Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-20 / 43. szám
1992. február 20., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Üzleti randevú Vendégünk: a Corona Dental Bt. Ez az írás pályakezdő fiatal fogorvosok vállalkozását mutatja be Önöknek. Tapasztalatuk ugyan még elég kevés a magánszférával kapcsolatban, de lelkesedésük, tenniakarásuk annál nagyobb. Beszélgetőpartnereim férj és feleség, dr. Tarczali Péter és Tarczali Aranka, akik nemcsak magánéletük kellemes perceit, de munkájukat is megosztják egymással.- Tarczali ár, milyen meggondolás alapján jött léire a Corona Denial Beleli Társaság?- Egyetemi tanulmányúnál 1990-ben fejeztem be, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen dr. Kerekes Lászlóval együtt. Augusztusban kezdtünk dolgozni, természetesen SZTK-rendelőinté- zétben. Ha valaki járt már ilyen rendelőben, azok számára nem kell ecsetelnem az ottani körülményeket: a zsúfoltságot, az orvosok túlterheltségét, az anyegellátás elégtelenségeit. Ez a fajta betegellátás csak az alapellátás szintjénél |art. Minőségi munkára igen kevés •dő jut. Különleges kezelésre, például fényre kötő tömésre minimális lehetőség van. Napi 24 beteget ellátni magas színvonalon megoldhatatlan feladatnak látszik. A gyógyítás alapelve, hogy nem a betegséget gyógyítjuk, hanem a beteget. Erre az SZTK-ban nincs módunk, itt csak a fog létezik. S mindezért a munkáért ráadásul *gen kevés fizetést kapunk. Ezek a/. okok késztettek minket arra, hogy a minőségi munkát és áz emberközpontúságot hangsúlyozva létrehozzuk a Corona Dental Bcté- ú Társaságot. A bt.-nek két beltagja van, dr. Kerekes László és én dr. Tarczali Péter, s két kültag is segíti ^unkánkat (ők ezen túlmenően még a feleségeink is): dr. Vass Éva és Tarczali Aranka. Az induláshoz, ahhoz, hogy egy rendelőt „üzemeltessünk”, rengeteg pénz kellett. Szükségünk volt először is egy helyiségre, ezt fel kellett szerelnünk, be kellett rendeznünk. Az ötleten kívül a felsoroltakból semmi sem állt rendelkezésünkre. Szerencsére azonban sikerült felvennünk a Start-hitelt, s így biztosítani tudtuk a feltételeket. A rendelőt berendezve vettük meg olyanformán, hogy a gép, a szék benne volt, de a többi bútorzatot, a dekorációt már mi magunk vettük meg, illetve készítettük el saját kezűleg. Ilyen módon is próbáltuk csökkenteni a költségeket. — Mennyiben más ez a rendelő, min! a többi hasonló jellegű helyiség? Van valami különlegessége?- Nem így fogalmaznám, hogy különleges. Nekünk nagyon a szívünkhöz nőtt ezalatt az idő alatt, amíg szépítgettük - meséli Tarczali Aranka. Megpróbáltuk otthonossá tenni. Az egész dolog azzal kezdődött, hogy otthon a padláson találtunk néhány régi. fából készült fogast. Ezeket átfestettük lilára. Azt szeretnénk, hogy lila fehérben tündököljön a rendelő. Ennek még most csak nyomai vannak. A hangulat, amelyet ezek a színek adnak, segít oldani a betegek feszültségét. Ez egy komplett lakás, ahol mi dolgozunk. Van benne konyha, ahol üdítő, kávé, csokoládé várja a „vendégeinket”. Van fürdőszoba, ahol kezelés előtt fogat is lehet mosni. A várakozás perceit tévénézéssel tölthetik el. Úgy alakítjuk a helyzetet, hogy a betegekkel legyen időnk beszélgetni, esetleg egy csésze tea mellett - családias hangulattal próbáljuk feloldani a helyzet feszültségét. Nálunk nincsenek zárt ajtók, ha a pácienst nem zavarja, a váróban lévők is hallhatják, láthatják mi történik a fogorvosi székben. Például megismerhetik, hogy hogyan történik az a bizonyos „lézer tömés”. Ez különösen akkor van így, ha egy-egy család közösen látogat el hozzánk. Amikor tudják, hogy melyik pillanatban mi történik velük, még a megpróbáltatásokat is jobban viselik. Inkább kevesebb beteget látunk el, de igyekszünk mindenkivel jó kontaktust kiépíteni. Szívesen foglalkozunk gyermekekkel is. Tudniillik, ha fiatal korban, egészséges foggal jönnek először orvoshoz: elmarad a kellemetlen első élmény, amivel egy tömés, vagy • egy húzás jár, s meg tudjuk őket tanítani a helyes fogápolás technikájára is.- Mennyibe kerül nekünk, betegeknek Önöknél egy fogászati kezelés?- Induláskor vettük a fáradságot, és feltérképeztük a belváros fogászati árait. Ebből kiindulva megpróbáltunk mindenki számára elérhető árakat kialakítani. A tarifák megállapítása során vannak tényezők, amelyek törvényszerűen hatnak az árakra, mint például az anyagárak, vagy az üzemeltetés költségei. Ezek behatárolják a lehetőségeinket. Azt javaslom, mindenki számára, hogy jöjjön el hozzánk, a Vándor Sándor u. 24. sz. 2/l -be és tájékozódjon. Ha telefonon előre bejelentkezik, a várakozási idő minimálisra csökken. Szükség esetén éjjel és munkaszüneti napokon is kereshetnek bennünket személyesen; telefonon pedig a nap 24 órájában állunk rendelkezésükre (46/28-627).- A Corona Dental Bl. egy fiatal vállalkozás. Mik a terveik? — kérdezem dr. Tarczali Pétertől.- Az első számú és legfontosabb tervünk egy röntgengép beszerzése. Szeretnénk kapcsolatot teremteni különböző vállalatokkal, úgynevezett üzemorvosi szolgáltatást nyújtanánk számukra. Az árainknak megfelelően a cégek fizetnék a költségeket. Ennek fejében mi szűrést végeznénk a dolgozók körében, s ha szükség, illetve igény van rá, további kezelésben is részesítenénk őket. Több alternatívát is kidolgozunk ezzel kapcsolatban, amelyek közül a partnerek tetszésüknek, pénztárcájuknak megfelelően választhatnak. A gyógyítás mellett a hangsúlyt a megelőzésre szeretnénk fektetni. Nevetségesen hangzó dolog, de igaz, hogy ma az emberek többsége nem tud fogat mosni. Ezt is, mint mindent meg kell tanulni. Nem a fogkrém, fogkefe minősége a lényeges, hanem a fogmosás technikája. Ezt nem lehet könyvből megtanulni, látni kell a helyes módszert, s utánozni. Bizonyos fogápolási eszközök használatától is sokan idegenkednek. Ilyen például a fogselyem, ami szintén segít csökkenteni a fogak romlását. Szerelnénk a későbbiekben ilyen eszközök árusításával is foglalkozni. Tervezzük, hogy rövid időn belül kidolgozzuk a kedvezmények rendszerét, bár jelen pillanatban is él már néhány árengedményünk bizonyos számú kezelés után. Monoczki Mária Fotó: Fpjtán László EMBER » SZÁMÍTÓGÉP > MUNKAHELY ^ SZEMINÁRIUM ahol az osztrák SEDUS-STOLL Wien/Neumarkt cég vendégül látja Önt A fokozódó gépesítés nö- vekvő mértékben megváltozatja mind a munkatevékenységet, mind a környezetet. Egyre gyakrabban kell a dolgozó embernek e haladás „vívmányait” akár hátfájás, akár izomfájdalom Irmájában elszenvednie. A kény szertesttartással jellemezhető statikus munka következében a képernyős, a dialóg, az. lrodai és az egyéb kommuniká- C|ós munkahelyen ezek a tünetek különösen gyakran lépnek *c'l és lassanként már nemcsak vallalati, hanem nemzetgazda- Sagi szintű problémákat okoztak. Amodern irodai munkahcly- re sok tényező hat. A fényl orrá- s°k, a klíma, a színkialakítás és a munkaasztalok többnyire már adottak, amikor olyan forgószéket keresnek, amelyik az ülő ember igényéhez és az előbbi adottságokhoz is igazodik. Szakszerű tanácsadás nélkül nehéz az ergonómiailag megfelelő és a környezetbe illeszkedő irodai forgószéket kiválasztani. Az egészséges ülésmód tematikájával foglalkozik a szakmában a legnagyobbnak számító Sedus cég kutatási és fejlesztési osztálya, amely szorosan együttműködik az ergonómiai szakemberekkel és a tudományos intézetekkel. Csak így biztosítható, hogy a ma termékei már a jövőt körvonalazzák. A helyes és egészséges ülésre vonatkozó kérdések a Sedus információs rendezvényein részletesen megválaszolására kerülnek. Legközelebb 1992. március 17-én 9 órai kezdettel rendeznek ilyen szemináriumot a Magyar Ergonómiai Társaság és a Magyar Üzemorvosi Társaság közreműködésével, a Budapest Kongresszusi Központban. Az előadások a következő témaköröket érintik: Milyen az emberi szempontból megfelelő képernyős munkahely? Miért hat a szín és a fény előnyösen a közérzetre és teljesítőképességre? Hogyan kerülhetők el a képernyős munka egészségká - rosító hatásai? „Az egészséges ülés” témája mindannyiunkat érint. Majdnem mindenki közülünk naponta sok órát ül íróasztalnál, konferenciateremben, továbbképzési rendezvényeken és természetesen a szabadidőben is. Ezért minden érdeklődőt - szakembert, magánembert — szeretettel várunk az EMBER - SZÁMÍTÓGÉP - MUNKAHELY - SZEMlNÁRIUM-on. Ha részt kíván venni a rendezvényen, igényét előre jelezze a „Büro Ratio” Kft.-n keresztül, amelynek székhelye Miskolcon, a Bajcsy-Zsilinszky út 17. (3527) szám alatt található. Telefon: 58-664 és 58-464. A részvétel ingyenes. Ön a SEDUS-STOLL Wien/Neumarkt vendége. (—ria) Rugót bakkal, vagy anélkül Es On, hogy kezdte, Tóth úr? Nagyvállalatok nagyfőnökei minden gond nélkül privatizálnak. Mondják azért, mert ők tudják, hol a pénz, van is nekik, s a hitelszámlák is nyitva állnak számukra. Velük szemben a kisemberek legfeljebb biztatást kapnak, esetleg némi kárpótlást papíron, s üres zsebbel nézik, hogy kapkod ják el előlük a koncot ismét a nagyok, a telezsebü- ek. A helyzet mégsem ennyire kilátástalan. Vannak - s talán növekvő számban - olyanok, akik belevágnak, s egy idő-némi kezdeti bizonytalankodás - után megvetik lábukat a vállalkozók egyre szélesedő és vélhetően gyarapodó körében. Közéjük számítható már Tóth Lajos is, a szirmabesenyői autóbontó újdonsült tulajdonosa. Ő is kisember volt. viszonylag kis fizetésből élő, aki gépjáműtechnikus léiére majd egy évtizedig bontotta a roncsokat a Bükkalja Mgtsz hajdani telepén, amelynek idén február elsejétől immár tulajdonosa, a telep területének pedig bérlője. Ami tulajdonossá válását illeti, a címben feltett kérdésre röviden így válaszol.- Azt hiszem, az enyémhez hasonló eseteket nevezik kényszervállalkozásoknak, s az olyanokat mint én kényszervállalkozóknak. Természetesen a kényszer ezekben a szóösszetételekben a körülményeket jelenti, amelyekben egyszerre csak légüres térbe kerül az ember. Nálunk ez úgy zajlott le. hogy a tsz bejelentette, hogy veszteségesség miatt felszámolja autóbontó telepét, amelyen mintegy tizenegyen kerestük a kenyerünket. Felmondólevelünkkel együtt viszont felajánlották, megvételre is a telepet, s nekünk - ahogy a törvény is előírja, elővásárlási jogot is biztosítottak. Amikor a versenytárgyalást kiírták, én is jelentkeztem, s azt volt főnökömmel szemben megnyertem. Nem azért, mert több volt a pénzem, hanem azért, mert talán jobban ismertem mi van a telepen, s vele szemben talán több fantáziát is láttam a telep további működtetésében, arról már nem is beszélve, hogy egyáltalán nem szerettem volna munkanélküli segélyre szorulni. amivel nemcsak az a baj, hogy kevés és családot eltartani belőle nagyon szűkösen lehet, hanem az is, hogy az ember kiesik vele a sorból, elveszíti kapcsolatait, s egyre inkább elesetté válik. Nos, én a munkát választottam, a részleteket, meg a rengeteg kamatot, s abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a mellettem maradóknak is megélhetést tudok biztosítani, elhatároztam, hogy belevágok. Most mindössze négyen dolgozunk itt, meg két éjjeliőr, de mondhatnám, hogy mi is szinte éjjel-nappal. Nyitva vagyunk szombat és vasárnap délelőtt is, arra számítva, hogy a többi kispénzű és használt alkatrészt vásárló és kereső ember is ilyenkor ér rá. Ez a mondatom különben nem a reklám helye, hanem a magánvállalkozás dicsérete. Amíg a tsz kötelékébe tartoztunk ugyanis nekünk is kötött munkaidőnk volt, amikor lejárt becsuktuk a kaput, s azon már hiába dörömbölt a munkáját valószínűleg ugyanakkor befejező meghibásodott autótulajdonos. És ezzel én egyálatalán nem a tsz-t akarom bántani, csak a kétféle munka közötti különbséget próbálom megfogalmazni. A dolgozó ember, a kispénzű autótulajdonos ugyanis munkaidő után keresi a hiányzó alkatrészeket, s ha mi is kötött munkaidőben dolgoznánk, akkor már nem kapná meg. Ami telepünk felszereltségét illeti, most már megfelel az előírásoknak. Rendelkezünk akkumulátortöltővel, fényszóró-beállítóval, karos emelővel, CO-mérővel, folyékony repedésvizsgálóval, s kék-vörös jelzéssel ellátott raktár- készlettel. Mindezt a Közlekedés- felügyelet is leellenőrizte, s mondhatom, hogy most már egyre szélesebb körű kiszolgálást tudunk nyújtani.- S mindezt február elseje óta?- Akkor hadd dicsérjem tovább a magánvállalkozást, amelyben magam is nyilván kezdőnek számítok. Eddig elért eredményeink jórészt egy másfajta szervezettség körébe tartoznak. Mi, nem vagyunk többé egy nagy vállalat mellékágazata, amelynek az esetleges veszteségeit az anyacég kifizeti. Mi semmilyen veszteséget nem engedhetünk meg magunknak, és azt sem, hogy a kliens üres kézzel távozzon, mert az már veszteség. Tapasztalatunk például, hogy a vevő szívesen megvárja, amíg egy raktáron éppen nem található alkatrészt valamelyik roncsról leszereljük. Sőt, segédkezik a leszerelésnél s az általa hasz- nosíthatónak tartott apró tartozékokat, csavarokat, alátéteket is elteszi, vagy megvásárolja. Ha kicsi az érték természetesen mint cégünk ajándékát viheti. Az ilyesmi mindig megtérül. Máskor is hozzánkjön a vevő. tehát ez sem veszteség. • És ezzel tulajdonképpen már a jövőről is beszélek. Háromhetes működés után biztatónak látom. Nyereségre nem számítok, az elbizakodottság lenne, de már tudom magamat és munkatársaimat - no, meg az egész vállalkozás miatt nagyon aggódó, sót azt ellenző családomat - biztatni. És ez nagyon jó érzés. Még akkor is. ha számításaim szerint az idén még nem lesz nyereséges a vállalkozás. De már veszteséges sem lesz. Nagyon jó közérzettel várjuk új és visszatérő vevőinket. Nem a munkanap végét. hanem a vevőket, akik között szép lassan terjed, hogy a besenyői bontó szinte bármikor a rendelkezésükre áll. De jó közérzetünkhöz más is hozzájárul. Az például, hogy megmaradt az egykori anyavállalattal a jó viszonyunk. A Bükkalja Tsz nagyon korrekt módon viselkedett velünk. Nem akart megfejni és nem akar megfojtani. A megvásárolt készlet mellé ideadta bérbe a területet s az épületeket. Enélkül nyilván nem jutottam volna semmire. Ezért is nagyon fontos, hogy köztünk ez a korrekt jó viszony fennmaradjon, mert akkor talán még a fejlesztésre is gondolhatunk. Akkor pedig most nagyon kis létszámmal dolgozó telepünk még további munkahelyteremtésre is alkalmas lehet. Ez ma még a jövő zenéje. Én viszont erre törekszem, mert ha van valami, amit jobban szeretek a gépkocsinál, akkor az az elégedett és törekvő, dolgozó ember. Gyöngyösi Gábor
