Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-09 / 7. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 14

1992. január 9., csütörtök

mer, az nyer

• *

ON MER?

A nagy változások korát éljük. Van, aki önként, van, aki kényszerből „merész”. A kockázat egyeseket felbátorít, másokat elgyengít. És önt? Válaszoljon a kérdésekre és bizonyára többet tud meg arról, hogy miiként fogadja a kockázati kihívásokat.

1. Döntenie kell, hogy munkahelyet változtasson, vagy ne. Sokat tépelődik?

A. Hetekig, talán hónapokig is. *1 pont

B. Ez nemcsak tőlem függ. 3

C. Amíg megismerem az új hely

lehetőségét. 5

2. Akár másik országba is elmenne?

A. Igen. 5

B. Eszembe sem jutna. 1

C. Ha nagyon jó ajánlatot kapnék. 3

3. Ha nagyobb készpénze lenne, mibe fektetné?

A. Takarékbetétet váltanék. 0

B. Vállalkoznék. 5

C. Kötvényeket, vagy részvényeket

vennék. 2

4. A vállalkozása kudarccal végződik. Kit hibáztat?

A. Senkit. Nem volt szerencsém. 4

B. Miagamat. 1

C. A körülményeket. 2

5. Vállalkozásában mit tart fontosnak?

A. A sikert. 5

B. Az örömet. 3

C. A biztonságot. 1

6. Van-e élet-, balesetbiztosítása?

A. Nincs. 5

B. Gondolkodom rajta. 3

C. Igen. 1

7. A házastársával való kapcsolata válságba jutott. Foglalkoztatja a szakítás gondolata?

A. Ez nekem nem megy. 0

B. Valószínű, megtenném. 2

C. Az újrakezdéshez ez is hozzá

tartozik. 4

3. A merész emberek sportja — a sárkány- repülés, az ejtőernyőzés, a barlangászás, a búvársport — mit vált ki önben?

A. Csodálatot. 3

B. Elrettent. 1

C. Sajnálom, hogy nem csinálom. 5

9. Itt a nyár, hogyan töltené a szabadságát?

A. Társasutazással, külföldön. 1

B. Lakókocsival Európában. 3

C. Autóstoppal, Európán kívül. 5

Értékelés:

12 pontig: Az ön számára a biztonság a legfontosabb. Ha kezdeményez valamit, a célt ennek feltételezésében jelöli ki. A csalódás, a kudarc eleve megrettenti minden „idegen” terv fölmerülésekor. Ha félénk, nyilván ezzel magyarázható!

13—29 pont: Az a típusú hazárd játékos, aki mindaddig kész a kockázatra, amíg valóban meg is kell tenni a nagy lépést. Ha volna jelmondata, ez lehetne: A tett halála az okoskodás. Valószínű, nem tehet magának szemrehányást, hogy elhamarkodottan cselekszik — és ez is valami, kétségtelen.

30—40 pont: Nem szenved önbizalomhiányban, ez tény. Optimizmusa valószínű, átsegíti a pillanatnyi kudarcokon is, azokon, amelyek a kockázatban mindig benne vannak. Mindazonáltal arra ügyelnie kell, ‘hogy a sorozatos kudarc tanulságait le kell vonni, mert a rizikó nem azonos a meggondolatlan könnyelműséggel.

Szex az amerikai középiskolákban

(MTI—Pan o r áma). A z amerikai középiskolások több, mint felének volt már szexuális kapcsolata, csaknem negyven százalékuk jelenleg is tart fenn viszonyt. Nemi közösüléskor legtöbbjük nem használ óvszert — derül ki egy a napokban nyilvánosságra hozott szövetségi felmérésből.

— A tizenévesek szexuális viselkedése iigen nagy egészségügyi problémát jelent az Egyesült Államokban — jelentette ki Lloyd J. Kolbe, az Atlantai Járványügyi Állomás Iskolaegészségügyi Osztályának igazgatója. — Aggaszt bennünket, hogy milyen mértékben sebezhetők a tizenévesek az AIDS-t előidéző HIV-vírus által.

Szerinte a középiskolások szexuális tevékenységének eredményéként évente több, mint egymillió a nem kívánt terhességek száma, és hárommillióm tehető a nemi kapcsolat révén szerzett megbetegedésék száma.

A felmérést 1990-ben végezték, önkéntes jelentkezés alapján, úgy, hogy az abban részt vevők inkog- nitóját megőrizték.

összegzésükben a felmérés készítői megállapították: — Ahhoz, hogy országos szinten az ezredfordulóra elérhetők legyenek az egészségügyi célkitűzések, lényegesen csökkennie kell a szexuális tevékenységet folytató középiskolások százalékarányának.

Mennyire becsüli magát?

A kérdésekre adott válaszok közül jelölje meg, amivel -egyetért s .aztán a pontokat összegezve, nézze meg az értékelést.

1. Vonzónak tartja imagát?

Igen (,1 pont) Nem (0 pont)

2. Kettőjük 'kapcsolatában ön a meghatározó?

Igen (1) Nem (0)

3. .Ha szeret valákit, feltétlenül megbízik benne?

Igen (0) Nem (11)

4. (Ha kell, közli, hogy mire vár?

Igen (0) Nem (ll)

5. Adni és kapni, ön az elsőt érzi a sajátjának?

iigen (0) Nem (il)

6. Ha adakozó természetű, elvárja, hogy a másik is tudja a kötelességét?

Igen (I) Nem (0)

7. önzetlenül segítőkész?

Iigen .(■!) Nem (0)

8. Érdékből iköt barátságot?

Iigen (0) Nem (ll)

9. .Fontos, hogy állandóan éreztessék: szeretik?

Igen (1) Nem (0)

10. Az első vallomás minden mondatát elhiszi?

Igen (0) Nem (il)

11. .Fontos vallomás előtt érzett szorongást?

Igen (0) Nem (11)

1.2. Könnyen ismerkedik?

Igen (1) Nem (0)

13. A kapcsolat érdekében akikor is enged, ha igaza van?

Igen (1) Nem (0)

14. Az ön érdekei fontosabbak a másik szándékánál ?

Igen .(0) Nem (I)

15. Tart attól, hogy elhagyják?

Igen (!) Nem (0)

ÉRTÉKELÉS:

5 pontig: Magabiztos fellépése, önbizalma nyilván megóvja attól, hogy bárkiért feláldozza magát. A kölcsönösség elvét fontosnak tartja, csupán az a kérdés, hogy megtalálja-e hozzá a megfelelő partnert.

5—10 pontig: Partneréhez fűződő kapcsolatát jelentős mértékben meghatározza a kételkedés érzése. Éppen ezért mindenképpen bizonyítani akarja, hogy komolyan, a saját igények kárára is aláveti magát a másik akaratának.

10 pont felett: Több önbecsülésre lenne szüksége. Fenyegeti ugyanis az önmaga által keltett veszély, hogy kihasználják, hogy a .másik nem vesz tudomást az igényeiről. Azzal, ‘hogy inkább -a háttérben marad, csakhogy megmaradjon a kapcsolat, voltaiképpen a partnere számára könnyíti meg a távozás útját.

Bili Reaton igazán óvatos ember volt.

Ezért azon a szombat éjszakán is, mielőtt betört volna Kingsley úr házába, alaposan tanulmányozta a körülményeket. Nem véletlenül választotta éppen őt. Kingsley gazdag ember hírében állt a városban. Alig egy éve költözött ide, de sohasem titkolta, hogy házában számos értékes festmény, ékszerek, kisebb szobrok vannak. Sőt, sokfelé suttogták, hogy ott található az ország legnagyobb érmegyűjteménye is. Kingsleyt bohém embernek tartották üzleti körökben, főleg azután, hogy maga mesélte mindenfelé: nála aztán

nincs elektronika, semmiféle őrző- vagy riasztóberendezés, mert utálja a modern technikát. Gazdag barátai, ha megcsodálták gyűjteményét, mindig próbálták rávenni, szereltessen fel riasztóberendezéseket. De Kingsley hajthatatlan maradt. Még kutyát sem tartott.

Bili tudta, hogy Kingsley szombatonként fogadásokra jár. Ez is egy közismert szokása volt. A városban az emberek figyelték egymás életét. Bili még újságokat i s olvasott; úgy vélte, egy profi betörőnek .naprakészen kell tudnia a társasági éle! eseményeit. Hiszen ebből tudhatta, mikor, kihez érdemes vagy lehet betömi. Bilinek ez volt a huszonkettedik betörése, és még egyszer sem bukott le. A rendőrségen sem volt nyilvántartva, és erre büszke volt. Lassanként én leszek itt a király, gondolta. Mert hát Fred, a nagy okos is elköltözött valahová. Van vagy fél éve már. Alighanem kedvezőbb éghajlatra ment Robby, a festmények specialistája, no és pár hete nyoma veszett Kendernek, a város legjobb betörőjének. Kenter éjneik idején is képes volt úgy kirámolni egy ház földszintjét, hogy a házigazdák az emeleten fel sem ébredtek. Biztosan jobb vadászterületre lelt, gondolta most Bili. Mée

örült is, hogy a jobbak közül szinte egyedül maradt a porondon,

A sötétség leple alatt átmászott a Kingsley-ház kerítésén és a díszbokrok között a sötét ablakokhoz közeledett,

— Óh, Mr. Kingsley! — mondta a negyvenes vénlány. Nyaklánca kisebb vagyont. ért, a gyűrűiről nem is beszélve. Le ,nam vette a szemét Kingsieyről. A városban mindenki tudta, hogy Laura „kisasszony” szeretne feleségül menni a műgyűjtőhöz. „Annyira azért nem régi darab, hogy az övé legyen”, tréfált valaki künn az úszómedence mellett. A fogadás különben a végéhez közeledett. Már majdnem éjfél volt. A házigazda az ajtónál búcsúzott a vendégeitől. A kertet remekül kivilágították, nesztelenül lépkedtek a f eh érkabát os pincérek.

— Igen, Laura? — Kingsley negyvenöt éves volt, de már nagyon ősz. Markáns arcán volt valami megnyerő, ugyanakkor kemény is. Talán könyörtelenség sütött a szeméből. Miisis Laura azonban nem ilyennek látta őt.

— Ügy tudom, ön nős volt...

— özvegy vagyok. Evelyn, a feleségem ... — a férfi hangja fátyolos lett — tragikus körülmények között hunyt el.

— Óh, szegény Mir. Kingsley ... — most Laura hangja változott. A nő csaknem elolvadt a sajnálattól, de a vágyakozástól is. A férfi átható pillantást vetett rá. majd elegánsan, de határozott búcsút vett tőle és a kijárat: felé indult.

Bili Reaton játszi köny- nyedséggel vágta .ki az üveget a terasz bejárati ajtaján, a kilincs közelében. Azért egy kicsit a torkában dobogott a szíve, amikor elfordította a zárban belül hagyott kulcsot és benyomta az ajtót. Ha megszólal egy vészcsengő, vagy jelzés megy a rendőrségre . . . Bili nem lévén kezdő, türelmes

volt. Nem is mozdult vagy tíz percig, a teraszon lapult és az utcát kémlelte. De semmi sem történt, és akkor megkönnyebbült. Fiatal arcán győztes mosoly fénylett. Mégis csak igazak a pletykák: ostoba az a Kingsley! Ennyi vagyont hagy esténként őrizetlenül?

Legalább százezret ér, amit innen ma kiviszek, ío- gadkozott Bili. Felkattintotta speciális, csaik pontfényű zseblámpáját és elindult. Ügy döntött, előbb szétnéz a házban, kiválasztja a legértékesebb holmikat. Már amit egyáltalán elvihet. A túlméretű festmények szóba sem jönnek, gondolta nagyvonalúan. Inkább az a bizonyos éremgyűjtemény, az igen!

A hallban semmit sem látott — néhány kép a falon, egy közepes szobor a kandalló párkányán. Bement a dolgozószobába. Alighanem itt voltak az ér,mák. A szoba egyik falát nagyméretű szekrény foglalta el, sok- sok keskeny, kihúzható fiókkal...

Valahol a házban történt valami; de erről Bili nem tudott. Senki sem tudott. Impulzusok száguldottak a vezetékekben, és valami megváltozott.

Kingsley fütyörészve vezette kocsiját hazafelé. Órájára nézett — éjfél múlott. Korán van még, nem kell sietni... Kihajtott a folyópartra, letette a kocsit, sétált egyet. Nem találkozott senkivel. Amikor ismét megnézte, hány óra — már háromnegyed egy volt. Ez egy kicsit szíven ütötte. Evelyn, a drága és soha

senkivel nem pótolható Evelyn öt éve halt meg. Akkor is szombat éjjel volt. És egy óra felé járt az idő . . .

Beült a kocsiba és hazafelé indult.

*

Bili kis gondolkodás után kesztyűs kezével megfogta az egyik fiókot és kihúzta.

Semmi sem történt, hitte. A házban csönd volt, halálos csönd. A fiókban csillogó érmeket látott.

Abban a pillanatban, amikor elengedte a fiókot, hogy kivegyen néhány érmet, váratlan dolog történt. Csak annyit érzett, hogy testének nincs súlya. Zuhant. Megpróbálta elkapni a fiókot, a lámpa kiesett kezéből. Minden olyan gyorsan játszódott le, kiáltani sem volt ideje. A padlót nagyon közelről látta, alulról nézett fel a bútorokra, aztán hirtelen sötét lett. Csúszott egy nagyon meredek csőben, körmeit a falba vágta volna, de síkos volt a beton. Mind gyorsabban repült, akár a strandon a csúszdában.

Lehuppant valahová. Magasról esett a padlóra, az ü betonból volt. Bill kábul- tan nézett körül — de .semmit sem látott. Sötét volt. Fájt a lába és az egyik csuklója is. Még nem mert kiáltani. Lassan kezdte felfogni, mi történt. Kingsley hazudott. A ravasz disznó! Ebben a házban mégis volt valamilyen elektronikus berendezés, az ördögbe! Kingsley biztosan messze földről hozatott szakembereket, azok csinálták meg titokban és nem is kevés pénzért... Bili már tudta: ez a berendezés a behatolás első percétől figyelte őt, de nem vert riadót. Miért... ? Így volt beprogramozva. Az érmeszekrény előtt a padlóba van építve a csapóaj- tó, és ha Kingsley távollétében bárki egyetlen fiókot is kihúz, a szerkezet működésbe lép. A csapóajtót is nyitja, de ezt késleltetve: akkor, amikor a behatoló elengedi a fiókot. Nehogy abba kapaszkodjon ...

Bili káromkodva tapogatta a falakat. Jókora szobában volt, a mennyezetet nem érte el. Valami puhába botlott. Édeskés illat terjengett, nem volt kellemes. A falo.n végre villanykapcsolóra akadt. Fény öntötte el a helyiséget.

Bili felsikoltott rémületében.

*•

Kingsley belépett a házba. Az ajtó mellett a falban megszólalt egy hangszóró:

— Idegen a házban — a jelentés csak neki szólt. Ügyesek ezek a legújabb számítógépes házőrző gépek.

— Hol van ? — kérdezte Kingsley. Nem sietett, nyugodtan bezárta maga mögött az ajtót.

— Jelenleg az egyes ponton. Behatolás helye: hármas pont — felelte a számítógép. Kingsley hát először kiment a „hármas pontra”, vagyis a terasz ajtajához. Holnap el kell hívni az üvegest, gondolta. A lelkében zene csapott fel. Nagyon örült, amikor a dolgozószoba falán a rejtett kis vezérlőtáblán kikapcsolta az elektronikus őrzőberendezést. Meglátta a padlón heverő zsákot és zseblámpát.

— Lám csak, megint egy betörő! ■— mondta hangosan! És ismét Evelyn jutott eszébe. Az is szombat éjjel történt...

Bili vinnyogott a félelemtől, hátát a falnak vetette. Nem bírta elhinni, amit látott.

Szemben vele két csontváz ült-feküdt a fal tövében. Ruhájukon penész. A koponyák fogsora mintha rá vigyorogna . . . Balra egy másik emberi maradvány hevert. Akár egy múmia, olyan fonnyadt volt. Fekete bőr száradt az arcára. De jobbra az a másik még nem lehetett itt régen, ez árasztotta az édeskés hullabűzt . ..

Bili mindegyiket felismerte. Fred, a nagyokos csontjait már letisztították a kukacok. Robby a festmények specialistája . . . Ott hevertek a szerszámai is. Kenter most rothadt... Itt voltak hát a Kingsley-ház pincéjében, mind egy szálig!

És Bili megértette: csapdába esett. Ahogyan amazok is. Nincs kiút. Hamarosan éhenhal, szörnyű kínok között pusztul el ő is. És egyszer majd bezuhan ide a hatodik, a hetedik, a tizedik betörő is ...

*

Szegény Evelyn . .. King- sleynek nagyon fájt a szíve. Egy szombat éjszakán egyedül volt otthon, abban a másik házban, amelyet any- nyira szeretett. Evelyn zajt hallott a haliból, lement hát a lépcsőn ... A detektívek később arra a belátásra jutottak: egy betörőt lepett meg munka közben, és az ölte meg. Valamilyen éles tárggyal ütötte a fejét, legalább harminc csapást mért rá. És elmenekült. Sohasem fogták el.

Kingsley körülnézett. Ez az érmeszekrény nem rossz ötlet. A következő városban is alkalmazni fogja. Hamarosan úgyis eljön a költözés ideje. Kitakarítja a pincét, leszereli a különleges elektronikus rendszert. Már kinézett magának egy hasonló házat egy másik városban. Üjra eljárhat hát a legjobb társaságba, pletykalapok újságírói közé, mesélheti hát, hogy milyen gazdag, és hogy nincs nála riasztóberendezés. Hadd jöjjenek a betörők. Sok város van, ahol még nem állított csapdát. Pedig oly’ sok betörő, oly’ sok gyilkos szaladgál szabadlábon szerte a világban ... Egyszer talán valamelyik pincéjébe kerül az is, aki megölte a drága, felejthetetlen Evelynt.

MWWMWifí Bf iäli