jutottak el. A végeredmény: 1. Borsodi Bányász 9, 2. Michalovce 6, 3. Uzsgorod (ukrán) 5, 4. ZVL Presov (szlovák) 5, 5. Lokomotiva Kosice 4, 6. Villavella (spanyol) 0. A partvonalnál Közömbösen Szombat, nyitány a labdarúgás első vona­lában, a rangadót természetesen a televízió is közvetíti. És elérkezik az a bizonyos pilla­nat .. . Keller tarol, jó 160 centiméteres magas­ságban lendül a lába, Romanek úgy rogy a fűre, mint akit villám sújtott. Döbbenet, csend, orvos, mentő, kórház. És közben du­ruzsol a szpíker. Emigyen: „...nincs sem­mi baj, már talpon a váci fiú, természetesen szó sem lehetett szándékosságról, ilyen a futball, véletlen volt, szerencsésen megúszta az esetet.” Csodálom Knézyt. Nyolcvan méterről is csal­hatatlanul képes megállapítani dolgokat. El­dönt, ítél. Tévedhetetlen. Ö már csak ilyen, vitának helye nincs. Egy nappal később . . . A rádiós kolléga sem akar lemaradni, még rátesz egy lapáttal. Valahogy így: „ . . . biz­tos vagyok abban, hogy úriemberek (???) csaptak össze, s tulajdonképpen Romanek felesége nőnapi ajándékként könyvelheti el, hogy férje így megúszta az esetet." Forog körülöttem a szoba, megáll az idő, hang nem jön ki a torkomon. Ez nem léte­zik! Ilyen nincs! Molnár Dániel azonban nem tréfál. Tényleg úgy gondolja, ahogy mondja. Addig rendben (rendben?) van a dolog, hogy fent nevezetteknek zöld-fehérre színező- dött vér folyik az ereikben. Netán a „fradi- kát” mégsem illik elmarasztalni — még egy ilyen kirívó szabálytalanságot követően sem. (Eszembe jut, hogy Németországban például hónapokra eltiltottak játékost, mert súlyos sportszerűtlenséget követett el, s durvasága ellenfelének hosszan gyógyuló sérülést oko­zott) . A szpíkerek számára csaknem természe­tes, ami történt, szinte szuggerálják a né­zőkbe, hallgatókba, hagy egy „férfias" ösz- szecsapásnak lehet ilyen sajnálatos végki­fejlete. A következmény - számukra telje­sen közömbös. Kíváncsi lennék: akkor is így kommentálnák az esetet, ha netán fordítva történik? És, va­jon mit mondanának akkor, ha ők kénysze­rülnének elviselni a szenvedő fél szerepét? . . . D. i. Nádasdi nehézségek Az elmúlt hónapokban a Borsodnádasdi Ko­hász SE rendkívüli helyzetbe került. Folyik a bázisvállalat telszámolása, s tavaly októbertől az idén márciusig a lemezgyár felfüggesztette a klub anyagi támogatását. A felszámolóbiztos 1992-re 100 ezer forintos támogatást biztosított, majd később bejelentette, hogy márciustól min­den további segítséget megszüntetett. Az egyesület minden erőt mozgósított a „me­nekülés” érdekében. Többször tárgyaltak a he­lyi önkormányzattal, s c képviselő-testület úgy határozott, hogy átveszi a klubot és biztosítja a működéshez szükséges összeget. Sokat tett a talpon maradás érdekében az önkormányzat kulturális, közművelődési és sportbizottsága, amelynek tagjai harcos kiállásukkal tettek hi­tet a sport fontossága mellett. Március 5-én rendkívüli közgyűlést tartottak és névváltozást szavaztak meg, így a jövőben a helyi klub Borsodnádasdi SE néven működik. Megválasz­tották a számvizsgáló-bizottságot, s egyhangú szavazással újra elnökké „emelték” Sándor Miklóst, A sportkör körül kialakult bizonytalanság igen károsan befolyásolta a labdarúgók felké­szülését a tavaszi nyitányra. Végig hazai kör­nyezetben készült a társaság, a tervezett 8—10 előkészületi találkozó közül mindössze négyet tudtak lejátszani. A játékosok közül Hejöcsa- bára távozott Igó László, s ezt igen komoly veszteségként könyvelik el a nádasdiak. Ugyan­csak a hiánylistát gyarapította Sztasák Róbert, aki az NB Ill-as Tarnalelesz együtteséhez iga­zolt. Jakubik bejelentette, hogy nem kíván to­vább Borsodnádasdon játszani, a kapus Balázs­ra az ÖKSE vetett szemet. Ugyancsak a távo­zás gondolatával foglalkozik Balogh, akiért a Borsodszentgyörgy jelentkezett, Üj játékos nem került a csapathoz, s így mindössze 12 (!) főnyi kerettel vágnak neki a pontvadászatnak. A megtépázott együttes célja a középmezőnyben való helyezés megszerzése, ennek megvalósítá­sáért Érsek Emii edző irányítása mellett ru­gaszkodik neki a gárda.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents