Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-24 / 46. szám

1992. február 24., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Meg(m)éri?! Miibalhé H a véletlenül nagyon nyugodt, békés hangulatban va­gyok, és kicsit idegeskedni szottyan kedvem, akkor nincs más teendő, csak megfelelő időben be kell kapcsolni a műholdról érkező csodaadást, a Sky One-t. Megfelelő idő alatt értendő, amikor éppen pankrációt szórnak az éter hullámain. Ez egy olyan adás, hogy jelentkezik egy' bajuszos, szem­üveges, jó ötvenes, tarkóig érő homlokú úriember öltöny­ben, mellette egy hústorony, és egyfolytában lelkesednek, hogy például a múlt szombaton is micsoda egy fantasz­tikus mérkőzést vívott egymással a két mellizomagyú. Örömködnek egy cseppet, azután legott kapcsolják a helyszínt. 'Megérkezik az első számú kolosszus, halad a ring felé. Snitt, majd ugyanő stúdióban, rettentő mérges képet vágva beleüvölti a kamerákba kellemetlen, reked­tes torokhangon, hogy leendő ellenfeleit diribdarabra cincálja, nincs kegyelem. Bicepszmutogatás, néhány vad- disznó-horkantás, majd ismét snitt, vissza a csarnokba. Ott már jő a kettes számú izomgyűjtemény, feszít ám kegyetlenül, majd' szétszakad, snitt, ő is vicsorít néhányat a kamerák felé, majd irány a ring. Bajuszoshoz vissza, aki még mindig lelkesedik, hogy itt aztán lesz küzdelem. Ami el is kezdődik. Tetszettek már látni a Búd Spen- cer-féle, Óriás nyomozó címet viselő, óvodásoknak vá­jó gyógykrimit? Na, abban a filmben vannak ám vereke- dős betétek, amelyekben annyira műpofonok csattognak, hogy az már fáj. .Na, ennyire „éles" a pankrátorok imi­tációja is. Olyan taslik zuhognak, hogyha abból egy is valóban betalál, akkor annak legkevesebb, Hogy ember­halál a következménye. Ezek a fickók meg előadják, hogy mennyire szenvednek. A legszebb azonban a közönség. Hangulat mint az ókori római arénákban. Tíz év körüli kis szemüveges, tornából felmentett fiúcskák acsarkodnak, mutogat­ják lefelé fordított hüvelykujjukat. Szegénykék, őket ez a műbalhé teljesen kielégíti. Éppen ideje lesz már, hogy ma­gyar adásokat is fellőjenek a műholdra, mert ezek a ser­dülők rögvest leszoknak majd a pankráció-nézésről, ha egyszer betekinthetnek egy igazi, magyar parlamenti köz­vetítésbe.-bg­Háziurak és bérlők Van aki ajándéktárgyat, van aki készpénzt ajánlott fel szpon­zoraink közül a legszebb borsodi gyermekek díjazására. A Sátor­aljaújhely és Vidéke ÁFÉSZ ez utóbbiak közé tartozik. Az ő dí­juk 6000 Ft. Ám ha az első három helyezett közé olyan szépség kerül, akinek szülei az áfésznél dolgoznak, további 4000 forintra is számíthatnak. A 6000 forintot Sátoraljaújhelyen kollégánk vet­te át Gál László áfész-elnöktől. Miskolci kutyaügyek Új vezér - Első a vérnyomkövetés Mióta büntető ítélkezés folyik, mindig problémát jelentettek a visszaesők. Igaz. hogy aki kitöl­tötte jogerős büntetését, ugyan­azért a bűncselekményért már nem vonható felelősségre. Ám akivel szemben hatástalanok a kiszabott büntetések, azzal szem­Máté Allila (Ózd, Árpád ve­zért u. 11.) vádlott is állt már ko­rábban bíróság előtt. A 27 éves fiatalember 1990. augusztusá­ban szabadult. 1991. június 21- én délelőtt 9 órától italozott az ózdi „Fekete Macskádban. Ide tért be a barátjával B. Gy. 47 éves sértett, akit a vádlott meg­szólított és 300 forintot kért tőle. Pénzt nem kapott. Erre a vádlott azt állította, hogy egyik rokoná­nak tartozik a pénzzel a sértett, s ezt most kell megadnia. Nem ju­tott eredményre, mert a sértett és barátja érzékelve az erőszakos fellépést, eltávozták a vendéglő­ből. A sátoraljaújhelyi Lakatos testvérek (Gábor nőtlen, 23 éves - Nefclcjts út I. sz. alatti lakos; Ferenc nős, két kisgyermeke van, 30 éves - Rózsa u. 9. sz. alatti lakos) négyszer-négyszer állt már bíróság előtt erőszakos bűncselekményért. A roppant erős testalkatú test­vérek 1991. július 18-ánasátor- aljaújhelyi Spáten sörözőből ki­hívták a csak látásból ismert K. Cs.-t és J. A.-t. pénzt követeltek tőlük. Egyikük visszatért a sörö­zőbe, hogy kérjen valakitől, eközben jött ki az ivóhelyről P. L-, akit a vádlottak ugyancsak Pénzért állítottak meg. A nemle­ges válaszra Lakatos Gábor a búhoz szorította a sértettet, kezét hátracsavarva arccal a falnak lökte és meg is ütötte, Lakatos Ferenc pedig a sértett lábát rúgta nieg... A fiatalabb Lakatos átku­tatta a vérző arcú P. L. zsebeit, elvette az ott talált 100 (egyszáz) forintot. A sörözőből időközben visszatérő K. Cs. közölte a vád­lottakkal, hogy nem tudott bent Pénzt kérni. A derékszíja tetszett IT|eg a vádlottaknak... Ugyanezen a napon a vádlot­tak a Templom téri fagylaltozó- nál is feltűntek. Durván élcelődtek az eladólánnyal, in­vitálták a sorban várakozókat, ben sokkal szigorúbban kell el­járni; a törvényben meghatáro­zott kereteken belül súlyosabb büntetést kell kiszabni. Ilyen ese­teket példáznak a B.-A.-Z. Me­gyei Bíróság dr. Bodnár Ödön vezette büntető fellebbviteli ta­nácsának ítéletei. Máté kitartóan követte őket egy, a bérházak közötti füves te­rületig. Itt ismét követelte a pénzt, nyomaték kedvéért ütött is. Belenyúlt áldozata zsebébe és kivette onnan a sértett tárcáját, és 2030 forintot magához vett... A többszörösen visszaeső Má­té Attilát az elsőfokú bíróság rablás bűntettéért 4 évi fegyház- ra és a közügyektől 5 évi eltiltás­ra ítélte. A vádlott és védője enyhítésért fellebbeztek. A másodfokú bíróság a durva kitartással elkövetett rablásra fi­gyelemmel, az ítéletet helyben­hagyta. akik közül hárman futásban ke­restek menedéket. A két garázda testvér ekkor az utcán arra hala­dó S. Cs.-be kötött bele - minden ok nélkül -, ütlegelték és a lábait rugdosták. A sértett nyaklánca eközben leesett, s amikor megta­lálta, azt a vádlottak észrevették. Visszatértek a fiatalemberhez. Lakatos Gábor kérte a láncot. Megkapta, megnézte, majd visszaadta. Bátyja azonban ki­kapta a sértett kezében lévő, 4117 forintot érő aranyláncot. A fiatalembert újabb veréssel fe­nyegették, ha visszakéri... Az elsőfokú bíróság három­rendbeli rablás bűntette és garáz­daság miatt Lakatos Gábor elsőrendű vádlottat 7 évi fegy- házra és hét évre a közügyektől eltiltásra; Lakatos Ferenc má­sodrendű vádlottat 6 évi fegy­házbüntetésre ítélte és 6 évre eltiltotta a közügyektől. A vád­lottak és védőik részbeni fel­mentésért. de végső soron enyhítésért fellebbeztek. A megyei bíróság a fellebbe­zéseket nagyrészt alaptalanok­nak ítélte. Az S. Cs. sérelmére elkövetett cselekményt kifosz­tásnak minősítette, - ugyanak­kor a szigorú büntetéseket helybenhagyta. (t.) Közismert tény a siralmas la­káshelyzet Magyarországon. Az utóbbi időben egyre gyakrabban esik szó arról, hogy a volt tanácsi, most önkormányzati tulajdonban lévő lakások bérleti díjainak drasz­tikus emelésére van szükség ah­hoz, hogy az önkormányzatok el tudják látni bérbeadói kötelezett­ségüket. a karbantartást és áz egyéb ilyen jellegű tevékenysége­ket. Az elmúlt 40 évben kevés pénzt fordítottak a bérlakások álla­gának a megóvására, így a drasz­tikus béremelések most elke­rülhetetlenek. Viszonylag kevés szó esik azonban a számtalan el­lentmondást hordozó kény­szerbérletek ügyéről. Jelenleg az a lakástulajdonos, aki lakását vagy lakásának egy részét a múltban bérbeadta, az gyakorlatilag szinte semmilyen lehetőséggel nem ren­delkezik a bérleti feltételek meg­változtatására. A most is érvényes jogszabály szerint a bérlőtől maxi­mum az önkormányzatok állal megállapított lakbér kétszeresét kérheti a tulajdonos. A bérleti szer­ződést csak akkor mondhatja fel, ha cserelakást tud felajánlani a bérlőnek. Ezzel együtt a lakás kar­bantartásának költségei jog szerint a tulajdonost terhelik. Szabadáras lakbérek? Lakbérszabályozás 1916 óta van Magyarországon. A ma élő bérleti jogviszonyok egy része még a 30-as években alakult ki, másik részük a háború után, ami­kor sokan kényszerből költöztek be üres lakásokba, de jelentős azon bérletek száma is, amelyek úgyne­vezett „hatósági igénybevétel" révén jöttek létre. 1947-tel kezdő­dően. Ez azt jelentette, hogy a ha­tóság. vagyis a tanács jogosult volt bérlők befogadására kényszerí­teni a tulajdonosokat. Erre 1971-ig volt lehetőség, 53 után azonban egyre kevésbé éllek ezzel a mód­szerrel a hatóságok. A 70-es évek­ben azoknak a személyi tulaj­donú lakásoknak a száma, ame­lyekben bérlők éltek, megközelí­tette a 140 ezret, ez mostanra körülbelül a felére - 70 ezerre csökkent. 1989. január 1-jétől lehetőség van a lakástulajdonosoknak az újonnan létrejövő bérleti szerződé­sek esetén a szabad megállapodás­ra a bérleti díjról a bérlővel. Ez a lehetőség azonban nem áll fenn az ennél régebbi szerződésekre. Ké­zenfekvőnek látszik a megoldás: meg kell adni a jogi lehetőséget a tulajdonosoknak, hogy szabadon szabhassák meg a lakbéreket! De akkor hol lakjon? Igen ám, de a történelmi múlt örökségeként kialakult helyzet el­lentmondásossága ezt is lehetet­lenné teszi. Számos olyan bérleti jogviszony van, amelynél a jelen­legi bérlő képtelen lenne kifizetni a piaci lakbért. Arról nem is be­szélve, hogy az egykori tanácsi in­tézkedésért a bérlőt nem terheli felelősség. Ez ma, amikor még nem beszélhetünk lakáspiacról, az eddigi bérek 20-30-szorosát is je­lenthetné, mivel körülbelül ennyi­vel magasabb bérleti díjhoz jutnak azok a lakástulajdonosok, akik je­lenleg adják bérbe lakásaikat. A bérleti díjak megállapításának tel­jes felszabadítása esetén a bérlő ugyan fordulhatna bírósághoz, de előreláthatólag még a bíróságok is jogosnak ítélnék meg az önkor­mányzati lakbérek 5-10-szeresét. Viszont gondoljunk csak bele, mit tehetne az az egyedülálló kisnyug­díjas. akinek most 4-5 ezer forintot kellene fizetnie a szobácskáért, amelyben lakik. A helyzet megoldását - leg­alábbis az igazságérzet ezt diktálja -, annak kellene felvállalnia, aki a létrejöttének okozója volt. vagyis az államnak. Ennek azonban a ma­gyar gazdaság jelenlegi helyzeté­ben nincs reális alapja. A szak­értők szerint ehhez közel 50 ezer lakásra lenne szükség. így tehát elő­re láthatólag ezzel az áldatlan álla­pottal mindaddig együtt kell majd élnünk, amíg ki nem alakul egy tisztességes lakáspiac. Az egyik alapfeltétel, hogy a munkabérek, de a szociális ellátások is tartal­mazzák a lakáshoz jutás költsé­geit. Csak így lehet normális fize­tőképes kereslet a lakáspiacon. Ugyanakkor az európai országok többségében a lakáspiac koránt­sem teljesen a szabadpiaci elvek alapján működik, hiszen egy szo­ciális piacgazdaságban ez megen­gedhetetlen lenne. A bérlők, de a bérbeadók érdeke is az, hogy egy, a mindkét fél számára elfogadha­tó, és viszonylag széles körben ér­vényes lakbér alakuljon ki. Van ahol ezt az önkormányzat beavatkozásával érik el, de olyan példa is akad. amikor ezt a lakbért a bérlők és a bérbeadók érdekvé­delmi szervezetei közötti egyezte­tés révén alakítják ki. Nálunk ettől a megoldástól még nagyon messze vagyunk, és még valószínűleg hosszú évekig nem is juthatunk el idáig. (MTI-Press) Ha nem is hangzott el soha a tény, hogy jó néhány miskolci kutyabarát vidéki szervezetbe igazolt át, világosan mutatja: ko­moly válságban volt a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesü­letének (MEOE) miskolci cso­portja. A tavaly elindult változások azonban feljogosíta­nak minden kutyatartót a re­ményre, hogy ha lassan is, de sikerül végre rendet teremteni a szervezet háza táján. A legutóbbi közgyűlésen megválasztották az új vezetősé­get. Az elnök Tallián Viktor lett (a régi vezetés leváltása után ő látta el az egyesületi biztos teen­dőit). Az összesen héttagú veze­tőség mellett - a szabályoknak megfelelően - ezután egy három­tagú ellenőrző, és egy szintén háromtagú fegyelmi bizottság is működik majd. Bár a régi veze­tés egyes tevékenységeit még mindig vizsgálják, az „újak” úgy érzik, ez nem befolyásolhatja ez- évi munkájukat. Terveik között időrendben a legelső helyen áll az április 25- 26-án megrendezett vaddisznó- és vémyomkövető verseny, amelynek másnapján tenyész- szemlét tartanak minden spániel­nek. vizslának és pointernek. Május 17-re az országos CAC kutyakiállítást tervezik, majd augusztus 29-30-án a Nemzet­közi Borsod II. Kupa vaddisznó­hajtő és kotorékverseny követ­kezik. De nemcsak a rendezvényekre összpontosítanak. Szeretnék el­érni az önkormányzatnál, hogy ne erősítsék meg a bérlakási kutyatartási tilalmat. Tudják, sajnos sokszor jogosan panasz­kodnak a szomszédok a nevelet­len kutyákra. Ok azonban szívesen fölvállalnák a négylá­búak kiképzését - egy kulturált kutya (kulturált gazdival) még az emeletes házakban sem je­lenthet gondot. Gyermekáldás Fallingbostel, Németország: Az I. Brit Páncélos Egység katonái büszkén mutatják fel néhány hetes csecsemőjüket 1992. februárjában, majdnem egy évvel az után, hogy visszatértek családjukhoz az Öböl-háborúból. (Telefotó - MTI Külföldi Képszer­kesztőség.) Nőkkel erőszakoskodott Bartus Sándor (Bánréve, Kos­suth u. 22.) 29 éves, több­szörösen büntetett előéletű fia­talember. Legutóbb 1990. január 9-én lopásért nyolc hónapra, 1990. március 20-án pedig ga­rázdaságért hat hónapra ítélték. Mindezek után 1990. április 5- én este negyed tízkor Bánré­vén találkozott a munkából hazamenő M. K.-val. Cigarettát és pénzt kért a sértettől, majd a nemleges válaszra kikapta annak kezéből az esernyőt és a nőt az árokba lökte. Azzal fenyegette a felálló M. K.-t, hogy megszúrja, és a megfélemlített nőt arra kényszerítette, hogy a község széléig vele menjen. Felszólítot­ta, hogy vetkőzzön le és közö­süljön vele. A nő mindezt megtagadta. A vádlott ekkor el­kérte a sértett aranygyűrűjét, majd visszaadta. Eltávozott a helyszínről... Az eset után Bartus bevonult korábbi büntetése letöltésére, in­nen 1990. október 18-án szaba­dult. Alig húsz nappal ezután, Putnokon a déli órákban észre­vett egy 12 éves kislányt, akit édesanyja a boltba küldött. A vádlott csatlakozott a kislány­hoz, igyekezett a bizalmába fér­kőzni. Egy kereszteződésnél elkapta a gyermek kezét és - minden tiltakozás ellenére - be- vonszolta a keresztutcába egy villanyoszlopig. Itt átkarolni és megcsókolni akarta a sértettet, aki ellökte magától, közben a szatyra kiesett a kezéből. Segít­ségért kiáltva kitépte magát a vádlott kezeiből és elfutott... Bartus Sándort az elsőfokú bí­róság e tetteiért kétrendbeli, sze­mélyi szabadság megsértésének bűntette miatt 3 évi és 6 hónapi fogházra ítélte, négy évre eltil­totta a közügyek gyakorlásától. A megyei bíróság nem adott helyt a fellebbezéseknek, hely­benhagyta a városi bíróság ítéle­tét. A durva rabló Garázda testvérek

Next

/
Thumbnails
Contents