Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-25 / 47. szám

1992. február 25., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A munkanélküliségről a munkaügyi tanács ülésén Demokratikus politikai Megdöbbentő, és egyben elgondolkodtató adatot kö­zöltek tegnapi sajtótájékoz­tatójukon a megyei munka­ügyi központ vezetői, akik -a Munkaügyi tanács mai ülé­se előtt hívták meg a saj­tó képviselőit. Szóval: Bor- sod-Abaúj-Zemplénben je­lenleg cirka 400 millió fo­rintot fizetnek ki, havonta munkanélküli-segélyre és -járadékra, ami évente csak­nem ötmilliárdot tesz ki. És Persze a Foglalkoztatási Alapból is jut térségünkre majd’ hat és félszáz millió forjn^ amelyet még 282 mil­lióval meg kívánnak fejelni. Ha azokat a pályázatokat elfogadják, amelyeket a köz­ponti alapból finanszíroz majd a kormányzat... Summa summarum: ré­giónk munkanélküliségére kevés híján hatmilliárd fo­rintot fordít az állam vala­milyen formában ebben az evben. Óriási összeg ez... Persze, a munkanélküliek szám,a havonta és átlagosan 4—5 ezerrel növekszik, és ez a tendencia állandósulni lát­szik. Jelenleg 56—57 ezren vannak munka nélkül, de* számuk az év végére elér­heti a 75—85 ezret is. És remény sincs arra. hogy a növekedés tendenciája meg­Visszatérve a Foglalkozta­tási Alapra! Azt a mintegy egymilliárd forintot —, amellyel ,a megye rendelke­zik, illetve rendelkezhet, ha a pályázatok sikeresek lesz­nek —, közhasznú foglalkoz­tatásra, átképzésre, munka­helyteremtő beruházásokra, korengedményes nyugdíjazá­sokra, rész-, vagy csökken­tett munkaidős foglalkozta­tások támogatására, munka­nélküliek vállalkozóvá válá­sára. illetve ;a tartósan mun- kanélküiek foglalkoztatására lehet felhasználni. Hogy ez­zel az érintettek élnek-e? Mindenesetre tavaly hétszáz új munkahely jött létre — idén ezt meg szeretnék dup­lázni —, négyezer embert képeztek át más szakmára, és másfélezer embernek nyílt lehetősége korenged­ménnyel nyugdíjba menni. A munkaügyi tanács maii ülésén minden bizonnyal az is elhangzik: megyénkben jelenleg alig háromszáz üres állást tartanak nyilván a munkaügyi központok, mi­közben a recesszió vala­mennyi termelési szférát érint. Tehát: sokasodnak a gazdasági problémák, a gaz­dasági szerkezet korszerűsí­tése az elmúlt évben csak a gazdaságtalanul működő üze­mek leállításában mutatko­zott meg. Tömeges munka­hely-teremtés nem volt, és erre számítani sem lehet. Térségünkben változatla­nul legsúlyosabb a helyzet az ózdi, az edelényi, az en- csi és ,a zempléni körzetben, ahol minden ötödik kereső­képes már munkanélküli. Egyébiránt a munkanélküli­ek kétharmada férfi, de egy­re több a nő is. És ami kü­lönösen elgondolkodtató: az egykor hiányszakmát mívelő lakatosok, esztergályosok, he­gesztők, kőművesek, villany- szerelőik is tömegesen vál­nak állásnélkülivé. És, sok a fiatal, jelentékeny azok szá­ma, akik még el sem tudtak helyezkedni. Munkára vár­nak. Várnak, ki tudja med­dig ... Az idén 6—7 ezer ember kiesik a munkanélkü­li-segélyre, -járadékra jogo­sultak köréből. A jelenlegi jogszabály szerint ezután ne­kik semmi sem jár. Persze, tudva ezt, a kormányzat most gondolkodik: m,i le­gyen velük? Igaz, ez már nem munkaügyi, hanem sok­kal inkább szociális kérdés. És mint ilyen, már egy má­sik minisztérium hatásköré­be tartozik... Juhász József: Milyen parancsra leltem? Az én ukrán háborúm (III.) Dúlták a nagy harcok Rostovnál, szomszédunkban Pedig a távírószázad sör- elérést nyitott. A németek naSyon szerettek sörözni. ■Azért mentem át, mert én üteg zongorázni szerettem. Simogattam a billentyűket. Játszogattam, a németek no­szogattak közben: spielen, Spielen. De én inkább kö­djük ültem, s beszélgettem velük; hisz .holnap Rostov.ba fennek. Ennék ellenére ba­rátságosak és vidámak vol­tak. Nagy Feri társamat a szállásra küldtem, hozza el az_ összes cigarettám, hogy szétoszthassam közöttük. Ke- v&s dohányt kaptak, ők csokoládét, vajat osztogat­ok nékünk. Olyat ,mi nem 'kaptunk. Szeretném, ha jó véleményük lenne rólunk, ^agyarokról. Ők úgy "vélik, «W vagyunk legjobb szövet­ségesük. December elején gyónásra Vezénylik a századot. Pa­macs volt, de sokan lelép­ek útközben. A vallásos nevelés hatása engem ma­radásra bírt. Az eddig raktárnak hasz- í'áit templomban semmi ibú- t0r- Egy dobogóra állított ?Sztal volt az oltár. Körü- tolongtak asszonydk és terfiak, hogy odatérdelhes- s®n®k. Sokan sírva tördel­ek kezüket az áldozás alatt. Míg bent álhítátos isteni “ék esség, kintről, az ének Pulanatnyi szünetében hail- kelet felé szálló bom- f élei metes hangját, megremegtet, de a mintha közönyösen tagadnák .ezt az egyáltalán jy?.rn természetes zúgást. jO'S ők bent mindenről !“agfe,ledlkezive énekelnek és Okoaak, addig nekem e Pokoli lármától borzolódik rátámon a bőr. Nem tu- üorn átadni magam a tarnp- hangulatnak. olv °gy kijövök, az utcán yan jelenség fogad, amit aiunik nemiigen .látni. Egy (j,es) _ajtónéllküli újságosbó- ba , százával állnak sor- g P és várják az újságot, dip híre-lhamva sincs még, a„ a járda szélén .gyerekek, nak°inyok, öregek toporog- bóri' 3 kemény .hidegben. A a *0 csak .airra szolgál, hogy lorn °-rni?® ne s°öorja el to- ®asáfoan az árust. Az ú,j- kétnaponként jelenik Sz ^ csak, papír híján. E n^Oencsétlien, meggyötört zik rietncsak: kenyérre élhe­ss’ .he a hírekre is, hiszen saről és életéről van szó. házók «tiniket c,ivii;ek A napi eseményekből ala­kul az a történelem, .ami sóik nép, de a világ arcula­tát .is .megváltoztatja. A hó csikorog talpuk alatt, de ők nem .fáznak. Maguk­ra bugyoláltak miniden fog­ható darabot, nem törődve külső formájukkal. Nem úgy mint a német katona, aki .még mindig zubbony­ban jár-kel, s még a gallért :is kihajtja. Azt .hinné az ember, hogy nincs köpe­nyük, de másról van szó: szoktatják magukat a hi­deghez. Én is bőnmellény- ben .feszítek, bármennyire kegyetlenikediik a szél és a fagy. És a bennszülötteik nem tudják mire vélni e könnyed öltözéket. Az őszön, azt hajtogatták, hogy ha majd megjön az igazi tél, akkor: — A magyarszfci meg a nyemecki .csak a talpát mu­togatja a futásban, olyan „utyikaj” lesz. Mert nékik győzni kell! Hisz j'aj a le­győzőiteknek! Szilveszterikor .belátogat­tam az egyik családhoz. Az alkalomhoz illően éjfé­lig .eltársalogtunk orosz— német vegyes nyelven. Ily későn már nem ajánlatos közlekedni, készítettek hát nekem is fekhelyet. Piszto­lyomat azért .magam, mellé tettem. Alig szenderedteim el, hirtelen éktelen lövöldö­zés riaszt fél. Álmodom vagy valóság? De .a háziak is ijedten ugranak ki az ágyukból. Csak nézünk egy­másra jó ideig, aztán esz­meiünk és tanakodni kezd­tünk a sötétben., hogy talán orosz ejtőernyősök leptek meg bennünket az újév tisz­teletére és jókívánságaikkal felköszöntendk. A lövöldö­zés minden irányból erősö­dött. Feleseltek egymásnak a puskáik, pisztolyok és a géppuskáik. Közben reflek­torok nyaldosták idegesen az eget. A fénynyalábok szobánk belső falát is vé- gig-végigkefélték. Kísérteti­es és szorongató érzés szö­gezett engem az ágyba,. Mintha az egész helyőrség harcban állna, a fokozás teljesen .ezt látszott igazolni. Pisztolyom után kaptam. Nyolc töltény volt benne. Mire elég ez? Gondolkoz­tam, mit tegyek. A háziak féltve tartóztattak: — Nye, .Tűzök, nye! Kér­leltek, hogy maradjak. .Gyor­san felöltöztem, hogy meg­kísérlem a szálláslkörlietem- be való eljutást. Azóta ke­reshetniek is, szülkség van rám. Ezek a gondolatok fo- irogtaik a fejemben. A háziak tágra nyílt sze­mekkel bámultak rá,m és várakozásuk feszültségében a kérdés: megyék vagy ma­radok. Ha itt találnak a partizánok vagy az ejtőer­nyősök, akkor a családot is ikivégzik az ellenséggel való cimborálás miatt. Erre is tekintettel kell lennem. A lőpárbaij tovább tartott. Hol gyérebben, hol újból felerősödve. — Nye Juzek — mondta ismét. — Pocskáj! Várjak — meredtek az arcomra, ami biztos sápadt lehetett. A kockázatot mérlegelve vé­gül úgy döntöttem, hogy maradok. Majd reggel... addig el is dőlhet a küzde­lem ... És valóban, csende­sed őnek tűnt a golyók ropo­gása. Egy óra körül .már a némaság tette magát ijesz­tővé. De már csak félszemmel aludtunk, mint a nyúl. Ahogy ikivilágosodott, mindenre el­szántan léptem ki az ajtón. Az utca nyugodtnák lát­szott. .Néhány vastagon öl­tözött ember lehellete pá­ráit a ködös levegőiben. Kezem a pisztolytáskán, szemem ablakról ablakra, kapuktól kapukig ugrált. De sehol semmi gyanúsat nem fedeztem fel. Ahogy köze­ledtem körletünkhöz, úgy kezdtem megnyugodni. __ A kapuibejáratűnkon ósz- szekapja magát az őrszem, fejét felém veti. — Mi újság? — teszem fel néki a szokványos kér­dést. , .. — Láthatja szakaszvezeto úr, nem sok üveg maradt az ablakokban — mutatott ko­rül. — fgy ünnepelték a mieink az újévet. — Látom — fordultam be az iroda ajtaján és nevetni vagy sírni lett volna ked­A falak és a mennyezet csupa lu.k. Minden a feje tetején. Mondja, aki nem horkol félrészegen, örüljek, hogy nem voltam itt, mert ez bolondokháza volt az éjjel, Hogy a lakosság milyen véleménnyel fogadta?... A mulatókban .mindig lát­tám duhajkodó magyar ka­tonát. Óbéga'tnák, ricsajoz- nak, hadonásznak. Szeren­cse, hogy a zisald határt szab e viselkedésnek. A .ne­metek megeszik, mintsem megisszák pénzüket. Kultu­ráltan. Nem botránfcoztat- naik senkit. Bármelyik gye­rek meg tudta mondani, melyik épületben vannak magyar katonáik. Ha rákér­deztem, így válaszoltak vi­gyorogva: — Azok a házak esten­ként táncolni szoktak. íme a bizonyítvány! (Folytatjuk) vitakultúrát! Beszélgetés dr. Orbán Viktorral, a Fidesz frakció- vezetőjével Az elmúlt héten csütörtö­kön Kazincbarcikán, a Bé­ke moziban tartott beszámo­lót két képviselőtársával dr. Orbán Viktor, ;a Fideszj frakcióvezetője. A késő es­tébe nyúlt rendezvény után beszélgettünk. — ön úgy kezdte beszé­dét, hogy kicsit lámpalázas­nak érzi magát, mert nincs ekkora tömeghez szokva. Valóban ennyire megcsap­pant az érdeklődés a politi­ka iránt? — Az utóbbi időben az emberek érdektelenekké vál­tak, amelynek egyik fő oka az, hogy úgy érzik, nem tud­ják befolyásolni a politikát. Amit ebben ,a jelenségben jó jelnek tartok, hogy nőtt az állampolgárok realitás-ér­zéke. Ennek ellenére a kö­vetkező választáson legalább hetven százalék körüli rész­vételi arányt várok. Ez a szám lehet jóval kisebb is, minden azon múlik, a pár­tok a kampány alkalmával mire helyezik a hangsúlyt. — A hallgatóság soraiból valaki azt kérdezte öntől, a következő választások után kivel alkotnának koalíciót. Ennyire népszerű lenne a Fidesz? — Még nem aktuális vé­leményem szerint ’92-ben a két év múlva esedékes vá­lasztásokról beszélni. Az nyilvánvaló, a jelenlegi kor­mánynak távoznia kell! A saját pozíciónk megítélésé­vel óvatosan kell bánnunk. Annyi bizonyos, hogy jelen pillanatban a Fidesz népsze­rűsége meglehetősen magas, és ha ez így marad, meg­van az esélyünk arra, hogy két év múlva növekszik par­lamenti képviselőink száma, amii esetleg azt hozza magá­val, hogy részt kapunk a kormányzásban. Ami a koa­líciót illeti: ennek megalko­tása nem hajlam, vagy ízlés kérdése csupán, hanem tör­vények és kényszerek szük­sége is. Ezért is törekszünk arra, hogy a parlamenti pár­tok „beszélő viszonyban” le­gyenek egymással. — Az összes olyan párttal, amelyet demokratikusnak tartunk, igyekszünk kommu­nikálni. Ez nem jelenti azt. hogy mindegyik egyformán közel áll hozzánk. Egy kor­szerű konzervatív párttal — a mostani MDF nem ilyen —, másik oldalról pedig egy modern szociáldemokrata párttal, mint amilyenné az MSZP válhat, el tudnánk képzelni ,az együttműködést. Ha azonban valaha is lesz részünk koalícióban, arról konkrét, minden részletre kiterjedő megállapodást kö­tünk, ami után vállalni tudjuk az ország előtt, mely elképzeléseinkről kellett le­mondanunk azért, hogy a ko­alíció létrejöhessen. — Mit tart az elmúlt kö­zel két év legnagyobb ered­ményének? — Az alkotmányos intéz­ményrendszer megteremtése szempontjából ez az időszak: nem maradt eredmények nélkül. Sikerült létrehozni egy hatpártü parlamentet, amely a kommunizmustól megszabadult országok kö­zül leginkább működőképes és hatékony. Azt viszont kedvezőtlennek tartom, hogy a kormány nem tartozik elég felelősséggel a parla­mentnek. Ma Magyarorszá­gon nem lehet a miniszter- elnök ellen bizalmatlansági indítványt benyújtani, csak akkor, ha egyúttal megne­veznek egy új miniszterel­nököt. Ez pedig bonyolult és eleve reménytelen vállalko­zás. A minisztereket sem a parlament választja meg, ha­nem a miniszterelnök neve­zd ki. A miniszterek ezáltal a parlament felé semmilyen, felelősséggel nem tartoznak. A parlamentáris intézmény- rendszerünk jó, a nyugati mintáknak megfelelő, csak éppen egy felelőtlen kor­mányt hozott létre. — Milyen területeken érez még hiányosságokat? — A legnagyobb hiányos­sága a jelenlegi parlament­nek. hogy a politikai elit ál­tal kialakított politikai kul­túra nem üti meg a demok­ratikus szintet. Bármit meg lehet tenni, de sohasem sza­bad a politikai ellenfelet el­lenségnek tekinteni. Ez egy olyan határ, amelyet egysze­rűen nem szabad átlépni. Az expóval kapcsolatos vitáik során felhozták ellenünk azt a vádat, hogy azért ellenez­zük, mert az ellenzék érde­kelt az ország tönkretételé­ben. Nagyon veszélyes ten­dencia, ha a politikai ellen­felet hazaárulónak tekintik. — Azt is hibának tartom, ;ha pártpolitikai síkra terel­nek és csatározások színteré­vé tesznek érzelmi kérdése­ket, gondolok ezalatt a ma­napság egyire inkább előtérbe kerülő keresztény érzések emlegetésére. Ha valamikor, akkor ma van igazán szük­ség nyugalomra, kiegyensú­lyozottságra, higgadtságra és racionalizmusra. Nem sze­rencsés dolog, ha az egyhá­zakat is bevonják a politi­kába. — A nemzeti érzelmek, a magyarságtudat állandó han­goztatása csak a figyelmet tereli el a sorsdöntő kérdések­ről. Nem arról folyik a Vita. hogy miként szorítsuk le az inflációt, hogyan állítsuk meg az egyre fokozódó munka- nélküliséget, hanem arról, ki mennyire magyar. Felesle­ges dolog erről vitatkozni. Mindenki magyar, aki ebben az országban született, vagy aki annak vallja magát. At­tól még egy lépéssel sem ju­tunk előbbre, ha azon per­lekedünk, ki a magyarnál is magyarabb magyar. — Beszédében említette, szükségünk van Európára. — Katonapolitikai, bizton­ságpolitikai szempontból fel­tétlenül kell a Nyugathoz való integrálódás, hiszen egyetlen ország sem tudja önállóan megvédeni magát. Gazdasága szempontból is el kell vállalni a rövid távon mindenképpen veszteséggel járó integrációt. Hosszútá­von azonban nincs más vá­lasztásunk. A kormánynak ezen a területen letagadha­tatlan érdemei vannak, az már más kérdés, hogy csak begyűjtötték azt, amit az ez­előtti kormány előkészített. Felvetődött egy úgyneve­zett kiisintegráció létrehozá­sa, amelyet előintegráoiónak szoktak nevezni. Ezt na­gyon ártalmas lépésnek tar­tanám, megnehezítené a Nyugathoz való kapcsolódá­sunkat, mert ebben az eset­ben a nyugat-európai álla­mok nem Magyarországhoz közelednének, hanem egy in­tegráció tagjához. — Ön a pécsi kongresz- szuson arról beszélt, hogy a kormánpárt ■politikai straté­giájának része, hogy politi­kai ellenfeleinek hitelét a múltban való vájkálással akarják megingatni ... — A kormányzó pártok újabban már nemcsak a ke­resztényi értékrendet sajá­títják ki önmaguknak, hanem a tiszta múlt kizárólagos le­téteményeseinek tekintik magukat. Primitív megköze­lítésnek tartom, hogy az el­múlt negyven évben csak tiszták és koszosak voltak az emberek. Nem lehet ilyen határt húzni és két részre vágni a társadalmat. Egyéb­iránt soha nem azok járnak az élen a múlt szidalmazá­sában, akik valóban áldoza­tai voltak annak, hanem akik akkoriban is a ha­szonélvezők közé tartoztak. Ha jobbam szétnézünk, ak­kor a kormánypárt padso­raiban ügyvédek, egyetemi tanárok, orvosok, még az elmúlt rendszerben megerő­södött vállalkozók ülnek. Ezt nem vetem a szemükre, csak az éppen általuk felve­tett megkülönböztetést nem tartom ízléses dolognak. — ön szerint van-e esély arra, hogy a jelenlegi kor­mány hatékony intézkedése­ket tegyen az ország hely­zetének javítása érdekében? — Őszintén megvallva, semmiféle garanciát, nem lá­tok arra, hogy ez a kor­mány orvosolni tudja a ba­jokat. Egy tohonya, tehetet­len, lassú és kiszámíthatat­lan kormányzatot látunk. Az infláció, a munkanélküliség egy része nem róható fel a kormánynak, ez a helyzet­ből fakad. Véleményünk szerint azonban a költség- vetés deficitje akár a száz- milliárd forintot is elérhe­ti, ami még tovább gerjesz­ti az inflációt. A magas ka­matlábak pedig csökkentik a vállalkozási kedvet, ezál­tal növelik a munkanélküli­séget. Rengeteg fiata úgy kerül ki a? iskolapadból, hogy tudja, nem képes ma­gát eladni a munkaerőpia­con, mert javarészt olyan szakmákat és olyan felsze­reltséggel oktatnak, ame­lyek iránt egyre csökken az igény. Hogy teremtsen akár maga, vágj" a családja szá­mára rendezettnek mondha­tó körülményeket az az em­ber. aki'tizen-, vagy huszon­évesként munkanélküliként, a feleslegesség érzésével kezdi az életét? Bánhegyi Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents