Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-15 / 39. szám

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek most külön összeállítást igényelnének. Ám faluról írni úgy, hogy a szövetkezetek ne kerüljenek szóba, nem lehet... öt évvel ezelőtt még egészen más volt a világ, nem kellett a gazdaságoknak az átalaku­lás különböző lehetőségein törni a fejüket, nem kellett azon gondolkozni, hogy érde- mes-e vetni egyáltalán, s nem kellett fél­ni attól, hogy a tej fölöslegben marad ... öt évvel ezelőtt a telkibányai Béke Ter­melőszövetkezetnek 300 ezer forint nyere­séget hozott a húsmarha-ágazat, s szerény 11 ezer forintot a juhászat. A juhágaza­tot fel is akarták számolni, de miután a legelőket másra nemigen lehet hasznosíta­ni, csak visszafejlesztették. A növényter­mesztés soha nem volt meghatározó, el­sődleges feladata az állattenyésztés ki­szolgálása. Ám az akkori két és félmilliós nyereség nagyobb részét az ipar hozta. Idén viszont — hosszú évek óta először — veszteséges lett a tsz. Az öt évvel ez­előtti ágazatok mind működnek most is, ám az alaptevékenységen belüli költségnö­vekedés, illetve az ipari tevékenység pia­cának beszűkülése veszteségbe sodorta a gazdaságot. Az új törvényt még csak „íz­lelgetik”, a tavaszi közgyűlés után dönt majd a tagság a jövőről. Arról, hogy elad­ják-e az állatokat, s hogy ismét szövetke­zeti formában dolgoznak-e majd. Egyelőre egyik napról a másikra változik a helyzet. Téeszek Vöfa n... de ^si? , lnökö dés, milyenednek majd to­vább. egy11'jfiiij “y község, vagy esetleg v? Jihy,! ® maga kezd el gazdáik® Mj Sdíjas tag mel­lett 90 áld1.. , természetesen együtt dön*'^ ?gy hogyan to­vább, de ®fíer„t°Sy az időseb­bek újra énének. Lassan a téeszben, az Elzett' JjjL Ólatok a fize­tési neheze ^hiaradt, a juh­ágazatot Szarvasmarha­ágazatot páiijirrrjA- faipari tevé­kenység an működik, ám a váh‘ 5^. zonytalan. Ta­valy összevetett Rieten mind- összesen sZ‘ th , ek. Am szárí­tatlanul ® agyták, hiszen tudják, az elmaradt talajművelést tavasz- szal már nem lehet pótolni. Két éve ősz­szel még 650 hektár területen került ter­mény a talajba, s tavasszal az 1700 hek­tár szántót teljes mértékben hasznosítot­ták ... A taktaszadai Űj Barázda Termelőszö­vetkezet a sertéstelepéről volt „híres”, öt éve száz kocától 1500 hízót neveltek, s mindig szép . nyereséget hozott az ágazat. Ez ma is így van. sőt nőtt is az állomány­létszám. A gazdaság azonban eladósodott, s ez ellen az egy hete választott elnök sem tud sokat tenni. Teljesen kilátástalan a helyzetük, lehet, hogy meg kell kezdeni a csődeljárást. A kenézlői álom viszont folytatódott. Nyereséges évet zártak, s nagyrészt telje­sítették az öt évvel ezelőtti — még csak — reményeket. Akkor tértek át a tejter­melő szarvasmarha-ágazatban kötött tar­tásról a kötetlenre, s a 350 férőhelyes szakosított telepet 600 férőhelyesre bővítet­ték. Ma 650 tehén van a telepen, ám ezen felül még 300-at kötött rendszerben is tartanak. Tervük volt régen a tej mennyi­ségének fajlagos növelése, 4100-ról sike­rült is 4400-ra felvinni a termelést. Ám tavaly ismét csökkent a liter, mert nem volt érdemes odafigyelni. Viszont az álla­tokat a tejfehérjét javító bikákkal termé­kenyítik. Az előző évihez képest ősszel 150 hek­tárral kevesebb rozsot, s 100-zal több bú­zát vetettek. Gondolják, jó lesz így. Ta­lán . . . — Ugyan mit találnak a hó­ban ezek a szegény állatok — sopánkodunk az országúiról meg­pillantva a juhnyájat. Aztán amikor közelehb megyünk, lát­juk, hogy a hótakaró, alól ,ki- kandikálnak az ősszel levágott répafejek. Kellő birkatürelem­mel itt is megtalálja a nyáj a napi betevőt. A juhász sem sokat törődik a téllel. Jó melegen öltözött. A fe­jén kucsma, a lábára a zokni fölé még kapcát is csavart, a ned­vességtől meg védi a gumicsiz­ma. Igaz, subája már nincs. Va­lamikor neki is volt. Még az ap­jától örökölte, de tönkrement, és egy újért 20—25 ezer forintot is elkérnek. Így' a nebéz suba he­lyett vasutaskábátot borított a vállára, amúgy panyókára vet­ve, feliül madzaggal megkötve lo­bog rajta az uniformis. — ötéves korom óta, negy­venhat éve foglalkozom a juhá­szánál — mondja Hubák And­rás. — Az apám, de még a nagy­apám is juhász volt. Itt a közel-' ben, Erdőbényén születtem, ’47- ben költözött innen Szabolcsba idegeskedik különösebben. Nem kell félnie, hogy elkóborolnak. — Tudják már a járást. Meg ott van a kutya is. Igaz, hogy csak korcs, de nem cserélném el még egy pulira sem — mondja némi büszkeséggel. — Olyan az, mint egy jogász. Tudja, hol a határ! Két választás Legyesbényén A tejfehérje jövője Január 15-től új polgár- mestere van Legyesbényé- neik. Gyurán Józsefné az érettségi után különböző adminisztratív munkakö­rökben dolgozott. Szülőfa­lujából, Tállyáról 1983-ban került Legyesbényére. Ek­kor házasodtak össze fér­jével. Néhány évig még, itt is iskolatitkárként dol­gozott, de már közben el­kezdett gazdálkodni. Aztán már csak ,a tehenekkel foglalkozott. S most új" munkahelyén találjuk. A hivatalban — Először nem ás gon­doltam arra, hogy indul­jak a választáson — kez­di a történetet a polgár- mester asszony. — Tavaly szeptemberben volt egy fa­lugyűlés, amiikor bejelen­tette a polgármester, hogy lemond a tisztségéről. Per­sze engem is foiglalkoztai- tott, meg is kérdeztem, hogy ha már megválasztot­tuk, jónak tartottuk, miért nem folytatja a munkát. Nem értettük. kívülről nem igen tudhattuk, hogy mi történt a hivatalban. Aztán jöttek hozzám az emberek, hogy induljak el a választáson. Talán az ál­lattartásnak köszönhetően látták az akaratomat, ki­tartásomat, ezért gondol­tak rám. Összegyűjtötték a Az istállóban Természetesen a polgár- mesterség mellett a gaz­dálkodással sem hagyott fel Gyurán Józsefné. Je­lenleg négy tehén és há­rom növendék várja az is­tállóban. Reggel-este há­rom tehenet fej, napontai negyven-ötven liter tejet visz a csarnokba. — Az első két tehenet ’84-ben hoztuk ki a téesz- ből. Akkor még volt ilyen kihelyezési akció. Előtte kerültünk össze a férjem­mel, szinte semmink nem volt. Meg kellett oldanunk a lakásproblémánkat. Ko­rábban egyikünk sem fog­lalkozott állattartással. A férjem a Szerencsi Állami Gazdaságban mezőgazda- sági gépszerelő. Tállyán még tehén sem volt a fa­Bikák a toplistán kopogtatócédulákat, az utolsó napon, szinte az utolsó púlllanatban hoztam be a polgármesteri hivatal­ba. öt jelölt volt. Az első fordulóban egyikünk sem kapta meg a szükséges szavazatot. Azt hiszem, nem csak Legyesbényére jellemző, hogy belefárad­tak az emberek a választá­sokba. Végül a második fordulóban is én kaptam a legtöbb szavazatot. Az al­polgármester továbbra is a helyén maradt, de a jegyző elment. Két jelentkező fe­lelt meg a pályázati (kiírás­nak, a következő testületi ülés dönt a jegyző szemé­lyéről. A legsürgetőbb fel­adat a ‘gazdasági ügyek rendbeszedése. Szerencsé­re a TÁKISZ-től kaptunk segítséget. Aztán majd jön sorban a többi munkai Legyesbénye közel kétezer lelkes település. Több in­tézmény működéséről kell gondoskodnunk. Iskola, óvoda, öregek napközi ott­hona, könyvtár ... Van egy szép Ikultúrházunk is, ta­valy lett felújítva. Éppen most beszélgettünk az is­kolaiigazgatóval arról, ho­gyan lehetne megoldani a rövidesen jelentkező tan­teremgondot. Az alsó tago­zat a volt egyházi iskolá­ban működik, ha az egyház visszaigényli áz épületet, ezeket az osztályokat vala­hol el kell helyeznünk. A kistermelők még nem igazán lelkesednek az ötle­tért, hogy a minőségi tej előállítása érdekében tehe­neiket minőségi bikáktól származó spermával ter­mékenyítsék meg. Egyelő­re a tej felvásárlásánál a fizetés mértéke a tej zsír, tejmennyiség. Ám a jövő útja (persze igazából ki tudja?) inkább a tejfehér­je szerinti átvétel felé visz. Már a ’72-es szarvas­marha-tenyésztési kor­mányprogram bevezetése­kor is szó volt arról, hogy a tejirányú keresztezések­ben használt amerikai— kanadai holstein-fríz fajta néhány értékmérő tulaj­donságát javítani kell. El­ső helyen éppen a fejfehér­jét emelték ki. Ezt azon­ban az illetékesek „elfelej­tették” komolyan venni, mondván, hogy a fehérje- tartalom növelésével csök­ken a tejmennyiség, ami veszélyeztetheti az ellátást. Érdekes adat, hogy míg ’64-ben a tejfehérje átlag 3,5 százalék volt, addig ’90-ben 3,3. Ám sokszor ezt az exporthoz szükséges alapértéket sem sikerült elérni, ezért hiúsult meg több kiviteli lehetőség. A holstein-fríz fajta ele­ve hígabb, úgynevezett fo­gyasztói tejet termel, de a mennyiség genetikailag 6000—7000 liter is lehet. Ám ha önmagában a liter növelése a cél, akkor az ál­lat a tejfehérjetermelés rovására a tejcukrot, víz­tartalmat növeli, ami rend­kívül energiaigényes. S a tej hígulásával csökken a termék táplálkozás-biológi­ai értéke is. A Holstein-fríz Geneti­kai Kft. amerikai—magyar vegyes vállalat célja ép­pen a minőségi tejtermelés elősegítése. Akác Balázs ügyvezető a következőket mondta: — Természetesen akár­milyen bikától származó spermával terményített te­hén ad tejet. Ám egyálta­lán nem mindegy a tejnek sem a minősége, sem a mennyisége. S nem mind­egy az sem, hogy a bika megbízhatóan örökíti-e például a könnyű ellést, vagy a megfelelő tőgyala- kuláát. Mondják, olcsó húsnak híg a leve, ez ér­vényes a mi szakmánkban is. — Hogy nagyüzemben megéri a minőségre töre­kedni, az érthető. Ám van erre igény a kistermelők körében is? — Sok magántermelő ügyfelünk van, közöttük persze többen nagylétszá­mú állománnyal foglalkoz­nak. Elég nagy az érdek­lődés. Többek között az Önök megyéjéből is keres­TÉKA tek már minket Tornyos­németiből például, meg Özdról. — Az áraik — gondo­lom — elég magasak. Meg tudná győzni a csak né­hány állattal foglalkozó kistermelőket, hogy idővel bejön a többletköltség? — Sokszor sikerült már. Félve mentünk magángaz­dákhoz, s aztán iszinte mi is csodálkoztunk. Bár a párosítások eredményed csak két-három év múlva jelentkeznek, de a világ­ban egyre kevésbé az ab­szolút tejmennyiség a dön­tő tényező, sokkal inkább a béltartalom, Amerikában a tejfehérje után fizetnek prémiumot. Tulajdonkép­pen olyan ez, mint a gép­kocsivásárlás, — bár mint minden hasonlat, ez is sán­tít egy kicsit. Ha valaki hallja, hogy a négykerekű egymillió akármennyi fo­rintba kerül, elszörnyülkö- di,k. Ám miikor meglátja, milyen „extrák” vannak benne, s kipróbálja, hogy megy, más lesz a vélemé­nye. I — Mégis, mennyibe ke­rült egy „előkelő” bikától való spermaadag? — Az amerikai toplista második helyezett bikájá­nak spermáját 35 dollárért értékesítjük. Az átlagárunk 22 dollár, de 8—125-ig is változik. Utóbbira pensze csak nagyon tudatos cél­párosításkor van szükség. A magyar átlagárak egyéb­ként 600—1200 forint körül vannak, de azoknak egy­általán nem biztos az át­örökítő képességük. — . Mivel foglalkoznak még? — Számítógépre alapo­zott tenyészpárosítási; prog­ramunk ' is van. Ennek célia, hogy nagyobb terme­lésű, és hosszabb élettar­tamú állatokat tartsanak a gazdáik, gazdaságok. Meg­fogalmazzák elképzeléseiket, tenyésztési célkitűzéseiket, s mi ehhez — akár küllem i bírálat alapján — kiválaszt­juk a megfelelő javítóha­tású bikát... — Nem félti az ágazatot? — Egyáltalán nem féltem a szarvasmarha-tenyésztést. Tény, hogy tíz évvel ez­előtt még 750 ezer tehén volt az országban, ma 500 ezer. Ám az sem lenne baj, ha csak 400 ezer volna. Az állománycsökkenés is ten­dencia a világon, ám a csökkenéssel együtt kell nőjön a hatékonyság. Az ars poeticánk — ha egy kft.-nak lehet ilyen — az, hogy nem szabad a ma­gyar mezőgazdaság jelenle­gi helyzetén rágódná, ha­nem előre kell lépni. Azé a jövő, aki a minőséget helyezi előtérbe, ez pedig a genetikai alapok jó hasz­nosításával lehetséges. luban. Szerencsére nagyon sokat segítettek a szom­szédok, a barátok, az ál­latorvos. Az első héten még kézzel fejtem, azóta fejő­géppel, de így is nagyon sok munka van az állatok­kal. A legnagyobb gond a takarmánybeszerzés. Itt semmiféle bérletet nem tudtunk szerezni. Tavaly is a megyaszói téesztől vettünk lucernát. Talán, ha a téesztől kapunk visz- sza területeket, megoldó­dik az állattartóik problé­mája is. De ez még messze van. Persze, ha úgy meg­fizetnék a tejet, ahogyan kellene, akkor az állattar­tásból is, ha nem is gaz­dagon, . de nyugodtan meg lehetne élni. A hobbi szinte rabbá teszi az embert. Különösen álltkor, ha „tárgyát” élőlények képezik. A gaíl'ambtenyésztők többsége nem az anyagi haszonért vásárolta, tartja, tenyészti az állatait, ha­nem mert kedvét, öröméit leli benne. Am a disz-, a röpgalamb, s a haszongalamb tartásához egyaránt nagy szakértelem szük­séges, aminek megszerzése lehetséges bár a kaMjégáktól, de leg­inkább mégiscsak a szakkönyvek jelentik a forrását. A mos tanában megjelent — dr. Horn Péter szerkesztette — Galambtenyésztök kézikönyvéből szinte mindent megtudhat a tenyészitő, ami munkájához fontos lehet. A könyv legterjedel­mesebb része a faltaiban, a szerzők rengeteg galaimbfajtát ismer­tetnek. A kört csattogó (galambok csoportja például! arról kapta nevét, hogy a hímek nászrepülésükkor alacsonyan., kis körök­ben, hangos számycsattogtatással szállnak tojójuk fölött.(De ta­lán ehhez a csoporthoz tartozik a legkevesebb fajta . .. Olvashatunk a könyvben a galambok biológiai, genetikai sa­játosságairól. A postagalambokra jellemző tájékozódóképesség, és a gyors hazarepülő« képessége például nagyon sok örökletes tényező, több résztulajdonság függvénye. A tarkaság, az egy- szinüséggeO szemben recessziven öröklődik, s a madaraknál a tojótól származó kromoszómák határozzák meg az utód nemét. Az állattenyésztés általában egyik legfontosabb „fejezete” a takarmányozás. Erről is. a tartás irányelveiről is. valamint a galambok egészségvédelméről Is hosszú oldaliakon át olvashat­nak, fontos részleteket tudhatnak meg a tenyésztők. A könyv­ben külön fejezetiok szólnak a röpgalamb-. a diszgalamb- és a posrtagalamb-tenyésztésről. L Calambtenyészíők kézikönyve Mikóház3®! dás volt a cél fél évtize®eú r forint veszte­séggel zárt" Zarvasmarha-, s a juhágaza‘V?agy volt az el­hullás, ni38; . veszteség, ala­csony a sZ ranykalász Tsz- ben — al1 leli^auT 111 a már saj­nos nern ‘ ( tjynai problémák az elsődleg^^abb az a kér­Birkák a ^ A jogász11 hol a határ a család, mert Tímár®® j tünk egy .házat. Volt is, de azt ’59-ben be ke k ni a téeszbe. Ott dolg°z; Juhász voltam. Én eW> tem, ezt csinálom éve a tolcsvai gazdasa» lünk egy kis tanyát, v < romépület, abban, dakü® : ségommel. Egy hété® .f szokott bemenni MeZ®!# kenyérért. Ügy ikéthete®jj hazamegyünk Tímárra, . 2 alább rendesen meé*'| ju.nk. Ott meglenne b® k n.yelmünk. de el kellőd ^ ■mert nyolc juhász is ' luban, Pedig nehéz id0® f A gyapjúból most n°® ,(,i megélni. Csak ami a meg a tejből bejön, a® J telünk van. Az erdőb®® vetk ín ‘í,ezet gyűjti a juh tejet, on- fi'lf eg lehűtve Gyöngyösre vi­^nlarn. állattenyésztési szak­ít -*ai't, de már neki is itt ÍSím v?b '^irkája. Vett fel mer ksfSi kölcsönt, azt is ne- ||lotla y törleszteni, mert most N u'. “t nincs minden, .hónap- pénz. Ügy kell be- ’'.bogy minden hónapra, l^aik lufs°n. Elnézem, hogy líii.t X ab>'k alig csinálnak va- s csattér’ — gombér’ fel- nagy fizetéseket... ! 5« ^ág 4y^j ^olía*g beszélgetnénk, de ' Snzfi?SSan belevesz a ködbe. ‘ áh,?'11,3*' is indulnia .kell tob után. Bár nem

Next

/
Thumbnails
Contents