Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-17 / 40. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1992. február 17., hétfő 125 éve történt A KIEGYEZÉS MAGYARORSZÁGON - 1867 A kiegyezés - mai szemmel Képes-e a kortárs egy történelmi esemény jelentőségét az esemény közelsége közepette megítélni? A kiegyezés jelentőségét a kortársak látták, de elsősorban abból a nézőpontból, hogy általa megszűnik egy hosszú súlyos korszak, melyben megállt, sőt visszafejlődött a politikai és társadalmi élet, lehetetlen helyzetbe "került a gazdaság. A kiegyezés értelmezése létrejötte óta meglehetősen ellentmondásos. A kompromisszumos megállapodások eleve felkínálják a többféle értelmezés lehetőségét, márpedig az 1867-es kiegyezés olyan kompromisszum, melyet a hatalom felső szintjén végbemenő tárgyalások alapján kötöttek. Lényegét az egyezmény megkötése után kellett a nemzettel, a tömegekkel megértetni és elfogadtatni. Ez adta a korabeli politikai pártok állásfoglalásának alapját is. A kompromisszum értéke A kiegyezés értékelésében mindig az volt az első számú kérdés: kihasználta-e Magyarország azt a lehetőséget, melyet Ausztria a belnémet versengésben elszenvedett veresége felkínált? Az ellenzék már akkor azt hangsúlyozta, hogy ebben a történelmi helyzetben a magyar követelések erélyesebbek lehettek volna. Ausztria a német hegemóniáért vívott harcban valóban alulmaradt Poroszországgal szemben, de birodalmi helyzete érintetlen maradt. Ugyanakkor a magyar félnek minduntalan számításba kellett vennie, hogy a megegyezésnek a dualizmus nem egyetlen megoldási módja. Egyfelől tagadhatatlanul ott volt az ellenzék által szorgalmazott perszonálunió, ahol csak az uralkodó személye kötötte volna össze a birodalom két részét. Éppen ennek nem volt meg a reális alapja, mert az osztrák félnek ehhez nem fűződtek érdekei. A másik oldalon reális lehetősége volt annak, hogy a megegyezés ne dualista, hanem trialista keretekben valósuljon meg, hiszen a birodalom legfejlettebb tartománya Csehország volt, s korábban a Habsburgok a cseh királyi cím által voltak a Német-Római Birodalom választófejedelmei. A cseh burzsoázia élénken érdeklődött egy ilyen megoldás iránt. A trializmust a magyar fél ellenezte, s nem állt érdekében az osztrák burzsoáziának sem. A vámrendszer csapdája A kiegyezésben a gazdasági érdekek alapvetően számításba jöttek. A magyar fél számára a legfontosabb az volt, hogy az alkotmányosság helyreállításával megnyíljon az út a gazdaság fejlődése előtt. A gazdasági kérdések között a vámrendszer valóban az egyik legfontosabb volt, de az ellenzék állásfoglalása rendkívül leegyszerűsítette a helyzetet. A kialakult helyzetben a vámoknak Magyarország határára való helyezése igen súlyos következményekkel járt volna, mert ugyan megakadályozhatta volna az olcsóbb osztrák áruk országba történő beáramlását, de megnyitotta volna az osztrák határokat az olcsó mezőgazdasági termékek előtt, s akkor az olcsó amerikai búza, amely már itt volt Európában, elözönli azt a piacot, amely Magyarország első számú felvevőpiaca volt. Ugyanakkor a vámokkal védett magyar ipar termékeinek ára legalább megduplázódott volna. Igen: a kiegyezés már elsősorban a gazdaság körül forgott. Általa létrejött a Monarchia keretében egy olyan összefüggő piac, mely a részeket harmonikusan fogta érdekeik alapján egységbe, mégha ezek az érdekek nem is valósultak meg hiánytalanul. Mindennek lett következménye, hogy egy látványos tőkebeáramlás indult meg Magyarországra, mely éles harcban rendkívül gyorsan volt képes az ország termelőképességét növelni. A fejlődés igazolta, hogy amíg a dualizmus első harmadában a tőkebefektetések kétharmada külső (osztrák és német) tőke volt, addig az utolsó harmadban ennek mértéke már egyharmadra csökkent. Létrejött tehát a hazai gazdaság értéktermelésének olyan állapota, mely az Európához való felzárkózást már nagyrészt saját erőből volt képes megvalósítani. Az árnyoldal Magyarországnak számos negatív jellemzője megmaradt: elsősorban az életképtelen gazdaságok tömege a mezőgazdaságban. Ez azonban egyáltalán nem a kiegyezés számlájára írandó, hanem annak az 1848-ban elfogadott törvénynek a végrehajtására, melyben a kiegyezést megkötő magyar közép- és nagybirtokosok érdekeltek voltak. És ebben nem volt különbség Deák vagy Tisza, Andrássy vagy Mocsáry között. A Monarchiába azt a Magyarországot vittük be, amely saját korlátáivá! együtt vált egy működő birodalom részévé. Tény: a kiegyezéssel az ország fejlődésének egyik legdinamikusabb korszaka alakult ki. dr. Lehoczky Alfréd Miskolcz. február 21. 1867. 8-ik szám. Ktsfl évfdlytffn. BORSOD mtskűlczi értesítő. Társadalmi Érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. Iltlybtn F« évre Bt*»« ELŐFIZETÉSI A BAK: áthat hordva: I Vidíkre pattan kühlt . . \frt 10 kr. Fél évre ... 1 Rt . . 3 „ - Eg itt évre . 3 .. 50 . BEIGTATÁSI DÍJ: UndtlninyJUrl: I Mty.gdj. Egy 4 li»«Üioa «or ér» 6 kr. Minden egyre hirdeté«!«! U Mi.ud.reri heigl.lé’né! 5 kr. | gyen » n.gy r.gj kicii 30 kr. ^^Biztató-dal. Vv imünoepélykor. Üdvózúll lágy njk»inkn«k éltnln Siáp szabadiig hasadozú liajooin. Hej de a hajnal terített jzárnyirtil Tin ax elhulll. Un a szentelt vér pirul. Tcngorbénnl fugta kebleinket ni; Készült mir ránk a halotti gyászlepel, Meg volt isva a magyarnak sírja már Gyors sasbál lelt szérnyavágotl rabmadir. Keserá lelt könnyeinktől a falat, Kehlunkbál egy-egy nehéz sóhaj fakadt; Bús imánkba ajakunk átkot kevert, ílongyoll zászlónk mellett Un lelkünk Most, olö a lépőit zászlót, föl velel Széled mir egünknek barna fellegc; Nem sodort cl,, nem ragadt cl annyi ir, Hej a vén lifis sok rút cselfogást kiáll. Ragyogj csak föl szép magyarság csillaga. Nem sötétít el az ármány sem maga; Mind kiülünk, hogy ha kell egyek leszünk. Szabad honban szakad lesz a nemzetünk. Hajh do hátba, hátha újra éj leszen, S Isten átka terhesül a nemzeten, Hátha, háthu háborúi napunk, Lelkünk sülét s fátyolos lesz-knlapunk?!!! Nem nem!., él még a magyar nagy Isteno, Hogy győzhetne igyaz urraányfegyvere, Csak bátorság, egyotéilés férfiak, így az ármány, igy a gazság megriad. Föl a zászlói I ha lépett is, semmi az, — Ez volt terhes napjainkban a vigasz Ha rongyoll is, ráfér tón az ég szava: ,Ncm volt még, do most lesz boldog a haza.1 (Miskolcz 1867. fobr. 18.) T. K. Hétfő, febr. 18. d. u. 2 órakor. Pestről o pillanatban órkozett távirati tudósítás szerint a k. királyi leiről a képviselőhöz mai ülésében felolvnstnlott. Jogaink teljes visszaállítás* raogvan odvo. Andrássy gróf miniszterelnök. A teljes minisztérium alakul. A fővárosban nagy a lelkesedés, este fényes kivilágítás. Kedd, febr. 13. d. c. It) órakor. Tegnap cstvo a főváros fényesen kivilágillulolt. (toppant fáklyás - menőt Deáknak s Andrássy grófminiszterelnöknek. Temérdek nép oa ulcziin. I.oirbnllan lelkesedés. — 5lu tiszteleg a polgárság Deáknál. Éljen a felelős magyar kormány! Ax, a miért annyi vér éj könyű áztatta o haza téréit, az^ a minek reményében hordoztuk, bizony a miirlyrok türelmével liorduztuk tizennyolca éven kereaz- lui a hazafiui szenvedések gyász fátyoléi, alkotmány o a jogaink teljes visxszaallttásB ».életbeléptetése, úgy látszik, meholnnp már csakugyan valósággá leend. A független felelős magyar kormány melynek einökét Andrássy Gyula gróf szmnólyóhen 0 Felsége már ki is nevezte, a nomzeti közvéleményt kifejező képviselőhöz többségéből meg fog alakulni s annak vezérletében elindul nemzetünk saját erejéből, « mngyarok istenének pártfogásával, azon uj pályán, melynek irányát és kurlálait, korszakol nlkuló intézkedésével must önmaga jelolto ki Végtelon a munka, mely az nj kor- mányférliukot várja; bcláthellunnk n szír- j lek, melyeken át útjuk vezethet, s a szó- j rencsés eredmény, mely többnyire a po- j liliké ítélő mérteke, még mindig n jövő ' titkai közzé tartozik. De előttünk egyelőre | is mindon kétségen felül áll, c nevezetes ' diadalt kivivőit linulinknuk megpróbált, | higgadt bölcsessége s minden gyanútól menlt tiszta hazaGságt. Siessünk tehát eléjük Örömünk s bizalmunk leplezetlen nyilvánításával. — KónnyilsUk meg elöltök a kezdet nehézségeit üszintu ragaszkodásunk a önmérséklettel párosult tevékenységünk által. Mindnyájan féltékeny szeretettel karoljuk ál o hóul, o közédcsanynt s remegünk jövőjéért ; de vigyázzunk, nehogy magunk szorítsuk ól hutáira, o különböző féltékenység s aggodalommal. Nem kétkedés, hanem bizalom most n kötelességünk ; nem visszavonuló némaság és közöny, hanem pezsgő élet és munkásság a közös czélra. Ki még most is csillogó ábrándok teljesedésével biztat bennünket, vagy várni késztet, míg a viz lefolyik : eltűrjük talán jóindulatú álomlálásait, de utána nem indulunk. Semmi kétségünk benne, hngy Bor- sodmegyének józan honszereleltől lelkesült polgárai teljesen érzik és méltányolják nemzeti alkotmányos jogaink ezen uj diadalát s midőn a jogokat ép azon megtérő kéz emeli föl n porból, mely oda auj- lá, mi mnguok azon leszünk, hogy o drága kincseink ezentúl minél tündóklóbbeo ragyogjanak. Fogjunk kezel egyesült erővel 'át oly rég óhajtott felelős magyar- kormány gyámulilására. Lebegjenek kúríll inlőlrg a nu It sutét képei; de buzdítson tevékenységre a szebb jövő édes reménye s ne fogja n magyart örökké a régi át olé. Borsod, mint mindig, most is megérti ax idők intését. Üdv és szrrencse a felelős magyar kurmánynak! s Isten áldása nemzetünkön! Heliszemle. — Ö Felsége » k I«! méltóxuiuit kilmr nlnjláiU udv kancellár I Midőn önl Kedve 1 kekegyelmeién felmentem. Int éa kitűnő tsulgá- lalniDik eii.meréveűl földi.illem unt a .zent Ltvin-renJ nagy keretijével, éa kinevezem önt MnKV.re.ireg oreiágldfijavi. Mexikóban gyúrása közeledik vég. felé kiTz'ik^Jvere Cru'i január l'J. Mik«, nj pr,.c- ).(miiéi .dull ki i, erélyeven lill.kmik Séd- gwick amerikai láburouk ellen, a ki Maiam... real elfoglalta A roexicói kereskedők uagyubb része felazólitá Purliriu Diazi, hogy közeledjék a váróikul, it rel — mihelyt a franeziák kivonullak - foglalja el. - »ól még 200.000, dollárt ia ígérlek neki. hogy hadleaie kűliaé- geil fedezhevae." (Megjegyzendő, mikép ex francia rudő.icáa ) Pária, febr. 15 A megnyitó beaaédben Walewaky igy aaóllolt : A caáaiár bialoa lépésekkel lor elére a liaLdáa pályáján. A lia- lajmaa ejryaégében rendilliellen Franciaora.ág ojugodlan lekiolhei aa caoméuyak elé, butus lévén arról hogy mindenkur kémen fug állni.: ha a végael kívánja. • liugy bebizonyítja, mi- azeiint hazafiul ériülele semmi erőfeszítéstől A littet tekintetében a kékkőnyr tzo-. két mundje ; A Dunafcjedelerotégek öbajUT. aaiknak megfelelő kormányt nyerlek. Creiat a rukuntzenv köteléke caalulja GérÓRorreág-' hoz; sajnálandó, hogy a porta Francaiaorazág, tanácsainak tnegfelelóieg haladéktalanul, teljhatalmú liztoat nem küldött a nehézségek megoldására. A felizgatott lakosság ;mori a Görögországba való beksbtiezétéz kívánja., Deák Ferenc 64 éves volt a kiegyezés idején; már 1833-ban tagja volt az országgyűlésnek. Az országgyűlési ellenzék egyik elismert vpzetője volt. Humánus szemléletét általában ismerték és miután Zala megye nemessége 1843-ban ellene fordult, s a követválasztást véres összeütközések kísérték, a mandátumot nem fogadta el. A reformvitákban Kossuth-hoz csatlakozott. 1848-ban igazságügyi miniszter. Mérsékelni igyekezett Kossuth politikáját. Nem követte a kormányt Debrecenbe, visszavonult kehidai birtokára. 1854-ben Pestre költözött, de nem vállalt hivatalt az abszolutista adminisztrációban. a passzív ellenállás talajára helyezkedett. 1861 -ben az országgyűlésben a 48- as törvények visszaállítása mellett foglalt állást. A Határozati Párttal szemben, mely az országgyűlési döntések kötelező érvényét hangsúlyozta a király állásfoglalásától függetlenül, a Felirati Párt vezéreként a királyhoz (Ferenc Józsefhez) intézett feliratot javasolt, ami természetesen egyet jelentett Ferenc József királyi hatalmának elismerésével. Bár a javaslat 3 szótöbbséggel az országgyűlésben elfogadásra került, Ferenc József az 1848-as törvényeket e formában elutasította. A kiegyezés kísérlete ekkor kudarcot vallott. Az 1865-ben összehívott ország- gyűlésben megindultak a tárgyalások, ami 1867-ben a „kiegyezéshez" vezetett. A kiegyezésben Deák kimagasló szerepe már a kortársak között is elismert volt, és már ekkor a „haza bölcsének” kezdték nevezni. Az új kormányban nem vállalt szerepet. Nem vett részt a koronázási ünnepségen sem. A pártot, melyet vezetett, egy ideig róla nevezték Deák-pártnak. Andrássy Gyula gróf (1823-1890) Az ország egyik legjelentősebb fŐidcs- ura. Előbb Széchenyi, majd Kossuth híve. Fegyveresen részt vesz az 1848-49-es szabadságharcban. 1849-ben a magyar kormány követe Konstantinápolyban. A szabadságharc bukása után emigrál, 1851- ben távol létében halálra ítélik. Ezt követően megtagadta a szabadságharcot és Párizsban cikket írt az Ausztriával történő megegyezés mellett. 1858-ban amnesztiát nyert. Az 1861-i és 1865-i országgyűlésen Deák Felirati pártjának álláspontját támogatta. 1867-ben - a kiegyezést követően - a létrejött felelős magyar kormány miniszterelnöke és hadügyminisztere. Minden erejével támogatta az osztrák-magyar dualizmus erősítését. Sok ingadozó politikust megnyert a dualizmus számára. Egyik fő ellenzője a Monarchia trialista, cseh részvéttel történő átalakításának. 1871-ben - miután a Monarchia porosz- ellenes politikája megbukott - a Monarchia külügyminisztere, mint ilyen, a birodalom első politikusa. 1878-ban egyik fő tényezője Bosznia-Hercegovina okkupáci- ójának (megszállásának). 1879-ben aláírják a Németországgal kötött „kettős szerződést”, mely Franciaország és Oroszország ellen irányult. 1879-ben lemondott a külügyminiszteri tárcáról. Tisza Kálmán (1830-1902) Miskolc egyetlen hetilapjának címoldala a kiegyezés idején A kiegyezés fogadtatása Miskolcon 1867 januárjában bőséges eső esett Miskolcon. A város egyetlen hetilapja, a Borsod - Miskolci Értesítő arról írt, hogy az óv jól köszöntött be, s a kiadós eső jó évet ígér. Elégedetten állapítja meg: „Boraink ára folyamatosan emelkedik.” Február 18-án délután 2 órakor érkezett a távirat a lap szerkesztőségébe, mely szerint a képviselőházban felolvasták a király leiratát. „Jogaink teljes visszaadása meg van adva” - tartalmazta a távirat. A fővárosban nagy a lelkesedés. A távirat kézbevétele után nagy volt a mozgalom a szerkesztőségben és a városháza környékén. Tőrös Kálmán gimnáziumi tanár alkalmi verset ír, amit a nyomdában azonnal kinyomtatnak. Megszólaltak a „mozsarak”, melyek - a szokásnak megfelelően - tudatták a város lakóival, hogy valami rendkívüli történt. Az összecsődült tömeg ellepte a városháza környékét. A Nemzeti Kaszinó vezetői nyomban összegyűltek és táviratot fogalmaztak meg Deák Ferencnek: „a kivívott eredményekért hódoló üdvözletüket” küldték. A várost kivilágították. Természetesen az örömteli fogadtatás nem volt azonos tartalmú. Politikával csak a város felső rétege foglalkozott, hiszen az egész városban csak ezerkétszáz embernek volt szavazati joga. A városi elit Deák feltétlen híve volt, míg az iparosok az ellenzék (baloldal) mögött álltak. Baloldali volt a város vezetése is Kis József főbíróval az élén. Magát a kiegyezést általában támogatta a nép, hisz azt remélték, hogy a katonai segédlettel történő adóbehajtás, ami az abszolutista kormányzás idején olyannyira jellemző volt - majdcsak megszűnik. A város újságja - a Deák-párt szellemében - lelkesen üdvözli a nagy eseményt. „Nem a kétkedés, hanem a bizalom most a kötelességünk - írja -, nem a visszahúzó némaság és közöny, hanem a pezsgő élet és munkásság a közös célra.” A lap bízik benne, hogy „Borsod megyének józan hazaszeretete” átérzi és méltányolja „nemzeti alkotmányos jogaink ezen új diadalát.” Közös erőfeszítésre szólít fel. „Üdv és szerencse a felelős magyar kormánynak! s Isten áldása nemzetünkön!” - fejezte be vezércikkét a lap. - y A Deák Ferenc (1803-1876) Nagybirtokos, konzervatív politikus. 1859-ben, a protestáns pátens elleni erélyes fellépésével tett szert országos hírnévre. 1861-ben a Határozati Párt egyik vezére. így „baloldalra” kerül. 1865-ben Ghyc/.y Kálmánnal a „balközép” vezére. Szavakban a kiegyezés ellen foglaltak állást, de megszavazták azt. Az országgyűlésben egy ellenzéki programot hirdetett meg („bihari pontok”), a tömegek elégedetlenségét igyekezett megfogalmazni, de ez elsősorban az elégedetlenségük levezetését szolgálta. 1875-ben feladta az ellenzékiséget és fuzionált a Deák-párttal, létrehozva a Szabadelvű Pártot, melynek elnöke lett. A kormányban előbb belügyminiszter, de a király rövidesen miniszterelnökké nevezi ki. Tisza és pártja alapvető célja a dualista rendszer támogatása, megerősítése. A gazdaságban erősíti a kormány beavatkozását. 1877-ben - a kiegyezés tízévenkénti megújítása alkalmával - a külső tőke beáramlásának elősegítésére további engedményeket telt az osztrák nagytőkének. Mindenben támogatta a Monarchia külpolitikáját. 1889-ben a véderő- és állampolgársági vitában (mely Kossuth hontalanságát eredményezte) alulmaradt és megbukott. A Szabadelvű Pártot még ezt követően is befolyása alatt tartotta. Mocsáry Lajos (1826-1916) Az akkor Borsod megyéhez tartozó Andornak földbirtokosa. Előbb Deák híve, de fokozatosan eltávolodik tőle. A szabadságharc után visszavonul birtokára. Feleségül veszi báró Wesselényi Miklós özvegyét, Lux Annát. Az önkényuralom mélypontján - 1855-ben - megírja első jelentősebb politikai' röpiralát, „A magyar társaséletet”. Műve nagy visszhangot váltott ki, bár az társadalmi kérdésekben nem lépi túl a birtokos nemesség álláspontját. Még nagyobb feltűnést keltett a „Nemzetiség” c. műve. Tisza Kálmán híve volt, de balra állt tőle, sok kérdésben a 48-as párttal értett egyet. 1867-ben a kiegyezés ellen szavazott, ami fokozza Tiszától való eltávolodását. Még ez évben - az alkotmányosság helyre1 állítását követően - Borsod megye alispánja lett. de továbbra is igyekszik részt venni az országos politikában. Országgyűlési képviselőként élharcosa a megyék önkormányzati megerősítésének. 1872-ben a választáson megbukik Miskolcon, kevéssel később Kecskeméten választják képviselővé. A Szabadelvű Pánt létrejötte után a baloldal pártjainak egyesítésével megalakították a Függetlenségi Pártot, aminek egy ideig elnöke volt. Tevékenységében a dualizmus-ellenes- ség és a nemzeti kérdés mindvégig vörös fonálként húzódott végig. Vadnay Lajos (1805-1888) Régi miskolci (borsodi) nemes család sarja, de ő maga Csurgón született. Apja (Károly) gróf Festetich György jogi és jószágigazgatója volt. A fiú itt nő fel a Gcor- gikum légkörében. Már fiatalon megismeri a korabeli reformereket, neves írókat és költőket. A jogi diplomát Szombathelyen és Pozsonyban szerzi. Az egyetem elvégzése után nem sokkal visszatér Miskolcra és ügyvédi irodát nyit. Jóhírű ügyvédként támogatja a reformtörekvéseket, a hátrányban lévők mellé áll; így válik a városban mindenki „Lajos urává”. 1861-ben Palóczy mellett Miskolc másik országgyűlési képviselője. Deák feltétlen híve, támogatja a kiegyezés előkészítését, részt vesz a törvényelőké- szítésben. 1869-ben alulmarad a képviselőválasztáson és Budapestre költözik. A Királyi Kúria ítélőszéke bírájává nevezték ki. Horváth Lajos (1824-1911) A gimnáziumot a miskolci református líceumban végezte. A jogi tanulmányai befejezése után Miskolcon lesz ügyvéd. 1848-ban kiskövet Szemere Bertalan mellett, majd a belügyminisztérium fogalmazója. A szabadságharc bukása után Miskolcon él. 1865-ben Palóczy mellett Miskolc város másik képviselője. Deák feltétlen híve. Nagy munkát végez, a kiegyezés előkészítésében, főleg pedig az azt követő törvény- alkotásban. Több törvény megfogalmazója. Az igazságügy terén inkább konzervatív. Többször szóba került igazságügyi miniszterként, de azt vagy elhárította, vagy a kö- rühnények nem tették lehetővé. Bár 1869-ben nem választották újra, 1872-től hat országgyűlésben képviselte Miskolcot. Tiszát miniszterelnöksége elején támogatja, de a boszniai okkupáció nyomán a nemzeti pártba lép át. Az egyházpolitikai kérdésben azonban a kormányra szavaz. A király 1898-ban a felsőház tagjává nevezi ki.
