Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-27 / 49. szám

ÉSZAK-MAG YARORSZÁG 8 1992. február 27., csütörtök Újabb pofon a nyúltenyésztőknek nem, csupán 95 Ft/kg árat fizettek, és ígéretet tettek kilogrammonként utólag 20 Ft megfizetésére. Saját zsebből. Kérdezem, ezeknek az embereknek honnan van ennyi sa­ját pénzük, ha még valamit a táp­hoz is hozzájárulnak, s valójában termelői árat számolnak minden haszon nélkül. Valami sántít. A számlaadás pedig nem kötelező, vagy ha a felvásárló is ad, csak úgy, hogy egyet készít magának, a termelőnek semmit. Mindezeket saját magam is láttam. Kérdés az is, miért kap keve­sebb pénzt a vidéki termelő, mint a városi? Ragályon például a felvá­sárló 107 Ft/kg-ot fizetett, míg má­sik helyen, ahol konkurencia van, ugyanez a felvásárló 130 Ft/kg-ot. Számla itt sem jár. A vágóhídon vajon szétválogat­ják a nyulakat, hogy melyik a drá­gább? Nehéz napok következnek. Sokan hagyják abba a nyulászko- dást. Igaz, az „ordasok” megszed­ték magukat. Egyesületünknek is nehéz napjai lesznek. Nehéz a te­nyésztőket meggyőzni a hibákról, de bízunk a kömyei kombinát ígé­retében, hogy segítenek az „orda­sok” legyőzésében. Felvásárlá­sainkat egyelőre 3 hetente végez­zük. Jó minőségű táppal, pre- mixekkel, vitaminokkal segítjük tagjainkat. Programunkat a márci­us végén tartandó nagygyűlésen hozzuk nyilvánossságra, valamint közvetlen kapcsolatra törekszünk a vágóhíddal. Medve István egyesületi elnök Úgy látszik, nem tanultunk az előző évi nyúlháború hibáiból. Mint mindig, most is a kistermelő issza a levét. Mi is történt? Lás­sunk egy pár példát! Az elmúlt év augusztusában az Olivia meghir­dette á 130 Ft/kg-os árait, felső súlyhatár nélkül. December közepéig több mint 200 ezer nyúl várt felvásárlásra. Ezután elszabadult a pokol, a vá­góhidak a tervezettnél sokkal több nyulat kaptak, teltek a hűtőházak. Ezt tetézte a Hunniakop 135 Ft/kg árhirdetése, s az „ordasok” ’92 ja­nuárjában 107-108 Ft/kg árat is fi­zettek. Volt pénzük, azt mondják, saját zsebből. Februárban ártár­gyalásra összeültek a vágóhidak, meghozták döntésüket, aláírásuk­kal hitelesítették, kivétel az Olivia, képviselője el sem ment e tárgya­lásra. Végeredmény: tele kamra, kevés pénz, 95 Ft/kg. Hát ez már pofon a javából! Nem lett volna jobb mérsékeltebb árverseny, megfelelő PROPAGANDA, nor­mális ár? Egyes felvásárlók azt mondják, ők nem csinálnak árháborút. Hát Aki 16év után is (MTI-Panoráma)- Egy angol férfi, aki 16 esztendőt töltött bör­tönben gyermekgyilkosságért, amelyet nem követett el, a tele­vízió riporterének nyilatkozva elmondotta pénteken: egyetlen pillanatra sem veszítette cl hitét az angol igazságszolgáltatásban, a börtönélet „minden pokla és li- dércnyomásos álma” ellenére sem. Stefan Kiszkőt a héten fel­mentették egy 11 éves iskolás­lány 1975-ben történt meggyil­kolásának vádja alól, miután bi­zonyítást nyert, hogy spermája nem egyezik a tett elkövetőjéé- vel. A most negyyenéves Kiszko azt állítja, hogy a gyors elítélés érdekében a rendőrség „konst­ruálta” az ügyet és vallomását rendőrök írták. Az ítéletet 1976-ban mondták ki ellene annak a vallomásának alapján, amelyet őrizetbe vétele után tett, de később visszavont. A per folyamán nem terjesztet­ték elő a laboratóriumi vizsgálat eredményét, amely teljes mér­tékben tisztázhatta volna őt a vád alól. Kiszko most azt nyilatkozta a Brit Független Televíziónak, hogy azért tett beismerő vallo­mást, mert félt, hogy súlyosan megverik. A vizsgálatot folytató rendőrök - szerinte - sürgették, hogy „Karácsonyig, így vagy úgy, fejezzék be az ügyet”. Kiszko, akinek szülei Szlové­niából vándoroltak beNagy-Bri- tanniába, adóügyi tisztviselő volt. A börtönben, ahol az elítél­tek általában megvetéssel visel­tetnek a szexuális bűncselekmé­nyek elkövetőivel, de különösen a gyermekgyilkosokkal szem­ben, magánzárkában kellett őt elhelyezni, mert hat rabtársa fizi­kailag bántalmazta. 1977-ben olyan súlyos fejsérüléseket szen­vedett, hogy 17 öltéssel kellett sebeit összevarrni. A riporternek arra a kérdésére, hogy miként képzeli el szabad emberként a jövőjét, Kiszko azt felelte, autót akar magának ven­ni, szabadságra óhajt menni, és egy napon majd megnősül. Mit reklamálhatunk a reklámnál? Nem füllenthet de hallgathat Budapest (ISB) - Naponta talál­kozunk velük az utcán, a lapokban, a televízióban, a rádióban. A reklá­mok, hirdetések behálózzák életün­ket, behatolnak lakásunkba, ott van­nak mindenütt, ahol megfordulunk. Észrevétlenül is részeseivé válnak a mindennapjainknak, ha akarjuk, ha nem. Vannak, akik szeretik, vannak, akik gyűlölik a reklámokat, de a ter­mészetükről általában nagyon keve­set tudunk. Németh Györggyel, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) reklámetikai kérdésekkel is foglal­kozó szakértőjével a hazai reklámo­zási gyakorlatról, annak visszássá­gairól beszélgettünk.- Mit is kell pontosan érteni a rek­lámfogalma alatt?- Ha gazdasági kategóriaként vizsgáljuk, akkor minden olyan köz­lést, információt, amely valamilyen áru vagy szolgáltatás lényegi tulaj­donságaira hívja fel a figyelmet, vá­sárlásra, fogyasztásra ösztönzi a be­fogadót, reklámnak kell tekinteni.-Ez alapján nagyon nehezen húz­ható meg a határ egy sajtóbeli tudó­sítás és a reklám között. Attól lesz-e reklám egy információból, hogy fi­zetnek a megjelenéséért vagy van­nak más, jól körülírható kritériumok is, amelyekkel a különbség kézzel­foghatóvá válik?- Önmagában az á tény, hogy fi­zetnek-e egy információ megjelené­séért vagy sem, nem befolyásolja a közlés reklámhatását. A reklám és az objektív tájékoztatás jól érzékelhető elkülönítése egy sajtóorgánumban inkább reklámetikai szempontból számít komoly kritériumnak. Ha az újságíró egy vásár alkalmából hiva­talból ad a riportjában vagy tudósítá­sában információkat a közönségnek, annak lehet reklámhatása is, de m in- denképpén azt feltételezi, hogy a tá­jékoztatás objektív, jól körüljárt és minden oldalról megvilágított ténye­ken alapul. Ha ugyanez az újságíró fizetett riportot készít, abban óhatat­lanul a megrendelő cég vagy az álta­la előállított áru pozitív oldalai dom­borodnak ki, és szó sem esik a hátrá­nyokról, ne adj isten egy ugyanabba a kategóriába tartozó, jobb minőségű versenytermékről. Az objektív tájé­koztatás és a reklám jól érzékeltethe­tő elkülönítése a reklámbefogadó, a fogyasztó érdekeit, a gazdasági ver­seny tisztaságát védi.- Mi alapján dönthető el, hogy egy reklám megfelel-e az etikai kívá­nalmaknak vagy sem? Úgy tudom, a versenyhivatal mostanában egyre többször kerül szembe ezzel a kér­déssel...- A GVH nem magát a reklámot vizsgálja, hanem azt, hogy a reklá­mozók a tisztességtelen piaci maga­tartás tilalmáról szóló törvény előírá­sainak megfelelően jártak-e el vagy sem. Eszerint a tisztességtelen piaci magatartás tilalmába ütközik min­den olyan reklám megjelentetése, amely alkalmas a fogyasztók megté­vesztésére. Ezzel ugyanis a reklámo­zó cég tisztességtelen előnyhöz jut­hat a versenyben. Nincs szó tehát konkrét esetekről, amikor a fogyasz­tót így vagy úgy megtévesztették, elég, ha a megtévesztés lehetősége fennáll. Ilyen volt például a Fogyi- reklám, amely miatt kétszer három­millió forintos bírságot rótt ki a hiva­tal.- Milyen tehát az etikus reklám a verseny tisztasága szempontjából?- Versenyszempontból tisztessé­ges az a reklám, amelynek az állítá­sai teljes mértékben megfelelnek a valóságnak, tehát azt közli, amit a hirdetett termék vagy szolgáltatás valóban nyújtani tud. Itt rögtön ár­nyalni is kell a képet, mert a reklám, tennészetéből adódóan, nem mond el mindent, amit a termékről tudni kell. A lényeg az, hogy valamilyen tulajdonságot kiemelve hasson úgy, hogy a fogyasztókat vásárlásra, a szolgáltatás igénybevételére ösztö­nözze.- Magyarul: valótlant állítani nem lehet, elhallgatni igen? ■- Kérdés, mit lehet elhallgatni és mit nem. Az említett Fogyi-reklám esetében például a legsúlyosabb hiba az volt, hogy elhallgatták: nem elég a tablettát fogyasztani, komoly diétára is szükség van az eredményes fogyó­kúra érdekében. Ez olyan lényegi tu­lajdonság elhallgatása, amely a fo­gyasztók félrevezetését eredmé­nyezheti.- Ha alaposan megvizsgáljuk a reklámokat, találhatunk-e közöttük olyanokat, amelyek minden szem­pontból kielégítöek?- Sok ilyen reklámot találni, ugyanakkor naponta tucatszám irat­kozhatunk olyan reklámokkal, ame­lyek a reklámjogszabályokba ütköz­nek, megtévesztők, félrevezetők vagy éppen szakmai szempontból ki­fogásolhatók. Tömegesen fordul elő a burkolt reklám: a fizetett riportok többsége - főleg az írott sajtóban - eltűnik a nem fizetett, objektív cik­kek között.- Tudna példákat is említeni?- Szinte minden nap találkozha­tunk jogszabályokban tiltott termék- reklámmal. Ezek közé tartozik a sze­szesital-, a dohányáru- és gyógyszer- reklám. Főleg az első kettő jelenik meg egyre nagyobb számban, első­sorban azért, mert a reklámtilalmak betartására hivatott szervek nem tud­nak eredményesen fellépni, és a szankcionálási lehetőségek is megle­hetősen korlátozottak. A Fogyasztó- védelmi Főfelügyelőség, amely a til­tott reklámtevékenységet hivatott fi­gyelemmel kísérni, tavaly augusz­tusban alakult. Előtte másfél évig nem volt felelőse a területnek, inert a tanácsok megszűntével az önkor­mányzatok nem kapták meg a meg­felelő jogosítványokat. Tiltott rek­lámtevékenységért korábban 3000 forint volt kiróható, s még ma is csak 10 000 forint a felső határ. „- Nem lenne-e szükség megfelelő hivatali rendszerre, illetve egy rek­lámtörvényre, amely egzakt módon leírná, hogyan is kell működnie o reklámozás gyakorlatának ?- Külön szervezet felállítását a reklámozás állami ellenőrzésére nem tartom szükségesnek. Arra vi­szont mindenképpen szükség van, hogy a reklámozás magyarországi jogi szabályozása korszerűsödjék. Ebben egyre inkább objektív kény­szerként jelenik meg az Európai Kö­zösség jogi gyakorlatához való iga­zodás, hiszen Magyarország mar több olyan nemzetközi szerződést kötött, amelynek reklámjogi vonat­kozásai is vannak.- Hot vagyunk a legmesszebb a normáktól?- Egy fejlett piacgazdaságban el­képzelhetetlen, hogy ajogi szabályo­zást naponta megsértsék, a szakmai etikai normákat semmibe vegyék- Szeretnénk, ha ez a jelenség nálunk is visszaszorulna, ezért is van jelen­tősége azoknak a határozatoknak, amelyeket az utóbbi időben hozott a hivatal versenytanácsa. A Kisvárdal Szeszipari Vállalatot a vodkarek­lámja miatt 50 000 forint, a nyírért" házi Futár ’91 Kft-t az általuk kiadott lapban megjelentetett szeszesital- és dohányárureklámokért 85 000 fo­rint, a Zwack Unikum Kft-t ugyan­csak tiltott reklámtevékenységért 200 000 forint pénzbírság megfizeté­sére kötelezte.- Hogyan jár el a versenytanács. Hivatalból indítanak vizsgálatot vagy csakfeljelentés alapján?- A versenyhivatalnak minden olyan esetben.kötelessége eljárni, ha valaki kérelemmel fordul hozzá. En­nek törvényben meghatározott tar­talmi és formai kellékei vannak. Ma­gánszemélyek esetében az' eljárási díj 1000 forint, gazdasági társasá­gok, vállalkozók esetében 10 000 f°" rint. Hivatalból nem vagyunk kötele­sek eljárni, de minden esetben mér­legelni kell, milyen mértékű a verseny tisztaságának a sérelme. Ha súlyosnak ítéljük az esetet, úgy ítél­jük meg, hogy a közérdeket nagy mértékben sérti - adott esetben - egy reklám megjelentetése, akkor eljá­rást kezdeményezünk. Az eddigi^ során említett esetekben is hivatalból indult eljárás'. Sinka Zoltán Szerencsés szikhek (MTI-Patwráma) - Több tu­cat szikh csodával határos mó­don menekült meg a fulladásos haláltól, amikor sikerült kiszaba- dulniok egy légmentesen lezárt konténerből, amelyet éppen ha­jóra akartak rakni Bremerhaven- ben - buffalói rendeltetéssel - közölte a soltaui (Németország) rendőrség szóvivője. A szikhek „utaztatását” egy 49 éves férfi szervezte meg, s előre fejenként ötezer márkát inkasz- szált a boldogtalanoktól. A férfit egyébként a rendőrség kihallga­tás után szabadon bocsátotta. A szikhek - saját elmondásuk szerint vagy százan - éjszaka „helyezkedtek el” Schneverdin­gen közelében egy konténerben, amelyet azután Bremerhavenba szállítva egy Buffaloba induló lengyel teherhajóra raktak fel. A konténerben négysorosán 44 priccset helyeztek el, de arról nem gondoskodtak, hogy a leg­kevesebb kilenc napig tartó ten­geri úton levegőt is kapjanak. A dolog akkor fordult ko­molyra, amikor 12 óra elteltével többen elájultak a légszomjtól. Ez múlt csütörtök délután tör­tént. Erre pánik tört ki a szikhek körében, akik elkezdtek döröm­bölni a konténer falain. Végül is egy nagy kalapács segítségével sikerült kinyitniok a konténer aj­taját és futásra venni a dolgot. Valamivel később harminchétén a rendőrök kezére kerültek, a többiek szökésben vannak. A helyi rendőrség szóvivője az AFP francia hírügynökségnek nyilatkozva megerősítette, hogy a szerencsétlenek közül senki sem juthatott volna élve Kanadá­ba — de talán még a bremerhave- ni kikötőbe sem. Tarka noteszlapok Rózsafüzér a divat? Az utóbbi időben mind gyakrabban látni rózsafüzért-szenlolvasót - a gépkocsik belső visszapillantó tükrére akasztva. Joggal hihetné az ember, hogy mindez a külső megnyilvánulás a kocsi tulajdonosának mélységes vallásosságára, Isten szeretetérc utal. Biztosan vannak, akik ezért teszik fel az ezüst, a gyöngyház vagy éppen fából készült és faragott olvasót szegényes vagy ultramodern autójukba, hogy szem előtt lévén védje, óvja, figyelmeztesse őket utazásaik során az ország­utak féktelen kalandorjaival szemben és azért, hogy hitük is segítse őket a szerencsés, baj nélküli célba éréshez. De sajnos mindinkább azt tapasztalom, hogy nem az istenhit, nem a humánum, nem az egymás iránti tisztelet és figyelmesség jegyében kerülnek a rózsafüzérek a jó feltűnő helyre, a visszapillantó tükörre, hanem divatból, hobbiból, kérkedésből, önfitogtatásból. A minap Diósgyőr felé haladva, egy nyugati gépkocsi szegődött a nyomomba, szentolvasó díszítéssel. Úgy rátapadt öreg járgányomra, hogy pár centi' választhatott el bennünket egymástól. Aztán éktelen dudálásba kezdett, hogy miért nem megyek jobban, holott bőségesen kimerítettem a megengedett sebességet. Majd egyszer csak a legkriti­kusabb helyen, záróvonalra, szembejövő forgalomra fittyet hányva, erőszakos, villámgyors előzésre szánta el magát. Aztán szorongatott helyzetében úgy vágott vissza elem, hogy a lélegzetem is elállt. S közben a lehúzott ablakból, hogy jól halljam, üvöltve, a drága jó anyámba küldve, nyelvét öltögetve rám, nemzetközi karlóbálással le-, jezte ki mélységes „vallásosságát”. Közben a rózsafüzér ritmikusan himbálózott a szélvédő előtt. Szent meggyőződésem, hogy ennek a társaságnak - lehettek vagy öten - halvány fogálma sincs arról, hogy mit jelent és mire való a ró­zsafüzér. Aligha tudhatják, hogy mit kell imádkozni a feszületre és az azt követő szemekre. És ami a legelszomorítóbb, hogy nem ez volt az első találkozásom rózsafüzér „védelmében” száguldozó országúti ka­landorokkal. Az Isten legyen irgalmas nekik, és azoknak is, akik a kö­zelükbe kerülnek. Mórákkor is A kárpótlás körüli csatározás nem újkeletű dolog. Sőt, a mostaninál volt keményebb is. Egy anekdota szerint gróf Szápáry Antal kemény ember volt. Mi­dőn Pozsonyban gróf Batthyány Lajos rábeszélte a főrangúakat, hogy az úrbériség eltörlését ne akadályozzák, Szápáry Antal azt kérdi tőle:- De kapunk-e kárpótlást?-Kapunk-feleli határozottan Batthyány.-Akkor jó, de ha nem kapunk, lelőlek! Reméljük, hogy a mostani kárpótlás során ilyen fenyegetésekre nem kerül sor. Wirth Lajos Hisz az igazságszolgáltatásban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents