Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-10 / 34. szám
1992. február 10., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 A megyei közgyűlés díjazottjai Seres János, a művész és pedagógus Mint művészt, mint művészetpedagógust jói ismerik a megyében Seres Jánost. Abaúj szülötte, akinek tehetségét a miskolci Református Gimnáziumban, majd a Képzőművészeti Főiskolán csiszolták tanárai, mesterei: Imreh Zsigmond, Burghardt Rezső és kiemelten Rudnay Gyula. Tőle kapott példát a művésznevelő munka puritán szigorúságára, az alkotó gondolkodásban a magyar szellemi és tárgyi néprajzzal való érzelmi azonosulásra, az európai művészet klasszikusai ismeretének fontosságára. Ezek jelentik ma is alapjait festészetének. Művészeti törekvéseit a racionális szerkesztés, a természeti motívumoknak szerkezetes festői átírása jellemzi. Témaválasztásában meghatározó szerepet játszik az otthon, a hazai táj megjelenítése. Rendszeres résztvevője területi és országos tárlatoknak, ahol számos díjat kapott. Munkáinak javát közgyűjtemények őrzik. Alkotói tevékenysége mindig elválaszthatatlan volt művészetpedagógiai munkájától. Miskolcon közel 25 évig középiskolában, Egerben pedig további 12 éven át a tanárképző főiskolán tanított. Emellett mindmáig rendszeresen foglalkozik amatőr képzőművészettel is. Volt tanítványai közül - akikkel oktató, tanácsadó, korrigáló kapcsolatait soha nem szakította meg - azóta már számos hivatásos művész nőtt fel. A szülőföld iránti szeretete motiválta abban, hogy fontos kezdeményező szerepet vállalt a Cserehát néprajzi értékeinek megmentésében, az Abaúji Múzeum létrehozásában. Seres János saját művészi munkája és pedagógiai tevékenysége mellett mindenkor kötelességének érezte, hogy Miskolc és a megye művészetében közéleti feladatokat is ellásson. Évekig volt a Magyar Képzőművészek Szövetsége Borsod megyei titkára, majd - eredményes munkája alapján - a szövetség tagjai az Észak-magyarországi Terület művészeti titkárává választották. E megbízatásának is nagy gonddal, rengeteg ötlettel lett eleget. Megszervezte és rendszeressé tette az Akvarell Biennálét, amelynek ma Eger ad otthont, életre hívta az egyedi rajzok kiállítását, amelynek ma már Salgótarján lett országos fóruma. Programmal töltötte meg az akkori Képzőművészeti világheteket, ugyanakkor gondja volt a kollégák megélhetésének szervezése, de nem távozott üres kézzel az sem, aki szakmai tanácsért fordult hozzá. Művészi munkája a magyar képzőművészet szerves részévé vált. Terrakotta karikatúrák A tokaji Zilahy György Művészbarátok Köre a közelmúltban tartotta meg évadnyitó összejövetelét. Ekkor mutatta be Borsos István, az encsi Váci Mihály Gimnázium igazgatója terrakotta karikatúráit. A kiállítás a tokaji művelődési házban látható Fotó: Márki Lajos CÍMER ÉS KÁRTYA A kártyamintás pulóver Bubi és káló, dáma és szív. - Nem, nem kártyatanfolyamról van szó. Nem is a televízió Tere című játékához akarunk tippeket adni. Ezek a kártyaszakszavak a legújabb ruhadíszek, minták. Elsősorban pulóverek díszítőmotívumai a legújabb divatjelek, csakúgy, mint a legkülönbözőbb fantasztikus és valódi címerek aranyban, pirosban fénylő dekorációja. Az egyszínű, többnyire fekete, vörös vagy sötétkék sima fazonú pulóverek mellrészét, a kardigánok válla, nyaka körüli felületet borítják be ezek a minták. Úgy, hogy egy-egy viszonylag nagy méretű kártya- vagy címerforma uralkodik az öltözéken. Vagy úgy. hogy sűrűn beborítja a kötött holmi elejét, esetleg ujját is. A kártyajeleknek saját színeikben kell tündökölniük. A címereken is az élénk vöröset, tűzpirosát, kobaltkéket, citromsárgát és természetesen a fehéret, az aranyat és az ezüstöt favorizálják. Mindezek a díszítmények lehetnek a kötött holmi eredeti belekötött mintái. Ilyenkor általában szabályosan ismétlődve sorjáznak egymás mellé, alá. De jó megoldás az applikáció is, amikor a dekoratív motívum selyem, düssez anyagból, hímezve, vaiTva kerülnek a legkülönbözőbb címerek és kártyaszimbólumok a pulcsi elejére. Mindkét esetben fokozza a hatást, ha a nyakkivágást, a gombpántokat eleve arany-ezüst csillogás keretezi. Eleve belekötve vagy külön rávarrva. Egy szolid címeres Akülönleges díszítmények megjelenhetnek szö- vetkabátkákon, düssez, bársony, kordbársony zakókon, mellényeken, vastagabb anyagból készült blúzokon, dzsekiken. Ha vékony a blúz. a kiskabát anyaga, csak a selyemhímzés jöhet szóba. Igaz, ez is nagyon dekoratív és látványos. S hogy mi minden lehet a mintákban? Nos, itt tág tere van a fantáziának és a címerkutatásnak. Bárki feldíszítheti magát hazai és külhoni történelmi személyiségek, híres nemesi vagy uralkodói családok évszázados címereivel. Vagy a minták alapján kreálhat magának saját címert is. S ha valakinek nem elég a kártya- és címerjegy, felhasználhatja a zodiákus jegyeket is. Nem kell ugyanis nagy fantázia, hogy megjósoljuk, horoszkópfaló korunkban ezek a motívumok is „begyűrűznek” a divatba előbb-utóbb. (MTI-Press) Görcs a gyomorban... V alahányszor felkattintom a tv-t, rendszerint kemény görcs jelentkezik a gyomromban. Részben a tengerré duzzadó reklám okozza, amely főként az egyes csatornán hömpölyög. A görcsök java részét azonban mégis az egyes hírek, közlemények, s az egymást pocskondiázó, sokan a tanulóidejüket (mondhatnám óvodás idejüket) most töltő honatyák és politikusok okozzák. Gondolom, nemcsak szerény magam vagyok egyedül megállapításaimmal. Sőt. bizonyos, hogy igen sokunknál jelentkezik ez a gyomorgörcs, csak van aki bevallja, és akad, aki nem. Hanem itt, a most már ritkábban látogatott majálisparki buszvégállomásnál, azért akadnak, akik nem sokat teketóriáznak, ami a szívükön, az a szájukon. Hát persze, hogy a Panda büfé. kiszolgáló ablak előtti kis fedett „toporgóról" van szó. Bizony, régen vége a szelíd fényű ősznek és toporogni kell, a Lillafüred felől fúvó, havat kavaró szél nem valami vendégmarasztaló. De azért vagyunk néhányan, megrögzött, jó levegő után vágyók, akik kézben a pohárral öblögetjük egymás mondandóját. Mert zord tél ide vagy oda', akad elmedurrogtató téma, meg panasz, kritika pro és kontra. Ha valaki most arra gondol, hogy ez a már jó ismerősként tébláboló, főként nyugdíjasokból, tanár, mérnök és kétkezi munkásokból álló társaság, csak az Antalit meg a Kupát szapulja a mai nem-szeretem gazdasági helyzetért, az téved. Elsősorban mert zömben maguk mögött tudják a második világháborút, az azt követő billió pengős inflációt, az ötvenhatos forradalmat, másodszor, mert harminc-negyven esztendei kulizás után, ha nem is bölcsek, de a viszonylagos realitásuk, földközeli. Természetesen, ezek a ,,toporgó"-beli csendes eszmefuttatások, a témák, rendszerint a tv műsoraiból állnak össze, a benne szereplők magatartása, nyilatkozatai, időnkénti ex cated- ra kijelentései alapján. Kinek ez tetszik, kinek az, vérmérséklet és hovatartozás szerint, hiszen akad itt volt hadifogoly, párttitkár, kisemmizett kisiparos, munkanélküli, verést es börtönt kapott ötvenhatos, volt munkásőr és verőlegény-pufajkás, istenhívő és ateista. Nemcsak a mi, kisebb társaságunk elemzőiről van szó, hanem a közeli, kisebb csoportok hozzánk verődő mondatfoszlányairól is. Távol ■ áll tőlem, hogy direkt odafigyelnék ki mit mond. Még a hozzám közel állók nevét sem adom közre. Mondta egy ember — írom én —, s a véleménye lényegét rögzíti az agyam. Tehát itt vagyunk, a fagyban és hóhullasban, anno 1992 januárjában. íme, a beszélgetések nem sorrendben, ám a mondandók lényeget tekintve világosan kifejezik a vörös és fehér „vonalak” követőit, és persze a vonalnélküliekét is. Egy ember:-...azt hiszik, hogy hülyék vagyunk! Egyebet sem hallok, meg olvasok, hogy majd jövőre jobb lesz, enyhül az infláció. De melyik jövőre. Fogadni merek, 1992-ben is ezt hajtogatják: jövőre! Másik ember:- ...választás? Ugyan, ki a fenét érdekel! Addig élni is kell! Na és, ha netán idő előtt megbukik az Antall? Nincsenek ma Deák Ferencek, ugyan melyik párt tudna különb miniszterelnököt adni? Nekem Móricz Zsigmond „Rokonok' című regénye jutott eszembe, no nem akar ez célzás lenni, de rokonsága mindenkinek van. Harmadik ember: 7 •••a fene gondolta, hogy mérnöki diplomámmal munkanélküli leszek. Felesleges ember lettem, szerencsémre a feleségem dolgozik egy laborban. Ma még nem éhezünk, de a nagylányunknak már nincs színházbérlete, hetente mozi, se divatos holmi, van áremelés és Kupa-mosoly; nem nő az infláció... Ember a társaságból:- Mind kárognak, nem hogy örülnének, hogy lyuk van a fenekükön. Államgazdaságilag mi állunk a legjobban a környező országok közül. Az adósságainkat törlesztjük, növekszik a valutakészletünk, egyre szaporodnak az újgazdagok... Valaki, egy sztentori hang:- ...görcs áll a gyomromba, ha ilyen süket dumát hallok. Mintha a tv-beli, olykori blablát hallanám. Egyik percben teli az államkassza valutával; minden oké, a másik percben csupa koldulás a különböző bankszámlákra, alapítványokra, naponta szaporodó munkanélküliség, csődök, ragyogó nyugati autócsodák, betörés és rablási hullám, áruval tömött kirakatok, három-ötezer forintos lábbelik, és valami érthetetlen egymás iránti gyűlölet. És háború az orrunk előtt, vér, bombázás, hullák százai, menekültáradat, tessék uraim, ez a ma!... A mi társaságunkból:- ...mi a fenének üvöltözik ez a vadmagyar! Mindezt tudjuk, átéljük, de megvan amire régen vártunk, a szabadság. Persze egyéb, semmi! Én inkább a harmincéves fiamat féltem, tartalékos hadnagy. Ha valami lenne... Haragos közbeszólás:- ...attól én nem tartok. Inkább idehaza... ez a leszámolás vagy elszámoltatás! Ott van, látjátok a „Legvidámabb barakkéban, a volt főfejesek semmire sem emlékeznek, Pilátust játsszák, mosom kezeimet. Csupán arra emlékeznek, amire akarnak. De végül is hány embert akarnak elszámoltatni? Talán a több százezer egyszerű párttagot? Vajon az elszámoltatok mindegyikének rendben a „szénája”? Egyeseknek miből van villájuk, hétvégi nyaralójuk, autó, bankbetét, kitüntetés! Melyik rendszertől? A mindig éhes öregúr:- ...az egész politikai dumárumnál többet ér a feleségem mai ebédje, pörkölt galuskával! Különben, ha tudni akarjátok a véleményemet, hát ez! Hetvenkettedik évembe léptem, én is végigkuliztam az életem... Csak figyeltem ezt a kárpótlási izét, és naponta csak rágja-rágja, meg csomózza a gyomromat a kérdés; engem ugyan ki kárpótol? Mert nekem, a melósnak, az állam majd egyévi béremmel tartozik! És nemcsak nekem! A mifajta, hatvanöt-hetven éven felüliek mind. mert negyvenöt-negyvenhatban majd ingyen dolgoztunk. Hát nekem miért nem jár kárpótlás? Kukoricamáién, meg olajos kenyéren dolgoztam, de csináltam, merta fejesek mindig azt dumálták, majd jobb lesz, csak türelem! Na, erről már beszéltünk, megyek ebédelni, az a jó, igen, pörkölt galuskával... S zállingózunk elfele, mint dér és hó a bükki fákról. A lillafüredi ötös busz beáll, az egyes indul. A hófelhők belekapaszkodnak a hegyek csúcsaiba, csak lenne minél nagyobb fehér takaró, kenyér lesz belőle, talán diplomások kenyere is... Hát ennyit egy délelőttre. Jó étvágyat... Hoidi János
