Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-27 / 49. szám
1992. február 27., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Energetikai alapítvány a szegényekért és nagycsaládosokért Budapest (ISB). Az elmúlt évek sorozatos áremelése alaposan kiforgatta az emberek zsebe- ú. Különösen a nyugdíjasok és a nagycsaládosok számára okoz egyre nagyobb problémákat a szinte hónapról-hónapra nagyobb összegeket tartalmazó energiaszámlák fizetése. E mindennapi és megalázó gondok enyhítéséért fogott össze nemrégiben ötven mérnök és energetikai szakember. A kezdeményezés céljáról az azóta bejegyzett Héra Alapítvány kuratóriumának elnökével, a Magyar Villa- ntos Művek Rt. vezérigazgatójával, Halzl Józseffel beszélgettünk. Az alapítvány létrehozásának gondolata egy évvel ezelőtt bará- 'i beszélgetéseken vetődött fel, s kezdetben egy mérnökcsoport karolta fel az ötletet. A szakemberek célja elsősorban az, hogy anyagilag is segítsenek azokon, akik szociális szempontból a társadalom peremére szorultak. A társadalmi béke megőrzéséért anyagi áldozatot is vállaltak, s az első összejövetelek után a saját Zsebükből egymillió forintot adtak össze. Az elmúlt fél évben az alapít- vány szervezése felgyorsult, s bejegyzéskor már 30 millió forint volt a számláján. A nagyszabású programok megvalósításához még nem elegendő pénzt kétféleképpen használják fel: egyrészt mikrogazdasági szinten az összeg 80 százalékából köz- yetlenül támogatják azokat a leginkább rászorulókat, akik nem tudják fizetni az áramszámlájukat. Ez több esetben a teljes díj átvállalását is jelentheti. Másrészt makrogazdasági céljuk az, hogy energiatakarékos, a liagyo- rnányos lámpák áramigényének egynegyedét felhasználó háztar- h'si izzók beszerelésével csökkentsék a hazai fogyasztást. Az ezzel kapcsolatos első programot ^foszlányban indítják, ahol jó ehány család kap ingyen egyébként 800-1000 forintba kerülő - energiatakarékos izzót. A kedvezményezetteket elsősorban a nagycsaládosok és a nyugdíjasok köréből választják, s lesznek közöttük olyanok is, akik nem tudják fizetni a számlájukat. A kísérlet befejezése után, a tapasztalatok birtokában újabb településeket is bevonnak majd a programba. A siker záloga azonban jórészt az önkormányzatok kezében van. Az alapítvány ugyanis nem vállalkozhat arra, hogy minden településen létrehozzon egy szolgáltatói részleget, s így ma még korai bárkinek a szervezethez fordulnia azért, hogy fizesse ki a számláját. Ellenkezőleg, a helyhatóságoknak és a településeken dolgozó energiavállalatoknak kellene kezdeményezni az alapítványhoz való csatlakozást. Annál is inkább, mivel a „szegényprobléma” megoldása nagyrészt az önkormányzatok feladata, s e szervezetek emberei tudják majd megítélni azt, kinek nyújtson támogatást a Héra. A helyi támogató csoportok kialakulását segíti a Magyar Villamos Művek Rt. is, ám a teljes sikerhez szükség lesz azokra az emberekre, akik felelősséget éreznek másokért, a náluk kevésbé tehetősekért. Halzl József ezzel kapcsolatban igen nagy reményeket táplál, hiszen Nyugat-Európában alig van ember, aki ne támogatna valamilyen alapítványt vagy karitatív egyesületet. -c. ........... A következő hónapok legnagyobb feladata a vagyongyűjtés lesz. Ebben komoly előrelépésnek számít, hogy a hazai cégek és magánemberek mellett külföldiek is kinyilvánították támogatási szándékukat. A Siemens cég például hamarosan konkrét lépéseket is tesz ebben az ügyben. (Az alapítványt a következő átutalási bankszámlán keresztül lehet támogatni: Postabank Rt. 219-98636/021 -18134 Héra Alapítvány.) Újabb megyénkbeli a minisztériumban Dr. Elek Sándor helyettes államtitkár Miskolcon született 1948. december 2-án. 1967-ben a miskolci Zalka Máté Gépipari Technikumban érettségizett, majd 1972-ben, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát. Munkája megkívánta a szociológiai ismereteket, ezért az ELTE szociológiai kiegészítő szakát is elvégezte 1976-ban. Közben 1974 végétől a MüM Munkaügyi Kutatóintézetének lett a tudományos munkatársa, itt a jövedelem-eloszlás, főképp a paraszti, mezőgazdasági jövedelmek elemzésével foglalkozott. Innen 1976 májusában az MTA Társadalomtudományi Főosztálya kihelyezett tudományos munkatársaként, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem szociológiai tanszékére került. Helyettes államtitkári megbízatásáig itt dolgozott 1981-től adjunktusként. A területi gazdaságtan blokkon, illetve a szociológia szakirányon belül település- és faluszociológiát oktatott. Hallgatóinak többször szervezett falukutató táborokat. Oktatómunkája mellett kutatási területe a paraszti, falusi jövedelmek és a gazdaságpolitika kapcsolata volt. E témából írta és védte meg doktori értekezését. A nyolcvanas évek második felében főképp a mezőgazdasági kistermelésnek az agrárszerkezetben és a falusi társadalomban betöltött szerepével, a falufejlődésre gyakorolt hatásával foglalkozott. Ösztöndíjas vendégkutatóként 1990-ben öt hónapot töltött a Cambridge-i Egyetemen. Itt a fejlett, főképp európai országok agrárpolitikáját, falufejlesztését és a részmunkaidős családi farmok társadalmi vonatkozásait tanulmányozta. Tapasztalatait most nem csupán az oktatásban és a kutatásban, hanem a hazai agrárpolitika és falufejlesztés formálásában is szerelné hasznosítani. Archív kép Dubicsányból. Aföld mélye gazdag szénvagyont rejt, kiaknázására azonban nincs pénz A bányatörvényre várva Hogyan tovább borsodi szénmedence? (Folytatás az 1 .oldalról) A rudolfi bányában jelenleg öt- száznyolcvanan dolgoznak, s 220- an maradnak egyelőre, előreláthatólag második fél évtől. A többi 360 dolgozó zömének - a föld alatti munkát végző, jó szakembereknek - Lyukóbányán, Feketevölgyön és Edelényben biztosítanak helyet. így is azonban mintegy 100 embernek kénytelenek felmondani. Az abszolút bezárás a jelenlegi tervek szerint a jövő év harmadik negyedében esedékes, amikor is legátalják a külszínre vezető bányatérségeket. betömedékelik a függőleges aknákat, és gyakorlatilag minden bányászati tevékenység megszűnik. Eközben két lépcsőben próbálják meg értékesíteni a szociális helyiségeket, irodákat, valamint az aknavezetés épületét. A Borsodi Szánbányák Vállalat 1991. január 29-től áll felszámolás alatt. Ez év végéig kell különválniuk azoknak az aknáknak, amelyek nyereségesen vagy nullszaldóval dolgoznak, hogy valamilyen formában részvénytársasággá szerveződjenek. A megmaradó csődközponthoz tartoznak azok a bányák, amelyek bezárás, illetve visszafejlesztés alatt vannak. A bükkaljai üzemnél ez elsősorban Rudolf- és Szelesaknát érinti. Szelesen már tulajdonképpen 2 éve befejeződött a bányaművelés, jelenleg is csak azért létezik még, hogy az ottani vízkiemeléssel részben megoldják Edelény vízellátását. Szeles jövőjét gyakorlatilag Edelény viszi tovább, ugyanis itt még körülbelül 5 millió tonnányi erőművi szén van, 1,8-2 méteres vastagságban. Ha megmarad a lehetőség a munkára, a jelenlegi kitermelési nívó mellett ez 10 évre elegendő. Feketevölgy az 1995-96-os évek valamelyikében merül ki, ezért ez csak rövid távú perspektíva. Putnok helyzete besorolási szempontból különleges, hiszen az ottani „készlet” még legalább 30 évre elég. a gazdaságtalan működtetési kondíciók viszont abba az irányba vitték az elképzeléseket, hogy 1995-ben itt is megszűnjön a kitermelés. Úgy tűnik: a közeljövőben mindössze Lyukó. Fekete völgy és Edelény számíthat komoly bánya- művelésre. de ezután is kérdőjelet kell tenni, hiszen még nem dőlt el, sikerül-e a bányászatot gazdaságossá, vagy legalábbis „nem veszteségessé tenni’.'. Újabb tervek? Beruházás? Sajnos, nincs pénz. Az angol szakemberek által nagyon ígéretesnek minősített dubicsányi bánya kiakná zására például egyelőre éppen anyagi okokból nem kerül sor. Mindenesetre van még kihasználásra váró lehetőség, s talán nem biztos, hogy a rudolfi bányára gátat kell rakni. Ez elsősorban a parlamenten múlik, hiszen ha időközben elfogadják az új Bányatörvényt, akkor esetleg valamilyen kisvállalkozási formában a környék lakossági szénellátását segítő kis kamrafejtéseket indíthatnának, Juhász József: Milyen parancsra tettem? Az én ukrán háborúm (V.) Hatalmas német kamionok futkosnak egyre sűrűbben a vá- f°s utcáin. Olyan nagyok, ami- jVet még nem is láttunk. Ebből a favaszi nagy hadjáratra következtetünk. A kocsik álcázás céljából fehér színűek. A szőke 9ermánok kedélyesen mosó- zugnak ki belőlük, mintha vala- 1111 sétakocsikázásra mennének. A város éli a maga csendes és aránylag békésnek Mondható életét. Február közepén, egyik vasárnap estére vendégségbe U'vtak. Születésnapi vacsorára. V)2 ünnepelt egy ötvenéves enyképész. A meghívást azonban nem tőle, hanem a lányától ?aPtam, akivel szilveszterkor lsmerkedtern meg egy másik paládnál. Káprázatosán szép any volt. Meglepett, hogy az én arsaságomat óhajtotta. Most ®r®ztem a nyelv közvetítő 2erepének fontosságát. Mit nfondhattam volna neki! De p'jndketten értettük a szemek ehia beszédét és így még ta- ®r? többet is mondtunk egy- Tasnak, mint amit a szó kifejezhet.- Négytagú zenekar emelte az nnepélyességet. Egyik vendéglőben muzsikálnak rend- deresen. Innen ismertem őket. I . hegedűs vak és Károlynak Hak. Már korábban összebaratkoztunk. Volt itt most evés-ivás és n nc- Zsenya, a fényképész lá- , ya még a vőlegény jelenlété- en is engem huzigált állandóan táncolni. Az apjának is tetszhettem, mert egyre biztatott a táncra. Már magam is restelltem a vőlegény előtt, de hiába vonakodtam, Zsenya erőszakos és ellenállhatatlan volt. Persze, szívem szerint ennél gyönyörűbb erőszakot...! Hogy örültem ennek, a többiek előtt lepleztem, akik mind Zsenya körül legyeskedtek. Pedig még két helyes fiatalasszony várakozott az udvarlásra. Éjjel két órakor a vak hegedűs lakásán folytattuk a szórakozást. Jó csomó „Honvéd” cigarettát vittem magammal, hogy nekik adjam. Nagyon hálásan fogadták. Az 1942. február 14-én kiadott hadtestparancsnoksági parancsban az állt, hogy a nagy tífuszjárvány miatt nyilvános helyekre járni tilos. Különösen veszélyes a járvány februárban és márciusban - írta a parancs. Ez elkedvetlenített, mert a családlátogatások sem voltak ajánlatosak. De hamarosan „Tetra” oltóanyagot igényeltünk, hogy beoltsuk a századot. Úgy tereltük össze a katonákat, mint a birkanyájat. Miért irtózik az ember egy tűszúrástól, mikor az élete forog kockán? Még a had- apródok is szöktek. Galambosi hiába küldött értük, ők már a Búg partján jártak. Legszívesebben elillant volna ő is, de akkor mit várjon a többiektől? Példát kellett mutatni. És ha már feláldozta magát, jöjjön csak, aki él! — Napos! Menj csak fel Zagyva őrmester úrért - kiáltott. — Nem árt neki, ha a pocakját megcsapolják. Zagyva, a pókhasú vörös felfújt arcával mindig úgy libegett katonái között, mint egy luftballon. Hasát mintha erőltetné előre, lába pedig oldalra kalimpált és úgy szuszogott, mint a kimustrálásra váró mozdony. De most nem mutatkozott. A katonák éktelen hurrázással fogadták Galambosi utasítását Zagyva előállítására. Már látták maguk előtt, ahogy fújtat lefelé a lépcsőn és méltatlankodik: „A kutyamindenségit, mennyi dolgom van nekem! Mért nem hagynak békén?!” A napos azonban azzal jött le, hogy Zagyva őrmester nincs itthon. Mindenki megütközött ezen, hisz mióta itt vagyunk, Zagyva még nem hagyta el a szálláshelyét. Kövérsége miatt nem bírta a lépcsőket, de a síkos utakra sem mert kimenni. Csak akkor erőltette meg magát, ha tudomására jutott, hogy valaki csomagot kapott és abban pálinka is érkezett. Köpenye zsebében mindig megbújt a pálinkásüveg. Galambosi rájött a csalafintaságra, hogy Zagyva letagadja magát, meg a napos is cinkosan kacsintott jelentéséhez.- Na, egy erélyes tisztes, Kiss tizedes, menjen csak fel érte - adta ki parancsát Galambosi a század ujjongása között. Kiss vigyorogva robogott el, de rövidesen visszatért:- Őrmester úr, alázatosan kérek négy markos legényt és egy hordágyat, mert Zagyva őrmester úr beteg. Kitört a hahota, Kiss tizedes pedig a zászlós-orvoshoz fordult:- Zászlós úr, alázatosan kérem, ha itt mindenki kész, mél- tóztassék felfáradni arra az egy oltásra még. Ilyen kibúvókkal nem úszhatja meg senki... Az orvos benne volt a heccben, rábólintott. Lesz ezután kifogás, hogy az elszámolások miért nincsenek kész időre. Mert ugye ilyen lázas állapot miatt ki tud dolgozni. „Nem igaz, atyus? Igazam van, atyus?” - szokta feltenni a kérdést, ami kategorikus kijelentésnek is megfelelt. „Ki dolgozik itt a legtöbbet?” - kiáltott fel nyomatékkai. És az ember csak hümmö- gött neki, mert igazat adni nem lehetett, ellentmondani pedig nem akartunk. Riadalom akkor keletkezett igazán, mikor közölte az orvos, hogy az oltás hasmenést és hányást okoz. Különösebb következmények azonban nem voltak. Eszembe jutott, hogy estére Zsenyához vagyok hivatalos, a fényképész lányához. De ilyen kilátásokkal nem mertem elindulni. Első éjjel fájt a karom, de másnap már kutyabajom. Ez idő tájt félhivatalosan már olyan hírek jártak, hogy márciusban hazaindulunk, felváltanak bennünket. Nyilván, nagy volt az öröm, bár kételkedtünk is, hisz Bárdossy miniszterelnök nemrég jelentette ki, hogy a magyarság tavasszal fokozott mértékben vesz részt a szovjet elleni küzdelemben. Olyan tervek is vannak, hogy Ukrajnából minden erőt kivonnak és csak polgárőrség marad német köz- igazgatással. A tavaszi mezőgazdasági munkákra tömegével viszik az embereket. A jövő aratás már a tengelyhatalmaké és az angol kiéheztetési szándék hiábavaló. Tavaly nyáron a termés nagy részét felgyújtották az oroszok, ami nem égett el, az kint tönkrement. Ezért szűkén van kenyér. A lakosok tőlünk várják az alamizsnát és mi minden nélkü- lözhetőt eladunk. Sokszor sajnálom, hogy nem vagyok Krisztus, megszaporíthatnám az öt árpakenyeret. Fejadagunkat nekünk is leszállították. Eddig két napra kaptunk egy komiszt, most három napra adnak. És német kenyeret, ami kisebb, mint a magyar. Az-viszont igaz, hogy tiszta kitűnő, nem olyan piszkos, összetaposott, mint a miénk. A mi kenyerünknek felét le kellett faragni, hogy a sártól, szeméttől ehetővé szabadítsuk. (Folytatjuk) '
