Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-24 / 46. szám

ÉSZAK-MAG YARORSZÁG 12 1992. február 24., hétfő Citromék Miskolcon Egy, a Citrom-féle Citro(m)enek közül Mint ahogy azt a felvétel ta­núsítja, a nagybetűs Citrom alatt nem a savanyú déligyümölcs ér­tendő, hanem egy alapvetően budapesti székhelyű autósisko­la, akik teret kívánnak nyerni néhány vidéki városban, köztük Miskolcon is. Amit tudni kell Citromékról (és még nem tartozik bele a rek­lám kategóriájába): Miskolcon, a Szemere u. 15. szám alatt bér­lik azt a helyiséget, ahol az el­méleti oktatás folyik majd a kö­zeljövőben, várhatóan március elejétől. A legrövidebb időtarta­mú elméleti képzés tizennyolc órát vesz igénybe, a leghosz- szabb ötvenkét órát, az átlagos pedig a heti háromszor három­órás, összesen 27 órás tanfo­lyam. A gyakorlati képzés saját ru­tinpályán folyik majd azEÁÉV parkolójában, kizárólag (most jön a csali) vadonatúj, ’92-es Citroen AX-modelleken (modell alatt valódi, működő autókat kell érteni). Aki nagyon ügyes, akár egy hónap alatt jogosít­ványhoz juthat, aki nem nagyon ügyes, és meg akarja adni a módját, az is körülbelül másfél hónap alatt kezébe veheti úrve­zető mivoltát tanúsító okmá­nyát. Citromék fiatalok, lelkesek, készek arra, hogy az egész me­gyében indítsanak tanfolyamo­kat, ha erre igény jelentkezik. Minden egyéb tudnivalót, pél­dául a jelentkezés feltételeit, a tanfolyamok tarifáit és egyéb reklám szintű információt a kö­zeljövőben az érdeklődők meg­találhatják majd lapunk hasábja­in. Zárásként csak annyit: ha va­laki úgy érzi, van még mit csiszolnia vezetéstechnikáján, vagy szeretné tudni, milyen ér­zés egy ilyen mutatós kis gépet hajtani, az méltányos díj ellené­ben vehet órákat a Citrom okta­tóitól.-bg­Ezer diák 11 millió forint támogatásban részesült Budapest (ISB) - „Közösen a jövő munkahelyeiért” elnevezéssel hozott lét­re alapítványt a Munkaügyi Minisztéri­um (MüM) és az Országos Takarékpénz­tár tavaly augusztusban. Célja a nehéz körülmények között élő, de jó képességű szakmunkástanulók anyagi támogatása. Az egyszeri - 5000 forintos - és a tíz hó­napon át folyósított, havi 2000 forint összegű támogatás elnyeréséért azok a fiatalok pályázhattak, akiknek a szülei vagy családfenntartói-közül legalább az egyik regisztrált munkanélküli, az egy főre jutó havi jövedelem a családban nem haladja meg a 8000 forintot, vala­mint közepes, illetve jó tanulmányi ered­ményt értek el az előző tanévben. A pá­lyázat eredményéről Schamschula György, a MüM államtitkára tájékoz­tatott. Eszerint az 1708 pályázóból 417 diá­kot részesített az alapítvány kuratóriuma egyszeri támogatásban, és 567-nek ítél­tek meg havonta folyósítható ösztöndíjat. Az utóbbiak - a késői időpont miatt - ebben az évben szintén egy összegben kapják meg a támogatást, összesen 11,175 millió forintot osztottak szét a rá­szoruló szakmunkástanulók között Idén csak azok részesülhettek ebben a támo­gatásban, akik a munkanélküliek számát tekintve hátrányos helyzetű megyékben, Szabolcsban, Borsodban, Nógrádban, Békésben és Szolnok megyében tanul­nak. A jövőben - ígérte az államtitkár ­az egész országra kiterjesztik az alapít­vány munkáját. Magáról az alapítványról a következő­ket tudtuk meg: 80 millió forintos alaptő­kével hozták létre, az első évben ennek az összegnek a 60 százaléka használható fel, míg a jövőben a befizetések 60 szá­zalékát, és természetesen az alaptőke ka­matait fordíthatják támogatásra. Az alap­tőkét egyébként a MüM-nek az OTP-nél elhelyezett pénzei után járó kamatokból teremtették elő. A távolabbi tervek között szerepel az induló vállalkozások támoga­tása, többek között inkubátorházak léte­sítése. Az alapítvány nyitott, a jelentke­zéseket a minisztérium címén, az alapít­vány titkárságán fogadják - hallhattuk a Munkaügyi Minisztériumban. Kárpótlásra - érdekegyeztetőfórum Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hiva­tal felhívja az érintett állampolgárokat, szövetke­zeteket, szakszövetkezeteket, állami gazdaságokat (továbbiakban szövetkezet) és önkormányzatokat, hogy az 1992. évi II. tv. alapján a szövetkezeti földalapok kijelölésének segítése és ellenőrzése végett helyi érdekegyeztető fórumot (továbbiak­ban fórum) lehet létrehozni. A fórumot a településen földdel rendelkező szövetkezetenként, illetőleg a szövetkezet műkö­dése által érintett településenként alakíthatják meg az érdekeltek. Ennek létrehozása nem kötele­ző, de ajánlatos. A fórum megalakítását az igénybejelentők vagy a szövetkezet legkésőbb 1991. febr. 29-ig a helyi (fővárosban a kerületi) önkormányzatnál kezde­ményezhetik. Az önkormányzat a fórumot a beje­lentéstől számított 15 nap alatt köteles megalakí­tani. Ha a szövetkezet működése több önkor­mányzatot érint, úgy azt az érintett önkormányza­tok közösen alakítják meg. A fenti szabályok alapján tehát akár egy telepü­lésen belül is létrejöhet több fórum, ha a települé­sen több szövetkezetnek van földje, viszont ha egy szövetkezetnek több településen van termő- földterülete, akkor két vagy több települési önkor­mányzat közösen hoz létre egy fórumot. Utóbbi esetben az egyes önkormányzatok által a fórumba választható tagok számát az önkormányzatok megállapodásban rendezik, e körben irányadó le­het az egyes községek termőföldjei után benyúj­tott termőföld kárpótlási igények aranykorona-ér­tékeinek aránya. Mivel a törvény nem tartalmaz részletes szabá­lyokat a megalakításra, az egységes gyakorlat ki­alakítása végett célszerű az alábbi eljárási rendet követni. Az igénybejelentés megtörténte után az önkor­mányzat hirdetményi úton - akár újsághirdetés is lehet ez, megyei vagy országos lapban - közzéte­szi, hogy bejelentés érkezett a fórum megalakítá­sa iránt. Aki a fórum munkájában részt kíván ven­ni, az a megadott határidőn - ez nem lehet hosz­szabb, mint a kérelem beérkezésétől számított 15 nap - jelentse be ilyen irányú igényét az önkor­mányzatnál, egyben igazolja, hogy kárpótlásra jo­gosult. A határidő lejárta után az önkormányzat képvi­selőtestülete a bizottsági tagokra vonatkozó sza­bályok szerint megválasztja a bejelentkezett kár­pótlásra jogosultak közül a fórum tagjait. A fórumba olyan tagot is meg kell választani, aki a nem helyben lakók képviseletében jár el, te­hát nemcsak a helyi érdekeket képviseli. A kárpótlásra jogosultságot igazolni lehet a me­gyei kárrendezési hivatal által kiadott igazolással, illetve maga a tény adott esetben köztudomású is lehet. Ha a szövetkezet területe több települést is érint, úgy bármelyik település önkormányzatánál bejelentett igény joghatályos. Az érintett önkor­mányzatok kötelesek egymást értesíteni és megál­lapodni az egyes önkormányzatok által választha­tó tagok számában, valamint ugyanazon napon kell megtartaniuk a választást. A fórum a képviselőtestület által az igénybeje­lentők közül megválasztott 3-11 tagból, a szövet­kezet, az önkormányzat(ok) és a részarány földtu­lajdonosok (a tagok, a velük azonos jogállású sze­mélyek és a kívülállók) megbízottjából áll. A fórum a saját maga által meghatározott mű­ködési szabályok szerint jár el. E tekintetben mindegyik testület a helyi viszonyoknak legmeg­felelőbb ügyrendet állapíthatja meg; a legjobb be­látása szerint jár el. A fórumot megválasztó ön- kormányzat biztosítja - az állami költségvetés terhére - a működési feltételeket. A megválasztott tagoknak személyesen kell el­járniuk. Ha bármelyik tag időközben lemond, meghal, vagy egyéb okból szűnik meg a megbíza­tása, úgy helyére a már bejelentkezettek közül a képviselőtestületnek új tagot kell választania. A képviselőtestület által megválasztott tag nem hív­ható vissza. Dr. Sepsey Tamás címzetes államtitkár Az a néhány esztendónyi börtön?... M a, amikor a legegy­szerűbb magyar pol­gár is érzi, hogy sű­rűsödik hazánkban a politikai légkör, a tollforgató embernek ugyancsak meg kell gondolnia mit vet papírra, miről akar po­lemizálni. Már csak azért is, mert az utóbbi időben egyre több támadás éri a publicistá­kat, hangoztatván egyesek, hogy felnagyítják az ország politikai-gazdasági nehézsé­geit. Nos, lehet, hogy néhány új­sütetű újságíró mélyebben nyomja tollát a tintába, ám ko­rántsem mert mindenáron ár­tani akar szabad és emberibb demokrácia megvalósítása fe­lé araszoló hazánknak. Őrült és hitvány ember az, aki útjá­ba áll a rendszerváltás még alig megvalósuló folyamatá­nak, a szülőanya, 1956 esz­méinek. Távol áll tőlem, hogy a zsur­naliszták „védőszentjeként'’ billegessem magam (nincs rá szükségük), de engedtessék meg, hogy szót emeljek olyan jelenségek miatt, amelyek semmivel sem riasztóbbak, mint azok az állítólagos ke­mény, irreális publikálások, amelyek jelenlegi kormányunk munkáját vannak hivatva megkérdőjelezni. Gondolok itt a parlamenti „gombnyomás” volt honatyának, a rádióban is elhangzott, 1956-ról szóló mondandójára. Őszintén szólva volt hon­atyánk becsületében nem ké­telkedem, sőt magam is fair dolognak tartom önkéntes le- lépését a parlament néha vi­haros porondjáról, de koránt­sem értek egyet néhány kije­lentésével, ex catedra jellegű megállapításaival. Nem szó szerint idézve a rádió Vasár­napi Újság című műsorában elhangzott megállapításaiból, a lényeg: nem így képzelte a múlt lezárását, a történelmi igazságtételt, mert a sajtó egy része az 56-os eseményeket reformkommunista forrada­lomnak igyekszik feltüntetni. Ezután arról is meditál, hogy miért voltak olyan aránytala­nok a büntetések, egyeseknek kötél és agyonveretés járt, mások ugyanezért a tényke­désükért csupán néhány esz­tendei börtönt kaptak. Továb­bá, mondta volt honatyánk; le­het, hogy hősnek kiáltunk ki olyanokat, akik esetleg a ki­sebb büntetés reményében el­árulták társaikat! Manapság egyre sűrűbben nyilatkoznak olyan emberkék, „történelemkutatók”, akik ab­ban az időben - 1956-ban még rövidnadrágos úttörők voltak, esetleg készültek a vi­lágra jönni, illetve meg sem születtek. Ezek magyarázzák ugyan a számomra és millió­nyi hazánk fia számára is szent, felemelően magasztos 1956-os forradalmunkat, de nem éltek benne. Hivatkoznak különböző dokumentumokra, hallomásokra, csak éppen, is­métlem, nem éltek benne. Bár jócskán írtam 1956-ról, mégis szabad legyen ismétel­ten a saját börtönéveimre hivat­koznom, a „néhány esztendő- nyi” börtönnel kapcsolatosan; nem „néhány esztendőnyi", ha­nem pár napi börtönben eltöl­tött idő is iszonyatosan hosz- szúnak tűnik. Főként, ha az egy adott, közvetlen forradal­mi időszakban történik. Ilyen­kor bármi előfordulhat (és elő is fordult), hogy jogerős ítéle­teket újratárgyaltak, s a tíz év helyett kötelet kapott a Kádár­rendszer szerinti „ellenforra­dalmár"! Ami pedig az ítéletek közti különbségeket illeti; nem szabad elfelejtkezni a nyugati tiltakozási hullámról a Kádár­diktatúra ellen. Jó néhányan ennek a tiltakozásnak köszön­hetik életben maradásukat. De szerencse dolga is volt az rtéletkülönbözet. Voltak úgy­nevezett „vérbírák”, akik min­den „felülről" jött utasítást ma­gukévá tettek, hamis tanúkat kreáltak, a védőügyvédeket megfélemlítették. Nem egy­szer a hivatalból kirendelt vé­dő jobban vádolta a forrada­lomban részt vevőket, mint maga az ügyész. Velem is ez történt! Ismétlem: szerencse dolga volt, ki milyen bíró elé került. Nem minden bíró volt túlbuzgó! Jól emlékszem (ma már csak havonta egyszer, ál­maimban ismét börtönben va­gyok), abban az időben bent a „sitten” egyetlen szó járta - túlélni. Mindegy, hány évi bör­tönt kaptál, a lényeg - túlélni. Igen kevés Nagy Imre lelküle­tű rab volt, aki mindent magá­ra vállalt, és ez emberileg ért­hető! Nekem például nem vol­tak társaim az 1957 májusá­ban tartott peremben, senkire nem is hivatkozhattam, az én corpus delictim az Észak-Ma- gyarország 1956. október 31-i száma volt, fehéren-feketén. Ha a „Gondolatok” című cik­kem négy nappal előbb jelenik meg, biztos a kötél! így meg­úsztam első fokon hatévi bör­tönnel. Hiába, ilyen a sokat szidott újságíró sorsa! Nem ta­gadhat le semmit, a corpus a leírt betű. Volt bányász létem­re ezért merem kimondani; a toll néha nehezebb a csá­kánynál! De hagyjuk a magam „ka- nosszáját", ám a reformkom­munista forradalom jelzője sem fér ebbe a majd hetven­éves, dédapái fejembe! Két­lem, hogy csak a gombnyo­mós volt honatyánkat izgatja ez a gondolat? Úgy látszik, többen is foglalkoznak effajta megkülönböztetéssel, vagyis, igyekeznek két részre bontani az ötvenhatos forradalom résztvevőit. A volt honatya azt mondta: „mítosz keletkezett 1956-ból!" Nos, szerény véle­ményem szerint nincs itt sem­miféle „mítoszról" szó, a té­nyek beszélnek. Beszélnek, méghozzá arról, hogy a forra­dalom idején az egyszerű párttag is ott menetelt minde­nütt a pártonkívülivel, volt horthysta tiszttel, recski tábo- rossal, hortobágyi kitelepítet­te!, kiszabadult politikai rabok­kal. Fegyvert fogott az öreg esztergályos fia is, s a fiát kö­vette az apa. Lehet, hogy húsz-ötven év múlva valóban mítosszá válik ötvenhat, a Gó­liáttól megszabadulni akaró, maroknyi Dávidok serege. De ugyan ki lesz az, aki kétségbe vonja: egy kis lélekszámú nemzet fiai egységesen küz­döttek a több mint kétszáz mil­liós Góliát ellen az emberi jo­gokért, az igaz szabadságért. Akkor, a dübörgő pesti és más városok utcáin senki nem kér­dezte: te ki vagy? Egy kérdés hangzott el: magyar vagy? Nem hiszem és nem aka­rom hinni, hogy gombnyomo­gató volt honatyánk félelme megalapozott lenne, mármint, hogy megfeledkezünk az utca egyszerű hőseiről! Ilyen nincs, igenis mély tisztelettel adó­zunk a forradalom elesettjei és azutáni kivégzettjei, börtön­viseltjei iránt. Igaz, a bibliai Dáviddal ellentétben, nálunk az akkor még Góliát győzött, mert a Nyugat nem volt tisztá­ban ennek a mi maroknyi né­pünknek hősi harcával, a Góli­átot már alapjaiban megingató tettével. Mi magyarok egysé­gesen (kivéve néhány száz vagy ezer, a Sztálin alkotta szocializmusban hívőket, a munkásarisztokrácia fejeseit) már harmincöt évvel ezelőtt felismertük azt és igyekeztünk megszabadulni attól, amit Gorbacsov és Jelcin csak alig három-négy esztendeje ismert fel. Gondolom, honatyáinknak akad elég megtárgyalnivaló­juk, még azoknak is, akik igyekeznek két táborra szakí­tani az ötvenhatos forradal­mat. Jó alapnak bizonyulna egyfajta „boszorkányüldözés­hez", de a forradalom a milliók forradalma volt! És a milliók zöme egyszerű emberekből állt, főként munkásokból, mint ahogy a közel négy-ötszáz fel­akasztott áldozat is zömben munkás volt! A parlamenti, olykor sok locsi-fecsi helyett, így igaz - jó lenne ha nem a „kiket” próbálják egyesek ros­tára tenni, hanem az égetően fontos gazdasági és egyéb, országot borzoló problémákat tárgyalnák sürgősségi alapon. Igaz, az effajta megvitatáshoz olykor kevés a honatyák lét­száma, mert a 384 képviselő­ből néha alig kétszázan van­nak jelen. Lehet, hogy igazol­tan, lehet igazolatlanul. Talán ezért javasolnám mély tiszte­lettel, hogy a következő parla­menti választásokon elég len­ne 250 képviselőt indítani, s a 134 megspórolt képviselői fi­zetést a közbiztonság fokozá­sára fordítani. Ez legalább 300 rendőr állományba helyezését jelentené, és azt is, hogy este nyolc óra után az egyszerű polgárnak nem kellene az ut­ca közepén hazaballagni, mert a járdát övező fák közül valakik lecsaphatják. E pilógusként: látszólag nem tartozik a publikáci­óm befejezés előtti té­májához (ám csak első olva­sásra), de őszinte tisztelettel megemelem a kalapom a spa­nyol király embersége és böl­csessége előtti... Holdi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents