Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-09 / 7. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1992. január 9., csütörtök Nagy tervek — biztató remények Expedíció Aki 36 éves korára meg- mászta Európa jelentősebb hegycsúcsait, és sikeres alaszkai, új-zélandi, keletafrikai expedíción vett részt, s közel egy évtizede fiatalok százait táboroztatta, és túráztatta, az szakmai berkekben is profinak számít. E- nem mindennapi teljesítmények birtokosa dr. Balázs Oszkár biológus. Társa, a turisztika sajószentpéteri megszállottja, Barta József pedagógus, aki 5 évvel ezelőtt hozta létre a bányász- város 4. sz. általános iskolájában a turisztikai szakosztályt. Azóta tanulóival a hazai tájak megismerése után bejárta a Felvidék, Kárpátalja, Erdély, s a szomszédos országok hegyeit. A két kiváló sportember egymásra találása megkülönböztetett figyelmet és a segítőkészek részéről hatványozott támogatást is érdemel. Nem hétköznapi kezdeményezésükről — béke expedíciót szerveznek Indiába —. a már megoldott, és még megoldásra váró problémákról, a támogatás lehetőségeiről informálódtunk tőlük: Barta József: — Szakosztályunk rendszeres vendége volt Fa Nándor, Csíkos József, és persze Oszkár barátom. Az élménybeszámolók, diavetítések felfokozták az érdeklődést gyerekekben, felnőttekben egyaránt. Biológus alpinista barátommal kénytelenek voltunk ennek visszhangját komolyra venni, s a szervezést megkezdeni. — Milyen céllal? Dr. Balázs Oszkár: — Hármas célkitűzéssel. Elsődlegesen elvinni a magyar gyerekek békeóhaját Kelet- Európából Nyugat-Indiába. Az expedíció útvonala mentén lévő országokban — Bulgária, Törökország, Irán, Pakisztán, India — vezetők, felnőttek és gyerekek figyelmét felhívni arra, hogy az állandó összeütközések saját népük gyermekeinek életét is veszélyeztetik. A második cél: megmutatni a világnak, hogy magas hegységek nélküli környezetből származó 8—12 éves gyerekek is képesek alkalmazkodni a különleges körülmé- nyekhez* s helytállni a világ legmagasabb hegységében folytatott túrán. A harmadik cél: utunkon újra, és újra felhívni a figyelmet a nemzetek közötti ellentétek értelmetlenségére. A gyerekekkel szervezendő találkozásokon kerülne erre sor. — Első gyakorlati lépés? B. J.: — Az utaztatás megoldása. Ez már sikerült. Az Ikarus egy 210 kW teljesítményű, légkondicionált, termofűtéses, 15 négyzetméter reklámfelületű buszt biztosít. Az ESSO Company amerikai olajvállalat magyarországi képviselőjének, Madarász Viktornak a közvetítésével 5500 liter üzem- és kenőanyagot ad térítés- mentesen. A Marcharini olasz fuvaroztató rt.-től a szállításhoz egy furgont kapunk kísérő kocsiként. A Borsodi Szénbányászati Vállalat felszámolási biztosa, dr. Reményi Gábor révén adottak a tapasztalt buszvezetők is. Jelenleg Hova- nyecz József, eddigi hosz- szabb túráink rendszeres gépkocsivezetője, és a franciául beszélő Debreczeni István, aki hat évig vezetett Líbiában és Szíriában. Kemény dolguk lesz, mert nagyon nehéz terepen közel 19 ezer kilométert kell majd vezetniük. — A vízumügyek intézése? Dr. B. O.: — Katona Tamás államtitkár úr személyi titkáránál, dr. Korzensz- ky Lászlónál van az írásos beadványunk, melyben egy- egy országban a békeüzenet átadását lehetővé tevő találkozások megszervezését is kértük, továbbá az oda- vissza útban a szállás, és egyszeri étkezés biztosítását nagykövetségeink segítségével. A külügyminisztériumban arra is ígéretet kaptunk, hogy közvetítenek az ENSZ gyermekszervezete, az UNICEF felé, hogy az is adja nevét expedíciónkhoz. — Egészségügyi ellátás biztosítása? B. J.: — Expedíciónk első számú orvosa dr. Papp Kálmán mentőorvos, sikeres hi- malájai, alaszkai expedíciók orvosa. Második szakemberünk, túráink rendszeres résztvevője, a gyerekeket jól ismerő dr. Kacsándi László. Megoldott az indulás előtti pszichés, laboratóriumi vizsgálatok elvégzése, a fizikai felmérés, s ez a végleges kiválasztásnál végtelenül fontos. Indulás előtt kötelező a várható sajátos betegségek elleni védőoltás. A hazai közegészségügy egy, a terepen használható vízsterilizáló berendezéssel támogat. Reméljük, hogy megyénk kórházaiból, egészség- ügyi intézményeitől a megszorítások ellenére is sikerül megkapnunk a szükséges gyógyszereket, fertőtlenítő anyagokat. — A túrához szükséges eszközök, felszereléseik? Dr. B. O.: — A sportruházat és felszeretés a résztvevőik által mintegy 75 százalékban biztosított. Speciális túra cipőkre, sátorra, hálózsákra és mini kempingezőkre azonban még nagy szükségünk volna. E felszerelések ellenértékéként mi nemcsak mostani, de későbbi túráinkon 'is széles körű reklámtevékenységet vállalnánk, a támogató cég, vagy vállalkozók szolgálatában. Megfelelő mennyiségben be kell még szerezni a szükséges kozmetikumokat a meleg és a szél elten. — A túrázók élelmezése? B. J.: — Expedíciónkat maximum 35 naposra tervezzük. Ebből 15 napi élelmet a résztvevők saját forrásból biztosítanak. A magyar külképviseletek támogatásával 10 napira szeretnénk biztosítani az étkeztetést oda-vissza. Hathatós támogatást jelentene, ha a magyar élelmiszeripartól tartós élelmiszerek, konzer- vek formájában sikerülne a magmaradt 10 napos „hézagot” betömni. Nekünk nagyon megfelelnének ;a sérült. horpadt konzervek, ivólevek is melyek egyébként sem ‘kerülhetnének kereskedelmi forgalomba. — Ilyen óriási táv elképzelhetetlen biztosítás nélkül ... Dr. B. O.: — Természetesen. Műszaki, személyi és pogy- gyászbiztosításra van szükségünk. Ennek érdekében többirányú tájékozódó tárgyalást folytattunk, s ott fogunk „lehorgonyozni” ahol a lehető legnagyobb kedvezményt, és esetleg nagyobb anyagi támogatást kapunk, az illető biztosító társaság népszerűsítéséért. — Indulás, útvonal, program? B. J. — Remélem, sikerül terveinknek megfelelően június 19-én hajnalban elindulni. Az útvonal): Szófia —Isztambul — Ankara—Teherán — Dalbandin—Dera— Ghazi—Khan—Delhi. Közben nyilván pihenők, találkozások, ismerkedések, a békeüzenet átadása egy-egy ország vezetőinek, gyerekeinek. Visszafelé: Islamabad— Dalbandin — Rafsanjan — Rhorramabad — Malavi — Urrnia-tó—Siiiffce — Ankara Isztambul, majd a Balkánon keresztül haza. Az igazi szenzációt a július 2—9. között sorra kerülő találkozó jelenti a Karakó rum hegységben, de szép emlékű élményt ígér a 3 napos találkozó az indiai gyerekekkel. Persze még rengeteg program van, de azok felsorolásához egy teljes újság is kevés tenne. — S bíznak abban.- hogy találnak szponzorokat, akik a még meglevő dologi, tárgyi hiányokat segítőkészen hajlandóak lesznek pótolni ?!... Dr. B. O.: — Szinte teljes bizonyossággal. Ugyanis azok a -nagy szavak,' amik elhangzanak állam- és kormányfők szájából a békéről, együvétartozásról, megújuló kibontakozásról; amikről a mi parlamentünk is tárgyal, s témája a különböző szintű önkormányzati üléseknek is, mind-mind demagógiává degradálódnának, ha már stabilan megalapozott kezdeményezés a közöny miatt magára maradna!... — Szívből kívánom, hogy Önöknek tegyen igazuk! Kosisáriik Nándor Megjelent a „Fény" Pókfélelem Pókfélelem tartja rettegésben egy dél-londoni kerület, Forest Hill lakóit: kiderült ugyanis, hogy szabadon kószál a kertek alatt egy guatemalai vöröshátú tarantula. A rendőrség közlése szerint az öklömnyi ízeltlábú egy lakásbetörés közben szabadult ká. Marása egy felnőttet tíz órára megbéníthat, egy csecsemőt meg is ölhet. Állatbarát tu- ladonosa a rendőrség útján megnyugtató nyilatkozatot tett: a tizedik életévében járó, melég, párás környezetet kedvelő pók bizonyára elkábult és lelassult a kinti hidegben. Charles Griggs helyi rendőrfelügyelő azonban őszintébb figyelmeztetéssel is kiegészítette szavait. A tarantula legjobb ellenszere a seprű és a szemétlapát. Az elmúlt évben történt bemutatkozása után, az új esztendő első hetében immár a második alkalommal hagyta el a nyomdát a Kereszténydemokrata Néppárt megyei lapja, a „Fény”. Esetenkénti kiadvány lévén, ez alkalommal sem kerülhette el sorsát: kissé megkésve vehették kezükbe olvasói, bár a szerkesztők még karácsony előtti megjelenésre szánták. Mindazok a gondolatok azonban, melyek a lapban olvashatók, tulajdonképpen időszerűek napjainkban is. Jókívánságait például e gondolatókkal tolmácsolja a szerkesztő: „... egy szabad, demókraitiikus rend megteremtésén fáradozik népünk, a sokat szenvedett magyarság. Minden feltétel — külső és belső egyaránt — adva van ahhoz, hogy ezt a csodálatos világot fel is építsük. Ehhez azonban isok- minden kell. Mindenek előtt a népben, a nemzetben való gondolkodás, az együvé tartozás érzése, az egymás iránti becsület, tolerancia és tisztes jószándék megnyilvánulása, napi gyakorlattá válása.” S aztán még csöndesen hozzáteszi: mindezeknek sajnos, időmként még híján vagyunk ... A lapot egyébként támogatja, megjelenését anyagi eszközökkel is segíti két Cég: az OTP megyei igazgatósága, valamint az ÉszakNagy emberek — kis történetek Köztudott, hogy Petőfi a Mágnásokhoz című költeményében ki akarja irtani a névadókat a föld színéről. A versre felhívták Vörösmarty Mihály figyelmét is, mondván, hogy a Petőfi alkotása. — Te írtad ezt, {Sándor? —kérdi szelíden Vörösmarty. — Én — feleli ,büszkén a költő. — De hát gróf Széchényiről, báró Eötvösről egészen megfeledkeztél? Petőfi dacosan válaszol: — Kettőjükért csak nem érdemes kivételt tenni! * Két idegen nézegeti Budán Toldy Ferenc szülőházát, , amely tudvalévőén emléktáblával van ellátva. — Vajon az én halálom után tesznek-e táblát a házamra? — kérdi az egyik. — Tesznek hát — válaszol a másik. *— Az lesz ráírva: „Üres szoba kiadó”. * A rossz emlékű ötvenes években egy ügybuzgó riporter a következő kérdést tette fel Kodály Zoltánnak: — Mester, ön melyik tömegszervezet tagja? Kodály egy kicsit töprengett, majd így válaszolt: — Kossuth-díjas vagyok. * Herman Lipóthoz, a kiváló festőművészhez beállított egyszer egy fiatal festő egy csomó vászonnal a hóna alatt. — Mester, nagyon szeretném, ha megnézné a képeimet. Herman szemügyre vette a festményeket és így szólt: — Barátom, maga majdnem egy új Szinyei-Merse. — Ö, Mester! 1— sze- . rénykedett az ifjú titán. — De igen — folytatta Herman Lipót —, mer sze már van, csak éppen a színjei hiányoznak. * Kriza János unitárius püspök, költő, a népköltészet tudós ismerője és gyűjtője igen szellemes ember volt. Még fiatal korában egy alkalommal ebédre volt hivatalos az egyik szellemdús hölgynél. , Az ebéd .a végéhez közeledett, amikor a háziasz- szony helyet kérve a vendégei közé ült és felkiáltott: — Ügy érzem magam, mint Krisztus la keresztfán! — Elhiszem, asszonyom. Csak azt mondja meg, melyikünkkel lesz ma együtt a paradicsomban? — kérdi hirtelen Kriza. * Gárdonyi Géza nagyon csöndes, hallgatag ember volt. Márkus 'László, a kiváló rendező egyszer Egerben járva meglátogatta a remetét. Az író kivitte vendégét a lugasba. Pipára gyújtott és egy üveg bort tett az asztalra. Ültek és hallgattak. Néha ittak. Két óra múlva Márkus László búcsúzni kezdett. — Ne menjen még, kedves öcsém — marasztalta Gárdonyi —, olyan jól elbeszélgettünk . . . * Katona József, a Bánk bán halhatatlan alkotója városi alügyész volt Kecskeméten. Egy alkalommal kalábriászpartit játszott az egyik nagy hatalmú városi tanácsossal, az Arany Sasban. Egész délután kalá- bereztek, s a kártyaszerencse Katona József mellé szegődött. 'Játék közben meg is jegyezte a tanácsos úr: — No, te Jóska, nagy disznóval játszol! — De csak ma délután, tanácsos uram! — válaszolt a drámaíró. Á világ legmagasabb embere szenved Hogy a magasban meg lehet halmi, azt számos példa bizonyítja. De, hogy a saját magasságának essen áldozatául valaki, erre most van esélye egy bangladesi fiatalembernek, akit a londoni St. Bartholomew kórház orvosai igyekeztek megmenteni. Parimai Chanrda Barman 27 éves és 2 méter 58 centi magas. Ez így önmagában is elegendő, hogy a Rekordok könyve szerkesztőitől megkapja a világ legmagasabb embere címet. Az urak azonban siettek leszögezni, hogy az adat pontatlan, mert amire a könyv megjelenik Barman úr várhatóan 7 centivel magasabb lesz. Az ok: egy „őrült mirigy” állandó növekedésre készteti a már eddig is monstruózus szervezetet. Az agyalapi mirigyről van szó, amely általában 20—24 éves korig szabályozza a növekedést. Barman tragédiája 17 éve tart, 10 éves koráig ugyanis nem történt semmi rendkívüli. Akkor, rövid idő alatt 40 centit nőtt és közben teljesen lesoványodott. A falusiak a csodájára járták. Amikor már jártányi magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség. Pántlap lévén a „Fény”, természetesen a szervezeti élet időszerű eseményeiről, a /keresztény eszmeiségről és az ezzel kapcsolatos kérdésekről egyaránt szól olvasóihoz. A KDNP utánpótlásáról nyilatkozik a párt egyik elnökhelyettese, dr. Varga László, szellemi és lelki táplálékot ajánl a könyvtáraikban található lapokból Kör- nyey ILászlóné dr. De egy kárpátaljai emlékezetes találkozóról, valamint az 1956. december ,12-1 egri véres eseményekről egy szemtanú vaillomásáit szintén közli a lap. A szegénységről és még jó néhány olyan kérdésről jelent meg írás a „Fény” második lapszámában, melyek olvastán úgy érezzük, talán nemcsak ia párt tagjaihoz, a hívő emberekhez szól. — gy. k. — ereje sem volt, a daccai kórházban megvizsgálták és megállapították, hogy .ynincs semmi rendkívüli’, hacsak az nem, hogy gyenge és magasabb, mint a korosztálya. Így tehát erősítő kúrára fogták. A vitaminok hatottak, de a fiú tovább növekedett. Három hónap múlva — 10 évesen — már 170 centi magas volt. Az anyja földig érő ingeket varrt, hogy legalább addig használhassa, amíg térdig érnek. Három év múlva elérte a 2 métert, és a falusi kunyhóba csak térden tudott bemászni. Üjabb orvosi vizsgálat következett, az eredményt ezúttal Londonba küldték, ahonnan megjött a válasz: a bajt a növekedést szabályozó hormon okozza. Az apa belepusztult a fiú tragédiájába, minthogy segítséget sehonnan sem kapott. Húsz éves korában elérte a 2 méter 30-at és Londonba vitetik „különleges esetként”. A baj nem járt egyedül: a testi gyengeség mellett zárkózottá válik, alig beszél, szinte teljesen elszigetelődik. Az ajtókon nem tud bemenni. Az orvosok most már a beavatkozás mellett döntenek: elhatározták, hogy megoperálják a 2 méter 60 felé tartó betegüket. A műtétet végző professzor szerint: ,,A beavatkozás nagyon kockázatos, de így nem lehet élni”. Dollármillióit Magával viszi a sírba A régészek tudják a legjobban, hogy az utóbbi néhány száz év nem. kedvezett egy korábban jól fizető foglalkozásnak, a sírrablásnak. Nem volt érdemes ásni. Ki újíthat ezen a téren ás? Természetesen a japánok. Azazhogy egy japán, bizonyos Saito úr, aki úgy döntött, hogy amikor eljön érte a halál angyala, magával viszi a kincseit is: egy Van Gogh- és egy Renoir-festményt. A Daily Telegraph híre pánikba ejtette a művészettörténészeket. Londonban azt fontolgatják, hogy az 'emberi jogok bizottságának mintájára létrehozzák a műtárgyaik bizottságát is. A két /kép ugyanis rendkívül nagy értékű. A Gaohet doktor portréját száz esztendeje festette Van Gogh, és két hónapja vette meg Saito úr 82 és fél millió dollárért. Rerroir Le Moulin de la Galette címen ismert képéiért 78,1 milliót adott, így tehát elhunytával a családi bánatot sokszorosan felülmúlná a világ vesztesége, hiszen a 160 és fél millió dollárt is meghaladná a gyász, ha a képek elvesztését pénzben ki lehetne fejezni. Saito a májusi, New York-i árverésen vette a képeket. A brit lap azt is tudni véli, hogy részvényeket és telkeket adott el azért, hogy kifizethesse a vételárat. Tette mindezt bosszúból, azért, mert :tíz éve, amikor a papírgyára csődbe jutott, a bankok nyomására meg kellett válnia híres japán képgyűjteményétől. Amennyiben nem beszéli le őrült ötletéről az utolsó útjára szólító normális angyal, akkor valószínű, Saito úr sírja lesz a világ legjobban őrzött nyughelye.
