Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-14 / 38. szám
ELADÁSRA KÍNÁL DEBRECENBEN A Vezér utcai lakótelepen és az Egyetpm sugárútpn HAJDUSZOBOSZLON A Hőforrás utcán felépült és építés alatt álló garzon, társasházi, sor- és átriumházi LAKÁSOKAT változó beépítési móddal és alaprajzi méretekkel A LAKÁSOK ÁRAI AZ EGYÉNILEG KIALAKÍTOTT SZAKIPARI IGÉNYEK, VALAMINT A LAKASALAPTERÜLETEK SZÉLES SKALAJA SZERINT VÁLTOZNAK. Az Egyetem sugárút 13, alatt megnyílt „ BEMUTATÓTERMÜNKBEN minden igényt kielégítő, magas színvonalú. OLASZ KONYHABÚTORODAT ES FÜRDÓSZOBA-BERENOEZESEKET választhat lakásához - melyeket beépítünk és a lakás vételárába foglalunk. JNFORMÁCIÓ ÉS JELENTKEZÉS: HAÉV Rt. Lakásértékesítési csoport Debrecen, Kálvin tér 11. (630-as iroda) Naponta: 7.30-15.30 óráig Telefon: 10-777/190 Mi a kedvenc műsora? Tréfás György operaénekes:- A Híradót sosem mulasztom el, mivel érdekel, mi történik az országban, a világban. A Skyon és az RTL- en szintén a híradót részesítem előnyben, ezután következnek az opera-, illetve koncertműsorok, amelyekből sajnos nem nagy a választék. A Napkeltével ébredtem reggelenként, ez nagy bánatomra megszűnt, így aztán reggel hat órakor az RTL szignáljára ébredek. Kedvelem a sportközvetítéseket: ezekből nincs is hiány az Eurosport jóvoltából, melyet szintén gyakran nézek. A jó krimiket is szeretem, s természetesen a kulturális magazinokat és hírműsorokat is beiktatom a programomba, ha éppen otthon vagyok. A rádióműsorok közül a 168 órát emelném ki, s az előnyére megváltozott Déli krónikát, valamint a Törvény- könyv és a Tíz perc külpolitika című adásokat. Jó kezdeményezésnek tartom, hogy a Rádió Debrecen - melyet minden reggel hallgatok - óránként átkapcsol a Kossuth-adóra, így a legfrissebb hírekről is tudomást szerezhetünk. Igen jó megoldás az is, véleményem szerint, hogy a Kossuth rádió sávján időközönként az Amerika Hangját is sugározzák. A Bartók rádióban az igazi kedvenceim az opera- és a koncertfelvételek. K. I Gyermek lettem, gyermek vagyok... Nézem a parlamenti közvetítést a tévében, hallgatom a rádiót és egyre inkább elhatalmasodik rajtam az érzés, hogy körülbelül kilenctíz éves koromban éreztem magam így utoljára. Szüleimnek ugyan nem, de a rokonoknak, az ismerősöknek állandó szokásuk volt a fejem fölött beszélgetni, mondván, ez a bugyuta kisgyerek úgysem érti, miről van szó. Folytonos téma volt, hogy mit kellene még velem csinálni, hogy jobb legyen, mert, természetesen, mindenki a javamat akarta. Azután a beszélgetés újabb fordulatával hozzám fordultak, mondván: éppen elég nagy vagy már ahhoz, hogy segíts itthon, elmosogass, levidd a szemetet. Na már most, nincs az a magára valamit is adó, parlamenten belüli és kívüli párt, szervezet, liga, alapítvány stb., amely ne vállalná a lakosság, a nép, szóval az érdekeim képviseletét, védelmét. Persze azután - néha látványosan - civakodnak a pénzen és pozíción, osztódással szaporodnak, és közben mintha elfelejtkeznének rólam. Azután következik a fűtés, az energia, a tej, a benzin - hosszan sorolhatnám, mi minden árának az emelése, és az adózás, amikor is megkívánják tőlem, hogy okos, értelmes, türelmes felnőtt legyek, és eleget tegyek az „elvárásoknak" A tájékoztatás(om)ra nem panaszkodhatok, hiszen jóformán nincs nap, hogy a fent említett pártok, szervezetek, olykor vállalatok, sőt magánszemélyek is ne tartanának sajtótájékoztatót. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban pengeéles eszű és szemű svájci közgazdász barátom benyomásait elmondjam. Szerinte egész Magyarország állandóan ül. Bekapcsolja este a szállodában a televíziót, mert bár nem érti a nyelvet, kíváncsi a híradóra, és látja, hogy egymás után peregnek a képek, mindenhol ül egy csomó ember, jegyezgetnek, egy-kettő pedig ül a pulpituson és beszél. Ha változik is a kép, a lényeg ugyanaz. Járja az országot, tárgyalni szeretne, ám hiába. A vezérkar reggel óta ül és tárgyal, hogy mit kellene csinálni. A beosztottak szintén gondterhelt arccal ülnek, és várják, mit döntenek, mit kellene csinálni. Lehet, hogy a kívülről jött ember élesebben lát minket, mint mi magunkat? Mielőtt pedig valaki azzal vádolna, hogy a kedves olvasók véleményét pesszimistán kívánom befolyásolni, leszögezem, hogy a fent leírtak kizárólag személyes élményeimből fakadnak. Valóban az az érzésem, hogy túl sok a dajka. Kőszeghy Eszter A HÉT TÉMÁJA A bosszú a képernyőn Tudjuk, hogyne tudnánk, a bosszú gondolata mindig is éltetője volt a műalkotásoknak. Régi görög szerzők műveiben még az örök életű istenek is bosszút állnak a földi halandókon, ha keresztezni merik útjaikat. Az meg csak természetes, hogy Agamemnon bosszúhadjáratot indít Paris ellen Helene miatt, S később is nagyon sokszor a bosszú, sőt egyenesen a vérbosszú mozgatja a hősöket. A mozibeli bosszúfolyam egyik hőse a nemrégiben hetvenedik születésnapját ünnepelt Charles Bronson, akit fotónk is ábrázol, a misztikus tekintetű, kötélizomzatú filmszínész. Először mint békés farmer, a házát feldúló gazembereken áll bosszút. Később már nagyvárosi lakosként útonállókon, alvilági elemeken a sor. A színész magányos .farkasként járja a nagyváros alvilágát. Ellenfelei először csak kinevetik, majd amikor látják, mire megy ki a játék, arcukra fagy a mosoly, legtöbbször örökre. A bosszú, s ez is olyan, mint az életben, jóval nagyobb mérvű, mint a megbosszulandó tett Érthető, s az emberi igazságérzetét is kielégíti, hogy az elkövetett bűnök megtorlás után kiáltanak. De talán mégis túl sok a bosszúállás a tévében Gőz József
