Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-27 / 49. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 14 1992. február 27., csütörtök Tokajban Emléktábla Stumpf Mátyásnak % rommuEHoo . .. m STUMPF MRTY85 í*am rsmisas mt-rik. t nHPLtm mltmvolt, ms-oxn swmr m.r nm Ktmmm hb/o mim, rnvűLsm vm jecizvift s oc cHtöcét mrvrtcmt 8 tok*» 8o«,í^<*«»#í3* A négy évig volt tokaji plébános 1905-ben született, Herceg- kúton. Pappá 1930-ban szentelték, a megye több településén volt káplán. Majd püspöki titkár lett, később Esztergomban meg­kapta az érseki tanácsosi címet. Tokajba, plébánosnak 1941-ben került, ám nem sokáig maradhatott, hiszen 1945-ben elhurcolták Ukrajnába, kényszermunkára, ahol abban az évben meg is halt. Tokajban sokakat tanított Stumpf Mátyás, és bár csak rövid ideig tevékenykedett a városban, mégis szeretettel emlékeznek ,rá. Névnapja alkalmából a minap a római katolikus templomban emléktáblát avattak. Az ünnepre eljöttek a rokonok, az esperesi kerület papsága, s emlékeztek a vele együtt elhurcoltak, - ám visszatérők. „Szerénységet, alázatosságot, egyszerűséget, és be­csületet sugárzó emberségére emlékezhetünk. Mivel minden ér­tékhez keresztviselés is fűződik, meggyőződésem, hogy a boldo­gabb egyház, és haza fundamentumába az ő életáldozata is beleépült” - emlékezett róla a mostani plébánosnak küldött le­velében Csontos Barna helynök. (dk) Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyét 1991-ben a gazdálkodó szervezetek számának gya­rapodása, ugyanakkor a gaz­dasági tevékenység további jelentős csökkenése, a mun­kanélküliség növekedése, a lakossági pénzbevételeknek a fogyasztói áriaknál jóval szerényebb emelkedése, to­vábbá a népesség újabb, bár a korábbi évekénél -mérsé­keltebb fogyása jellemezte. A jogi személyiségű gaz­dasági szervezetek száma az elmúlt év során másfélsze­resére, 2053-ra szaporodott. Ezek 24%-a az iparban, kö­zel 13%-a az építőiparban, 9%-a mezőgazdaság és erdő- gazdálkodásban, 29%-a a kereskedelemben tevékeny­kedik, a fennmaradó 25% a fel nem sorolt gazdasági ágakba tartozik. A szerve­zetek mintegy 7/10-e 51 fő­nél kevesebb létszámot fog­lalkoztat, ezen belül 56%- ában a létszám nem éri el a 21 főt. A statisztikai meg­figyelés rájuk évente egy­szer terjed ki, a jelenlegi — negyedéves felmérésekből kummulált — ismert éves adatok az 50 főnél nagyobb létszámú szervezetekre vo­natkoznak. A megfigyelt ipari szerve­zetek 1991. évi termelése az előző évihez képest egyne­gyedével csökkent. Legin­kább a kohászat teljesítmé­nye esett vissza (közel 50%- kal), ahol a többi ágazatot is érintő általános kereslet- hiány mellett tulajdonosvál­tások, üzemi katasztrófák is hátráltatták a termelést. Az ipar évek óta tartó, s mind több ágazatra átterjedő vál­sága miatt a múlt évi ter­melés az 1985. évinek alig több, mint felét teszi ki, de a kohászatban és a gépipar­ban csak 3/10-ét. A szapo­rodó kisszervezetek ugyan nem szerepelnek ezekben az adatokban, de a tapasztala­tok és országos felmérés szerint ezek még csak kis­mértékben pótolják a na­gyobb egységek termeléski­esését. Különösen áll ez megyénkre, ahol a vállalko­zási készség elmarad az or­szágostól. Az iparban mű­ködő jogi személyiségű gaz­dasági szervezeteknek 4,3%-a található Borsodban. A csökkenő ipari terme­lésből adódó- árbevétel-ki­esést a jelentős termelői áremelkedés sem pótolta. A megyei székhelyű gazdálko­dók az 1990. évinél 2%-kal kisebb árbevételre tettek szert. A belföldi és a külföldi értékesítés szinte azonos mértékben változott, az ex­port aránya az árbevételből változatlanul 19,9% volt. Az építőiparban megfi­gyelt gazdasági szervezetek tavalyi termelése összeha­sonlító áron 77%-a az 1990. évinek. Ennél is jobban csökkent a 300 főnél többet foglalkoztatóké, így részvé­telük az építőipari munkák­ból az előző évi 66%-ról 55%-ra esett. A megyei növénytermelés jó évet zárt. Gabonafélékből 728 000 tonna termett, 15%- kal több az előző évinél. Néhány kivételtől eltekintve az őszi betakarítású szántó­földi növények terméshoza­ma is emelkedett. A felvá­sárlás azonban nem problé­mamentes. A termés egyre kisebb hányada kerül az adott évben eladásra a fel­vásárló szerveken keresztül. Az állattenyésztés helyze­te kedvezőtlenebb volt. Az állatállomány minden állat­fajból folyamatosan fogy. Év végén 76 ezer szarvas- marhát, 202 ezer sertést, 91 ezer juhot és 2,1 millió tyúkfélét írtunk össze. E tendenciának megfelelően a vágóállat és állati termék­felvásárlás is egyre keve­sebb, a vágóállaté pl, 29%- kal, a tejé 16%-kal, a tojásé 38%-kal csökkent 1991-ben. A termelés csökkenésén túl ebben az is szerepet játsziig, hogy bővülnek a felvásárló szervezetek körébe nem tar­tozó és statisztikailag csak részben megfigyelt értékesí­tési lehetőségek. * A lakásépítés számottevő­en csökkent. Az elmúlt év­ben 2202 lakás készült el, alig 70%-a az előző évinek. Állami erőből csak J.3 lakás épült. Az új lakások 60%-a a községek, 14%-a Miskolc, 1/4-e a többi város lakás- állományát gyarapítja. Ezer lakosra megyénkben 2,9, or­szágosan 3,2 épített lakás jutott. Különböző címeken 306 lakást szüntettek meg a megye területén. A hosszú ideje tartó, s évente .jelentős számú né­pességfogyás tavaly mérsék­lődött. Ez év január 1-jén 754 000 fő élt megyénkben, 2500-zal kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. A városi né­pesség száma csökkent, a községeké emelkedett. A foglalkoztatási helyzet tovább rosszabbodott. Az anyagi ágak megfigyelt szervezésinél 17%-kal dol­goztak 1991-ben kevesebben az egy évvel korábbinál. Az ipar, valamint a mezőgazda­ság és erdőgazdálkodás lét­számfogyása több, mint 8/10-e az összesnek, ám míg az iparban 13%-os, az utóbbi gazdasági ágban 34%-os volt a csökkenés. A munkanélküliek száma de­cember végére csaknem 50 000 főre emelkedett, kö­zülük valamivel több, mint 38 000 fő részesült munka- nélküli járadékban, illetve segélyben. * A lakosság pénzbevétele a legalább évi 25 millió forint pénzforgalmat elérő jogi személyiségű gazdálkodó szervezetektől és költségve­tési intézményektől 78.3 milliárd forintot , tett ki, 22,6‘%-kal többet az előző évinél. A fogyasztói árszín­vonal 35%-os emelkedése a bevételek 9%-os reálérték­csökkenését vonta maga után. A munka-, vagy tag­sági viszonnyal összefüggő nettó keresetek csak 17,3%- kal nőttek, ezen belül a 84%-át kitevő adóköteles rész mindössze 10%-kal, a nem adóköteles pedig 86%- kal. A foglalkoztatás csök­kenése folytán a havi át­lagbérek, illetve átlagkere­setek az e címen kapott be­vételek tömegénél lényege­sen jobban emelkedtek. Az anyagi ágakban foglalkozta­tottak havi bruttó átlagbére — 15 207 forint — 27,2%- kal, átlagkeresete — 15 750 forint — 26,4%-kal haladta meg az 1990. évit, a nettó keresetek ennél 2—2,5 szá­zalékponttal mérsékeltebben emelkedtek. Továbbra is az iparban fizették a legmaga­sabb (17 309 forintos) átlag- keresetet, bár ágazatonként jelentős — 22 472—10 637 forint közötti — szóródással. (Az előbbi a vegyiparra, az utóbbi a könnyűiparra vo­natkozik.) A mezőgazdaság és erdőgazdálkodásban dol­gozók keresete mindinkább leszakad más ágakétól, ta­valy alig haladta meg a ha­vi 11 000 forintot. A mezőgazdasági kister­melők banki számlákon át­futó bruttó (ráfordítást és adót is tartalmazó) bevéte­leinek összege 23,5%-kal kevesebb volt a bázisévinél, míg a magánvállalkozók ugyancsak bruttó bevétele másfélszeresére nőtt. A tár­sadalombiztosítási kifizeté­sek összege 15%-kal 17 mil­liárd forintra, ezen belül a nyugdíjaké 20%-kal emelke­dett. Szociális támogatás cí­men 1,8 milliárd forinthoz jutottak a rászorulók. Ez főleg a munkanélküliek szá­mának gyors növekedése következtében háromszorosa volt az előző évinek. Az év végén a lakosság takarékbetétállománya 20,5 milliárd forintot tett ki, ki­zárólag a kamatjóvóírások- révén 16,5%-kal többet az egy évvel korábbinál. Szá­mottevően nőtt viszont a devizabetétekben (70%-kal) és a takaréklevél formában (41%-kal) megtakarított összeg. A lakossági hitelek állománya 25%-kal, 18,8 milliárd forintra csökkent, s 1983 óta először kisebb a betétekénél. Ezt a régi ked­vezményes lakáshitelek tö­meges visszafizetése (jóvá­írása) eredményezte. Az év végén az ilyen hiteltartozás 6,1, a piaci kamatozású 6,7 milliárd forintot tett ki, s további 2,7 milliárd forintot a munkáltatók lakásépítés­hez, -vásárláshoz nyújtott kölcsönei. A 3,4 milliárd fo­rintos rövidlejáratú hitel- állomány 8,2%-kal több volt, mint egy évvel korábban. * A megyei kiskereskedelmi forgalom 63,8 milliárd fo­rintos összege 2,5%-kal alatta maradt az 1990. évi­nek. Az árváltozásokat ki­szűrve, ez 28%-kal kisebb árueladást jelent. A boltok forgalma mind folyó-, mind összehasonlító úron, a ven­déglátásé csak összehasonlí­tó áron számolva csökkent. Az idényáras cikkek árai a megye piacain mérsékelten, átlag 12,6%-kal emelkedtek, ennél jobban a burgonyáé, a gyümölcsöké és a tojásé, kevésbé a zöldségféléké és a baromfié. A megyében közel 21 000 szállásférőhely állt az ide­genforgalom rendelkezésére. Ebből több, mint 8000 ma­gánkézben lévő, zömmel fi­zetővendéglátó férőhely, melyek vendégforgalmáról nem rendelkezünk adatok­kal. A megfigyelt egységek­ben a vendégek száma 18, a vendégéjszakák száma 20%-kal csökkent, ennél :s jobban a külföldről érkező­ké. Az egészségügyi és szociá­lis ellátóhálózatban számot­tevő változás nem történt. A táppénzre jogosultak és a táppénzt igénybevevők szá­ma csökkent, de a táppén­zen lévők napi átlagos ará­nya továbbra is 8,1%. A táppénzes napok 91,9%-a a társadalombiztosítást ter­helte. A gyermekintézmények befogadóképessége évek óta csökken. A legnagyobb fé­rőhelyszámnál 1991. év vé­gén a bölcsődékben pl. 30%-kal, az óvodákban kö­zel 6%-kal kevesebb állt rendelkezésre. A bölcsődék kihasználtsága ennek elle­nére alacsony volt, 100 fé­rőhelyre átlag 81 beírt és 66 átlagosan jelenlévő gyer­mek jutott. Lukács Jánosné dr. Központi Statisztikai Hivatal Borsod-A.-Z. Megyei Igazgatósága Volt egyszer egy vizsgálat... avagy egy elitéit elmondja Sokan tanúskodhattak # volna abban az idő­ben —, 1990 közepén —, hogy Szerencs vidékén az; volt a „hír”, ha nem volt betörés. Utazó bűnözőkről is szóltak a beszédek. Megya- szó ebben a körbten a leg- emlegetettebb települések, közé tartozott. Tudták ezt a szerencsi rendőrkapitányság nyomozói is. Nem véletlen, hogy egy közbiztonsági ak­ció keretében Körösi István és Bodnár Imre Megyaszón teljesített szolgálatot. Egy gya­nús Lada személygépkocsi „mozgását” megítélve — mi­után a vezető nem igazolta, magát — az elhajtó kocsi hátsó kerekeire (figyelmezte­tő lövés után) kilenc célzott lövést adak le. Egy lövedék súlyosan megsebesítette a gépkocsivezető mellett ülő fiatal lányt (ők egyébként csak úgy „Ikocsikáztak” er­refelé). Természetesen nyomozás, vádirat, bírósági tárgyalás követte az eseményeket. Minderről — a jogerős íté­letről is — beszámoltunk. Ezek után érkezett egy le­vél . . . * „Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam a Csak a próba­idő enyhült című újságcik­küket, amely a megyaszói rendőri lövésekkel foglalko­zik. Én az vagyok, akit a bíróság mint II. rendű vád­lottat elítélt... Az objektív tájékoztatás érdekében, ha a cikksorozat írója is úgy gon­dolja, a »hallgattassák meg a másik fél is« elv alapján elmondanék ezzel a megya­szói eseménnyel kapcsolat­ban sok olyan vizsgálati dol­got, ami — már így lezárva az ügyet — tényként 'szere­pelhetne ... Tisztelettel: Kö­rösi István, Szerencs.” * Találkozónkra jókora ak­tacsomaggal érkezik. Doku­mentálni kívánja mondan­dóját. Mondandójának ve­zérfonala: még ,a vádirat el­készítése, még a bírósági tár­gyalás előtt olyan helyzetbe kerültek a nyomozati vizs­gálat szubjektivizmusa ré­vén, amely lehetetlenné tet­te őket. Körösi István: — Ügyüniket illetékesség­ből a katonai ügyészség deb­receni nyomozóhivatala vizs­gálta. Megpróbálom röviden összefoglalni mindazt, ami bántja az igazságérzetemet. — A helyszíni szemléről: nem volt jelen műszaki szak­értő (pedig a személygépko­csinak amit megállítani pró­báltunk, sok olyan jellemző­je volt, ami miatt országo­san köröztünk egy Ladát), nem rögzítették a látási vi­szonyokat, nem vizsgálták az utcaburkolaton lévő lövedék­becsapódásokat (ezek bizo­nyíthatták volna, hogy cél­zott lövéseink lefelé irányul­tak) és nem készült pontos leírás arról, hol találtaik hü­velyt (egyébként a tízből csak hatot szedtek össze), meg sem kísérelték tanúk felkutatását és ezt később sem próbálták meg ... — A sérült lányt a kór­házban elsőként a megyei rendőr-főkapitányság tisztje hallgatta ki, ám az ő jelen­tését is figyelmen kívül hagyták.. . — A szakértők bevonásá­ról: az orvosszakértőt már július 16-án kirendelték, ,a fegyverszalkértőt csak au­gusztus 3-án (bár a kórház a sértettben talált lőmagof) július 4-én átadta a nyomo­zóhivatal vizsgálatvezetőjé­nek). Végül is a vizsgálati szakaszban a fegyverszak­értő véleményét figyelmen kívül hagyták, pedig laz a cselekményünk megítélésé­ben. minősítésében döntő súllyal esik latba ... — Az első vizsgálati je­lentés június 29-én készült, ekkor még sem minket, sem, a gépkocsi vezetőjét nem hallgatták ki. Erre csak jú­lius 3-án került sor, — és még e nap estéjén a debre­ceni nyomozóhivatal vezető­je a televízió híradójában úgy nyilatkozott: bizonyos, hogy a fegyverhasználatunk jogtalan volt, a cselekmény minősítésében pedig megáll az emberölési kísérlet... (Meg kell itt jegyeznem, hogy fegyverhasználatunkat a szerencsi rendőrkapitány jogosnak tartotta) ... — A nyomozati munka ilyen irányultságával és a sajtó ilyen informálásával elérték, hogy ia közvéle­ményt felhergeljék „a két lövöldöző rendőr” ellen. Ez hangulatkeltés volt, nem vették figyelembe: hogy szolgálati feladatunk teljesí­tése közben használtuk fegy­verünket és nem kóbor rend­őrként; fegyverszakértői vé­lemény nélkül eldöntötték, hogy célzott lövéseink cél­szerűek voltak vagy sem; fel sem merült és nem vizsgál­ták, hogy a társam, kezében igazolvánnyal a kocsi köz­vetlen közelében volt, ami­kor a vezető gázt adott és elhajtott: nem vették figye­lembe az előzményeket, azt, hogy sorozatos betörések után próbáltunk megállítani egy gyanús Ladát, s hogy a vezető megtévesztő manőve­re tette végül is a pontot cselekményünkre; nem rög­zítették, hogy szabályszerű­en így jártunk el: körkörös körzés, igazolványfelmutatás, felszólítás, figyelmeztető lö­vés, célzott lövés, bejelentés az eseményről... — A nyomozati anyagban több újság cikke-híradása szerepel, olyanoké, amelyek lényegében hangulatilag be­folyásolták a közvéleményt Azokat az anyagokat gyűj­tötte össze a nyomozóhiva­tal, amelyek ellenünk szól­nak. föl sem tételezték, hogy mondhatunk mi is jót. így történhetett meg, hogy már a vizsgálat idején elvesztet­tük az állásunkat. A hiányos és egyoldalú nyomozati mun­kával tönkretették azt a tíz évemet, amit becsülettel dol­goztam végig a rendőrség­nél. Ilyen nyomozati anyag alapján készült el a vizsgá­lati jelentés, a vádirati ja­vaslat. a B.-A.-Z. Megyei Főügyészség ezek alapján ál­lította össze ia- vádiratot. (A vád ellenünk több emberen elkövetett emberölés kísérle­tének bűntette volt.) A me­gyei bíróság ítélete ismert, s nem lehet véletlen, hogy az azt megfellebbező ügyészi feliratot a legfőbb ügyész képviselője visszavonta a Legfelsőbb Bíróság előtt. (A jogerős ítélet foglalkozás kö­rében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettéről szól...) * Ennyi Körösi István mon­dandójának sommázata. Köz­lésével nem kívánjuk újra „kavarni” az annak idején valóban nagy port felvert ügyet. Csak lehetőséget adtunk a „másik félnek” is. T. Nagy József Barsrtaij-Zeiiiplái mew az Ml. éti statisztikái! liikrében

Next

/
Thumbnails
Contents