Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-08 / 33. szám

1992. február 8., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Halló, nagymami! Itt vagy?! Ismered a szabályt nagyi! Ha itt vagy, koppants egyet, ha nem vagy itt, akkor kettőt. Jó, jó, most már hallak is, csak olyan túlvilági hangod van. Nem baj, csak válaszolj né­hány kérdésre. Ne döröm­bölj, ne csapkodj, jaj, minden­nek nekimész, föllöksz ezt is, azt is, látom már, hogy itt vagy, nyugisán, nyugisán. Hogy-hogy mit zaklatlak? Ar­ról van szó nagymami, hogy mi itt most fölfedeztük a ter­mészetgyógyászatot^ Hogy­hogy nem érted, mi ez? De­hogynem érted, hiszen ezt mivelted te is! Emlékszel rá, amikor a liliomlevelet tetted a lábamon lévő kelésre? Ami­kor a tarló felszúrta a lábamat libalegeltetéskor. Akkor jött az a fekete, rusnya pokolhó­lyag. Amit te a liliomlevéllel rögvest meggyógyítottál... No, az volt a természetgyó­gyászat! Meg az, amikor a nyers piros paradicsomot tet­ted a bögölycsípésre. Meg a szúnyogcsípésre. Meg a hagymagerezdet, ha kőbe rúgva lejött a nagylábujjunk­ról a bőr. A liliom! Arra na­gyon emlékszem, mert kiszív­ta fehérre a bőrt, förtelmes büdös is volt, de az igaz, hogy a kelést is kiszívta, kitisztítot­ta. Meg a teák! Meg a vadka­por, amit minden ősszel szedtél a réten! No, ez a ter­mészetgyógyászat. Mi? Mi­csoda? Nagyi néha tényleg olyan, mintha túlvilágról be­szélnél... Ja! A karácsonyi morzsa megvan-e még? Meg! Megvan, úgy, ahogy Te an­nak idején összegyűjtötted a karácsonyi asztalról... Tu­dom, tudom, azzal tettük ár­talmatlanná Borcsa néni ron­tását is. Mindahányan bebúj­tunk egy nagy lepedő alá, a morzsát egy serpenyős pa­rázsra szórtuk, füstölt is bü­dösül-jó-jó, illatozott, igazad van, a lényeg, hogy a rontás elment rólunk. Nagyi! Figyelj csak! Most már így idők múl­tával be merem vallani, hogy izé... hogyis van az... már­mint emlékszel rá, a fehér bab bele volt rakva a tányér­rózsába, és az egész elhe­lyezve a kapunk elé, hogy mellette ne mehessünk el, csakis átlépve rajta, hát... szóval, igen, most már meg­mondhatom. megmondom, mert nyomja a lelkemet, hát ezt én raktam oda. Mi? De­hogy rontásként! Csakis az­ért, hogy beugrassam Jan­csit, a szomszéd gyereket. Hogy kapja fel nagy örömmel a tányérrózsát és amikor enni kezdi, akkor tapasztalja, hogy a napraforgómag he­lyett fehér babot ropogtat. Jó, mi? Rendben, rendben, ne veszekedj, azért a karácso­nyi morzsa jót tett. Valami más rontás ellen. Mert az biz­tos, hogy akkor a rontás nem fogott rajtunk, a morzsás füs­tölés után. Várj csak nagyi, várj csak, nem térünk el más vonulatra? Mert én a természetgyógyá­szatról akarlak kérdezni. Ez most nagyon menő itt Miskol­con. Meg arrább is. Képzeld, most tartották Aggteleken - igen, igen ott van az az isten­telen nagy föld alatti akármi, amiről a nagyobbik Petrovics 9yerek, később Petőfire ma­gyarosított, azt írta, hogy az ilyesmit csakis az ördögök építhették, most is látszik a sziklákon az izzadságuk, hi­szen csöpög. No, az, igen, az Priska Tibor Atomkorszak a hely, tehát ott gyülemlettek össze tudós emberek - igen, igazad van, asszonyok is - akik minderről a tudományról tartottak boszorkányszom­bat... ah! Miket beszélek! Akik erről a korszerű tudo­mányról tanácskoztak. Jaj nagyi, hogy te nem lehetsz ott ilyen helyeken! A boszor­kányszombatot csak véletle­nül mondtam, tudom, hogy Téged tartott sok alja nép bo­szorkánynak, de én azt is jól tudom, hogy Borcsa néném volt az. Jó, jó, Te is tudtál az­ért valamit, rendben van, nem kell mindjárt verni az asztalt... Figyelj nagyi! A kézráte- vésről is beszéljünk, mert ez most újfent divatba jött a kö­zépkor után. Jó, hát akkor ké­sőbbről ! A Te kézráte vésed re most is jól emlékszem, hi­szen mindig jókorát csattant, amikor rám tetted, hogy fi­gyelmeztess valamely osto­baságomra. Például, amikor apró gyermekekként többed- magunkkal gyertyákat gyúj­togatva jártuk a szoroskát - el kell mondanom, a mai né­peknek, hogy a szoroska a két falusi ház között lévő szűk rész - szóval, amikor este itt gyertyáskodtunk, Irén néném a ganéjról visongva, kétség­beesve szalad be, hogy itt vannak a kísértetek. A hideg­rázás vette őt elő, Te nagyi alig tudtad magához téríteni, de a gyertyákat látva nagyon is gyorsan intézkedtél kézrá- tevéssel. Ami kezed viszont rajtunk csattant, hogy kigyó­gyítson bennünket az estvéli kísértetjárásból. Nagyi! Nagyi! Van még időd? Ugyan, hagyd már a kakast, azt a rusnya jószágot! Borcsa nénitől szerettem volna megkérdezni, de nem merem idehívni, tudod, hogy milyen perszóna, nyugodjon békében, jaj meg ne hallja, de az ő vajákolásaiból Te is tudsz egyet s mást. Jobban, persze, hogy jobban tudod, mondd csak nagyi, hogyan is kellett eltüntetni a szemöl­csöt? Azt tudom, hogy egy gatyamadzagra kellett kötni hét görcsöt... hogy? Kilen­cet? Jó, tehát kilenc görcsöt és ezt a madzagot be kellett ásni az eresz alá telehold- kor... Nem? Hát? Ja! Szóval újholdkor! Jó, hogy mondod, mert összekeverném. Tehát kilenc görcs a gatyamad­zagra és az egészet újhold­kor befektetni az eresz alá. Jó-jó, tehát a szoroskában lévő eresz alá. Persze, ez sem mindegy. Ezt fölírtam, rendben. Nagyi! Ne türelmetlenkedj már! Hagyd már a kakast! A kólikára... Jó, írom. Tehát új­holdkor... ezt is újholdkor? Értem. Tehát újholdkor erő­sebb a varázs. Hiszen a hold növekedésbe kezd. A fogyó holdnál viszont a Gonosz jut több hatalomhoz... Jó, ez most nem kell... Tehát elin­dulok újholdkor éjfél... nem lehetne előbb? Ha nem, hát nem. Csak tudod éjféltájt elin­dulni a temető felé... Hát az­ért... Rendben, vállalom, te­hát éjfélkor a temető felé... és vissza nem szabad nézni, szólni, köszönni sem szabad senkihez, hátra nézni sem szabad... tudod nagyi, en­gem nagyon idegesít, ha va­laki a hátam mögött totojá­zik... jó, ha nem, hát nem... és vissza sem nézve lesze­dem az „élek-e halok-e” fü­vet... És ebből főzöm... Nagyszerű! Milyen béka kör­mével? Varangy! Meg gyíkfa­rok. Naplemente után szedett gyíkfarok... Kiváló nagyi, kösz! Várj, várj nagyi, már halkan hallak, ne siess. Tudod nagyi, indulni akarok én is ilyen gyó­gyítónak! Jól meg lehet ebből mostanság élni, bizony! Jaj, Borcsa nénje most tarolna! Hű, de járnának hozzá! Nagyi, nagyi várj! Borcsa nénjének volt egy fortélyos akármije, de már elfeled­tem, miként is működött. Fi­gyelj csak! Hiszen Te is isme­red! Ne szerénykedj, ne sze­rénykedj nagyi, Te legalább annyit tudsz, mint ő... Várj csak. Arról van szó, hogy ha a koporsóból kivágom a gör­csös részt, majd utána ki­ütöm a görcsöt... no ez az! Ez az! Ugye — hogy tudod! Akkor tehát ezen a likon át kell néz­nem és... igen... Tehát erről van szó! Óriási! Tehát, ha ezen a likon valakire ránézek, az meghal! Ez az! Ez kell mostanság! Képzeld nagyi! Te igazi szupernagyi! Most itt nálunk többpártrendszer van. Ki ezt gondolja, ki azt. Meg vannak egyének, kiket egyrészről kövült bolsiknak tartanak - mi? Nem baj az, ha nem tudod a bolsit -, míg vannak másrészről, akiket fa­sisztáknak, náciknak. Nem, nem. Ez sem baj, ha nem tu­dod. Szóval ilyesmiknek tar­tanak. Meg vannak, akiket... Jó, jó, tudom, kevés az időd, nem sorolom föl, mert soha nem lenne vége. De azt tud­nod kell, hogy van ellenzék, meg van kormánypárt meg koalíció... Nem, nem me­gyek bele az elmagyarázás- ba... A lényeg az, hogy az olyan, koporsóból kivágott görcsöktől megszabadított li- kért azt hiszem, most mindent megadnának. Hogy-hogy üszőborjút?! Némely pártok akár egy gulyát is! Bizony! Mi... mi van azzal a kakas­sal?-Tán a falutévét nézed? - Már az előbb is emlegetted. Hogy? Már harmadszor szó­lalt meg... És most már men­ned kell... És hogy ne zaklas­salak. De drága nagyi, hiszen több emberöltőnyi ideje pi­hensz abban a szép temető­ben, ha egyszer-egyszer hív­lak, hát igazán eljöhetsz... Hát pihenj egy kicsit, de gon­dolkozz a régi recepteken, a kuruzslásokon, vajákoskodá- sokon, mert ezek nagyon jól jönnének ide, ebbe az atom­korszakba - hagyjuk az atomot, majd azt máskor mondom el - de amit te tudsz, az nekem nagyon jól jönne bi­zony, tudod, most munkanél­küliség meg ilyesmik van­nak... Halló nagyi! Itt vagy még? Ha itt vagy koppants egyet, ha nem vagy, kettőt... Hó-hó! No, ezt a szép asztalt kár volt összetörnöd! Nem baj! Majd még hívlak... A megyei közgyűlés díjazottjai Sárospatak nagy örege „Pro Comitatu” dr. Ujszászy Kálmánnak Borsod-Abaúj-Zemplén megye közgyűlése a régióban élő és al­kotó művészek, tudósok, köz­életi személyiségek munkásságá­nak elismerésére alkotói díjakat alapított. A kitüntető díjakat a január 30-i megyegyűlésen nyúj­totta át Szabó György, a közgyű­lés elnöke, s mint mondta, igye­keztek a kiválók legkiválóbbjai­nak életművét, tevékenységét el­ismerni. A százezer forinttal járó díjak odaítéléséről 15 tagú kuratórium döntött, amely a megyei önkor­mányzat bizottságainak képvise­lőiből. illetve hat független szak- tekintélyből verbuválódott. A kuratóriumhoz a társadalmi és érdekvédelmi szervezetektől, az önkormányzatoktól, és a tudo­mányos egyesületektől több mint ötven javaslat érkezett. Ebben az évben négy alkotói díjasa van a megyének. A „Pro Comitatu", azaz a megyéért kitüntetésben dr. Ujszászy Kálmán részesült. A már 91 éves professzor meghatot- tan vette át az oklevelet, valamint a megye címerével ékesített aranygyűrűt. A megyei közgyűlésen elhang­zottakra támaszkodva mutatjuk be az alkotói díjasok életpályá­ját. * Olykor megtörténik, hogy egy városnév és egy kiemelkedő sze­mélyiség neve annyiszor szerepel együtt, hogy már említésükkel is ezrek asszociálnak a másikra. Ez a szoros kapcsolat immár fél év­százada tudatosul dr. Ujszászy Kálmán és Sárospatak esetében. Ha a professzor úr nevét megem­lítik, rögtön rámondják: ő Sáros­patak, a város nagy örege. Dr. Ujszászy Kálmán 1922 őszén kezdte meg tanulmányait Sárospatakon, majd 1931-től lett teológiai akadémiai tanár a pa­taki kollégiumban. Fiatal pro­fesszorként 1931-ben hívta életre a pataki főiskola faluszemináriu­mát, amely több jelentős népi írónknak adott erős ösztönzést. Diákjai alapos szociológiai tanul­mányokat folytattak és máig je­lentős szociográfiai anyagot gyűj­töttek össze Hegyalja, Bodrog­köz és Hegyköz falvaiban. A te­rületi munka tapasztalataira tá­maszkodva 1936-ban megírta egyik legjelentősebb munkáját A falu - Útmutatás a magyar falu tanulmányozásához címmel. Egyetemi magántanári, 1938-ban készült és szintén a vidékkel fog­lalkozott: A falunevelés szellemi alapjai címmel. Különösen maradandó értékű tervező és szervező munkát vég­zett a magyar népfőiskolái moz­galom megteremtésében. Szabó Zoltánnal együtt ő volt az 1936- ban elindított pataki népfőiskola egyik szellemi irányítója, szerve­zője, s a szakemberek azóta is őt tartják a magyar népfőiskolái mozgalom egyik legnagyobb te­kintélyének. A rövid életű Ma­gyar Népi Művelődési Intézet ki­adványsorozata számára két igen értékes tanulmányt írt 1947-ben, a Sárospataki Főiskola faluszemi- náriuma és Népfőiskolái tapasz­talatok címmel. A professzor úr a pataki Teoló­giai Akadémia 1948-ban történt megszüntetése után - a Tiszánin- neni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója, főkönyvtárosa, majd 1964-től kezdődően az egyházke­rület főgondnoka lett. Az ő ser­kentő elképzelései és fáradhatat­lan munkája nélkül nem bővült volna a kollégiumi könyvtár, a tu­dományos gyűjtemény, amely legalább fél évszázadig biztosít­hatja a Patakra kerülő igen érté­kes könyvek elhelyezését. Folyamatos külföldi kapcso­latai hozzájárultak Sárospa­tak szellemének elterjedéséhez Európában és a határainkon túl élő magyarok körében egy­aránt. Hat évtizedes alkotó köz­gyűjtemény-szervező munkája szinte egyedülállóan egyetemes szinten gazdagította megyénk és Kelet-Magyarország szellemi életét. Nem súlyra, hanem létszámra. Tavalyelőtt, 1990-ben még 675, ta­valy már félszázzal kevesebb sport­halász váltotta ki az engedélyt. Az idén pedig eddig még csak alig több mint 300-an vették kézhez azdtge- délyt - mint az Csikós Józsefnek, a megyei halászati főfelügyelőnek statisztikájából kiderült. X létszám annak ellenére csökken, hogy kere­ken két tucat új sporthorgász tett vizsgát, zömmel Tiszalúc közelé­ből, de megnőtt a halfogás ezen módja iránt az érdeklődés Ózd kör­nyéken is. A létszám csökkenésének okát többek között abban látják, hogy magasabbak lettek a díjak, a kifog­ható halak mennyisége azonban „Fogynak" a halászok nem emelkedett. A legtöbb sport­halász az engedélyt a geleji és a to­kaji halászati szövetkezetek vizeire váltotta, de kedvelt víz a Hernád is. Megnőtt az érdeklődés a Sajó iránt. amelynek tisztult vizében egyre több hal található. Meg a szennye­ződésre igen érzékeny süllő is! Egyre értékesebb lesz a vizekben található hal, egyre jobban vigyáz­nak is rájuk. nehogy az orvhalászok zsákmányává váljanak. Most tart a halászati ellenőrök és a haiőrök vizsgáztatása, hogy megismerjék azokat a feltételeket, amelyekkel jogszerűen járhatnak cl. Egyesek működésére ugyanis nem is kevés panasz merült fel. Megyénk halá- szó-horgászó vizeire 270 vizsgázott halőr és halászati ellenőr vigyáz majd - ha sikeres vizsgát tesz. Az idei tél sem múlott el azonban sajnálatos módon halpusztulás nél­kül. A Bodrogközben a holtágak­nál, valamint Tiszalúc környékén észleltek halpusztulást.

Next

/
Thumbnails
Contents