Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-29 / 51. szám

1992. február 29., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 Szamszun, Török­ország: Búvár közelíti meg a fekete-tengeri kikötő előtt úszkáló fe- hérbálna-kölyköt feb­ruár 15-én. A nemzet­közi búvárcsapat most megpróbálja a nyílt tenger felé terelni a fia­tal állatot, mivel a víz a partoknál túl meleg en­nek az állatfajnak. A kis bálna valószínűleg eltévedt és így szakadt el a csapatától. Másik képünkön: a barátko- zásnak ezt a módját a kis Moby Dick is érti. (MTI-Press) Élveszületések és a magzati veszteségek A demográfiai folyamatok e századi alakulása meglehetősen mozgalmas volt. A két világháború, az életkor meghosszabbodása, a népesedéspolitikai intézkedések a népesség számának ingadozá­sát, és ezzel nem várt társadalmi-gazdasági gondokat okoztak nem­csak az elmúlt időszakban, hanem a következő évekre, évtizedekre kihatóan is. E cikk a megyénkben is magas magzati veszteségek számának és arányának alakulását mutatja he összevetve az élve- születésekkel és a népesedéspolitikai intézkedésekkel. Borsod-A.-Z. megyében a 40 évvel korábbinak a 70%-ára esett az élve­születések száma, az időszak legna­gyobb, 1954. évi adatához képest pe­dig mindössze 60%-ára. Akkor 17 464, 1990-ban 10 588 élő gyermek született a megyében. E négy évtized alatt Magyarországon három népese­déspolitikai határozatot hoztak, ebből kettő (1953-ban és 1973-ban) alapve­tően a születésszám növelését célozta, az utolsó, 1984. évit a népességfejlő­dés egészére irányuló, hosszú távú stratégiának szánták. Az 1953-as in­tézkedés eszközei közt megfogalma­zódott az anyák társadalmi segítése, a szülés, nevelés anyagi támogatása, in­tézményi ' és egészségügyi feltételei­nek javítása, de alapvető hatása a jogi eszközök, így az abortusz korlátozá­sában és a gyermektelenségi adó kive­tésében nyilvánult meg. Az 1973-as az egyszerű reprodukcióhoz (változatlan népességszámhoz) szükséges termé­kenységi szint elérését, s a 2-3 gyerme­kes családtípus általánossá válását cé­lozta meg. Az 1956-ban feloldott abortusztilalmat újra bevezették, bár mérsékeltebb formában, de az eszkö­zök között már szerepelt a családter­vezés korszerű módszereinek terjesz­tése, a gyermeknevelés anyagi feltéte­leinek és infrastrukturális körülmé­nyeinek, s a gyermekszülés intézmé­nyi feltételeinek javítása, az újszülött- veszteség csökkentése. A középko­rúak halandóságának növekedése rá­irányította a figyelmet arra, hogy a népesedés kérdését komplexen kell kezelni, így az 1984-ben elfogadott hosszú távú, átfogó népesedéspoliti­kai programot nemzeti stratégiának tekintették. Ebben a termékenység és a születésszám növekedése és ki­egyenlítettsége mellett célként a né­pesség egészségi állapotának javulá­sa, a halálozások számának tartós és fokozatos csökkenése is szerepelt. E programokhoz kapcsolódóan az évek során különféle támogatásokat (pl. gyes, gyed, első lakáshoz jutás pénz­beli támogatása, állampolgári jogon járó családi pótlék) vezettek be, s fo-. lyamatosan bővítették a gyermekne­veléshez kapcsolódó intézményi ellá­tást. Az időszakot átfogó egységes és komplex népesedéspolitika hiányá­ban a fenti intézkedések az élveszüle­tések csökkenő tendenciáját csak át­menetileg tudták megállítani, ami miatt kisebb-nagyobb demográfiai csúcsok alakultak ki. Legnagyobb ilyen csúcs volt az abortusztilalom el­rendelését követően 1953-1956-ban, amikor évi átlagban 16 760 gyermek született a megyében, 2000-rel több az 1952. évinél. A gyes bevezetése mind-, össze 2 évben (1967-1968) hozott 1000-1000 fős, majd az 1973-as intéz­kedések 3 évben (1974-1976) 2000- 2000 fős átmeneti emelkedést. Ez utóbbi időszakban az élveszületések száma évente 14 000-15 000 között mozgott. E sokszor emlegetett de­mográfiai csúcsokat az 1980-as. évek elejéig ismét csökkenő, azóta 10 500 fő körül stagnáló születésszám követ­te. A magzati veszteségekről az 1950- es évek közepétől állnak rendelke­zésre megyei adatok. Az 1956. és az 1957. évi adatok jól mutatják a mag­zati veszteség abortusztilalom előtti és utáni nagyságrendjét. A magzati halálozást a szakembe­rek a bekövetkezés időszakától és a folyamat jellegétől függően csoporto­sítják. A terhesség 7. hónapjának be­töltése után halvaszülétésről vagy ké­sői magzati halálozásról, azt megelő­zően korai és középidős magzati halá­lozásról beszélünk. A magzat szándé­kosan és kívülről előidézett halála a terhességmegszakítás. A magzati veszteségek közül a népesedéspoliti­kai intézkedések hatását leginkább ez utóbbi alakulása mutatja. 1956-ban a megyében mintegy 8000 terhességmegszakítás történt, fele az élveszületések számának. 1957-ben ez a szám 12 000 fölé emelkedett, és 1960-ban elérte a 15 000-et. Ezt kö­vető néhány évi mérséklődés után egy évtizeden át 12 000-13 000 között stagnált, 1970-1973-ban 10 000-rc csökkent. Az 1973-as népesedéspolitikai program részeként elrendelt terhes­ség-megszakítás korlátozása követ­keztében számuk egyik évről a má­sikra felére, 5300-ra, majd 1982-ig újabb ezerrel esett. Azóta ismét las­san, de számottevően emelkedik, s 1990-ben közel 6400 terhesség-meg­szakítást regisztráltak. Azokban az években, amikor a művi beavatkozás leggyakrabban fordult elő - száma meghaladta az élveszületett gyerme­kekét: 1960-ban pl. 1300-zal kevesebb élő gyermek született, mint ahány ter­hességet megszakítottak. A spontán magzati halálozások száma 1956-ban megközelítette a 3000-ct, melynek 8%-a volt halvaszü­letés, a többi korai, vagy középidős magzati veszteség. 1990-ig számuk 1500-ra csökkent, ebből 61 eset (4,1%) a késői magzati halálozás. Ez egynegyede, a korai és középidős magzati veszteség pedig fele-az 1950- es évek közepén nyilvántartottnak. A terhcsségmcgszakításokkal együtt a 1990. évi összes magzati veszteség (7900) mintegy 3/4-c az élveszületé- seknek. A népesség számához viszonyított nyers arányszámok mind az élveszüle­tések, mind a magzati veszteségek esetében az előzőekben leírt dinami­kát követik. A terhességmegszakítás 1973-ban elrendelt korlátozása és a korszerű fogamzásgátlás terjedése kö­vetkeztében az összes magzati veszte­ség 1982-ig valamelyest esett, de újra emelkedőben van, vagyis nem sokkal kisebb az élvcszületési aránynál. Az országos átlaghoz képest a me­gyei élvcszületési arány régebben is, ma is magasabb, bár a különbség csökkent közöttük. Az 1000 lakosra jutó magzati veszteség most szinte azonos az országossal, míg az 1956— 1960-as években nagyobb volt annál'. A közeledést a terhességmegszakítá­sok gyakoriságának csökkenése ered­ményezte. A spontán vetélések és hal­vaszülések nyers arányszáma a ’70-es évekbeli lassúbb javulástól eltekintve - az országoshoz hasonló. Lukács Jánosné dr. Hol pénz van, ott a hatalom is Juhász József: Milyen parancsra tettem? Az én ukrán háborúm (VII.) „Vajon egy koldus országban létezhet normálisan működő rendőrség? Az államnak nincs pénze, nekem és a barátaimnak viszont van. Most akár a politikai életbe is bekapcsolódhatunk. Képviselőket jelölhetünk és bár­milyen beosztást megvehetünk számukra.” A fenti gondolatsor egy beszél­getésből, való, amelyet az árnyék- gazdaság egy prominens képvise­lőjével, egy korábbi zsarolóval folytattunk, aki ma már tekinté­lyes üzletembernek mondja ma­gát. Vajon mit hoz számára a jö­vő? Munkatársunk az ukrán Bel­ügyminisztérium szervezett bű­nözés ellen küzdő interregionális hivatalának vezetőjével, G. Se- lugyko rendőr-vezérőrnaggyal beszélgetett erről.- Az árnyékgazdaságban forgó pénzekről rendkívül eltérő érte­süléseink vannak. Egyesek 20 milliárdról, mások 120-ról, me­gint mások pedig 60 milliárdról beszélnek. Az igazság az, hogy eddig senki sem foglalkozott ko­molyan a szervezett bűnözéssel. Az árnyékgazdaság résztvevői anyagilag már megszedték magu­kat, és most hozzáláttak a politi­kai struktúrák kialakításához. Több politikus akaratán és tud­tán kívül segíti a maffiákat.- Valószínűleg semmi különös nincs abban, hogy a milliók felett rendelkező intellektuális bűnö­zők és a harminc éve ellenük har­coló rendőrtábornok véleménye sok mindenben megegyezik, hi­szen mindketten nagyon jól isme­rik a szervezett bűnözés mélyré­tegeiben zajló folyamatokat...- Manapság Ukrajnában olyan nyíltan tevékenykednek a ban­dák, hogy jóformán minden elő­zetes felkészülés nélkül le lehet fülelni őket. Pedig Üzbegisztán- hoz vagy Kazahsztánhoz viszo­nyítva Ukrajnában még nagyon jó a helyzet.- Mivel magyarázza ezt?- Ukrajnában nincs pontosan körvonalazott szervezete a bűnö­zésnek, bár a körülmények egyre jobban kedveznek a kialakulásá­nak. Az esetek többségében pél­dául csúszópénzt kell adni, ha va­laki kisvállalkozásba kezd, ha adócsökkenést akar elérni... A vállalkozók már tudják, kinek, hol és mennyit „illik” adni.- Nincsenek könnyű helyzet­ben a rendőri szervek, mert hiába juttatják bíróság elé a bűnöző­ket, ha a perekben enyhébbnél enyhébb ítéletek születnek...- Mert sokszor a bírák is fél­nek. Tulajdonképpen mindenki és senki sem harcol a szervezett bűnözés ellen. Pedig már Német­országban, Lengyelországban, az Egyesült Államokban is szerve­zik az úgynevezett „orosz osztályo­kat”.. Nekünk is alaposabb mun­kára kell felkészülnünk: megkell szervezni az ügyészi felügyeletet, ki kell dolgozni a megfelelő bíró­sági eljárási rendet... Már mű­ködnek az adófelügyeletek és munkához láttak a szervezett bű­nözés elleni küzdelemre szerve­zett különleges alakulatok. Nekik köszönhetően Zsitomir- ban őrizetbe vettek egy közel száztagú bűnbandát, börtönbe került az a huszonhét tagú har­kovi csoport is, amelynek 70 bűn- cselekmény terheli a számláját... Komoly bűncselekményre derült fény Vinnyicában is, ahol egyet­len bűncselekményből 1,1 milliós kár keletkezett. AN Április egyik vasárnapján enyhe tavaszias időben sétálni indultam. A város messze volt a fronttól és az itt élők nem sokat éreztek a háborúból, a nélkülö­zéstől eltekintve. Jöttek-mentek, örültek a kemény tél végének. Hirtelen nagy kiabálásra lettem figyelmes. Az utca széles torko­latában a német járőr körülkapott egy lovaskocsit és kutatni kezd­ték, felforgatták a benne lévő hol­mikat. A'bakon ülő paraszt­asszony hiába tiltakozott, a kato­nák valamit kiemeltek és láttam, hogy az oldaltáskájukba rakták. Olyan távolságban álltam, hogy nem ismertem föl a tárgyat. Az asszony csak ordított, jajgatott, de a két katona, mint aki legjob­ban végezte dolgát, odébbállt. Az ukrán asszony hangja sokáig verődött utánuk: „kommandant, kommandant". Ajaj! Akaratlanul eszembe ju­tott gyerekkori tanítóm, aki be­szélt annak idején a trianoni bé­kéről többek között így: „idegen bocskor szennyezte be szent ha­zánk földjét...” Két hónapja tétlenül állomáso­zunk Proskurovban. Csakténfer- günk ide-oda tehetetlen letargiá­ban. Már a posta sem okoz olyan élénkülést, mint korábban. A má­jusi város viszont forgalmas. Ko­fák kínálgatják áruikat. A járda­széleken cipőtisztító gyerekek egész hada ül és egyre mutogat­nak a lábunk felé:- Pucolya bakancsa. Pán, ba­kancsa! És két cigarettáért ragyog a csizma. Ha nincs elég megren­delő, akkor csikket szedegetnek. A tarka idillképek láttán erősö­dik a honvágyunk. Kitárom iro­dám ablakát és a meleg szél in­kább szomorkássá tesz. Míg itt hátul mi ráérünk ma­gánbajainkkal is nyafogni, addig elöl teljes erővel megindul a né­met támadás. A magyar hadve­zetés is újabb erőket küld a front­ra. Öcsém írt, hogy vagoníroz- nak és indulnak ők is. Azt reméli, hogy ha erre jönnek, találkozha­tunk. Azt hiszem hiú ábránd. Át­futott az az érzés, ami akkor töl­tött el, mikor a Tatárhágónál ki­léptem az országból. Moziba mentem, hogy elterel­jem gyötrő érzéseimet. A testvé­rem sorsáért aggódtam. Én talán hazajutok szerencsésen, ő azon­ban most megy a veszedelembe. Az előadás előtt vakokból álló ze­nekar játszik. Csupa magyar nóta hangzik a teremben. Kato­náink gavallérosan dobálják ne­kik a márkát és ők így hálálják meg. A hetykeség látszik legé­nyeink magatartásán. A németek takarékosabbak. A vendéglők­ben is bőséges borravalókat hagynak az asztalon, ezért a személyzet előzékenyebb ve­lünk, mint a németekkel. Ebből összetűzések adódnak szövet­ségeseinkkel. De markos ma­gyarjaink nem egyszer kidobál­ták az okvetetlenkedő némete­ket. Július 24-én elesett Rosztov. Telítődnek a temetők. Itt színes korzó. Proskurov népe feketére barnulva sétál, feledni . akarja nyomorát. Kora reggel valaki elkiáltja ma­gát: — Itt a váltás! Soóváry főhadnagy azt mond­ta, addig nem hiszi, míg az új pa­rancsnokkal nem szorít kezet.- Már pesszimista kezdek len­ni, mint Juhász - toldotta meg. A reggeli hírközlőnek azonban igaza lett. Megérkeztek a kassai híradók. Tavaly mi váltottuk őket. Nem nagy lelkesedéssel ve­szik át a felszerelést. Elérkezett hát a nehezen várt nap. Furcsa és szorongó érzések fogtak el. Mint akinek sürgős útja van és késik a vonat. Mintha látomás lenne az egész, ami pillanatok alatt szertefoszlik. De a sürgés­forgás fokozódik. Vagonjaink gyorsan megteltek és az esti órákban mozgásba lendültek. Az állomáson olyan jelenetek ját­szódtak le, amit soha felejteni nem tudok. Az ukrán lányok, asz- szonyok, de még férfiak is sírva borultak honvédeink mellére, ka­paszkodtak beléjük, simogatták a parolit. Sok kedvesség, barát­ság és rokonszenv vált e naptól emlékké, hogy a népek közötti megértést erősítse. Egy éles fütty, és szétrebben­nek az ölelkezők, lobognak a kendők, magasba a kezek. A sú­lyos vasúti kerekek ropogva for­dulnak tengelyük körül. Hétfőtől péntekig tartott az út. Elértük a volt lengyel területeket. Ringó búzatáblák maradoztak el mellettünk. Integettünk a mezőn dolgozó lengyeleknek, akik tud­ták, hogy a halál közeléből me­nekít ez a vonat. Átdaloltuk a nappalokat: „Ez a vonat fel van virágozva.” Az utolsó nap Szlovákián ve­zetett át az út. Eperjesen rövid időre megálltunk. Leszállni sen­kinek sem engedélyeztetett. Elegáns szlovák tiszt sétált végig kocsijaink mellett. A meglepetés akkor ért, mikor ez a fiatal tiszt parancsnoki kocsinkhoz lépett és a legtisztább magyarsággal beszélt Soóváry főhadnaggyal. Hűvös tartózkodása és kimért­sége azonban nagyon feltűnő volt. Ellenségesebb magatartása volt, mint azoknak kint, akiket mi megszálltunk Ukrajnában. Meg- éreztem bennük a kisantant-sze- repet, ahogy azokon a románo­kon látszott, akikkel elmellőztük egymást. Tudtuk, hogy ők is arra számítottak, hogy Hitlertől visz- szakapják Észak-Erdélyt, ha ki­tartanak mellette. Ez a féltékeny­ség és irigység ült ki az arcukon. Mikor Miskolc felé közeled­tünk, nyughatatlanok és fészke- lődők lettünk, akár a gyerekek. De ahogy a bükki levegő meg­csapta orrunkat, mint ahogy isko­lás korunkban bérmáláskor meg- legyintett a püspök, úgy tolong­tunk az ajtókban. Akár Kolum­busz matrózai Amerika partjai­nak feltűnésekor. Valaki hátul megjegyezte:- Nevetnék, ha a következő ál­lomás Kijev lenne. Erre úgy nekiestek a sarok­ban, hogy vőlegény korában is megemlegeti, ha még legény. A Gömöri pályaudvar soha nem látott ennyi katonát. Ennyi ragyogó arcot. A mozdony meg- ráncigált, megbökdösött, ahogy éhes borjú az anyját, aztán el­nyugodott. Kiugráltunk, nem várva semmi vezényszóra. Fel­sorakoztunk a fogadásunkra ér­kezett katonai és polgári küldött­ség előtt és vigyázzba mereved­tünk a Himnusz hangjainál. Rövi­desen mindannyian a várakozó otthon szeretetében ölelkeztünk, pár nap múlva pedig úgy feszítet­tünk az utcán, mint öreg fronthar­cosok. Késő este léptem be a kúpun­kon. A kis lakás már csendes volt. Kertünkben a fejlődő őszi­rózsák aludtak, s a szőlőlugas­ban édesapám emlékeivel álmo­dott a lóca. Megálltam egy pillanatra, mé­lyen beszívtam az éjszakai leve­gőt, mely a gyümölcsfák illatával játszott. Kicsit tétováztam, aztán óvatos kopogtatással adtam jelt, hogy valaki bebocsátást kér oda, ahonnan soha el sem távozott. (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents