Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám

1992. február 17., hétfő ' ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az első év után Mit könyvelhet el a megyei önkormányzat? Ünnepélyes külsőségek közölt 1990. december 18-án mondta ki megalakulását Borsod-Abatij­Zemplén Megye Önkormányzata. Valamivel több mint egy esztendő múltával a közgyűlés az idén, feb­ruár 6-án értékelte munkájának ta­pasztalatait. Ennek apropóján kértünk interjútSzabóGyörgytől, a megyei közgyűlés elnökétől.- Ón úgy fogalmaion a megyegyűlésen, hogy 1991 a közgyűlés szempontjából a konszolidáció évének tekint­hető. Az önkormányzat tehát megtalálta helyét, szerepét, feladatait az elmúlt esztendő­ben?- Részben igen. Kialakult pél­dául az intézmények köre, ame­lyek fenntartásáról a megye gondoskodik. Közép- vagy felső­szintű ellátást szolgáló intézmé­nyekről van szó, kórházakról, a szociális és gyermekvédő hálózat­ról, középiskolákról, közgyűjte­ményekről. A közgyűlés kör­vonalazta, mit ért a középszintű önkormányzat feladatain, ugyan­akkor kerestük a települések mellé rendelt közgyűlés tennivalóit, ami annyit jelentett, hogy a helyben el nem látható, vagy racionálisan meg nem szervezhető feladatokat megfogalmaztuk önmagunk szá­mára.- Miért, a Parlamentben elfogadott önkormányzati törvényben nem írták elő, mit kell tenniük, s mit nem?- A törvényben csupán néhány bekezdés foglalkozik a megyei tes­tülettel, elnagyolt szabályokat al­kottak működésünkre. A megye számára csak annyit határoztak meg, hogy el kell végeznie mind­azokat a tennivalókat, amelyeket nem írhatnak elő a települések szá­ntára. Ez egyben azt is jelenti, bogy a közigazgatás úgynevezett középső szintjének munkájára nem fordítottak kellő figyelmet a Jogalkotók. A koncepció ugyanis az egyszintű államigazgatási szer­vezet létrehozását célozta meg, ami véleményem szerint tarthatat­lan. A napi gondok kikényszerítet- ték, hogy újra fontolóra vegyék, milyen teendőket telepítsenek a középső igazgatási szintre. így je­lentek meg sorra azok az állami szervezetek, amelyek most regio­nális vagy megyei szinten működ- nek. A volt megyei tanács feladatait így most nyolc - a mi ön- kormányzatunkkal együtt már ki­lenc—különböző szervezet látja el. A hatósági, törvényességi, igazga­ss*. j0gi munka, a közintézmé- nyek fenntartása megjelenik ebben a körben. Ugyanakkor egy Bor- sod-Abaúj-Zemplén számára ége- °en fontos kérdés megoldására vagy akár csak tanulmányozására Senkit sem köteleztek. Nincs meg­határozva, törvényben előírva, ki ,vallalja fel e térség speciális gond- ■l'l|t, ki próbálja meg mérsékelni a munkanélküliséget, a gazdasági szerkezetátalakítási, a szociális fe­szültségeket. A piacgazdaság irá- ayába tett lépések önmagukban erre nem elegendők. Óriási űr ke­letkezett. A munkanélküliekkel Például foglalkozik egy állami szervezet, de csak a passzív ellátási jortnákat alkalmazza. Ellenben l0"y ki fogalmazza meg az aktív foglalkoztatáspolitikai érdekeket, melyik szervezet hogyan teszi azt *~’_a kormány asztalára - ez a kér- c és a levegőben maradt.-Az 1991. novemberi mis­kolci kormányülés nem vál­toztatott ezen a helyzeten? ~ Nem. Egyébként a miskolci ormányfórum számomra csaló- ast jelentett. Már önmagában az is, hogy fórumra, azaz beszélgetés­re vállalkozott a kormány és nem döntéshozatalra. Ez érthető lenne, ha a megye problémái újkeletűek lennének, amelyekkel most kell szembesülni. Azonban, ha van me­gye, amelyre tanulmányok, prob­lémafeltáró vizsgálatok, intéz­kedési csomagtervek sokasága ké­szült (köztük nagyhírű nemzetközi kutatócsoportok drága pénzen megvásárolt javaslatairól is szó van), akkor az éppen Borsod-Aba- új-Zemplén. Emellett a novemberi alkalomra is száz oldalakra tehető anyag készült. Nos, ha mindezt fi­gyelembe vesszük, akkor talán joggal mondhatjuk, hogy vajúdtak a hegyek...- Milyen területi, térség- szervező feladatokat vállaltak magukra 1991-ben?- Kifejezetten azokról a felada­tokról van szó. amelyeket egy adott település egyedül nem oldhat meg. Elemeztük a nagy infrastruk­turális rendszerek helyzetét. Meg­vizsgáltuk a kommunális hulla­dékok elhelyezési lehetőségeit, számba vettük az úthálózat, a gáz­szolgáltatás helyzetét. A progra­mok. a tanulmányok a megye egészét világították át és egyben megoldási javaslatokat is adtak. Ebben az évben folytatjuk ezt a munkát. Februárban tárgyalunk a távközlés, a környezetvédelem helyzetéről, és márciusban vesz- sziik sorra az áramszolgáltató vál­lalatok átalakulásával kapcsolatos kérdéseket. Nem látványos, nagy vihart kavaró munkáról van tehát szó, de úgy érzem, hogy tevékeny­ségünkkel eredményesen segítet­tük a területi, helyi önkormány­zatokat és így a lakosságot is.- Borsod-Abaúj-Zemplén- hen minden szervezettől, fó­rumtól azt vár jóik, próbálja végre előmozdítani a gazda­sági átalakulást és hogy se­gítsen a szociális feszültségek mérséklésében. A megyei ön- kormányzat tevékenysége ho­zott-e konkrét hasznot a körzet lakosságának?- Ugyanabban az épületben dol­gozunk, mint korábban a megyei tanács, de egészen más szellem­ben. Szó sincs már atyáskodó sze­repkörről. Nem szerezhetünk pénzt senkinek, de tevékenysé­günk hatása előbb-utóbb, s remé­lem, kedvező eredménnyel mutatakozik majd meg. Lehetősé­geket, esélyeket mérünk fel és ja­vaslatokat fogalmazunk meg a problémák megoldására. A megyei közgyűlés egyébként a maga esz­közeivel igyekszik segíteni a gaz­dasági szerkezetátalakítást és megpróbál enyhíteni a foglalkoz­tatási gondokon. Önkormányza­tunk egyik fő szervezője a megyei vállalkozásfejlesztési alapítvány tevékenységének. Közel állunk egy térségi bank megalapításához, amely a helyi tőke kimenekülését kívánja megakadályozni. Részt veszünk egy olyan alapítvány munkájában, amely egy mintafami bemutatásán keresztül a mezőgaz­dasági dolgozók problémáira kínál megoldásokat. Részünk van a vi­lágkiállítási alapítványban, és sok konfliktus árán, de az egykori párt­házban már működik a nemzetközi kereskedelmi központ.- Az elmúlt esztendő közé­leti párbaja volt a megyei ön­kormányzat és a területi köztársasági megbízotti hi­vatal „pengeváltása". Most milyennek ítélhető meg a két új hivatal kapcsolata?- Erről nehéz érdemben beszél­ni. mert nincs is igazából kapcsolat a két hivatal közölt. Úgy tűnik, ők is, mi is önállóan, saját elgondolá­saink szerint végezzük feladatain­kat. Az együttműködés hiánya egy bizonyos feszültséget jelez. Ez az adott esetben a területi önkor­mányzat és a térségben működő legfontosabb állami szervezet fel­adatértelmezésének eltérésében mutatkozik meg. Vannak bizonyos vagyoni vitáink, és kétségtelenül létező vagy látens konfliktusaink. Hogy ezek meddig maradnak lap­pangó formában, arra nem tudnék konkrét választ adni.- -4 megyei önkormányza­tot a tanács utódszervezeté­nek is tekintik. A közgyűlésen több képviselő is megfogal­mazta, a tanácsi kötelezettsé­geket mint jogfolytonos szervezetnek vállalniuk kell. Ezzel szemben ön állítja, kép­telenek megfelelni ennek az igénynek. Nemcsak én állítom. A köz­gyűlés is megszavazta, hogy egy­szer és mindenkorra levesszük a napirendről a vissza-visszatérő, ilyen jellegű igényeket. Fizikailag egyszerűen képtelenek vagyunk a korábbi kötelezettségeket átvállal­ni. A költségvetéstől erre Ő10 mil­liót kaptunk, holott több mint 600 millióra lenne szükség.- Megfogalmaznak olyan véleményeket is, amelyek sze­rint a megyék egyszerűen el­tűnnek a térképről, s így természetesen nem lesz szük­ség a középszintű önkor­mányzatra sem. — Ez egy ősrégi kérdés, s véle­ményem szerint már régen eldőlt. Középszintű önkormányzat Euró­pa valamennyi országában van, s a két kivétel csak erősíti a szabályt. Finnország és Portugália egészen sajátos helyzetű; össze sem hason­líthatók Magyarországgal. Megíté­lésem szerint hazánkban markáns különbségek mutatkoznak meg egy-cgy régió gondjait, fejlettségét illetően. A problémák megjeleníté­se, az érdekek képviselete csakis egy választott testület esetében va­lósítható meg a kérdés súlyának megfelelően. A területi önkor­mányzatokat természetesen ki le­het kapcsolni, perifériára sodorni, ám ez rövidebb és hosszabb távon egyaránt megbosszulja magát.- Az egv éves tapasztalatok alapján hogyan ítéli meg. si­került-e valamit tenniük a me­gye hagyományainak, humán értékeinek megőrzésére?--Örömmel mondhatom, hogy olyan testülettel dolgozom együtt, amely a rendkívüli nehézségek el­lenére is kötelességének tartja az említett értékek megőrzését. Több mint húszmillió forintot lordítot­tunk a tudomány, a kultúra és a sportcélok támogatására. Az ön­kormányzatiság véleményem sze­rint nem koncentrálhat csak egy-egy témára, a megye társadal­mát és gazdaságát teljes egészében kell megpróbálnunk kiemelni a je­lenlegi nehéz helyzetéből. Udvardy József Tölgyessy Péter nem akar állóháborút- de nem is adja meg magát Budapest (1SB) - Egyéves háttérpo 1 itizálássál min­tát szolgáltatott arra, miként lehet levetni a „bukott ember" bélyegét. Két hónapja, hogy erőteljes kam­pány után pártja első számú emberévé választották. Az akkori pezsgéshez mérten ma csend veszi körül. Ül a babérjain vagy ismét készül valamire? Munka­társunk Tölgyessy Péter szabaddemokrata pártelnök­kel beszélgetett.- Akkor vette át az SZDSZ irányítását, amikor saját politikusaik meglátása szerint a párt elvesztette a kontaktust a liberális közvéleménnyel. Változott-e va­lami ezen a téren az ön ténykedése alatt?- Tagadhatatlan, hogy az utóbbi egy évben nagy veszteségek érték az SZDSZ-t. A feladatunk az, hogy kormányképes erőként jelenjünk meg, olyan tényező­ként, amelyik fontos a liberális közvélemény számá­ra. Ezt nem gesztusokkal, szavakkal érhetjük el, hanem munkával. Történt egy és más. Emlékeztetek a költségvetési vitára, valamint folyik az aprómunka.- Az aprómunka részletezése előtt említem a leg­utóbbi napok egyik eseményét. Egy szabaddemokrata képviselő társszerzője volt annak a törvénymódosító javaslatnak, mely meghatározta az útadó emelésének mértékét. Ismertek az utórezgések. Kialakulhatott az a vélemény, hogy ebben az ügyben az SZDSZ-nek még nem sikerült határozott álláspontot elfoglalnia, nem tudta erélyesen megvédeni a képviselőjét.- Az SZDSZ nem szavazta meg az indítványt, mert nem tartotta jónak! A frakciónk többsége nem támo­gatta Ráday Mihály és Varga Mihály ötletét. Az indít­vány súlyát nem az összeg mértéke, hanem annak görögországi következménye növelte.- A siker titka tehát nem a folyamatos es egységes fellépés?- Kívánatos, hogy egységesen lépjünk tel. de adódhatnak kivételek, ez egy demokratikus párt.- A decemberi változások érintették a frakciót is.- Az utolsó hat hónaphoz mérten a frakció igen meggyőzően dolgozott a költségvetési vitában. MDF-es képviselők nyilatkoztak, hogy a mostani parlament megalakulása óta nem volt még ilyen ko­moly vita. Az. hogy a mondanivalónk nem jutott el teljes egészében a közvéleményhez nem a frakció hi­bája. inkább azoknak a körülményeknek tudható be. melyeket a kormánytöbbség teremtett.- Mi a véleménye az egyéni kerületet képviselő frakciótagokról? Korábban nehezen simultak bele az SZDSZ műhelyébe.- Bizonyára van alapja annak, amit mond. A költ­ségvetési vita közel hozta egymáshoz a frakció tagja­it. jobb volt a hangulat, mint bármikor az előző időszakban. Remélem, ez megmarad.- Az elnökválasztási kampányában hangoztatta: a frakció mi mién tagjához ragaszkodni kell. mert a lét­számcsökkenés azzal a következménnyel is jár, hogy bizottsági helyeket veszítenek el. Azóta is fogyatkozott a szabaddemokraták tábora.- Az a véleményem, hogy nem jó jel. ha a képvise­lőink létszáma csökken. Az ellenkezője lenne a kívá­natos, inkább hozzánk üljenek át. Az a jó. ha egy párton belül széles alapú koalíció működhet. Ha ez bomlik, akkor ez válságtünet. Természetesen, ha va­lakinek gyökeresen más a véleménye, mint az SZDSZ-é. akkor nem kell megakadályozni őt a kilé­pésben, de nem örömteli tény a létszámcsökkenés.- ..Szívós aprómunka árán liberális kormányképes erőként felmutatni az SZDSZ-t ” - így foglalta össze pártelnöki programja. Több politikai megfigyelő lát­ványos belépőt, akciót várt a színrelépésekor.- A belépő a költségvetési vita volt. A rendkívüli események egyébként nem használnak egy pártnak sem. Az SZDSZ-t nyugodt, higgadt, polgári pártnak gondolom, amely a teljesítményével éréi sikereket, s nem botrányok árán.- Az ön stílusát alapul véve jósolta több szabadde­mokrata személyiség, hogy nem kizárt: ismét alku születik az MDF-el. vitás kérdés úgyis van elég.- Ezt leginkább a riválisaim emlegették. A szemé­lyemhez két dolog köthető. Az egyik az 1989-es nép­szavazás. Nem írtam alá az Antall József és Pozsgay Imre között létrejött megállapodást, s a nyilvánosság­hoz fordultunk a döntésért. A másik az MDF-el kö­tött, paktumként emlegetett megállapodás. Én szeretnék jó kompromisszumokat kötni, de ha ez nem jön létre a nyilvános vita és bölcs belátás által, akkor kemény, határozott szembenállásra van szükség.- Tölgyessy Péter az élre verekedte magát, a ko­rábbi ügyvivői kör átlépett egy másik szintre. Elma­radtak a várt harcias összetűzések a hajdani demokratikus ellenzék vezéralakjai és ön között. Ido­mult hozzájuk?- Folyamatosan igyekszem megvalósítani politiká­mat, ugyanakkor nem belső konfliktusokra, hanem széles belső koalícióra törekszem.- Kérem, határozza meg a pártépítő aprómunka lé­nyegét!- Az SZDSZ korábban mozgalomként működött, ahol kiváló személyiségek ad hoc döntésekkel irányí­tották a szervezetet. Ez így nem maradhatott! A párt tartós létéhez üzemszerű gépezet kell, mely zajtalanul viszi az ügyeket, s ez még nincs meg! Azon dolgo­zunk, hogy meglegyen, továbbá ki kell alakítanunk a megbízható középszintű szervezetrendszert, hogy a párttagok részesülhessenek a politika-alakítás élmé­nyében.- A magukat nagynak nevező pártokra általában jellemző a helyi szervezeteikkel való kapcsolattartás fogyatékossága, a szakértői háttér olvadása.- Nem tudom megcáfolni ezt az állítást, ez vala­mennyi politikai pártra jellemző hazánkban. Van, amelyik beszél róla, van, amelyik nem, sőt, akad, amelyik az ellenkezőjét állítja. A dolog nyilvános megvitatása esélyt ad a folyamat visszafordítására. Nekünk a lemorzsolódásnak azon okait kell elemez­ni, amelyek az SZDSZ határkörén belül vannak. A de­mokratikusabb szervezet vonzóbb az emberek számára, az egyértelműbb állásfoglalások követhe­tőbbe teszik a pártot. Fontos, bogy az SZDSZ sok em­bert mozgató párt maradjon, mert a választási pártok léte kétséges Magyarországon.- Van-e az SZDSZ-nek olyan belső tartaléka, mely­re támaszkodva bátran körülnézhet a saját háza tá­ján, s ha kell, akár cseréket hajthat végre a szakértők között, az önkormányzatokban, a helyi szervezetek­ben ?-Általános jellemző, hogy a nyugodtabb, higgadt egzisztenciák kivonultak a pártokból, a közéletből. Súlyos bajokat okozhat, ha kizárólag olyanok marad­nak a szervezetekben, akiknek a tagság csak közönsé­get jelent a szereplésükhöz. Mind az országos, mind a helyi politikában az a fő feladat, hogy ez ne így le­gyen.-Sarkított kérdés a végére: Tölgyessy Péter elnök­lete alatt folytatódik az MDF-el vívott állóháború vagy az SZDSZ békén hagyva riválisát mással kíván foglalkozni?- A szabaddemokratáknak törekedni kell az állóhá­ború beszüntetésére. Ha nem sikerül kompromisszu­mokat találni, akkor határozottan szembe fordulunk minden törekvéssel, amely nem fér bele az alkotmá­nyos berendezkedésbe vagy gazdaságilag ésszerűt­lennek látszik. Krecz Tibor A szolgáltató kétszer csenget... Berreg a kaputelefon - már ahol van vagy a bejá­rati ajtó csengője, s ösz- tönszerűen rezdülünk vajh’ ki lehet, mit akarhat? Nap­jában, hetente a szituáció adott. Egyszer a postás, máskor a díjbeszedő, a hő- szolgáltató, vagy a vízmű­vek alkalmazottja. De az is lehet, hogy házaló, aki portrékát kínál, netán vesz, s ezért csenget. A nyugdíjas, az otthon tartózkodó összerezzen. Nem csoda. Közbiztonsá­gunk olyan, amilyen. Fé­lelemmel, sanda gyanúval tudakoljuk a lakásba igyek­vőt céljáról. Óvatosak va­gyunk, s fenntartásokkal fogadjuk az idegent, mert a kommunikációs eszközök­ből nem hiányzik a betöré­ses lopások, az erőszak, a rablás, a súlyos testi sér­tésről szóló híradás. A be­lénk táplált gyanakvás óva­tosságra int. Még akkor is, amikor ismerős hangokat hallunk. Az utóbbi időben meg­szaporodott a segítséget, a tanácsot kérők száma. Mit tegyünk? Nyissunk, vagy ne nyissunk ajtót? - kérde­zik egyre többen az újságí­rótól az olvasók. Legutóbb egy nyugdíjas panaszolta, hogy a távhöszolgáltató és a vízmüvek alkalmazottjai - csupa idegen ember - csönget, mert munkáját szeretné végezni; megtu­dakolni a lakás hőmérsék­letét, a vízórák állását. De mindig más és más. Nem úgy, mint a postás, akinek szinte már a lépteit is meg­szoktuk. A különböző külső, a kü­lönböző arc talán egyet akar: feladatot végezni. De innen, a lakás belsejéből az óvatosság, a félelem gátol­ja bebocsájtásukat. Ösz- tönszerűen felvetődik a kérdés: hogyan lehetne megnyugtatóan eloszlatni a félelmet? Egyenruhával? Fényképes igazolvánnyal? A kabátra kitűzött plecsni- vel? Sokukban még ezek ellenére is megmarad a gyanú. Mit lehet, mit tudunk ta­nácsolni a kérdezőknek? A felsorolt variációkon túl ne­héz elfogadhatót mondani. Talán segítene a kiértesí­tés, ha azonos napokon és időkben jönnének a szol­gáltatást végző intézmé­nyek alkalmazottai azonos - már ismerős - emberek­kel. Talán ez is kevés, de megszívlelendő lenne mind­kettőnk számára. Az sem lenne baj, ha két­szer csengetne...-ete-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents