Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám

1992. február 17., hétfő ÍÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Védjük együtt a nemzet vagyonát! Az Országgyűlés várhatóan tavasszal kezd hozzá a privatizációs törvényjavaslatok tárgya­lásához. A privatizáció (= az állam vállalkozói va­gyonának magánszemélyek tulajdonába adása) évtizedekre meghatározza hazánk gazdasági, s ezen belül az állampolgárok vagyoni helyzetét. Ezek a törvények kimagaslóan a legjelentő­sebbek azok közül, amelyekkel parlamentünk a ciklus során foglalkozik. A privatizáció immár 3 éve folyik, és sok kí­sérőjelensége felháborítja a választópolgáro­kat. így pl. állami vállalatok vagyonából több­nyire vállalatvezetők részvételével olyan kft.-k alakítása, amelyek átveszik az állami vállalat ér­tékesebb vagyonrészét és gazdaságos tevékeny­ségét, miközben az anyavállalat megrendelések híján csődbe jut, s a tömegek utcára kerülése mellett a jól informált vezetők gazdagodnak. Fontos, hogy a meghozandó törvények az életben jól vizsgázzanak. Fontos, hogy ne azok kezébe kerüljön a volt állami tulajdon, akik azt csak felélik, de gazdaságosan nem tudják mű­ködtetni. Nagyon fontos, hogy törvényhozóként - a MONOPOLY Csoportnál eddig összegyűlt in­formációkon túl is - minél részletesebb képet kapjunk azokról a módszerekről, amelyekkel a jelenlegi privatizációs gyakorlat során a ma még meglévő kiskapukat kihasználják. A megelőzés szabályait e törvényekbe be kívánjuk építeni. Kérem, hogy aki tevőlegesen részt kíván venni ebben a munkában, írja meg, hogy a) milyen vagyonátmentő eljárásokról érte­sült? b) Ezeket véleménye szerint szükségszerűen el kell-e viselnie a társadalomnak? c) Hogyan lehetne elejét venni az Ön által tapasztalt élj árásoknak? d) A szabályok kijátszóival szemben milyen intézkedések foganatosítását tartaná indokolt­nak? Kérem, hogy levelét nevemre, a MONO­POLY Csoport (1358 Budapest, Széchenyi rak­part 19. sz.) címére szíveskedjék legkésőbb feb­ruár végéig postára adni, hogy a levelekben fog­laltak időben feldolgozhatóak legyenek. A tanulságokról e lap hasábjain és más fóru­mokon tájékoztatást adok. Dr. Balás István országgyűlési képviselő A megyei közgyűlés díjazottjai A diagnoszta és szervező, dr. Tóth Ferenc Kevés embernek adatott meg, hogy mintegy 30 évig osztályvezető főorvosként olyan tevékenységet folytat­hatott, amely akár gyakorlati munkájával, akár tudomá­nyos tevékenységével az em­berek mindennapi életét tette örömtelibbé. Kevés az olyan életmű, amelyről környezete a Comenius intelmet fogadja el: „Törni magasba szabad; szabad is volt és lesz örökké!” Dr. Tóth Ferenc orvosi diplomáját 1951-ben szerezte meg „Sub Laurea Matris” jel­zéssel. Szakorvosi képesítést sugaras eljárásokból 1954- ben, klinikai onkológiából 1980-ban szerzett. 1962. má­jus 1-jétől a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Kórház Röntgen Osztályára nyert ki­nevezést, osztályvezető főor­vosi beosztásba. Dr. Tóth Ferenc osztályve­zető főorvos kiemelkedő el­méleti és gyakorlati tudását, valamint kiváló szervezőké­pességét felhasználva terem­tette meg megyénkben a mo­dern röntgen vizsgáló mód­szereket. A központi ideg- rendszer ilyen irányú célzott vizsgálataival jelentős segít­séget nyújtott az idegsebészet fejlődéséhez. Az általa elin­dított diagnosztikai módsze­rek képezik alapját a mosta­ni, igen magas szintű és a ré­gió ellátását szolgáló modern röntgenképalkotó eljárások­nak. Az ő nevéhez fűződik az izotóp vizsgáló módszerek bevezetése és kifejlesztése. Kimagasló eredményeket ért el a modern sugárkezelés te­rületén, mellyel egyes rossz­indulatú daganatok eredmé­nyesebb kezelését segítette elő. Egyik legnagyobb érde­mének tekinthető színvona­las oktatói tevékenysége, mely a szakorvosképzésben és különös tekintettel a rönt­gen- és sugárterápiás szak- asszisztensek képzésében,to­vábbképzésében teljesedett ki. Nemzetközileg is elismert tudományos tevékenységét méltóan reprezentálja 64 tu­dományos közleménye és több mint 100 előadása. A megye egészségügye ér­dekében végzett három évti­zedes tevékenysége nagymér­tékben hozzájárult a megye egészségügyének fejlődésé­hez. Sajátos ítéletet hozott egy fellebbviteli bíróság-nem Te­het felmondani annak, aki konkurens cégtől vásárol autót. Az ügy még januárra nyú­lik vissza és egy bizonyos Mme Gisele Rossard-t érint, aki egy Renault kocsik eladá­sával foglalkozó cég titkárnő­je. A közelmúltban elhatá­rozta, hogy, 1989-es évjáratú Renault 5 típusú autóját Peu­Ahogy tetszik geot 405-ösre cseréli ki. Ami­kor ez kitudódott, felmond­ták állását. Első fokon a poitiersi bíró­ság nem volt hajlandó „rossz­indulatúnak” nyilvánítani a felmondó végzést és kártérí­tést megítélni az asszonynak, azzal az indoklással, hogy „hasonló nagyságú és árú gépkocsi megvásárlása egy konkurens cégtől, a bizalmat­lanság jele a saját cége által eladásra kínált termékkel szemben”. A fellebviteli bíróság vi­szont, megsemmisítve az el­sőfokú bíróság döntését, ki­mondta, hogy „egy alkalma­zott magánéletében szabadon vásárolhat neki tetsző termé­keket vagy árukat”. „írjatok levelet Júliának” ' Verona város tanácsa végre talált egy titkárnőt, akire rábízhatta Júlia leveleinek megválaszolását. Capuleték Júliájáról van szó, Shakespeare halhatat­lan veronai szerelmespárja nőalakjáról, akinek erké­lyét a Veronát járó turisták áhítattal és kitartóan keresik fel (noha sohasem lakott ott Júlia), és akinek a világ minden tájáról írnak leveleket a boldogtalan szerelmesek: „Júliának - Verona - Olaszország”. A veronai tanács régóta szeretett volna felállítani egy titkárságot a kiterjedt levelezés lebonyolítására, de nem akadt megfelelő vállalkozó. Ügy tűnik, a szerelmes levél kényes műfaj. Esetleg kiment a di­vatból? Talán a tanács ajánlata anyagilag nem volt túl vonzó? „Szó sincs róla - feleli Alfredo Meocci, a város kulturális és idegenforgalmi felelőse. - Mi se­lejteztük ki kíméletlenül a jelentkezőket. Most végre megtaláltuk a megfelelőket. Bárki, bárhonnét írhat ezután Júliának, és biztos, hogy választ fog kapni." Hogy ki válaszol Júlia nevében, titok. Meocci nem kívánta elárulni - egyébként nagyon helyesen. A ti­tok és misztérium növeli a hitelt ez esetben. Beava­tottak azonban tudni vélik, hogy nem egyetlen sze­mélyről van szó. hanem valóságos kis titkárságról, amely több nyelven dolgozik. Egyedül aligha tudná ugyanis bárki megválaszolni a százával, ezrével ér­kező leveleket. A legkülönbözőbb nyelveken, törö­kül és spanyolul, japánul és portugálul íródnak ezek. mégis meglehetősen hasonló nyelvezettel - a boldog­talan szerelem nyelvén. Verona kis kötetet is szerkesztett belőlük. Ezt ha­marosan bemutatják a sajtónak. És a „Kedves Júlia” kezdetű levelek írói ezentúl válaszra is számíthatnak tehát. Megértő lelkek vigasztalni fogják őket bána­tukban. Némi gyógyírt csepegtetnek kedves közhe­lyek formájában a megcsaltaknak. elhagyottaknak, bizonytalanságban tartottaknak. Mindenki kap majd néhány diszkrét és vigasztaló szót, a világ bármelyik sarkából érkezett is panasza a Capulet házba. A bé­lyegköltséget a város állja - az idegenforgalom némi fellendülése. A válaszolóknak fel kell készülniük mindenre; vi­gasztalni az elhagyottakat, reményt csöpögtetni a megcsaltakba, bátorítani a reménytelenül szeretőket (a levelekből úgy tűnik, ez a legelterjedtebb eset). Az aláírás mindig: Júlia. Bár lehet, hogy férfikéztől származik a rutinos lelki vigasz. A város további kezdeményezésként díjat is ala­pított a legszebb szerelmes levélnek. Neves kulturá­lis személyiségeket, írókat kérnek fel a zsűribe, és a győztes minden évben kellemes hetet tölthet el Ró­meó és Júlia városában. (MTI — Panoráma) Könnyebben lehetünk svájciak Csenevész parlamentarizmus Már a provokáció sem használ Budapest (ISB) Magyarország a térség legstabilabb demokráciá­ja. A politikával hivatásszerűen foglalkozó, nemcsak kormány- párti, de még ellenzéki honfiúk is gyakorta ismétlik ezt a megálla­pítást. Szemléletmódjukat jel­lemzi, hogy c kijelentés tartalmát nem a polgárosodás magas foká­ban látják, hanem az alkotmány- jogi intézményrendszer viszony­lagos fejlettségében. Valóban el­mondható, hogy Magyarorszá­gon az alkotmány és törvény ga­rantálja a szabad választás jogát. Plurális szerkezetű törvényhozás működik, a parlamenti többség kormányáé a végrehajtó ha­lalom, az ellenzék bírja a véle­ménynyilvánítás minden szabad­sagát, a helyi társadalmakat ön­kormányzatok irányítják. Ezút­tal nem részletezve, hogy a pol­gári életvitelhez szükséges va­gyoni és szemléletbeli feltételek hiánya miatt egyébként is kétsé­ges stabilnak nevezni a magyar demokráciát, a mögöttünk lévő hét egyik eseménye azt a véleke­dést táplálja, hogy Magyarorszá­gon kiüresedő félben van a parla­mentarizmus, a politika csúcsán egyre kevésbé érvényesülnek az alkotmányos elvek. A képviseleti demokrácia lé­nyegéből fakadó, s hazánkban is rögzített alkotmányos elv, hogy jlz Országgyűlés a köztársaság legfelsőbb államhatalmi és nép­képviseleti szerve. A parlament törvényeket alkot, melyekben rögzíti a polgárok jogait és kötc- jességeit, s a törvények végrehaj­tását a kormányra bízza. A vég­rehajtó tevékenység folyamatos Parlamenti ellenőrzés alatt áll. ki­sebb jelentőségű ügyekben inter­pelláció vagy kérdés áll a képvise- °k rendelkezésére, nagyobb Probléma esetén meg lehet vonni d bizalmat a kormánytól. Tekint- Ve, hogy kormányt tipikusan a Parlamenti többség alakít, a kor- mány c többséggel áll szorosabb Kapcsolatban. A többség elemi erdeke, hogy egy újabb ciklusban is birtokolja a mandátumok nagyobbik részét, ezért támo­gatja a kormány minden, társa­dalmi méretű sikerre számot tartó lépését, illetve megvédi a kormányt, ha más politikai erők kedvezőtlen színben tüntetik azt fel, megvádolják a nyilvánosság előtt. Az elvek után a konkrét eset. A parlament december végén pezsgőbontásra alkotta meg áz 1992. év állami költségvetését. A törvény kihirdetésére hivatott Magyar Közlönyt inuk szakadtá­ban készítették a nyomdászok, hogy még tavalyi dátummal ad­hassák ki. A kinyomtatott tör­vényszöveg néhány ponton eltért a képviselők által megszavazott szövegtől. Ellenzéki képviselő vette észre a hibákat, nem mu­lasztotta el szóvá tenni azokat. A kormány több nap késedelemmel reagált az eseményre, de ígéretet tett. hogy vizsgálatot indít az okok feltárására. Az ígéret el­hangzásával egyidejűleg az ellen­zék ismét hallatta a hangját. A Fidesz frakcióvezetője a Tisztelt Ház plénuma előtt hangsúlyozta: a képviselők nem engedhetik meg, hogy ne lássák át tökélete­sen az ő felelősségi körükbe tar­tozó törvényalkotás minden rész­letét. A hibák magyarázatának hiányában Orbán Viktor parla­menti különbizottság felállítását javasolta. Álláspontját megtol­dotta egy feltételezéssel, az idő rövidsége, a kormány presztízsé­nek védelme miatt az sem zár­ható ki, hogy a Magyar Közlönyt még a költségvetés elfogadása előtt kinyomtatták, scsak a „terí­téssel" vártak. E provokáció számba menő gondolat elhangzása után mi sem lett volna természetesebb, mint hogy a koalíció pártjai még erő­teljesebben követeljék az ügy ki­vizsgálását. Az esetleges parla­menti tisztázás után nyílt bocsá­natkérésre lehetne kényszeríteni a vádaskodó ellenzéki politikust. Nem ez a gondolat diadalmasko­dott a koalíció berkeiben. Hétfőn kihasználták parlamenti többsé­güket, s csak a - hibákért vise­lendő felelősség csökkentésében érdekelt - pénzügyminiszter je­lentésére hagyatkozva, vitába sem bocsátkozva elutasították Orbán Viktor javaslatát. A döntés hátterét elemezve több dolgot lehet megállapítani. A koalíció képviselői feltétlenül bíznak Kupa Mihályban. Annyi­ra. hogy a bizalom okán még ar­ról az elemi jogosítványukról is lemondanak, hogy maguk ellen­őrizzék. a saját munkájukat le­rontó körülményeket. Á koalíció képviselői nem törődnek azzal, hogy a közlönygyártó appará­tusra és a kormányra a hamisítás árnyéka vetül. Dadogjon csak az az Orbán gyerek, amit akar, miénk a hatalom! A képviselők egy része puszta formalitásnak tekinti a miniszteriális felelősség intézményét, a parlament ellen­őrzési jogosultságát cs kötelessé­gét, s e látens véleményét még az sem ingatja meg, hogy egv provo­katív kezdeményezés épp az ő ér­dekükké tenné a tisztázást. Or­bán valószínűleg nagyobb vihart váltott volna ki, ha valami bulvár­lapban nívóikul megjegyzést ejt el, miszerint az MDF-et lóver­senyimádók igazgatják. A magyar törvényhozás színe előtti felve­tést egyszerűen félre lehet söpör­ni, mindegy, hogy a hatalmi ágak sokat emlegetett elválasztásáról, illetve a végrehajtó hatalomnak a törvényhozás felett kialakuló he­gemóniájáról van szó. A szerző általában bizakodó a magyar demokrácia fejlődése megítélésében. A kormány és el­lenzék váltakozó hevességű küz­delmét az új rend természetes ve­lejárójának tartja, s nem tulajdo­nított különös jelentőséget az ag­godalmaskodó chartáknak. Ed­dig. A képviselői öntudat előzők­ben leírt leépülése viszont nem biztosít indokot a nyugalomra. Krecz Tibor Sehol Európában nem kell úgy megküzdeni az állampol­gárságért, mint Svájcban. A kantonok országa tizenkét év szakadatlan Svájcban tartóz­kodáshoz, no és igen szigorú vizsgákhoz köti az áhított svájci útlevél megadását. Összehasonlításul: Németor­szágban, Ausztriában, Spa­nyolországban „csak” tíz esz­tendő a követelmény, más európai országokban pedig még kevesebbel, 5-7 évvel is beérik. A túl sok külföldi miatt egyfolytában aggódó svájci­aknak most az jutott eszükbe, hogy éppen ez ,az agyonbo­nyolított eljárás köt sokakat hosszú időre Svájchoz. Ha hamarabb hozzájutnának az állampolgársághoz, talán cl is hagynák az országot - ezzel az érvvel nyújtotta be Domi­nique Ducret keresztényde­mokrata képviselő a svájci parlamentben az eljárás egy­szerűsítésére és rövidítésére tett javaslatát. Amint az vár­ható volt, az ötlet heves ellen­állásba ütközött a külföldiel­lenes színezetű Svájci De­mokrata Párt részéről: úgy vélik, a könnyebb eljárás éppen ellenkező hatást vál­tana ki, s még többeket ösztö­nözne a maradásra. Az első fordulót az ésszerűsítési ja­vaslat nyerte, s a berni kor­mány most megkapta a fel­adatot: dolgozza ki az állam- polgárság megszerzésének egyszerűsítését, a határidő rövidítését. Berni megfigyelők ugyan­akkor úgy vélik, hogy ma már korántsem olyan vonzó az a szép piros svájci útlevél. Az európai integráció, mint annyi mindennek, ennek a jelentő­ségét is módosította, s erre utal. hogy az elmúlt évben már csak 5346 külföldi kérvényezte a svájci állampolgárságot. Ez ugrásszerű visszaesés - miköz­ben az elmúlt tíz esztendőben folyamatosan csökkent az ál­lampolgárságot kérő külföl­diek száma. Kolumbusz nyomdokain Amerika 500 évvel ezelőtti felfedezőjének, Ko­lumbusz Kristófnak nyomdokain akar eljutni az Újvilágba hőlégballonon két vállalkozó kedvű spa­nyol aeronauta. A Kanári szigetekről indultak el és vállalkozásukban az az újszerű, hogy kelet-nyu­gati irányban akarnak átrepülni az Atlanti-óce­ánon. ami eddig hőlégballonon senkinek sem sike­rült. Kettőjüknek, Jesus Gonzaleznek es Tomas Feliunak, is január közepe óta halogatniuk kellett a startot a kedvezőtlen széljárás miatt. Végre most sikerült 1600 köbméter héliumot és meleg levegőt tartalmazó óriás léggömbjükkel a magasba emel­kedniük. Az indulás után kedvező észak-északkeleti szél terelte léggömbjüket a Zöldfoki szigetek felé, ahol az északkeleti irányú passzát széllel óránkénti 40 kilométeres sebességgel. 1000-1500 méteres-ma­gasságban hét-tíz nap alatt remélik elérni Venezu­elát. Hőlégballonnal az eddigi leghosszabb időtar­tam öt nap volt leszállás nélkül a levegőben. A vállalkozásra az idei Kolumbusz Év jegyében ke­rült sor.

Next

/
Thumbnails
Contents