Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-03 / 28. szám

1992. február 3., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 7S a Bozsik István rajza Őrült, vagy kannibál? Alig fejeződött he a Kennedy-per- a fiút fölmentették az erőszakos nemi közösülés vádja alól - az amerikai ká­bel-ív megkezdhette egy újabb krimi közvetítését. A milwaukes-i szörny bírósági tárgyalása máris nézőcsúcsot hozott, pedig csak a tárgyalás elején tartanak. A vádlott Jeffrey Dahmer szenvtelen arccal, de határozottan közölte: „Ezeket én ölteni meg, ké­rem tisztelettel.” Az „ezeket” a vád­iratra vonatkozik: 15 rendbeli gyilkos­ság, különös kegyetlenséggel végre­hajtott kínzás, kannibalizmus. A bíró visszakérdezett: „ Tisztában van azzal, amit mondott és a következmények­kel?” A választ a vádlott ügyvédje erősítette meg. „Védencem bűnösnek tartja magát. És az ellen sincs kifogá­sa, hogy bemutassák a lakásban talált emberi testrészeket, továbbá, hogy a részletes vallomását nyilvánosságra is hozzák. Azt azonban kérjük, hogy vessék alá pszichiátriai vizsgálatok­nak.” így a tévénézők már nemcsak a brutális gyilkosságok részletein bor- zonghatnak, hanem vitatkozhatnak a „31 esztendős kannibál" esélyein is. Ha ugyanis bebizonyítják, hogy őrült, akkor néhány éves klinikai kezelés után „gyógyultan” távozik... Jóllehet a története a legvadabb krimiszerzők fantáziájába illik: az első áldozatával 18 esztendős korában végzett, egy au­tóstoppos fiúval. Aztán sorra jöttek a következők, akiket többnyire a ho­moszexuális bárokban csípett fel, vitt a lakására, majd elkábította, megkö­tözte őket, fajtalankodott velük. Miu­tán megölte őket, a szívüket kivágta. A véres epizódot több alkalommal filmre vette. Az áldozatokat feldara­bolta és hűtőben tartotta, vagy savval szétmaratta a testüket. A rendőrség kétszer is elkaphatta volna. Először egy bejelentés nyomán. A szomszé­dok hívták fel a figyelmet a szobából kiáramló, átható bűzre. A kopogtató rendőr azonban megelégedett a vá­lasszal-: pocsék recept szerint főzött. Másodszor, amikor megszökött az egyik áldozat jelöltje (meztelenül, összekötött kézzel, kábult állapot­ban) de a járókelők elhitték, hogy „csupán a homoszexuálisok közötti féltékenység-megnyilvánulás tanúi.” Visszavihetié a lakásba... Júliusban már több szerencséje volt egy szöke­vénynek, rendőrautóval találkozott és a helyszínre vezette megmentőit. Drchmcr tehát most a képernyő révén vendégeskedik az amerikai családok­nál és az ítélettől függetlenül több szervezet tiltakozik a jelenléte ellen, mondván, legalább a gyerekeket kí­méljék a szörnytől. Elzász-Lotaringia példája lebeghet a magyarok előtt Beszélgetés az Európai Közösség budapesti nagykövetével Budapest (ISB). Hans Beck úr dolgozó- szobájában két hatalmas poszter. Az egyi­ken gyerekkorának színhelye: Hamburg. A másikon Brüsszel látképe madártávlat­ból. A város, ahol 25 éven át dolgozott az Európai Közösség székházában. Egyelőre budapesti fotóra nincs szüksége, hiszen elég az ablakhoz mennie, s elétárul a ma­gyar főváros látképe. De vajon mit jelenthet egy ilyen poszter, mit jelent egy európai város, egy tér látké­pe? Erről is kérdeztük az EK másfél éve Magyarországra akkreditált nagykövetét, hiszen épp aző szervezésében kerül sor egy vándorkiállításra „Közterek Európában" címmel. Budapest, Pécs, Debrecen és Sze­ged után e hét végétől Miskolc ad otthont a poszterkiállításnak.- Az Európai Közösség 12 országának 39 köztere látható a fotókon. Aki így együtt végignézi e tereket, azonnal felfe­dezhet valamiféle hasonlóságot köztük. Arra is rádöbbenhetünk? e jellegzetes te­rek nem is lehetnének másutt, mint Euró­pában. Azonnal világossá válhat a közös múlt, megfogalmazódhat az európai ösz- szetartozás érzése, egy európai identitás­tudat.- Mi lenne, ha ideakasztanánk a buda­pesti Hősök teréről, vagy egy debreceni, miskolci, soproni térről készült posztert is?- Látja, pontosan ez a kiállítás lényege! A magyar polgárok számára megvilágo­sodhat: igenis ők is részesei egy európai identitásérzésnek. Ez a célunk: a magyar polgárok tudomására akarjuk hozni, hogy összetartozunk, hogy közös a kultúránk, a történelmünk. S mindezt egy olyan „pilla­nat" után tesszük, amikor Antall miniszte­relnök úr aláírta az EK-társulási szerző­dést.- A fogalom: Európai Közösség még nem igazán ismert a magyar polgár számá­ra. A legtöbben talán erzt sem tudják igazán: miért nem csatlakoztak a közösséghez a skandináv országok, vagy Ausztria, Svájc. Miért csak 12 a teljes jogú tagok száma?- Az EK létrejöttének történetét nyil­ván nem lehet néhány mondattal elintézni. Nagyon röviden összefoglalva: kezdetben 6 olyan ország mutatkozott (Belgium, NSZK, Franciaország, Olaszország, Lu­xemburg, Hollandia), amelyik hajlandó volt arra, hogy szuverenitásának egy részét alárendelje egy nagyobb egységnek. Ak­koriban egy ilyen szorosabb kapcsolatra nem volt kész Nagy-Britannia sem, Svájc pedig a semlegességét hangoztatta. 1973- ban azonban Nagy-Britannia csatlakozott, miként Írország és Dánia is. Őket 1981-ben Görögország. 1986-ban pedig Spanyolor­szág és Portugália követte. Svájcban ma is vita folyik a csatlakozás kérdéséről, Auszt­ria, Svédország és Finnország viszont már itt tart az EK kapujában. Látható tehát: az EK története egy folyamat, amit csak hosz- szas elemzéssel lehet megérteni. A lényeg azonban: hat ország elültetett egy magot, melyből cgvre terebélyesedik egy olyan eszme, amely a nemzetállamok rossz ta­pasztalataival szemben hatalmas lehetősé­geket mutat fel. S mint látjuk, ez az eszme nagy hatással van a szovjet nyomás alól fel­szabaduló közép-kelet-európai államok körében is.- Ezek az országok most szerezték vissza szuverenitásukat. Vajon érzelmileg nem okoz gondot, hogy az EK-hoz való csatla­kozás épp a szuverenitásról való részleges lemondást is jelentheti?- A mai világban, amikor mindenki min­denkitől függ. a szuverenitást nem lehet ti­zennyolcadik, vagy tizenkilencedik századi értelemben elképzelni. Ha az egyesült Né­metország példáját is veszem, van egy sor olyan feladat, amit egyedül nem tudna megoldani. Gazdasága olyan mértékben függ az európai országokba irányuló ex­portjától, hogy á legbiztosabb garanciát épp ez az együvé tartozás jelentheti. Re- cessziókat, inflációkat, nehéz időket tud­tunk így viszonylag nyugodtan átélni. Ugyanezt nemzetállamként nem tehettük volna. Az energia-, a környezetvédelmi, a kereskedelmi politikában különösen hatal­mas erő ez az összetartozás.- A jugoszláv ügyben tett lépések során, a horvát-szlovén elismerés témájában nem volt ekkora az egység! Németországot ugyancsak kritizálták a többiek.-Tudom, messze vagyunk még az EK céljainak teljes elérésétől. Jugoszlávia ügyében azért azt is mérlegelni kell, hogy mennyire rettenetesen komplikált a hely­zet, s hogy igazi receptet senki sem tud a megoldásra. És ne felejtsük: a horvát-szlo­vén elismerés kapcsán éppen hogy kompro­misszum született az országok között. És ez a kompromisszumkészség adhatja a leg­nagyobb esélyt a problémák megoldására.- Az ön véleménye szerint Magyarország milyen távol van az ilyen gondolkodásmód­tól? Mennyi idő telhet el addig, míg mi is teljes jogú EK-tagok lehetünk?-Ami a parlamenti demokráciát illeti, Magyarország már megfelel a mi kritéri­umunknak. A piacgazdaságra való áttérés tekintetében az összes kelet-európai ország közül önök tették meg a leghatározottabb lépéseket. Mindenekelőtt a törvénykezés­ben. A privatizáció persze nem mehet egyik napról a másikra, főleg a szociális problémák, a munkanélküliség miatt. Ne­héz teher a negyven év öröksége, de szá­momra egyértelmű: Magyarország első­ként juthat túl ezen az átmeneti szakaszon.- Ön Budapesten él, de vajon mennyire ismeri Magyarországot. Tudja-e, hogy az országnak vannak nagyon elmaradt térsé­gei, melyek ha lehet, még messzebb vannak Európától?- Tudom, hogy az északkeleti térségben Miskolc környékén főleg az ipar átstruktu­rálása miatt nagyon nagy szociális problé­mák vannak. Erre csak azt tudom monda­ni. hogy az EK által nyújtott PHARE-se- gélyprogramba mindenképpen be kell épí­tenünk regionális komponenseket.- Hogyan oldják meg az ehhez hasonló regionális különbségeket az EK-országo- kon belül?- Megpróbáljuk kiegyenlíteni a hát­rányt. Több mint harmincmilliárd dollárt csoportosítunk át a gazdagabb EK-orszá- goktól a szegényebb államokhoz, illetve pontosabban térségekhez.-Az Európai Közösség hány országban tart fenn nagykövetséget? S mi a teendője egy európai nagykövetnek?- Több, mint száz országban. Felada­tunk, hogy konkrét követségi munkát vé­gezzünk, hogy azt EK-t képviseljük. Itt Budapesten nekem az EK és Magyarország közötti kapcsolatok továbbépítésére kell törekednem. A PHARE-program szub­vencióival támogatjuk azokat a területe­ket. amelyek kulcsfontosságúak a piacgaz­daságra való áttérés tekintetében. Ezenkí­vül - szerény eszközökkel, de - a magyar polgár számára érthetővé akarjuk tenni, hogy miért is jött létre az EK. hogy tulaj­donképpen miért is vagyunk?- ,V ha arra kérném, hogy nagyon tömö­ren válaszoljon is saját kérdésére! _- A magyarok számára talán mindenek­előtt Elzász-Lotaringiáról szólnék. Szü­léink még azon vitáztak, hogy Németor­szághoz. vagy Franciaországhoz tartozik. Ma már ez nálunk nem probléma. A nem­zethatárok átjárhatók, egv állampolgárnak ugyanolyan életesélye van, bármelyik EK- országban is él. Megszűnt az „ősi ellenség" fogalma, teljesen elképzelhetetlen, hogy két nép. vagy kisebbségek között valami­lyen erőszakos akcióra sor kerüljön. Nahát erről szól az Európai Közösség sikersztori­ja! S talán egyszer eljön az az idő. amikor Magyarországon és Romániában is átélik ezt az érzést. Dombrovszky Ádám amint a törvény is mondja. Ha valamit tudni akarnak, kérdezzék meg otthon fér­jüket, mert asszonyhoz nem illik, hogy beszéljen az összejöveteleken... Az asz- szony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Urnák, mert a férfi feje az asszonynak...” (Amit ennek hallatán a két asszonyi személy vála­szolt, itt most nem lenne il­lendő idézni. Már arra sem telt az időből, a hangból, hogy fölolvastasson Pál egy következő mondata, Pedig ezt is jó lett volna hal­leni: „Férfiak! Szeressétek feleségteket...”) A szeretetről szóló cso­dás sorokat már sokszor ol­vashattuk. Olvassunk be­lőle ismét néhányat; Károlyi Gáspár fordításából: .....ha egész hitem va­9 yon is, úgyannyira, hogy a hegyeket elvihessem he­lyérül, ha szeretet nincsen énbennem, semmi vagyok. Es, ha minden marhámat az szegények táplálására költőm is, és ha az én teste­met az tűzre adnám is, ha szeretet nincsen bennem, semmit az nem használ. Az szeretet tűrő, kegyes, az szeretet nem irigykedik, az szeretet nem cselekszik ál- nokul, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül, nem keresi csak az ő hasz­nát, nem gerjed hamar ha­ragra, nem gondol gonoszt, nem örül az hamisságnak, örül pedig az igazság­nak...” A rómaiakhoz írt levélben olvasható: „Te pedig miért kárhoztatod a te felebaráto­dat, avagy te is miért állítod semminek a te felebaráto­dat?” A fenti szép sorokat mél­tán és gyakorta idézzük. Mi­ként a damaszkuszi út járá­sát, a megvilágosodást is. Kevesebbszer idézzük vi­szont ama részt - pedig mennyire, de mennyire élő valóságos -, ami a látását v'sszakapott Saulus törté­néseiről szól. Közvetlenül az újralátás utáni napokról. Akkor ugyanis a megvilágo­sodott Saulus prédikálni kezdett amellett, akit eled­dig üldözött. Hogyan fo­gadták? íme: „Álmélkodának vala pe­dig mindnyájan, valakik az ő tanítását hallják vala, és azt mondják vala: Nemde nem ez-é, azki Jeruzsálem­ben háborgatja vala azokat, azkik ezt a nevet seg ítségül h íják vala, és ide is azért jött vala, hogy azokat fogva vinné az papi fejedelmek­hez?” Majd valamivel lentebb olvasható: „És mikoron Saulus Je­ruzsálembe ment volna, az tanítványok mellé akarja magát adni, de mindnyájan félnek vala tőle, és nem hi­szik vala, hogy ő tanítvány volna.” Tessenek elolvasni ismét ezeket a sorokat. Onnan kezdve, hogy „Álmélkodá­nak vala”. De hagyjuk a politikát! Térjünk át vidámabb dol­gokra. A Timoteushoz írt első levélben olvasható: „Ne csak vizet igyál, hanem gyomrod és gyakori gyön- gélkedésed miatt igyál egy kis bort is.” (No, ugye!) P. Békés-P. Dalos fordítása. Csupán az ilyen, innen- onnan kapkodó szemelge- tésből is látható, mily sok, csudás dolgot írt Pál apos­tol. Bölcs, megszívlelendő tanításokat, ma is időszerű, töprengésre késztető gon­dolatokat hagyott ránk. De leginkább egyet tessenek betartani - ez már ismét Ká­rolyi fordításában áll itt -, a legszebb, a legkedvesebb üzenetet onnan az idők mély kútjából, mely a Timo­teushoz írt második levél­ben (is) olvasható: „Kö­szöntsed az Priscát...” Priska Tibor SZABADDEMOKRATÁK FRAKCIÓJA A lakossági terhek emelése ellen Beszélgetés Szabó Tamással A közelmúltban értékelte egyéves tevékenységét a Miskolc Városi Önkormányzat SZDSZ- frakciója és egyben megválasz­totta új vezetőit. Ebben a vezető­ségben egyik helyettesként to­vábbra is szerepet és ezzel felada­tokat is vállalt Szabó Tamás, aki egy évig a Szabaddemokraták ön- kormányzati frakciójának az élén állt. Öt kérdeztük, milyennek könyveli el a most lezárult idősza­kot.- Alapvetően elégedett va­gyok a munkánkkal, amit az is igazol, hogy az ismert nehéz kö­rülmények ellenére sikerült meg­tartani a város működőképessé­gét. Bármilyen furcsán hangzik is, ez nem kis eredménynek szá­mít. S hogy így alakult, abban a mi frakciónknak is jelentős sze­repe volt. Mint ismeretes, a mis­kolci önkormányzat munkájában nyolc párt vesz részt, tehát az es­hetősége megvolt annak, hogy itt is pártcsatározások ütik fel a fejü­ket. mint másutt, több helyen is. Ezzel szemben több lényeges kérdésben sikerült megegyezésre jutnunk, persze nem mindenben. Minden lehetséges fórumon, így a számunkra elsődlegesnek szá­mító önkormányzati üléseken is úgy foglalunk állást a napirendre kerülő ügyekben, hogy a lakos­ság, a városlakók érdekei ne csor­bulhassanak, hogy minél kisebb terhek nehezedjenek a miskol­ciak vállára.- Ezt azonban nem mindig si­került érvényesítenie a frakció­nak. lévén kisebbségben az ön- kormányzaton belül. S mint arra példa is adódott, a teremből való kivonulással hangsúlyozták egyet nem értésüket.- Amikor úgy éreztük, hogy arra volt szükség, ezt is meglép­tük, ám be kell látnunk, ez nem válhat a véleménynyilvánítás ál­landó eszközévé. Azzal is tisztá­ban vagyunk, hogyha nemet mondunk, kötelességünk más al­ternatívát is felmutatni az elve­tésre javasolt helyett. Szakmailag megalapozott, valódi érvekre van szükség. Arra a bizonyos kivonu­lásra a nem lakáscélokat szolgáló épületek adója körüli vitában ke­rült sor, ugyanis markánsan akar­tuk jelezni a frakció egységes ki­állását a lakossági érdekek mel­lett. jóllehet mi is érzékeljük a település feszítő gondjait, ami­nek megoldása az önkormány­zatra vár. Sokat és mélyen vizsgá­lódtunk a helyi közlekedési díjak megállapítása előtt is. Tizennyol­cán tiltakoztunk, nem támogat­tuk a javaslatot, mert úgy érez­tük, van még tartalék a városi közlekedési vállalatnál. Hasonló­képpen hallattuk ú hangunkat a lakáseladási moratórium ügyé­ben is. amit mi már jóval koráb­ban szerettünk volna megszün­tetni. ám szándékunk kevésnek bizonyult, leszavaztak bennün­ket.- Ezek azt is jelzik, hogy a sza­baddemokraták képviselői a kér­dések eldöntésében direkt mó­don nem tudnak résztvenni.- Különösen a kezdeti idő­szakban éreztük, hogy javaslata­ink egy része érdemi viták nélkül került le a napirendről. Később aztán már javult a helyzet és több döntésre váró kérdésben érdemi viták alakultak ki. Ám kisebbség­ben maradtunk a városi televízió vezetőinek pályázat alapján tör­tént szavazáskor is. Mindezek az SZDSZ-frakció működésének minősítéséhez ugyancsak hozzá­tartoznak. Kétségtelen, hogy a nagyvárosi önkormányzatban el­foglalt ellenzéki pozíciónk nagy­jából meghatározza lehetősége­inket is. ám a lehetőségek bővíté­se. legteljesebb kihasználása kö­telességünk. Ha nem így erez­ném. nem vállaltam volna to­vábbra is szerepet a frakció veze­tésében. Nagy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents